Tévé-kultúra

Mire képes a friss szülő?

Volt egyszer, hol nem volt, egy jó sokáig kormányon levő jobboldali pártalakulat, a Popolo della Libertá, élén Berlusconival. Amikor lekerültek a kormányról, akkor kivált belőle egy másik jobboldali alakulat, a Fratelli d’Italia, nyilván mindenféle erőviszony- és helyezkedési megfontolásból, ahogy az már lenni szokott.

Giorgia Meloni  először a fenti kormányban volt miniszter, majd szépen átevezett a nagyobb jövővel kecsegtető új pártba, ahol azóta is szépen muzsik… politizál. Mellesleg éli az életét, éppen most gyereket vár.

Eközben elképesztő polgármesteri botrányok és bukások után nemsokára polgármesterválasztást tartanak Rómában.

Giorgia Meloni bejelentkezett a polgármesteri székért, több más jelölt mellett Guido Bertolaso (Berlusconi választottja) ellenében is. Most nem sorolnám fel mindazt a sikkasztást, szerencsétlen elszólást, amit ez utóbbi terhére írnak (vagy amely ügyekben még nyomoznak), mert a bejegyzés nyúlna, mint a rétes, meg nem is releváns a történet szempontjából.

Berlusconinak nem tetszett volt minisztere, és pártoltja, Meloni jelöltsége a polgármesteri posztra, ezért azt találta mondani, hogy egy frissen szült anya nem lesz képes ellátni Róma polgármesterének feladatait. (Mert az, aki a földrengés utáni újjáépítésre szánt milliókat sikkasztotta, az meg nyilván képes lenne rá…)

Nagyon helyesen a fél ország felzúdult. Nem helyesen CSAK a fél ország zúdult fel.

A 21. században járunk, majd a nő eldönti, mit képes vállalni, elvégezni. Ahogy a férfi – és egyidejűleg apa – politikusokon sem kérik számon, hogy ki van a gyerekükkel, amíg ők bokros teendőiket végzik, hagyjuk már békén a nőket is.

Véssük már észbe, hogy volt egy spanyol hadügyminiszter, aki beiktatásakor épp hét hónapos terhes volt. Nem beszélve Rachida Datiról, aki francia igazságügyminiszterként szült (és még az apa nevét sem fedte fel soha). Hogy itteni példákat mondjunk, Stefania Prestigiacomo, Beatrice Lorenzin, Mariastella Gelmini is kisgyerekes anyaként (vagy terhesen) voltak miniszterek, és munkájuk minőségét nem a gyerek léte vagy nemléte befolyásolta. Ha valaki (nyilván nagyon sokan) nem vállalná, ne tegye. De ha mások úgy érzik, képesek rá, akkor hagyjuk már élni őket.

Külön pikáns, hogy Meloni éppen azon a Family Day-en jelentette be a várandósságát, amelyet (az egyház hatékony támogatása mellett) azért szerveztek január végén, hogy a “hagyományos család” értékei mellett kiálljanak. Hát most kóstolót kap abból, milyen az, amikor a fiúk komolyan gondolják ezt a hagyományos család dolgot…

És ha már a friss szülők alkalmasságáról beszélünk, mi lesz Vendolával?  🙂  Az olasz politikában kevéssé otthonos olvasóknak mondom, hogy a homoszexuális politikus, Nichi Vendola, és társa néhány hete váltak szülővé, méghozzá egy amerikai állampolgárságú indonéz nő közreműködésével (amely eljárást olaszul “kölcsönméh”-nek hívják – “utero in affitto”). Na erre kössenek csomót a kedves hagyományos családhívők…

 

Mindennapok

Így megy ez errefelé

Két hete szólt a főnök, hogy a régió egyik fontos emberének a gyerekét el kellene gyakornokként helyezni valahol külföldön. A mail címsorában Bruxelles volt.

Kikerestem azt az oldalt, ahol a brüsszeli EU-s gyakornoki helyekre lehet pályázni, átküldtem neki.

Két perc múlva jött a válasz, hogy ez nem jó, mert személyes ismerős kellene neki, aki által bejuthat.

Már itt jól felhúztam magam, ez már megint a szokásos olasz tempó. A gyerek még el sem végezte az egyetemet, az anyja már most kövezi neki az utat (TUDOM, hogy az ilyen esetek nagy százalékában a gyerek nem is tud róla).

Egyébként semmit nem tudok a gyerekről, miért is kellene bárkinek beajánlanom (esetleg magamat lejáratni) – most azon túl, hogy a régiós nő nyilván hálás lenne, és ezt alkalmilag ki is fejezhetné. Engem viszont ez nem különösebben érdekel, szerencsére nem függök tőle (én, mert van más munkám.  A kollégáknak nincsen.)

Meg aztán  a gyerek emelje fel a kis kezét, írjon meg egy CV-t mondjuk angolul, és töltse fel az adatbázisba. Mi a jó túrót gondolnak, ha erre sem képes magától, akkor hogy fog elmenni Brüsszelbe gyakornoknak?

A brüsszeli gyakornoki lehetőség egyébként valós, több olyan, más projektben megismert olasz fiatalnak sikerült bejutnia, akik sem különösebben okosok, sem kiemelkedően ügyesek nem voltak, és még hátszelük sem volt. De volt diplomájuk és beszéltek angolul.

A válaszmailben epésen meg is jegyeztem, hogy Brüsszelben (meg máshol) nem az olasz tempó dívik.

Ezt nagyon nem szeretik, idejön egy külföldi és bírálja az olaszokat, hogy jön ehhez…emiatt engem is szoktak utálni. Na ez sem érdekel különösebben. 

A főnök azonnal válaszolt is, hogy a Brüsszel csak véletlen maradt benne a mailben, jó lenne máshol is, kérdezzem meg a külföldi partnereimet, hogy  valakinél van-e lehetőség. A gyerekről még mindig nem tudok többet, de azért írtam pár partnernek, az egyik válaszolt is, hogy meg tudja oldani.

Értitek ugye,  a partner nekem tesz szívességet, jó fejként, hogy látatlanban segít ingyen és bérmentve, lehetőséget adva külföldi gyakornoki munkára. 

Örömmel megírom a főnöknek, hogy van lehetőség. Jön a válasz azonnal: ja, nem biztos, hogy oda szívesen menne a gyerek, de adjam meg a kapcsolatom elérhetőségét (wtf?), majd felméri, eldönti, hogy lenne-e kedve odamenni.

Na itt mondtam, hogy befejeztem. A gyerek (ha egyáltalán akar), majd keres magának lehetőséget. Vagy az anyja neki.