Mindennapok

Így megy ez errefelé

Két hete szólt a főnök, hogy a régió egyik fontos emberének a gyerekét el kellene gyakornokként helyezni valahol külföldön. A mail címsorában Bruxelles volt.

Kikerestem azt az oldalt, ahol a brüsszeli EU-s gyakornoki helyekre lehet pályázni, átküldtem neki.

Két perc múlva jött a válasz, hogy ez nem jó, mert személyes ismerős kellene neki, aki által bejuthat.

Már itt jól felhúztam magam, ez már megint a szokásos olasz tempó. A gyerek még el sem végezte az egyetemet, az anyja már most kövezi neki az utat (TUDOM, hogy az ilyen esetek nagy százalékában a gyerek nem is tud róla).

Egyébként semmit nem tudok a gyerekről, miért is kellene bárkinek beajánlanom (esetleg magamat lejáratni) – most azon túl, hogy a régiós nő nyilván hálás lenne, és ezt alkalmilag ki is fejezhetné. Engem viszont ez nem különösebben érdekel, szerencsére nem függök tőle (én, mert van más munkám.  A kollégáknak nincsen.)

Meg aztán  a gyerek emelje fel a kis kezét, írjon meg egy CV-t mondjuk angolul, és töltse fel az adatbázisba. Mi a jó túrót gondolnak, ha erre sem képes magától, akkor hogy fog elmenni Brüsszelbe gyakornoknak?

A brüsszeli gyakornoki lehetőség egyébként valós, több olyan, más projektben megismert olasz fiatalnak sikerült bejutnia, akik sem különösebben okosok, sem kiemelkedően ügyesek nem voltak, és még hátszelük sem volt. De volt diplomájuk és beszéltek angolul.

A válaszmailben epésen meg is jegyeztem, hogy Brüsszelben (meg máshol) nem az olasz tempó dívik.

Ezt nagyon nem szeretik, idejön egy külföldi és bírálja az olaszokat, hogy jön ehhez…emiatt engem is szoktak utálni. Na ez sem érdekel különösebben. 

A főnök azonnal válaszolt is, hogy a Brüsszel csak véletlen maradt benne a mailben, jó lenne máshol is, kérdezzem meg a külföldi partnereimet, hogy  valakinél van-e lehetőség. A gyerekről még mindig nem tudok többet, de azért írtam pár partnernek, az egyik válaszolt is, hogy meg tudja oldani.

Értitek ugye,  a partner nekem tesz szívességet, jó fejként, hogy látatlanban segít ingyen és bérmentve, lehetőséget adva külföldi gyakornoki munkára. 

Örömmel megírom a főnöknek, hogy van lehetőség. Jön a válasz azonnal: ja, nem biztos, hogy oda szívesen menne a gyerek, de adjam meg a kapcsolatom elérhetőségét (wtf?), majd felméri, eldönti, hogy lenne-e kedve odamenni.

Na itt mondtam, hogy befejeztem. A gyerek (ha egyáltalán akar), majd keres magának lehetőséget. Vagy az anyja neki.

Reklámok

2 thoughts on “Így megy ez errefelé”

    1. Hat a mama nyilvan nem maga fogja keresni, hanem továbbra is a kollégáim es mas ismert ügynökség dolgozóit fogja zaklatni… tehat végeredményben igen…

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s