Kultúra, Mindennapok

Pannella

Néhány napja meghalt Marco Panella, az olasz politikai szcéna egyik legfurcsább, legmegosztóbb és legérdekesebb személyisége.

A 86 évet megélt Pannella igen érdekes és hosszú politikai karriert tudhat maga mögött. Önmagát “radikális, szocialista, liberális, federalista européer, antiklerikális, antimilitarista, erőszakellenes és gandhista” beállítottságúnak vallotta, már ezt végivenni egy külön program volna.

A Radikális párt alapítói között volt 1955-ben (25 évesen),  amely párt a történelmi szélsőbaloldali mozgalmak örököseként jött létre, sok kérdésben integrálva akár jobboldali gondolatokat is. A háború után vagyunk, Olaszország épphogy köztársaság lett (egy hajszálon múlt), nagyon erős a katolikus egyház befolyása, mérhetetlenül prűd és hagyományos a társadalmi norma, és éppen újjáépítik az országot. Radikális pártot alapítani nem volt egészen “természetes” elfoglaltság.

Az alapértékek, amelyekre a radikálisok hivatkoztak – és hivatkoznak még ma is -, a természetvédelemi elvekkel, a liberális katolicizmussal és a liberális szocializmussal rokonok.

Sosem voltak meghatározó  parlamenti erő, de mindig szem előtt voltak és olyan modern polgárjogi kérdéseket – küzdelmeket vittek előre és tematizáltak a társadalomban, mint a válás, az abortusz, a korai nyugdíjazás eltörlése, a munkavállalói jogok stb.

Pannella hívei úgy tartották, hogy pártszimpátiától, ideológiáktól mentesen védett alapértékeket, ellenzői természetesen azt vetették szemére, hogy nem volt párthű, céljai érdekében akár egymással ellentétes pártalakulatokkal is összefogott.

Válaszott parlamenti  képviselő volt 1976 – 1992-ig, ami igazán figyelemreméltó teljesítmény. És a ’70-es évektől a már fent említett témákban, illetve a válsághelyzeti törvényhozás,  a világban terjedő éhezés és a halálbüntetés ellen, valamint a könnyűdrogok legalizálásáért is fellépett, számos más igen szerteágazó téma mellett.

Mindvégig kitartott a pacifista módszerei mellett: éhségsztrájk, ülősztrájk, civil engedetlenség volt az, amivel szinte hetente – havonta feltűnt a hírekben.

Nem hagyhatom ki a Radikális párt magyar vonatkozását sem: Staller Ilona, azaz Cicciolina, ex pornódíva az ő színeikben lett parlamenti képviselő 1987-ben, ami Magyarországról nézve igen meglepő lehetett akkoriban, de aki egy kicsit is ismeri az olasz politika történetét, az a megfelelő keretben tudja ezt értelmezni: ugyanolyan polgárpukkasztás, figyelemfelkeltés volt az adott (durván korrupt kereszténydemokrata túlsúlyú) politikai közegben, mint kb. 20 évvel később az első transznemű képviselő delegálása a Rifondazione Comunista nevű párttól.

Az a helyzet, hogy a sok ülő- és éhségsztrájkot figyelmen kívül hagyva, ahányszor Pannellaról hallottam, mindig fontos témákban lépett fel meggyőző érvekkel, egy modernebb Olaszországért. Ahogy egy politikustársa megfogalmazta: amikor ők adott témákat bedobtak a politikai közéletbe, a “politikai elit” mindig azt állította, hogy az olasz társadalom éppen arra még nincsen felkészülve, aztán valahányszor keresztülnyomták a törvénykezésen, mindig kiderült, hogy a társadalom jóval előrébb tart, mint a saját kis érdekeit és megszerzett pozícióit védő politikai elit.

Infrastruktúra

Süllyed

Ma reggel Firenzében beszakadt egy útszakasz a Ponte Vecchio közvetlen közelében az Arno-parton. Szerencsére “csak” 20 parkoló autó csúszott be onnan a kialakult gödörbe, nem szeretném elképzelni, mi lett volna, ha mondjuk napközben a turistákkal teli út szakad le. Állítólag két nagy vízvezeték szakadt be, egyelőre szerte Firenzében sok helyen nincs víz.

Firenze, voragine di 200 metri sul Lungarno in centro: auto sprofondate

{}

Infó itt. 

Mindennapok

Kulturális különbségek

Az úgy volt, hogy a sporttársaim kérték tőlem a gulyás receptjét (nyilván ez az egyetlen, ami az országomról egyáltalán eszükbe jut :)) Leírtam nekik. Szokás szerint mélységesen megdöbbentek azon, hogy egyes nagyon egzotikus országokban (mint MO) a petrezselyemnek a GYÖKERÉT is felhasználják.

Megdöbbentek. Kérdezgettek.

Némelyek, akiknek kertje is van -benne petrezselyemmel -, egyenesen arra jutottak, hogy hoznak nekem belőle. Igen nemes gesztus.

Hoztak is.

Ezt:

20160512_201330

A kedvességüket igazán nem viszonozhatom azzal, hogy elmagyarázom, nem egészen ilyen formátumú fehérrépát használunk.. 🙂

Országjárás

Siena


Siena az egyik kedvencem Toszkánában – ahol, lássuk be, nehéz választani a sok látnivaló közül…

Ezért aztán mindenkinek javaslom, hogy iktassa be a programba, még akkor is, ha csak pár napig tart a toszkán vakációja.

Mint több más város esetében, itt is dombokra épült a város, ami miatt rögtön érkezéskor gyönyörű a panoráma (parkolás A fortezza-nál, óránként kb. 2 euróért – az erődnél). Onnantól gyalog lehet bevenni a szűk, kacskaringós utcákat.

Ahogy beérünk a város központjába, elhaladunk a Monte dei Paschi di Siena épülete előtt, ami a világ első bankja volt, és ami a mai napig a városlakók tulajdonában van (virtuálisan, ugyanis nem lehet pénzzé tenni a saját részt, és amint elköltözünk onnan, el is veszítjük, de mivel a bank sokáig évente kb. 6 millió eurót fektetett a város jóléti intézkedéseibe, azért ez nem olyan rossz).  Bár most rossz idők járnak a bankra, azért az eddigi tevékenysége sokat lendített a városon.

Majd továbbsétálva elérünk a Piazza del campo-hoz, ami egy a közepe felé lejtő tér, ahol a középkor óta rendezik a palio-t, ahol a város különböző negyedeinek (contrada)  képviselői vívnak nagy csatát a győzelemért.

Ez volt a középkori városállam adminisztratív központja, ma talán városházának nevezhetnénk, ahonnét a polgárok választott testülete igazgatta a várost.


A téren érdemes leülni egy kicsit, nézelődni, meginni egy kávét, élvezni a dolce vita-t.

Természetesen a palio idején irgalmatlan sok ember próbál valahogyan a térre jutni, amelyet ilyenkor homokkal felszórnak, és ahol a versenyzők lovaikkal teszik a köröket. A leghosszadalmasabb nem is maga a verseny (a tévé is közvetíti), hanem az, hogy hiánytalanul és hiba nélkül minden (a hagyományos ruhákba öltözött) lovas versenyzőnek fel kell sorakoznia a startvonalnál, majd egyszerre elindulni. Mindaddig újra és újra nekirugaszkodnak, míg ez nem sikerül.

Ha aztán továbbmegyünk a térről, elérünk a dómhoz, ami egy hatalmas, márványból részletgazdagon kifaragott homlokzattal fogad minket. Belépőt kell fizetni (3 euró csak a templom, 10 a múzeummal, keresztelőkápolnával és  az altemplommal kombinálva). De nagyon szép márvány-intarziák vannak mindenhol, ami megér egy látogatást.


A templommal szembenállva jobbról a semmibe tartó boltíveket látunk, ami bizony – ezen aztán lehet merengeni – egy középkori nagyobbítási kísérlet maradványa, amikoris az ötlet megvolt, el is kezdték az építést, majd rájöttek, hogy nincsen rá pénz…

Hmm, a világ nem sokat változott azóta 🙂

Kultúra

Vespa 70

Idén 70 éves a vespa motor gyártása, a toszkán ipar egyik fontos terméke, amelyet kezdetektől a pontederai gyárban gyártanak.

A Vespa (darázs) a Piaggio márkának egy kismotorja, licenszét rögtön a háború után, 1946. április 23-án jegyeztek be, Corradino D’Asciano mérnök tervei alapján.

Az olasz dizájn egyik kiemelkedő és ismert terméke, amely különféle dizájnmúzeumokban is visszatérő vendég (Milánói Design Triennále, New York – MOMA).

A különböző modelleket itt lehet megnézni.

A Piaggio múzeumban is megemlékeznek róla.

 

Mindennapok, Országjárás

Sant’Agata Feltria

Nemrég írtam Petrella Guidi-ról, azoknak ajánlva a kirándulást, akik mondjuk az adriai parton töltenek egy kis időt, és kedvük van a hegyekben autózni, szuper régi kisvárosokat megnézni. Most is egy ilyet ajánlok, közel a tengerparthoz, San Marinohoz és Petrella Guidihez is.

terkep.jpg

Sant’Agata Feltria egy Rimini megyében található kisváros (2000 lakossal), nagyon szép kastéllyal.

Ilyesmi hangulattal:

A kilátás nagyon szép, a hangulat tipikus olasz kisvárosi.

Megnézhetjük a Sant’Agata-nak szentelt templomot vagy a palazzo Fregoso-t:

A rózsaszín homlokzatú, 1605-ben épült Palazzo Fregoso eredetileg az akkori magisztrátusnak épült, ma az “Angelo Mariani” színház található benne. Ez utóbbit  1723 és 1753 között építették. 

A város szimbóluma a Rocca Fregoso, egy hatalmas kőtömbre épült a 12. századtól kezdődően. 40 éve a “Rocca delle Fiabe” (a Mesék sziklája) nevű múzeum működik benne. 

Karácsony előtt jelentős karácsonyi vásárral, október környékén pedig szarvasgombavásárral várja a környékbelieket és a turistákat.