Kultúra

Partraszállás a maffiával

Risultati immagini per sbarco in sicilia mafia

39 nap – ennyi kellett a Szövetségeseknek, hogy meghódítsák Szicíliát. 1943. július 9-ről 10-re virradó éjjel az amerikaiak partraszálltak Gela-ban, az angolok pedig Pachino-ban, majd augusztus 17-én Messina-ba is megérkeznek a csapatok, így lesz a sziget a Szövetségeseké.

A mai napig sok kérdés maradt megválaszolatlan ezzel kapcsolatosan, ezek közül a legérdekesebb talán az, hogy a maffiának milyen szerepe volt a partraszállásban. Nehéz erre válaszolni, mert az amerikaiak sosem adtak pontosabb válaszokat az ezt firtató kérdésekre. A kutatók ugyanakkor úgy tartják, hogy míg a katonai hadműveletekben elég marginális szerepet játszott a maffia, a hátrahagyott polgári adminisztrációt nagyban a kezébe vette miután a katonák visszavonultak.

Hogy  jobban értsük mi történt, ugorjunk vissza az időben:  1941-42-ben a német U-Boot csapatok megsemmisítik a az angol-amerikai ellátmányok konvoját Európában, és ezután az amerikaiaknak nem sikerül rögtön visszapótolni az Atlanti-óceánban elsüllyesztett hajókat. A leggyanúsabb eset 1942. február 9-én történt, a Normandie nevű volt óceánjáró, amely akkor éppen csapatokat szállított, felgyullad és a Hudson-ba veszik. Szabotázsra gyanakodik mindenki, és az New York-i amerikás olaszok kémkedését sejtik mögötte  (később egy vizsgálóbizottság balesetként könyveli el az esetet).

Az USA tengerészete úgy dönt, hogy kapcsolatba lép az amerikai olasz maffiával, amely a kikötő dokkjait ellenőrzi. Két boss, Joseph “Socks” Lanza és Meyer “Little Man” Lansky titokban találkozik a börtönben Charles “Lucky” Luciano-val. Mindenkinek érdeke egy kompromisszum: a mafffiózók (olasz) patrióták (bár ezt a tényt az USA alábecsüli), ráadásul kedvelik szicíliai “kollégáikat”, akiket Mussolini az azt megelőző években bebörtönzött.

Lansky, a New York-i gengszter olasz és zsidó, ezért gyűlöli Hitlert. Így senkit nem ér meglepetésként, amikor Lucky Luciano kijelenti, hogy a New York-i kikötő a Szövetségesek mellé áll.  Az amerikaiaknak nincsenek fenntartásaik, lényeg, hogy a háborút megnyerjék.

Ez a furcsa együttműködés a maffia és az USA tengerészete között jól működik, akkor is, amikor 1943-ban a Szövetségesek a szicíliai partraszállás mellett döntenek. Tudják, hogy nagy hiányosságaik vannak a felderítésben: Szicíliában egy szál ügynökük sincsen. Az egyetlen információforrást azok a levelek jelentik, amelyeket a Szicíliából származó amerikai maffiózóknak a börtönbe írnak otthonmaradt családtagjaik.
Luciano kapcsolatba akar lépni egy másik amerikás olasz maffiózóval, Joseph Adonis brooklyni boss-szal, aki Szicíliával kapcsolatot tartó amerikás olaszokat toboroz. Erről ennél többet  a mai napig sem tudni, az USA tengerészete itt is gondosan titkolta a részleteket.

Azt viszont tudni lehet, hogy a partraszállás előtt az amerikai csapatok parancsnoka, Kent H. Hewitt admirális rájön, hogy egyetlen olaszul tudó tisztje sincsen. A maffia gyorsan összeszed neki 6 olaszul beszélő katonát (ebből 4 New York-i). Ők Gela-nál szállnak partra nem sokkal később és van egy listájuk azokról a helyiekről, akikkel kapcsolatbaléphetnek, amint sikerül a partraszállás.

A listát természetesen a New York-i maffia készítette, leginkább olyan nevek szerepelnek rajta, akiket az USA azt megelőzően kitoloncolt maffiatevékenységük miatt. Nagy hasznukat veszik egyébként, mert olaszul és a helyi dialektusban is beszélnek, és persze valamennyit angolul is.
A legenda tartja magát, hogy egy amerikai ügynök egy Lucky Luciano-tól kapott rongyot (zsebkendőt) adott át Calogero Vizzini-nek, a szicíliai maffia vezetőjének. Ugyanakkor az Oss – a CIA elődje  – kiszabadította a Mussolini által bebörtönzött maffiózókat.

Carlo W. D’Este, az USA volt tisztje az 1943-ban megjelent Lo sbarco in Sicilia (A szicíliai partaszállás) című  könyvében (Olaszországban 1990-ben jelent meg a Mondadori kiadásában) azt írta «Az amerikai maffia hozzájárulása a Szicília felszabadításához tele van ellentmondásokkal».

Tudjuk viszont, mi történt utána. A már egy jó ideje inaktív szicíliai maffia feléled. A Szövetségesek  átmeneti államigazgatásának (Amgot) szüksége van helyi emberekre. Mikor a katonák elmennek, a civil funkcionáriusok egy nagy űrt találnak, ahová gyorsan beépülnek majd a maffia emberei. A polgármesternek és prefektusnak kinevezett antifasiszták nagy része a Cosa Nostra embere.

Égből jött ajándék ez a maffiának, akik azonnal megragadják a legtöbb pénzt hozó tevékenységet, a feketepiacot. Don Calò Vizzini-t megválasztják Villalba polgármesterének. Pár napra rá a csendőrség (carabinieri) főnökét meggyilkolják. Villalba a feketepica szétosztóközpontja lesz, a szállításhoz pedig az Amgot otthagyott kamionjait használják. És nem sokáig maradnak a szigeten

A newyorki maffia volt főnüke, Vito Genovese a Nápoly melletti Nolaba utazik, hogy az USA hírszerzésének tolmácsoljon. Ő 1937-ben tért vissza Amerikából, a biztos bebörtönzés elől menekülve. Kihasználja a helyzetet, letartóztattat jó néhányat Vizzini embereiből. Az amerikaiak örülnek, de nem sokáig. Genovese szinte rögtön a saját embereit ülteti a megüresedett helyekre.
1946. februárjábak Lucky Luciano is kiszabadul Amerikában, miután kiadják Olaszországnak. Ugyanaz a Thomas E. Dewey engedi ki, aki bezáratta, csak ő időközben bíróból New York állam vezetője lett. Luciano Olaszországban hal meg 1962-ben, híres maffiavezérként.

Reklámok