Mindennapok

Vészhelyzetben

nagyon nem mindegy, hogyan reagálnak a segítők. Ahogy a magyar busz múlt szombati tragédiájával kapcsolatosan is sokan elmondták (pl. az index cikke is itt), az olaszok általában, és különösen a szakemberek (rendőrök, tűzoltók, katasztrófavédelem) nagyon emberien és odafigyelően, és legfőképpen profin vannak jelen vészhelyzetben.

Van benne gyakorlatuk. A félsziget földrajzi elhelyezkedése miatt errefelé mindig is sok volt a természeti katasztrófa. Van jó sok hegyünk (Alpok, Appeninek), alkalmilag sok hóval, lavinával. Talajerózióban, áradásokban és hegyomlásokban is “gazdag” a terület. Gyakran reng a föld, köszönhetően az afrikai lemez tektonikai mozgásának. És ehhez van még pluszban pár vulkán is. Olaszország egyike azon kevés országnak, ahol a szizmikus, hidrogeológiai és vulkanikus veszélyek egymást erősítően vannak jelen. Talán csak Japán veszélyesebb ilyen szempontból. Mindehhez jön egy elég sűrűn lakott terület, amely miatt ezek a veszélyek szinte mindig lakott területeket érintenek.

Ez itt pl. a jövőbeni földrengések valószínűségi térképe – nem túl biztató:

Ne tagadjuk azt sem, ami viszont elkerülhető lenne: az engedély nélküli építkezések, a megkent hivatalnokok, a “szemethunyás” is nemzeti sport (minél délebbre megyünk, annál inkább), és biztosan nem segít a veszélyek elkerülésében.

(Aki kíváncsi arra, hogy szerveződik a katasztófavédelem, itt talál egy dokumentumot róla olaszul.)

Ha megtörténik a baj, akkor viszont az olasz hatóságok jelen vannak, és mennek segíteni.

A legfontosabb, hogy legyen előre egyeztetett és minden résztvevőnek világos akcióterv, bármilyen veszélyhelyzet esetére. Hogy hierarchikus döntési mechanizmus legyen arról, hogy ki méri fel a helyzetet és ki dönt arról, mit kell pontosan csinálni, ezt nem lehet ott abban a pillanatban rögtönözni. Amikor baj van, akkor már csak az ismert mechanizmus alapján kell elkezdeni működni, hogy minél hamarabb operatív segítség érkezzen.

És nem önfejűsködni, hogy “majd én rendszeren kívül megoldom”, ez is alapszabály. Minden egyenruhás szervezetnek vannak speciálisan kiképzett emberei az ilyen esetekre, de ha nem a protokolt követik, csak káosz lesz belőle.

A múlt heti lavina miatt 10 métert arrébb csúszott hotel esetében például még aznap éjjel, a havazás és rossz látási viszonyok mellett speciális fókabőrön 8km-t síelve jutottak el a hotelhez az első segítők.

I mezzi dei soccorritori erano tutti bloccati dalla neve, tra l’ultimo pezzo di strada libero e l’hotel c’erano 8 chilometri. La decisione da prendere era una sola: “Con gli sci con la pelle di foca e il caschetto con la torcia, camminando lungo quella che era la strada e che ovviamente non si vedeva più. Siamo partiti a mezzanotte, nel pieno di una bufera terribile. Eravamo in dodici, tutti finanzieri”

 

“A mentőegységek járműveit a hó miatt nem tudtuk használni. Az utolsó hótól megtisztított útszakasz és a hotel között 8 km távolság volt. Csak egy lehetséges döntés volt: a sílécekre speciális fókabőrt húzva, a fejünkön lámpás sisakkal a régi – akkor már nem látható – út mentén kellett nekiindulunk. Éjfélkor indultunk, a hóvihar kellős közepén. 12-en, mindannyian pénzügyőrök.”
(és útközben további lavinaveszély is volt még pluszban).  

Risultati immagini per soccorritori rigopiano

Ezek a segítők sokszor maguk is embertelen körülmények között dolgoznak. A fenti esetben pl. akik az első vonalban voltak, nem nagyon aludtak 40-50 órán át.

Miután lokalizálták a még élő embereket a betemetett hotel alatt, és elkezdtek velük beszélni, azokat a tűzoltókat, akik elkezdték a betemetett emberekkel a kapcsolatot tartani, nem váltották le két napig, hogy azzal se veszítsenek drága időt, hogy az információkat átadják, elmagyarázzák, mi merre.

Amikor végeztek a turnusukkal, akkor is igen spártai körülmények között pihentek, erről itt találtok egy képsorozatot. Ahogy egy kollégám mesélte épp ma, a firenzei tűzoltókülönítmény ma ért vissza Rigopianoból, 5 nap alatt összesen 10 órát ha aludtak.

Risultati immagini per soccorritori rigopiano

Egyébként pont ezért dűhítő a neten névtelenül fotelből okoskodókat olvasni: amikor azt mondták, hogy ők tudnak helikoptert vezetni, de nem mehettek oda az első éjjel (mert biztos a hobbivezető  majd felszállhat a sötétben és hóviharban, mikor a terepet sem ismeri, hogy ott hősködjön, na ja). Vagy miért nem mennek oda többen (arra a terepre, ahol egy rossz lépés miatt is beszakadhat mondjuk az alattad levő hóval fedett rom).  Vagy amikor számonkérik, hogy miért nem tettek többet (ehhez már tényleg IQ negatívnak kell lenni, nem is kommentálom).

Risultati immagini per soccorritori rigopiano

Emberség. Amikor a mentők kihúzták az első túlélő kisfiút a hotel alól, tapssal és “bravo, bravo-val”, valamint fejsimivel fogadták őt.

Amikor Gerolamo Lacquaniti, a magyar busz baleseténél tevékenykedő rendőrök vezetője érezhető megindultsággal a hangjában meséli, hogy a kollégái odaadták a csizmájukat a mezítlábas magyar srácoknak, akik a buszból menekültek.

Olyan vonása ez az olaszoknak, amit mindannyian nagyon szeretünk és nagyraértékelünk.

 

 

Advertisements

1 thought on “Vészhelyzetben”

  1. Nézem a megdöbbentő eseményeket a tv-ben…… azt kell mondom le a kalappal az olaszok előtt segítségnyújtás terén!!!!!!
    27 éve, amikor először jártunk Olaszországban, nekünk már akkor is megmutatták mennyire önzetlenül segítőkészek.
    (Sajnos azóta volt már negatív tapasztalat is:(

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s