Kultúra

Utcanevek – 1

Ahogy Magyarországon bármely faluban vagy városban találunk Petőfi, Kossuth és Széchenyi utcát/teret, Olaszországban is megvannak a sztár névadók. Vannak persze elvont fogalmak is: Libertá, Indipendenza, Repubblica – ezek fontosak, hiszen az egyesült ország létezésének alapkövei. Ám engem most az emberekről elnevezett utcák érdekelnek – sőt, maguk az emberek.

Risultati immagini per via senzanome

De mielőtt kiokosodunk arról, ki volt Ricasoli, Cavour, Matteotti, Mazzini és Marconi (direkt nem Garibaldival jövök, őt mindenki ismeri), nézzük meg az általános statisztikákat.

Olaszországszerte majd’ 8000 (pontosabban 7870) utca neve “Roma”, ezt követi Garibaldi (5472), Marconi (4842), Mazzini (3994), Dante Alighieri (3793), Cavour, Matteotti és Verdi.
Ezután egy dátum jön: November 4 (IV Novembre) – az első világháborút Olaszország számára lezáró békeegyezmény dátuma.
11. helyen egy pápát találunk: 23. Jánost (Giovanni XXIII).
Aldo Moro a 14., Antonio Gramsci a 15., Alcide De Gasperi a 19. közterület-névadói gyakoriságot tekintve.

A szentekről se feledkezzünk meg, Szent Rókus (San Rocco), Szent Antal (Sant’Antonio), Szent Ferenc (San  Francesco), Szent János (San Giovanni) és Szent Márton (San Martino) ebben a sorrendben jönnek a 100-as listán.
A művészek között Dante és Verdi, Manzoni, Carducci, Leopardi, Pascoli, Leonardo Da Vinci, Foscolo, Rossini, Puccini, Bellini, Petrarca, Michelangelo Buonarroti merülnek fel leginkább utcanévként. Ebből az operaszerzőket, Dantet, Leonardo-t és Michelangelot szerintem mindenki ismeri (legalább névről), ellenben mondjuk Ugo Foscolo vagy Leopardi már feladná a leckét egy nem olasz szakot végzett embernek.

Ne feledkezzünk el a felfedezőkről / tudósokról sem: Kolombusz (Cristoforo Colombo), Alessandro Volta, Enrico Fermi és Galileo Galilei legalábbis tananyag a magyar iskolákban is.

November 4 után XXV Aprile, XX Settembre, Primo Maggio is gyakran szerepelnek a térképeken.

És persze rengeteg a kapcsolat a Risorgimento-val és világháborús területvédő törekvésekkel: Cesare Battisti, Vittorio Veneto, Piave, Monte Grappa, Nazario Sauro, Fiume, Gorizia, Isonzo, Goffredo Mameli, Guglielmo Oberdan.

Két király is belefér az első 100 névadóba: Umberto I, Vittorio Emanuele.

Női névadó (ahogy szerte a világon) viszont kevés van: Santa Maria és Santa Lucia van, meg még Regina Margherita. Elszórtan északon Anita (Garibaldi társa) és a kedvencem, Irma Bandiera – de ők már a százas névadó körön kívül. Ettől függetlenül írok majd róluk.

Tehát kulturális kalandra fel: az ismeretlen olasz névadókat fogjuk felfedezni ebben a sorozatban.
Cikk itt. 

Advertisements

7 thoughts on “Utcanevek – 1”

  1. Női utcanévadókról nekem így hirtelen Grazia Deledda ugrik be (nálunk, Scandicciben mindig látom), ill. Firenzében van Santa Reparata utca is. Épp ma jártam Firenze belvárosában a Via Laurán, de nem tudom, ez a női névből ered-e (Petrarca múzsája pl.?).

    1. Mind jo otlet, felveszem a listara…. a fenti nevek az elso 100 leggyakrabban hasznalt utcanevet tartalmazzak. Ezen kivul biztosan van azert mas noi nev. Szoval koszi az otleteket!

      1. Nincs mit! Én is szeretem az ilyen “gyűjtőmunkákat.” 😀 Ma eszembe jutott, hogy van Via Santa Caterina d’Alessandria és Via Santa Caterina da Siena is. 🙂

  2. Gabi, tudom, hogy offtopic (mindenesetre városi tájékozódással kapcsolatos, és az olaszországi mindennapok részeként is illeszkedik a blogod profiljába), de úgy érzem, meg kell veled osztanom ezt a mai történetet. Tehát dél körül a városba indultam, és mint mindig, felszálltam a 6-os buszra a végállomáson (Torregalli). Zenét hallgattam, így csak fél füllel hallottam, hogy indulás előtt a busz hátuljában ülő idős asszonyok hevesen magyarázzák a sofőrnek, hogy szerintük a körforgalomból jobbra kell fordulni, mire közbeszóltam, hogy dehogyis, hát egyenesen kell menni. Erre mondták, hogy ja, tényleg, és hogy a sofőrnek ez az első munkanapja, és nem nagyon érzi a témát, és szüksége lenne vkire, aki útbaigazítja. Ekkor felálltam, és odamentem a vezetőfülkéhez, afölötti aggodalmamban, hogy hol fogunk kikötni. Kiderült, hogy a basilicatai sofőrt, aki korábban életében nem járt Firenzében, az első munkanapján odaültették úgy, hogy senki nem vezette végig vele korábban az útvonalat. “Puskaként” a kormány fölé támasztott, vonalas, A5-ös füzetet használta, amelybe folyószöveg formájában, kézzel le volt írva, hogy merre kell menni (szó szerint, pl. hogy x megálló után a 2. kereszteződésnél balra.) Mondtam, hogy ezt azért elég kockázatos vezetés közben olvasgatni, és hogy nincs-e valami GPS rendszer (tekintve, hogy 2017-ben vagyunk), amire az volt a válasza, hogy van, de az nem megbízható, csak ez a füzet. Meggyőztem, hogy együtt meg fogjuk ezt tudni csinálni, és végre elindultunk. Folyamatosan navigáltam a Piazza San Marcoig, ahol leszálltam, miközben a város főbb pontjaira is felhívtam a figyelmét, meg is jegyezte, hogy szuper idegenvezető lennék. 😀 (A Piazza San Marco után nem tudom, mi történt, csak remélni tudom, hogy az utasok eljutottak célukhoz.) Mindenesetre amikor leszálltam, azt se tudta, hogyan hálálkodjon nekem örömében, hogy “megmentettem az első munkanapján.” Éljen az ATAF!

    1. Óh, hát az ATAF sem vesz már nagyon fel normál szerződéssel embereket… Sőt, ki is szerveznek bizonyos feladatokat. Így lehet, hogy az RATP (a párizsi tömegközlekedési cég) üzemeltet bizonyos vonalakat – ez azt jelenti, hogy ők foglalkoztatják a munkavállalókat valamilyen szerződéssel (általában határozott idejű). A továbbképzés (vagy alap kiképzés) még az olasz állami cégeknél sem dívik, most képzeld el az egyébként csak adott feladatot közbeszerzésen elnyerő ilyen-olyan cégtársulásoknál (megsúgom, nulla felkészítés, képzés van). Nyilván felveszik a megfelelő jogsival rendlekezőket, azt szevasz…. A kétségbeesett déli munkanélküliek meg kapnak a lehetőségen. Nem tudom, látod-e, de minden ilyen állami mh-en (rendőr, katona, buszvezető, de még a tanárok is valamilyen szinten) a déliek vannak többségben, akik az otthoni reménytelenség elől jönnek északra.
      Más, de hasonló: nemrég beszéltem egy sráccal, aki a firenze vigili urbani-nak dolgozik valami bűtetőcédula kihelyezés feladatban ha jól emlékszem. Ezt a tevékenységet kiszervezték a vigili-k, és egy san marinoi cég nyerte meg. Így a srácot san marinoi munkaszerződéssel foglalkoztatják határozott időre, de úgy, hogy nem tájékoztatták, hogy ennek milyen adó- és egyéb vonzata lenne az olasz állammal szemben. Szegény, pár hónapja rohangászik szakszervezethez, adótanácsadóhoz, hogy végre megtudja, hogy lesz neki ebből elismert munkaviszonya OO-ban.

      1. Köszönet ezért a kimerítő magyarázatért. Ez valóban nagyon szomorú. Az említett buszsofőr is azt ecsetelte, hogy 4 évet várt erre a pályázatra, és már fel is adta, amikor felhívták, el sem akarta hinni. De legalább valami alap felkészítést adhatnának nekik, már csak azért is, mert buszt vezetni nulla helyismerettel elég nagy fizikai felelősség (nem irodai munkáról van szó), dehát értem én, amiről írsz… Valóban észrevettem, hogy a katonák, rendőrök, parti őrség tagjai stb. nagyrészt déli származásúak, és gondoltam, hogy az általad leírt okok miatt.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s