Ugyan már Magyarországon sem csak a sima fejessalátát lehet kapni, de azért még messze nincsen olyan salátaválaszték, mint Olaszországban. Azért érdemes viszont megismerni a nálunk kapható salátafajtákat, mert ha erre jártok, vagy otthon belefuttok, tudjátok, mit érdemes kipróbálni.
A típusok száma szinte végtelen, én most azokra koncentrálok, amelyekkel Olaszországban napi szinten találkozhatunk.
3 nagy salátacsaládot különböztetünk meg egyébként: a cikóriaféléket, az endíviaféléket és a fejessalátákat (bővebben itt).
Olaszországban sok esetben kilóra árulják (nem darabra), egész évben lehet gyakorlatilag mindent kapni, és a legtöbb fogyasztó már mosva-zacskózva (keverékként) veszi a salátáját.
Fejessaláta – ezt használjuk Magyarországon a leggyakrabban. Ezzel szemben Olaszországban nincs a legkedveltebb saláták között, hiába talán a legolcsóbb salátaféle. Nem nagyon erős a levelek tartása, ha megmossuk, nem sokáig tartható el hűtőben sem. Az íze semleges. Olaszországban nem ismerik az ecetes/cukros vízben kínálást, ezért pl. a menzákon gyakran egy ízesítés nélküli, megmosott, félbevágott fejessalátát találunk, amit aztán mi magunknak ízesítünk olajjal, balzsamecettel.
Batávia – ötvözi a jégsaláta és a leveles saláták összes jó tulajdonságát: ropogós, természetes színekben gazdag és ízletes. Főleg Európa mediterrán részein termesztik és fogyasztják, nálunk csak a gazdag választékú zöldségeseknél kapható. Ennek legfőbb oka, hogy nem könnyű szállítani és sokáig nem bírja a tárolást sem. Így csak a közelben megtermelt batávia saláta kerül igazán frissen a zöldségeshez
Pan di zucchero – erős levelei vannak, ha frissen vesszük, akár napokig eltartható a hűtőben. Olaszországban főzve (párolva) is eszik köretként.
Római vagy kötözősaláta – semleges ízű, de nagyon jó tartású saláta. Erősek a levelei, még mosva (és rendesen lecsöpögtetve) is eltartható 1-2 napig a hűtőben.
Jégsaláta – semleges friss ízű, napokig (sőt, akár 1-2 hétig) eltartható saláta. Levelei olyan szorosan állnak, hogy ha lehántjuk a külső leveleket, akár szeletelhető is.
Lollo – puha leveleiben mosáskor megáll a víz, ezért nagyon jól le kell szárítani használat előtt. Ízesíteni is csak evés előtt érdemes, mert hamar megfonnyadnak a levelei. Ugyanakkor szép színt ad a salátakeveréknek. (Személy szerint ezt szeretem talán a legkevésbé.)
Tölgylevelű – hasonló a lollohoz, de talán egy kicsit erősebb íze van. A lollo és ez is nehezen szállítható, ezért sokszor már fonnyadtan árulják a magyar zöldségesek.
Radicchio – a megosztó. Én nagyon sokat használom, de akik nem szeretik a kesernyés ízeket, azok nem kedvelik ezt sem. Többféle formájú radicchio létezik, elsősorban késő ősszel/kora télen termelik mindet. A kerek talán a legkevésbé keserű, a jobboldalt látható különálló levelű a leginkább. Erős és eres levelei vannak, sokan inkább megfőzve fogyasztják. Pl. rizottóban, vagy simán grillezve, de lasagne-ben is nagyon jó.
Cikória – nagyon erős ízű, kesernyés salátaféle. Én inkább főzve, párolva szeretem, salátába inkább csak akkor, ha még egészen friss, primőr.
Széles levelű endívia (escarole) – a klasszikus salátákban jól mutat.
Szeldelt levelű endívia (frisée)
És az insalata belga – amit más országokban endívia néven ismernek. Megtöltve sütni is lehet, apróra vágva salátának is finom, esetleg előételnek, ha leveleit szétválasztjuk és mondjuk tonhalas szósszal megtöltjük.
Kárdi – Cynara cardunculus (a Földközi tenger környékén őshonos zöldségnövény, hazánkban nem igazán ismeretes, az articsóka közeli rokona). Ezt nem annyira salátaként, hanem pl. húsos egytálételben érdemes megkóstolni (húsdarabok és cardi-darabok egyben, két kanál paradicsomszósszal felöntve, elég hosszan főzve). Nagyon szálas, sok rostot tartalmazó zöldség.
A levélzöldségek közé több családból is tartoznak zöldségfélék, melyeket salátának is szokás fogyasztani: spenót, mángold, sóska, rebarbara, halványító és metélő zeller, gumós édeskömény, fejes káposzta, rukkola (magyar nevén borsmustár), madársaláta (több elnevezése is ismert, úgymint galambbegysaláta, mezei- vagy vadsaláta).
Én ezekből a bébispenótot eszem gyakran:
Meg a rucola-t (magyarul rejtélyes okokból kifolyólag ruKKola, vagy borsmustár). Erős, karakteres íze van, nagyon szeretem pl. a már kész pizzára szórni egy marékkal, vagy a rucola-s lazacos tésztában.
És végül a madársalátát. Az egyik legjobb ízű salátaféle, nem kell túlbonyolítani, egy sima olívaolajos/balzsamecetes mártás, és mehet köretnek.
