Infrastruktúra, Képzések itt ès ott

Iskolaelhagyók

Risultati immagini per abbandono scolastico

2011-ben az olasz középiskolákba járó gyerekek 17,8%-a idő előtt elhagyta az oktatást, azaz bármiféle végzettség nélkül vágott neki a munkaerőpiacnak. 2016-ban ez az arány 14,2% volt.

Ezen ugyan 2017-ben javított valamelyest (14% – szemben az EU 10,6%-os átlagával), de ez azért még messze nem ad okot a derűlátásra.

De kezdjük az elején. Hagyományosan igaz, hogy a mediterrán országokban az iskolai végzettség nem ugyanazt a szerepet játszotta sosem, mint mindjuk a volt kommunista oszágokban. Ennek több oka is van, Olaszországban elsősorban az, hogy a háború utáni nagy ipari felendülés idején kellett a munkás, ezért sokan beálltak a gyárakba dolgozni, és ott tanulták meg a szakmát. Akkoriban a legtöbben onnan mentek nyugdíjba, ahol dolgozni kezdtek, ezért nem is volt nagy szükség arra, hogy papaírokkal igazolják a szaktudásukat, hiszen a gyárban mindenki tudta, ki mihez ért, mit csinál jól, a szakmai (fizetésbeli) előmenetel pedig papír nélkül is elérkezett, miután éveket egy helyen dolgozott az ember.

Az olasz állam emellett sosem szabályozta agyon a különböző szakmákhoz köthető végzettséget – pl. cirkót vagy bojlert a mai napig formális végzettség nélkül szerelhet az ember, vagy hogy egy egészen más példát mondjak, fordító céget is bárki nyithat (szemben pl. Magyarországgal), hiszen abból indul ki a rendszer, hogy ha valaki nem jól dolgozik, annak úgysem lesznek megrendelői.

Az, hogy mely szakmához kell formális képzettség, azon múlik, hogy a szakmai érdekvédelmi szervezetek mennyire ragaszkodtak a formális végzettség megköveteléséhez – és ezt sikerült-e átvinniük a törvényhozón.

Sok szakmában egyéként csak akkor kell szakmai végzettség, ha céget akar nyitni az ember – ha csak alkalmazott, akkor nem feltétlen (ilyenkor a rendszer feltételezi, hogy az alkalmazója felügyeli a tevékenységét).

A szakmai képzések tartalmának meghatározása regionális kompetencia, ami miatt sokáig nem volt átjárás a különböző régiók szakmai végzettségei  között (mondjuk Szicíliában szerzett fodrász végzettséget valaki, azzal elméletileg nem dolgozhatott volna Toszkánában – az elméletileg kitétel azért van, mert ugye sokszor nem is számított a paír egyáltalán, ha a munkát el tudta végezni az ember), ezt később próbálták összehangolni, hogy a munkaerőáramlásnak ne legyenek ilyen akadályai.

A ‘80-as évektől egyre nagyobb igény volt a kodifikált, szabályozott végzettségekre, ugyanakkor az ipari fejlődés is lassult, egyre többen szorultak ki a munkaerőpiacról, illetve nem feltétlen egy munkahelyen töltötték a munkás éveiket, ezért  nagyobb szükség lett arra, hogy be tudják bizonyítani, értenek az adott szakmához. Ezzel kb.  egy időben emelkedni kezdett a lakosság képzettségi szintje is, ami egyébként a mai napig nem túl magas EU-s összehasonlításban:

vegzettsegi szint.jpg

Visszatérve az iskolaelhagyókhoz, íme még néhány érdekesség:

  • a fiúk jelentősen nagyobb arányban hagyják ott az iskolát (6-7% többen)
  • Nagyok a regionális különbségek is, pl. Szicíliában 26,5% szemben Lazio 11,2%-val. De mindegyik régió az EU-s desiderata (10%) felett van. 
  • amikor a duális szakképzést be akarták vezetni néhány éve, az egyik fontos ellenérv az volt, hogy ha a diák elmegy gyakorlatra egy céghez, ahol jónak találják a munkáját, rá fogják beszélni, hogy menjen oda dolgozni azonnal – amit ő a rendes fizetés miatt meg is fog tenni. Ebből is látszik, hogy minden erőfeszítés ellenére még ma sem minden szakmában kell a végzettség, hiszen anélkül is nekikezdhet dolgozni a diák. 
  • a fentiekhez hozzájön még az is, hogy a formális képzettség nem is mindig hoz a konyhára: alulfoglalkoztatottak és alulfizetettek a képzett fiatalok is, ha nincsen (nekik vagy főleg a családjuknak) olyan kapcsolati tőkéjük, amivel munkát tudnak találni. 

A helyzet Olaszországban lassan javul, ezzel szemben Magyarországon ütemesen romlik. Az előző rendszerben alig pár százalékos volt az iskolaelhagyók aránya, de az már régen volt.

A 2016-os 12,4 százalék után 2017-ben a 18-24 év közöttieknek már a 12,5 százaléka hagyta félbe a tanulmányait Magyarországon is. Legutóbb 2006-ban volt ennyire rossz a helyzet, vagyis ez a statisztika 11 éves mélypontot jelent.

Ezzel az adattal az unión belül egyáltalán nem állunk előkelő helyen, a rangsor utolsó harmadában található Magyarország. Mögöttünk csak Portugália (12,6 százalékkal), Bulgária (12,7 százalékkal), Olaszország (14 százalékkal), Málta (17,7 százalékkal), Izland (17,8 százalékkal), Románia (18,1 százalékkal), és Spanyolország (18,3 százalékkal) áll.

Infók itt. 

Magyar adatok itt.