Kultúra

Az olaszok genetikai változatosságáról

Tudjátok, vannak a filmekben – meg a mi képzeletünkben – azok a “tipikus olaszok”: fekete fürtös haj, világító szem, nem túl magas, inkább filigán termet (férfi) és sötét haj, szem és bőr, apró termet, homokóra alak (nő). Olyan álmodoznivaló típusok, nem?

Aztán leszáll a repülőd egy random városban Olaszországban, és ezekből a típusokból pont egyet sem látsz, vagy csak nagyon hosszas keresés után… minket átvágtak! :)))

Risultati immagini per diversità genetica italiani

Át bizony, hiszen a valóság ennél sokkal, de sokkal változatosabb.

Ahogy egy, a Pisai, Bolognai, Cagliari és Római Egyetem által összedobott kutatás is megállapította, a genetikai változatosság igencsak nagy errefelé, Európában a legnagyobb (ha az olasz születésű népességet nézzük).

Az anya által átadott genetikai jellegzetességek tekintetében (DNS szinten) akár 30 szorosa is lehet a genetikai változatosság, mint a legkevésbé kevert népességű európai országokban (és hivatalosan idesorolják Portugáliát és Magyarországot is). A különbségek ráadásul nem az észak-déli tengely mentén jelennek meg, hanem gyakorlatilag mindenhol kimutathatóak, akár a szigeteken is.

Journal of Anthropological Sciences-ben megjelent kutatás 57 közösséget vizsgált a városlakóktól a szigetlakókig (pl. Grecanici, Arbereshe délen és Ladini, Cimbri az Alpok keleti részén).

Az olasz népesség nagy diverzitása több okra vezethető vissza, kezdve a prehisztorikus eredettől, a gyakori és számos ókori és  középkori népvándorlásig, amely a germán népektől a közép-európaiakon át a mediterráneumban jellemző típusokig (akár arabok) szinte mindent felölel.

Hiszen éltek itt – még a rómaiak előtt – az italikus populációk (etruszk, ligúr, euganei, reti, camuni, sicani, szárdok, umbrok), aztán a Magna Grecia idején ógörög népek, majd jártak erre frankok, lombardok, gótok, bizánciak és arabok… meg még sokan mások.

Az olasz nép ennek a nagyon gazdag mozaiknak eredménye.

A kutatás vizsgálta az Appeninek egyes részein zárványként (genetikailag és nyelvileg is) megmaradt csoportokat is, és érdekes adatokat talált – pl. hogy az Alpi Apuane-n lakókban genetikailag kimutathatóak a ligúr törzsek hagyatéka (és itt. ie. 100 körülről beszélünk).

Ahogy az egyik kutató elmondta: “a mi célunk az, hogy a tudományos és kulturális bizonyítékokból kiindulva – amely két aspektust sosem lehet egymástól elválasztani – hassunk a mindennapjainkra, pl. arra, hogy hogyan kezeljük a faji különbözőséget. Ahelyett, hogy nemi, bőrszínbeli, származásbeli különbségekkel megbélyegzünk másokat, inkább azon gondolkozzunk, hogy milyen gazdagságot hozott ez az országnak.  Az olasz nép éppen hogy a nagy keveredésnek hála volt képes kiemelkedő dolgokra. Ezzel együtt még közülünk is kevesen tudják, hogy ma a törvény 12 nyelvi kisebbséget ismer el, és ezek közül legtöbben a középkorban érkeztek az ország területére, pl. albán és horvát eredettel.”

Akinek kedve a van a teljes tanulmányhoz, innen töltheti le.

Infrastruktúra

Overturism

Azaz “túlzott elturistásodás”. Firenze jól ismeri a jelenséget, ahogy a számok is mutatják:

  • 11 000 Airbnb szállás van a városban, ebből
  • 8 000 az Unesco által védett területen (azaz a belvárosban). (2015-ben még csak a fele volt ez a szám).
  • a központban négyzetkilométerenként 217 ételárusító bolt van
  • 2018-ban 13,5 millió turista látogatta meg a várost (és ebben nincsenek benne azok, akik pl. barátoknál szálltak meg)

A legrosszabb talán az a félnapos turista, aki épphogy leszáll a buszról, egy-két órát itt tölt, megcsinálja a kötelező selfie-ket, majd továbbindul. A városnak ebből csak a környezeti terhelés és szemetelés marad. És az ilyen turistatömegek által a helyi lakosoknak okozott nehézségek. Bevétel szinte semmi.

Ahogy egy, a jelenséget kutató professzornő rámutat, az elmúlt 30 évben exponenciálisan nőtt a turisták száma, akik ezzel párhuzamosan egyre rövidebb időt töltenek el egy adott helyen. Utazók helyett turisták lesznek. 30-40 éve kevesebben utaztak ugyan, de azok 2-3 hetet is eltöltöttek valahol (ld. a klasszikus nyaralás a ’70-es években), szemben a mai átlagos 2,5-3 nappal, amit egy turista egy városra, vagy akár régióra szán. Azt is az év egyes kiemelt időszakaiban (hosszú hétvégék, téli szünet, nyári szünet stb).

Mi ennek a következménye:

  • mindenekelőtt a környezetszennyezés: a teljes széndioxidkibocsátás 8%-át a turizmus okozza, leginkább a repülős utazás  és általában az utazás (a 8-ból 5%-ot). Mégpedig egyre többen ezt használják arra, hogy 2-3-4 napra eljussanak egy külföldi városba. 
  • társadalmi változások – a helyi lakosok kultúrája és identitása is megszenvedi. Amikor menekülni kell a belvárosból, mert egy hosszú hétvégei napon egyszerűen lépni nem lehet egy olyan kisvárosban, ahol egyébként nagyon szuper lenne élni, ha nem lenne benne milliónyi turista. Hogy nincsen – vagy nagyítóval kell keresni – egy olyan éttermet, ahová jó szívvel ül be a helyi, hiszen minden arra van kitalálva és árazva, hogy az egyszeri, soha vissza nem térő turista minél többet fizessen érte.  
  • Hogy eltűnnek a helyi boltok, olyan drágák a bérleti díjak, hogy csak a nagyobb üzletláncok tudják megfizetni a nagyobb, szebb helyeket (és aztán eljön ide az amerikai tinédzser, hogy fél napját a firenzei H&M-ben shoppingolással töltse).
  • Vagy a másik jellemző, hogy az üzletek nagy része ételt és italt árul, jó magas áron – mert ez az, amit minden egyszeri turista is megvesz, akár a félnapos itt-tartózkodása alatt is.  
  • A lakbér és a lakások ára úgy megemelkedik, hogy egy helyinek esélye sincsen megfizetni, ezért kiszorulnak a belvárosból. 

Risultati immagini per troppi turisti a firenze

És mi lehet erre a megoldás:

  • amit a város tehet, az az, hogy csak adott számú üzletet engedélyez, előre meghatározott profillal 
  • meg lehet próbálni elterelni a turistákat a nagyon kicsi városközponttól más látnivalók felé – hogy Toszkánánál maradjunk, pl. nagyon kevesen ismerik akár már Prato vagy Pistoia városát, a Medici villákat, pedig ez utóbbiak is a világörökség részei. 
  • másutt (Velence, Barcelona) akár fizetős belépéssel is próbálkoznak, ami nyilván emeli a bevételeket, de a problémát magát nem orvosolja. És részben ilyen már van Firenzében is, hiszen pl. a turistabuszok egészen magas összegeket fizetnek azért, hogy behajthassanak a központba (ezt nyilván a turistákra hárítják). 
  • tudatosítani az emberekben, hogy nem feltéten az az érték, hogy selfie-t készít egy ismert szobor előtt, hanem ha annyi időt eltölt egy adott helyen, hogy valóban megismeri / megérti egy kicsit (na ez a legnehezebb). Ezzel összhangban születnek a slow tourism kezdeményezések és projektek, az összképet tekintve egyelőre korlátozott sikerrel.

Risultati immagini per troppi turisti a firenze

Megoldás egyelőre tehát nincsen, csak az biztos, hogy egyre dühítőbb és kiábrándítóbb az egész a helyi lakosoknak (főleg ha nincsen nagymamától megörökölt lakás, amit feketén ki tudnak adni…).

Cikk itt. 

Országjárás

La gola del Furlo

20190819_124556  20190819_124543

A Candigliano folyó szorosa Marche régióban, Pesaro Urbino megyében található, a Pietralatta (889 m) és Paganuccio (976 m) hegyek között.

A folyó az évezredek során igen nagy mélységben vájta ki medrét, amely most már – az 1922-ben épített gát miatt – nem látható. Ez a gát az egyébként sebes folyású folyót duzzasztja nyugis tóvá.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A szoros a római Flaminia úton volt, ez a Rómából északra vezető legfontosabb út volt a Római Birodalom idején, Ariminum (a mai Rimini) felé vezetett. A mai napig azon az alagúton haladunk át, ha erre járunk, amelyet a rómaiak építettek.

alagut

Az alagutat Vespasianus építtette a szoros legszűkebb pontján, hogy több ember és jármű tudjon egyidejűleg áthaladni rajta. “Petra pertusa” vagy “forulum” (kis forum) néven emlegették, ebből jön a Furlo név. Mellette egy másik (előbb épített) átjáró is található, az etruszk korból (8 m hosszú, 3,3 m széles és 4,45 m magas), valamint egy kisebb templom (chiesa della Botte), amelyet egy időben egy remete lakott.

Az évezredek során volt, hogy fontos útvonalként használták, majd elvesztette jelentőségét.

2001. óta a szoros és környéke Nemzeti Park (Riserva Nazionale Statale Gola del Furlo). Tanösvény, szervezett kirándulások és vezetések várják az érdeklődőket, kempingezni és sziklátmászni is lehet.

20190819_131610
Ez például egy pihenő parkoló, egyben egy sétaútvonal kezdete is.

A környéken több étterem található, és mivel nem messze található Acqualagna (8,4 kmre onnan), szinte mindenhol megtalálhatók a szarvasgombás fogások, hiszen Acqualagna az egyik legfontosabb tartufo bianco / fehér szarvasgomba-lelőhely az országban.

Ha panorámához is van kedvünk, fel lehet kanyarogni a hegy oldalában és fentről is megcsodálni a szorost.

Risultati immagini per panorama gola del furlo

 

 

Mindennapok

A leggyorsabb ejtőernyős a világon

Egy 51 éves olasz hölgy, Mascia Ferri nyerte a gyorsasági ejtőernyőzés világbajnokságát, a Speed Skydiving-et. 

A sport lényege, hogy 4000 méterről kiugranak a repülőből és 24 mp alatt 1700 méterre ereszkednek. ahol viszont el kell kezdeni lassítani ez a sport nehezebb technikai része. Ezalatt az esés alatt mérik a sebességüket és a leggyorsabb 3 mp figyelembevételével állítják fel a rangsort.

Mascia Ferri 418 km/h értékkkel nyerte a versenyt. 
“A levegővel való találkozás nagyon erős, olyasmi, mint amikor vízbe érkezik a toronyugró.  A pozíció megtartása a legfontosabb, valahogy úgy, mint a héja, mikor ráveti magát a prédájára.”

La paracadutista Mascia Ferri

Ejtőernyőzni 30 éve kezdett el, de a gyorsasági ejtőernyőzést 3 éve fedezte fel. Az ejtőernyőzést kétszer hagyta abba, egyszer 5 évre, mikor megházasodott, majd utána még egyszer, amikor elege lett a közeg férfiközpontú hangulatából és  a diszkriminációból (eredetileg a legtöbb ejtőernyős a katonai kötelékből került ki, és elmondása szerint maguk között nagyon sértő macsó dumát nyomnak).
Egyébként szociológiát tanít egy római egyetemen, és szabadidejét, valamint fizetése egy nagy részét áldozza arra, hogy részt vegyen ezeken a versenyeken.

Ahogy Samantha Cristoforetti-nek, neki sincsen könnyű dolga….

Cikk itt. 

Infrastruktúra

A toszkán szivarról

Olaszország jelenleg a világon a 18. legnagyobb dohánytermelő (adat itt), és az EU-n belül a legnagyobb mennyiséget termeli (a teljes EU-s mennyiség 1/4-ét). A termelés 18 000 hektáron folyik Campania, Veneto, Umbria és Toszkána régiókban.

Toszkánában Valtiberina és Valdichiana területén (azaz a Tiberis és az Ichiana folyók völgyében) termelik a dohányt, kb. 1600 hektáron. Valdichiana-ban termelik a teljes olasz dohánymennyiség 80%-át, és ebből lesz a toszkán szivar (sigaro toscano – alapanyaga a kentucky típus).

Aki szokott néha Arezzo megye útjain autózni, egészen biztosan belefut a dohányültetvényekbe.

Risultati immagini per produzione tabacco toscana

Egy kis történelem

A dohány termelése 200 évre nyúlik vissza, dokumentumok őrzik pl. egy 1815-ös hatalmas eső eredményeként elvert nagy kentucky ültetvény történetét, amely a firenzei dohánymanufaktúrát komolyan veszélybe sodorta. A vezetés azonnal intézkedett egy sürgősségi ültetésről, az elázott dohányból pedig nagyon kedvezményes árú, kimondottan alacsony minőségűnek tartott szivarokat készítettek. Arra viszont senki sem számított, hogy az elázott dohány erjedésnek indulva egy egészen speciális, és összetéveszthetetlen ízt adott a szivarnak, amely annyira ízlett a fogyasztóknak, hogy még többet szerettek volna belőle venni. A vásárlói igényre válaszul három éven belül felállt az új rendszerű szivargyártás, és megszületett a toszkán szivar, amely Gianni Brera leírása szerint “meleg és kék ízt ad, amely elönti a szájat és úgy megy neki a nyálkahártyának, mint egy démoni lehellet” (spire azzurre e calde che invadono la bocca e aggrediscono le mucose come un fiato demoniaco).

Az erős karakterű szivar megnyerte az ország fogyasztóit, és egyre többet gyártottak a firenzei dohánygyárban (antica manifattura di Firenze). A nagyherceg aztán 1853-ban átköltöztette a gyárat Luccaba (convento di Porta Sant’Anna di Lucca), hogy a várfallal körülvett város gazdaságát fellendítse.

A toszkán szivar története szorosan kapcsolódik a szivarsodró nők történetéhez, akikre az 1800-as évek végétől a szivar készítését bízták (majdnem teljes egészében).

Velük kapcsolatosan számos legenda és (gyakran túlzó) sztori keringett, pl. hogy a combjaik között sodorják a szivart. Ezek a történetek elfedték a kemény munkát, amelyet ezek a dolgozó nők végeztek a gyárakban. Ugyanakkor ők voltak az első munkásnők, akiknek sikerült szervezetten jogokat kiharcolni. 

Az ország egyesítése után exponenciálisan emelkedett a szivarsodró nők száma, míg az 1900-as évek elején ez lett a legnagyobb számű női munkást alkalmazó szektor (12 000 fő, amely az 1. vh kezdetére 16 000-ra emelkedett).

A nehéz munka, a velük szemben alkalmazott visszaélések, a túl szigorú kontroll miatt fellázadtak, több jogot kérve. Luccában tetőzött a lázadás 1912-ben, ahol a napszámos szivarsodró nők a rendelkezésre álló dohány rossz minősége miatt is tüntettek, ami miatt nem volt lehetőségük az előírt napi darabszámot teljesíteni.

A tüntetések eredményeként javították a munkafeltételeket, sőt, a gyárakban pl. gyermekmegőrzőket is telepítettek, hogy segítsék a nők munkáját.

Risultati immagini per produzione tabacco toscana

A szivarsodró nők munkája a mai napig elengedhetetlen, a legdrágább és legjobb minőségű szivarokat teljes egészében ők gyártják. A siker titka, hogy megfelelő mennyiségű dohányból rendkívüli kézügyességgel megsodorják a szivart. Ha levegő maradna a szivarban, vagy túl sok lenne a dohány, a szivar nem szelel.

Risultati immagini per sigaraie

A gyártás ma

A manufaktúrában ma 40 szivarsodró nő dolgozik, és minden reggel ők veszik ki a saját zsákjukba a megfelelő mennyiségű (előre vágott) dohányt. A munkaasztalra kent ragasztóra ráteszik és kisimítják a papírt és beleteszik a megfelelő mennyiségű dohányt, amelyet “megfésülnek” (ezzel levegőcsatornákat képeznek, amelyek segítik majd az égést). Ezután feltekerik a szivart 3 rétegben. Majd a végeit lecsípve méretre vágják.

A Toscano Originale, Toscano Originale Selected, Presidente, Millenium és Moro márkákat készítik ma Luccaban. 

Risultati immagini per produzione tabacco toscana

 

És végül néhány adat:

  • 1938-39-ban 423 millió toszkán szivart gyártottak,
  • a 20. század második felében mind mennyiségileg, mind minőségileg visszaesett a termelés,
  • de sikerült visszakaposzkodnia, és az elmúlt 10 évben ismét megduplázódott a termelés 110 millió darabról (2006) kb. 196 millióra (2016),
  • ebből 3 milliót kézzel készítettek,
  • 29 milliót külföldön értékesítettek több mint 50 országban,
  • a manufaktúra éves bevétele kb. 98 millió euró,
  • több mint 450 embert foglalkoztatnak.

 

Cikkek:

itt

itt 

Kultúra

Az első nő, aki diplomát szerzett

Az első nő a világon, aki diplomát szerzett, olasz volt, Elena Cornaro Piscopia.

1646-ban egy gazdag velencei családban megszületik Elena Cornaro Piscopia. A család a távolkeleti kereskedelemből gazdagodott meg, olyannyira, hogy dózséket és püspököket is adott a városnak. A Cornaro családnak ismert, fontos barátai vannak, Elena nagymamája pl. Galileivel volt barátságban. A családi közeg tehát különösen inspiráló, és a kis Elena hamar érdeklődni kezt a tanulás iránt. Szerencsére a a családi könyvtár igen gazdag, köszönhetően a különc apának, aki Elena közrendű anyját csak azután vette el, hogy megszületett a kislány (7 testvérből az 5.), és megfogadta, hogy lány létére is taníttatni fogja.

Az apa ezt a fogadalmát be is tartja, Elena a latintól a zenéig sokmindent tanul, és hamar kiderül, hogy eszes, amivel megerősíti apját abban a szándékában, hogy tovább is tanítassa őt. Jöhet a francia, görög, héber, spanyol, matematika, asztronómia, az akkoriban fontos “tantárgyak”, és persze a zene. A kedves és szép lányhoz egy idő után a kérők is bejelentkeznek, de Elena érzi, hogy nem a házasság az ő útja. Belép a bencés rendbe, de sikerül elkerülnie, hogy zárdába menjen, és otthon tovább folytatja a tanulmányait.

Az apja nemcsak hogy elfogadja ezt a kívánságát, hanem (a család presztízsét is emelendő) egyenesen bátorítja, hogy a Padovai Egyetemre (akkoriban Studio di Padova néven ismerték) kérvényt nyújtson be, hogy ott diplomázhasson teológiából. A professzorok támogatják, viszont az érsek és az egyetemi kancellár ellenzi, mondván, hogy nőként oda nem való, csak nevetségessé teszi az egész intézményt a világ előtt.

Elena apja hosszú levelezésbe kezd az érsekkel, melynek végén arra a kompromisszumra jutnak, hogy Elena diplomázhat filozófiából –  teológiából nem -, viszont soha nem gyakorolhatja a tanítói szakmát.

Elena 1678. június 25-én diplomázik, a székesegyház Szűzmária kápolnájában. Rengeteg kíváncsi követi a szertartást, de az érsek hiányzik a tömegből. Elena sikere még nem nyitja meg az utat a nők előtt, nem sokkal ezután Carla Gabriella Patin is kérelmezi, hogy filozófiából diplomázhasson, de elutasítják. Érdekes, hogy ezt Elena apja is ellenzi, mert szeretné lánya diplomájának presztízsét megőrizni.

Elena Padovába költözik, és ott folytatja tanulmányait, de sajnos 38 éves korában meghal.

Szimbólum lesz, de utána még sokat kell várni a következő nőre, aki diplomázhat: 1732-ben a bolognai Laura Bassi fizikából tesz sikeres vizsgát.

Forrás itt.