Infrastruktúra

Overturism

Azaz “túlzott elturistásodás”. Firenze jól ismeri a jelenséget, ahogy a számok is mutatják:

  • 11 000 Airbnb szállás van a városban, ebből
  • 8 000 az Unesco által védett területen (azaz a belvárosban). (2015-ben még csak a fele volt ez a szám).
  • a központban négyzetkilométerenként 217 ételárusító bolt van
  • 2018-ban 13,5 millió turista látogatta meg a várost (és ebben nincsenek benne azok, akik pl. barátoknál szálltak meg)

A legrosszabb talán az a félnapos turista, aki épphogy leszáll a buszról, egy-két órát itt tölt, megcsinálja a kötelező selfie-ket, majd továbbindul. A városnak ebből csak a környezeti terhelés és szemetelés marad. És az ilyen turistatömegek által a helyi lakosoknak okozott nehézségek. Bevétel szinte semmi.

Ahogy egy, a jelenséget kutató professzornő rámutat, az elmúlt 30 évben exponenciálisan nőtt a turisták száma, akik ezzel párhuzamosan egyre rövidebb időt töltenek el egy adott helyen. Utazók helyett turisták lesznek. 30-40 éve kevesebben utaztak ugyan, de azok 2-3 hetet is eltöltöttek valahol (ld. a klasszikus nyaralás a ’70-es években), szemben a mai átlagos 2,5-3 nappal, amit egy turista egy városra, vagy akár régióra szán. Azt is az év egyes kiemelt időszakaiban (hosszú hétvégék, téli szünet, nyári szünet stb).

Mi ennek a következménye:

  • mindenekelőtt a környezetszennyezés: a teljes széndioxidkibocsátás 8%-át a turizmus okozza, leginkább a repülős utazás  és általában az utazás (a 8-ból 5%-ot). Mégpedig egyre többen ezt használják arra, hogy 2-3-4 napra eljussanak egy külföldi városba. 
  • társadalmi változások – a helyi lakosok kultúrája és identitása is megszenvedi. Amikor menekülni kell a belvárosból, mert egy hosszú hétvégei napon egyszerűen lépni nem lehet egy olyan kisvárosban, ahol egyébként nagyon szuper lenne élni, ha nem lenne benne milliónyi turista. Hogy nincsen – vagy nagyítóval kell keresni – egy olyan éttermet, ahová jó szívvel ül be a helyi, hiszen minden arra van kitalálva és árazva, hogy az egyszeri, soha vissza nem térő turista minél többet fizessen érte.  
  • Hogy eltűnnek a helyi boltok, olyan drágák a bérleti díjak, hogy csak a nagyobb üzletláncok tudják megfizetni a nagyobb, szebb helyeket (és aztán eljön ide az amerikai tinédzser, hogy fél napját a firenzei H&M-ben shoppingolással töltse).
  • Vagy a másik jellemző, hogy az üzletek nagy része ételt és italt árul, jó magas áron – mert ez az, amit minden egyszeri turista is megvesz, akár a félnapos itt-tartózkodása alatt is.  
  • A lakbér és a lakások ára úgy megemelkedik, hogy egy helyinek esélye sincsen megfizetni, ezért kiszorulnak a belvárosból. 

Risultati immagini per troppi turisti a firenze

És mi lehet erre a megoldás:

  • amit a város tehet, az az, hogy csak adott számú üzletet engedélyez, előre meghatározott profillal 
  • meg lehet próbálni elterelni a turistákat a nagyon kicsi városközponttól más látnivalók felé – hogy Toszkánánál maradjunk, pl. nagyon kevesen ismerik akár már Prato vagy Pistoia városát, a Medici villákat, pedig ez utóbbiak is a világörökség részei. 
  • másutt (Velence, Barcelona) akár fizetős belépéssel is próbálkoznak, ami nyilván emeli a bevételeket, de a problémát magát nem orvosolja. És részben ilyen már van Firenzében is, hiszen pl. a turistabuszok egészen magas összegeket fizetnek azért, hogy behajthassanak a központba (ezt nyilván a turistákra hárítják). 
  • tudatosítani az emberekben, hogy nem feltéten az az érték, hogy selfie-t készít egy ismert szobor előtt, hanem ha annyi időt eltölt egy adott helyen, hogy valóban megismeri / megérti egy kicsit (na ez a legnehezebb). Ezzel összhangban születnek a slow tourism kezdeményezések és projektek, az összképet tekintve egyelőre korlátozott sikerrel.

Risultati immagini per troppi turisti a firenze

Megoldás egyelőre tehát nincsen, csak az biztos, hogy egyre dühítőbb és kiábrándítóbb az egész a helyi lakosoknak (főleg ha nincsen nagymamától megörökölt lakás, amit feketén ki tudnak adni…).

Cikk itt. 

Reklámok