Kultúra

Az olaszok genetikai változatosságáról

Tudjátok, vannak a filmekben – meg a mi képzeletünkben – azok a “tipikus olaszok”: fekete fürtös haj, világító szem, nem túl magas, inkább filigán termet (férfi) és sötét haj, szem és bőr, apró termet, homokóra alak (nő). Olyan álmodoznivaló típusok, nem?

Aztán leszáll a repülőd egy random városban Olaszországban, és ezekből a típusokból pont egyet sem látsz, vagy csak nagyon hosszas keresés után… minket átvágtak! :)))

Risultati immagini per diversità genetica italiani

Át bizony, hiszen a valóság ennél sokkal, de sokkal változatosabb.

Ahogy egy, a Pisai, Bolognai, Cagliari és Római Egyetem által összedobott kutatás is megállapította, a genetikai változatosság igencsak nagy errefelé, Európában a legnagyobb (ha az olasz születésű népességet nézzük).

Az anya által átadott genetikai jellegzetességek tekintetében (DNS szinten) akár 30 szorosa is lehet a genetikai változatosság, mint a legkevésbé kevert népességű európai országokban (és hivatalosan idesorolják Portugáliát és Magyarországot is). A különbségek ráadásul nem az észak-déli tengely mentén jelennek meg, hanem gyakorlatilag mindenhol kimutathatóak, akár a szigeteken is.

Journal of Anthropological Sciences-ben megjelent kutatás 57 közösséget vizsgált a városlakóktól a szigetlakókig (pl. Grecanici, Arbereshe délen és Ladini, Cimbri az Alpok keleti részén).

Az olasz népesség nagy diverzitása több okra vezethető vissza, kezdve a prehisztorikus eredettől, a gyakori és számos ókori és  középkori népvándorlásig, amely a germán népektől a közép-európaiakon át a mediterráneumban jellemző típusokig (akár arabok) szinte mindent felölel.

Hiszen éltek itt – még a rómaiak előtt – az italikus populációk (etruszk, ligúr, euganei, reti, camuni, sicani, szárdok, umbrok), aztán a Magna Grecia idején ógörög népek, majd jártak erre frankok, lombardok, gótok, bizánciak és arabok… meg még sokan mások.

Az olasz nép ennek a nagyon gazdag mozaiknak eredménye.

A kutatás vizsgálta az Appeninek egyes részein zárványként (genetikailag és nyelvileg is) megmaradt csoportokat is, és érdekes adatokat talált – pl. hogy az Alpi Apuane-n lakókban genetikailag kimutathatóak a ligúr törzsek hagyatéka (és itt. ie. 100 körülről beszélünk).

Ahogy az egyik kutató elmondta: “a mi célunk az, hogy a tudományos és kulturális bizonyítékokból kiindulva – amely két aspektust sosem lehet egymástól elválasztani – hassunk a mindennapjainkra, pl. arra, hogy hogyan kezeljük a faji különbözőséget. Ahelyett, hogy nemi, bőrszínbeli, származásbeli különbségekkel megbélyegzünk másokat, inkább azon gondolkozzunk, hogy milyen gazdagságot hozott ez az országnak.  Az olasz nép éppen hogy a nagy keveredésnek hála volt képes kiemelkedő dolgokra. Ezzel együtt még közülünk is kevesen tudják, hogy ma a törvény 12 nyelvi kisebbséget ismer el, és ezek közül legtöbben a középkorban érkeztek az ország területére, pl. albán és horvát eredettel.”

Akinek kedve a van a teljes tanulmányhoz, innen töltheti le.

Reklámok