Mindennapok

Jelentés a vörös zónából – 15

Mára már mindenki érzékeli, hogy északon az egészségügyi személyzet tényleg emberfeletti munkát végez. A kapacitások a lehetőségek határán vannak. Recseg-ropog a rendszer. De hogy értsük, ez mit jelent, nézzük meg mi is kicsit közelebbről, hogy működik az egészségügy.

Mindenekelőtt fontos tudni, hogy

  • az olasz egészségügy többféle felmérés szerint a világon a legjobbak között van, és ez annak ellenére igaz, hogy rengeteg problémával küzd még így is
  • az egészségügy regionális kompetencia, azaz minden régió maga felelős a szolgáltatás megszervezéséért, és nagyrészt a finanszírozásért (a régióban lakó emberek adójából, illetve a fizetendő vizitdíjakból)
  • járvány vagy egyéb vészhelyzet esetén a Protezione Civile (kb. Katasztrófavédelem) koordinálja az egészségügy munkáját Olaszország egész területén – ez azért fontos, hogy a különböző régiók tevékenységét összehangolják
  • Olaszország kb. az OECD országok átlagához hasonló mértékben költ a rendszerre (GDP arányosan):
  • Viszont a statisztikák szerint nagyon költséghatékony a ráköltött pénz felhasználása

Több finanszírozási infó itt.

Régebbi bejegyzés az olasz egészségügyről. 

Egy nagyon komoly, 51%-os költségcsökkentést vittek végig a kormányok 1997. és 2015. között. Gyakorlatilag megfelezték az intenzív osztályos ágyak számát (itt található az országok intenzív ágy kapacitása).

2009. és 2017. között 46 000-rel kevesebb alkalmazottja lett a rendszernek – ez mondjuk még nem jelenti azt, hogy ennyivel kevesebben is dolgoznak benne, mert sok szolgáltatást (pl. ápolók) kiszerveznek, így nem állandó munkatársak végzik, hanem a tendert megnyerő cégek által odaküldött dolgozók (sokszor kelet-európiak). (Erről írtam egy hosszabb cikket itt.) Összesen több, mint 8000 orvossal és 13 000 ápolóval csökkent a létszám.

Olarszországban az orvosok száma egyébként magasabb az uniós átlagnál (1 000 lakosra 4 orvos jut, szemben a 3,6-os uniós átlaggal, Mo-n 3,1), az ápolók száma viszont alacsonyabb (1 000 lakosra 5,8 ápoló jut, szemben a 8,4-es uniós átlaggal – Mo. 6,5. Ez utóbbi az oka annak is, hogy nemcsak tolerálják, szinte el is várják, hogy a családtagok járjanak be segíteni a betegnek. Ott éjszakáznak velük, mosdatják őket, stb stb.)

A kórházi ágyak száma is csökkent az elmúlt évtizedekben, 70 000 -rel. Jelenleg (a minisztérium legutolsó évkönyve szerint)

  • 191 000 kórházi ágy áll rendelkezésre (1000 lakosonként 3,6)
  • nagyrészük állami intézményben található, de 23,3 %-uk az állam által akkreditált privát kórházakban
  • 5090 intenzív osztályos ágy van (8,42 minden 100.000 lakosra) 
  • ezen felül 1.129 intenzív ágy az újszülötteknek
  • és 2.601 ágy az akudt szívproblémákkal küzdőknek 

Mivel a megbetegedések elsősorban északon vannak, a lombardiai kórházak és személyzetük elképesztően le vannak terhelve.  Már egy hete, március 7-én jelezték az inzenzíven dolgozó orvosok, hogy a rendszer a tűrőképessége határán van, gyakorlatilag semmi mást nem tudnak a kórházakban csinálni, mint az intenzív osztályos betegek ellátását. Ez azt jelenti, hogy az egyébként súlyos betegségekkel küzdőket sem tudják ellátni (daganatos betegek kezelése, szív és érrendszeri, vesebetegek állandó kezelése, stb.).

Egyébként a nem ilyen sok esetszámmal rendelkező régiókban is nagyjából leállt minden olyan tevékenység, ami nem sürgős vagy súlyos betegek ellátására irányul (csak a krónikus betegek kezelései és életmentő műtétek végezhetők Toszkánában is). Mindenkit, akit lehetett,  átcsoportosítottak a covid 19-es protokollokra.

De még olyan váratlan problémával is meg kell küzdeni, hogy a most hirtelen rendes szerződéssel felvételt hirdető kórházakba elvándorol az a személyzet, amely mondjuk évek óta csak határozott idejű szerződéssel dolgozott az északi kórházakban. Ami egy ilyen mértékű vészhelyzetben nagyon sok kérdést felvet.

Forrás az olasz eg.ügyről. Forrás a magyarról itt.

Cikk itt.