Mindennapok

Jelentés a vörös zónából – 21

Reggel arra jöttem ki a nappaliba, hogy  kint az udvaron a lenti lakásban lakó kislány  ipaddal a kezében nagy erőkkel próbál matekfeladatot megoldani, streamingben.

A kávém után az alsó szomszédban a mama emelt hangon próbálta rávenni gyerekeket, hogy üljenek le tanulni.

Tegnap maratoni videókonferenciát tartottunk a kollégákkal arról, hogy a leállt felnőttképzéseinknél (mindenféle rendű, rangú és finanszírozású) mit lehet távoktatásilag tenni.

Nagyon rendesen és kiadósan étkezünk, van idő és alapanyag is (az utolsó bevásárlás 125 euró volt, a szokásos háromszorosa) főzni. De már nagyon jól esne egy kis saláta, vagy más friss, nem főzött zöldség. Mondjuk egy maroknyi spárgát minden nap összeszedek. Meg lassan elmegyek a szomszédhoz spontánul növő mángoldot szedni.

Rengeteg programom van egyébként minden nap. Reggeli, ebéd és vacsora. Elkészítése. Blogírás. Hírnézés és olvasás. Munka (itt-ott akad). Jóga vagy más mozgás netről. Kisétálás a kertbe spárgát szedni. Kisétálás a kertbe macskázni. Kisétálás a kertbe napozni.  Chatelés a különböző csoportokban. Telefonálás a családnak, a közelebbi barátoknak.

Nem is értem, hogy normál esetben hogy fér még ebbe bele az a mennyiségű munka, amit tolok évek óta.

Azért egyre többször villan be, hogy az évnek ebben a szakaszában el-elugrunk a tengerpartra egy hétvégi nap, megszervezzük az első kerti sütögetést, melegebb idő esetén jönnek az esti barátnős aperitivo-k, amikor még kabátban ülünk a bár előtt, de már kint. Júliusban jár le egy ajándékba kapott smartbox (két éjszaka vhol Olaszországban), na vajon lesz még előtte idő kihasználni? Áprilisra terveztünk külföldi (magyar meg svájci)  barátnős találkákat, hát az sem túl valószínű.

Ma van az olasz egyesítés 159. évfordulója.  Most aztán aktuális az összetartás és szolidaritás, szó se róla. (Garibaldi imádta a lóbabot.) (a 150. évforduló.)

Azt hiszem most megyek a (konyhai) bárba, iszom egy kávét 🙂

images

 

Mindennapok

Jelentés a vörös zónából – 20

A mostani helyzetben azt látjuk, hogy az állami egészségügy, minden nehézsége ellenére  kitart. Az, hogy egyáltalán létezik állami egészségügy, egy nőnek köszönhető, Tina Anselminek.

Tina Anselmi 1927-ben született Castelfranco Veneto-ban, 17 évesen beáll az ellenállók közé miután az iskolatársaival együtt tanúja volt egy a fasiszták által elrendelt akasztásnak.

Önéletrajzában (Storia di una passione politica) leírja, hogy a háború után irodalmat tanul, és olasz irodalmat kezd el tanítani. Ezzel egyidőben elindul a politikai karrierje is a Kereszténydemokrata pártban, amelynek 1944. óta tagja. Akkoriban a vidéki nőket buzdította szavazásra.

Szakszervezetben is aktív, a texiliparban és tanárként dolgozó nők képviseletében. 1968-tól parlamenti képviselő, munka- és társadalmi ügyekben aktív, első nőként lesz miniszter három Andreotti kormányban is: 1976-ban a Munka- és Szociális ügyek, 1978-ban és az utána kövekező ciklusban az Egészségügyi Minisztériumot vezeti.

Minisztersége alatt hozták meg a férfiak és nők egyenlőségéről szóló törvényt (1977), , a legge Basaglia-t (a pszichiátriai ellátás reformja), a 194-es, az abortuszt lehetővé tévő törvényt, és főleg a közegészségügyi szolgálat létrehozását kimondó törvényt. (servizio sanitario nazionale – Ssn).

Az állami egészségügyet megalapozó négy törvény:

  • az Alkotmány 32-es cikelye kimondja, hogy “az állam az egészséget mint az egyén alapjogát és a közösség érdekét ismeri el, ingyenes ellátást biztosít az országban születetteknek”, amivel letette az alapokat egy állami, ingyenes egyészségügy létrehozásához.
  • 1958-ban az Egészségügyi Minisztériumot létrehozó törvény – abban az időszakban éppen egy súlyos gyermekbénulási járvány volt az országban
  • a Legge Mariotti (1968), amely a kórházi ellátás kialakítását írta elő. Eredetileg az volt a célja, hogy az újonnan létrehozott kórházak mindenkit kötelesek ellátni – de abban a pillanatban még nem létezett teljeskörűen szervezett egészségügyi ellátás
  • az a 833 sz. törvénnyel jött létre (1978. dec. 23.) egy hosszú egyeztetési folyamat eredményeképpen, amit Tina Anselmi vezetett.

Az olasz welfare három pillére tehát:

  • ingyenes egészségügy
  • pszichiátriai szolgáltatások
  • nyilvános orvosi rendelők (azaz mindenki bemehet, mindenkinek elérhetők).

Anselmi elkötelezettsége az olasz politikában a nők érdekképviseletével kezdődött, és karrierje alatt az olasz nők emancipációja párhuzamosan haladt jólléti társadalmi modell elemeinek megalkotásával.

További ekkoriban meghozott törvények segítették a nőket, és azt a meggyőződést, hogy az államnak minden polgárát szolgáltatnia kell (nem csak a férfiakat):

Minisztersége után még 1992-ig parlamenti képviselő maradt, további fontos törvényekhez adva a nevét (pl. a szexuális nevelésről az iskolákban (1979)

Csak érdekességként, Magyarországon korábban indult mindez, a kommunista államszervezés részeként. Mint sok más társadalmi kérdésben, ebben is haladó szellemű volt a kommunista rendszer a nyugatiakhoz képest.  

“A szocialista társadalomszervezési elvekkel összhangban már 1945-ben megindult az egységes szemléletű, államilag irányított egészségügy kialakítása, és a magánkézben lévő kórházak államosítása. A magánkórházak közül számos megsemmisült a harcokban, az alapítványok által fenntartottak legtöbbje 1945-ben felszámoltatta magát, esetükben az államosítás csupán formálisnak tekinthető. A vidéki magánkórházak egy része funkciót vált és csecsemő- és szülőotthonként működik tovább.[2]

1948-ban megkezdődött a biztosítótársaságok államosítása, vagyonuk az Országos Társadalombiztosítási Intézet kezelésébe kerül, intézményeik az állami egészségügybe olvadnak. Megszűnik többek között a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete, az Országos Nyugdíjintézet, az Országos Tisztviselő Betegsegélyező Alap, végül a Magyar Posta Betegségi Biztosító Intézete. [3] Államosításra kerülnek a szerzetesrendek által fenntartott kórházak, ennek keretében nem szűnnek meg, hanem új funkciókat, új feladatokat látnak el az egri, pécsi, pápai és váci irgalmas rendi kórházak. Az első három éves terv keretében elindul a gyermekellátási- és a szanatóriumi rendszer kiépítése” (forrás  itt, 69.o.). 

Cikk erről itt. 

Tíz törvény a nőkért.