Mindennapok

Jelentés a vörös zónából – 26

Miközben az olasz kormány dicsértesen igyekszik, hogy segítse a vállalkozásokat, dolgozókat, ez sokszor pont a legkiszolgáltatottabb rétegeknél nem sikerül.

A múlt héten bejelentett intézkedéscsomag egyes részei kezdenek kibontakozni, kezdik a konkrét feltételeket kidolgozni.

Ugyanakkor a Repubblica is felfigyelt arra, hogy az országban dolgozó kétmillió házi ápoló, baby sitter és háztartási alkalmazott kb. semmit nem fog ebből látni.

Ez egyébként az olasz jóléti rendszer egyik gyenge pontja, ugyanis ezekből a szolgáltatásokból az állam nem nagyon vállal részt. Leginkább a családok, saját forrásból alkalmazzák őket/ oldják meg, ahogy tudják. Ez nem olcsó mulatság, mert a minimum 6 eurós minimál órabér ugyan nagyon alacsony a dolgozó megélhetéséhez, de ha ezt egy család bevételeiből kell kigazdálkodni, akkor havi szinten igen nagy kiadás.

Ezek a gondozók eleve is már egy nagyon kiszolgáltatott réteg, mert ugyan az elmúlt években különböző adókönnyítésekkel valamennyire kifehérítették az alkalmazási szerződéseket, de minimális ellenőrzés van, sokszor az ápolók, baby sitterek, bejárónők a családnál laknak, így teljesen ki vannak neki szolgáltatva.

Most, hogy egyik napról a másikra megváltozott a helyzet, sokan otthonmaradtak (dolgozni vagy munkanélkül), már látják, hogy ebben az évben biztosan csökken a jövedelmük, ezért az első, amit levágnak a kiadási oldalból, a házi gondozók szolgáltatása. Sokan félnek is, hogy a kijáró gondozó hazahozza a vírust.

Egyelőre ezeknek a dolgozóknak nem jár sem cassa integrazione, sem egyéb segély, az állam a két fél hatáskörébe utalja, hogy beszéljék meg, mi legyen.  Sőt, a munkaadót segíti annyival, hogy valószínűleg a negyedévente az alkalmazott után fizetett tb-t lehet majd késve fizetni.

A kétmillió házi segítő 2/3-a külföldi, gyakran egyedül ideemigrált nőkről van szó, akik egyre idősebbek, pl. a kelet-európai ápolók is. 140000 fő bentlakó. Nem tudjuk, hányan dolgoznak feketén.

Ha a munkájukkal elvesztik a lakhatást is, gyakorlatilag teljesen ellehetetlenül az itteni életük. Mi lesz az olasz rendszerrel, ha hazamenni kényszerülnek, honnan lesz megint elég ápoló, ha visszaáll a rendes kerékvégás?

Egyelőre csak kérdések vannak, válaszok nem.

Cikk. 

1 című bejegyzés “Jelentés a vörös zónából – 26” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s