Mindennapok

Jelentés a vörös zónából – 27

Avagy az előítéletekről

Amikor Olaszországban világos lett, hogy vírus van, fertőzés van, ennek a fele sem tréfa, akkor egyik pillanatról a másikra szinte minden európai ország elkezdett ujjal mutogatni felénk, hát már megint ezekkel a déliekkel van a baj.

Amikor Conte bejelentette az északi részek lezárását, hitetlenkedve nézték, hogy ezek az őrültek mit fújják fel ezt a dolgot.

Amikor a népek elindultak a karantén elől egyrészt nyaralni (a tengerpartra, síelni, a nyaralóba), másrészt a déli rokonokhoz, akkor megint arról cikkeztek a francia és angol újságok, hogy ezek az olaszok milyen fegyelmezetlenek.

Eközben nagyban ment az országban a tesztelés, a fertőzéses útvonalak felderítése. És nőttek a számok. Transzparensen. Kicsit túl transzparensen is, mert ha egy végstádiumú daganatos 90 éves beteg netán koronavírusfertőzött IS volt halála napján, akkor egyből a koronás staisztikákba került be. És készültek az intenzív ágyakkal, az eg.ügyi személyzettel, egyik napról a másikra otthonoktatásra kötelezték a gyerekeket, soha nem használt home office-ba vonultak a dolgozók.

És nem volt közverekedés a rohambevásárlásoknál, az emberek egymástól 2 méterre álltak órákat sorban.

Amikor csodák csodája, a vírus megjelent  más országokban is… na itt álljunk meg egy szóra. Mikor jelent meg, azt nem lehet tudni, hiszen sokáig nem is teszteltek. Svájcban, Belgiumban egyszercsak a semmiből lett egy vagon eset. Hát jéééé.

Akkor már nem lehetett mismásolni. Na amikor egyszercsak muszáj volt elismerni, hogy ez a vírus nemcsak Olaszországban van jelen, hát sőt, az első európai beteg egy német férfi volt, akkor az országok komótosan elkezdték UGYANAZOKAT a rendelkezéseket meghozni, amivel kapcsolatban előtte 1-2 héttel ujjal mutogatva röhögtek az olaszokon. Iskolák bezárása. Munkahelyek home office-ba utalása. Távolságtartás minden olyan helyen, ahol emberek találkozhatnak. Bárok, éttermek bezárása.

És amikor Franciaországban kihírdették, hogy otthon kell maradnia az embereknek, tömegek rohamozták a vonatokat, hogy elmenjenek a vidéki házaikba vagy a rokonukhoz.

Magyarországon tegnap, a vészhelyzet egyik első napján gyakorlatilag kitört a vakáció, a Balaton és a Velencei-tó megtelt. Mondjuk így legalább nem kell tudomást venni arról, hogy a katonaság gyakorlatilag átvette a hatalmat.  Igaz, hogy nem háború van, hanem egészségügyi vészhelyzet, de arról kevesebb szó esik. A forint esik, most már vigasztalásként abban bízhatunk, hogy az euró nem fog 360 ft fölé menni.

Amerikáról ne is beszéljünk. A 3000 dolláros teszt országáról, ahol mindenekelőtt a fegyverek fogytak el a boltokból.

A kretén Boris Johnson meg jól megmondta a népnek, hogy itt az idősek hullani fognak, mint  a legyek, nyugodjunk bele. Ha ez így lesz, akkor kb. 318 000 halottra számíthat az ország.  Egy elemzés szerint végülis ez is egy stratégiai választás, az orosz rulett (egy kicsit visszakozott azóta).

A franciák pontról pontra végigcsinálják ugyanazt a forgatókönyvet, amit mi itt lassan  három hete nyomunk, csak egyelőre még úgy tűnik, a nép nem fogta fel, miért is kellene ez a sok megszorítás.

A németek ugyan jól állnak a kórházi ágyszámmal, csak személyzet nincsen hozzá elég, ezért elég hamar felrúgták (Düsseldorf, Berlin és BAden.Wüttenberg régiójában) a Koch Intézet által kidolgozott  szigorú  protokollt, ami a covid-19-es betegekkel való kontaktusokat szabályozta.  Innentől sorra betegednek meg az orvosok és ápolók.

Nem is folytatom. Ebből is már látszik, hogy (ahogy az olasz mondja) tutto il mondo é paese (mindenhol ugyanaz a vidéki a tempó).