Mindennapok

Jelentés a vörös zónából – 38

Két hónap telt el a vírus miatt bevezetett váratlan és különleges intézkedések óta, sokan sokféle megközelítésből elemezték, mi történik, mi fog történni.

Gyakran a háborús terminológiával próbáljuk érzékeltetni, milyen különleges helyzetben vagyunk, pedig hát (és szerencsére) nem lőnek, van mit enni, és az emberek nagy része teljesen egészségesen (alkalmilag unatkozva) tölti az idejét otthon (kivéve azok a dolgozó anyák, akik most egyszerre lettek tanárok és házvezetőnők is).

Ezzel együtt a vészhelyzet felszínre hozott néhány olyan tényt, amiről nem mondhatjuk, hogy nem tudtunk róla – de, csak kényelmesebb volt nem szóbahozni. Pedig egyre jobban látható és egyre égetőbb problémaegyüttesről van szó.

Amikor nyugaton beállt a a járvány, nagyon sok keleti vendégmunkás hazament, mert elvesztette a munkáját, vagy egyszerűen olcsóbb otthon átvészelni ezeket a hónapokat, mint Olaszországban (Németországban, Franciaországban stb.). Nyugaton viszont megérett az eper, a spárga, és bár egy ideig a franciák meg az olaszok is kísérleteztek  azzal, hogy éppen munka nélkül maradt helyieket vonjanak be a szüretbe, elég hamar rájöttek, hogy az nem olyan egyszerű. (Mert mondjuk nem akarnak napi 10+ órát éhbérért, feketén dolgozni? Nagyon érdekes volt a hirtelen előhúzott lehetetlen magyarázatokat olvasni, miért nem lesz az, jó, hogy a franciák szedik a francia epret – “mert ha mégis visszamehetnek dolgozni a munkahelyükre, akkor nem fognak tudni jönni” – így egy francia termelőszövetkezet képviselője. Aha.)

Vagy, ahogy Olaszország egyes részein történt, rengeteg afrikai bevándorló étel és pénz nélkül maradt, amikor az egyik helyen végetért a szüret, de a korlátozások miatt nem tudtak a következő munkahelyre átmenni (meg szerződésük sincsen, mert vagy feketén dolgoznak, vagy csak ott a másik helyen kapnának szerződést, nem előre). Mivel nincs joguk visszamenni a fogadópontokra, ahol a harmadik világból érkező bevándorlókat fogadják, így azokba a gettókba szorultak, ahol addig is éltek (szörnyű körülmények között).

Egyes kormányok gyorsan elkezdtek lobbizni a román és bolgár kormánynál, külön légifolyosót nyitva, hogy engedjék vissza a dolgozókat, akár csak adott időtartamra is. A keleti kormányok még örültek is neki, mert sokkal kevesebb pénzük van a kríziskezelésre, így legalább ezeknek az embereknek lesz valami bevételük.

A német, angol lobbiról egy hosszú The Guardian cikk írt (amit ma megtaláltam magyarul is). Ugyanis innentől nem számított, hogy a munkások összetorlódva utaztak a chartergépeken, hogy nincs megfelelő védőfelszerelés, mindegy volt, csak jöjjenek. Annál is inkább, mert pl. Németországban ha el is kapják a vírust, nem a német egészségügynek kell majd megbirkóznia vele, hiszen a munkaadók hazaküldik őket azelőtt, hogy lejárna az a 115 nap, ameddig kivételt kapnak a német társadalombiztosítás alól.

Európai építkezés évtizedei ide vagy oda, egy ilyen válsághelyzetben elég hamar kideült, hogy mennyit érnek a keleti munkavállalók, milyen  jogaik vannak és hogyan (nem) tudják azt érvényesíteni (nem beszélve a harmadik országból érkezőkről).

A másik szektor, amelyben Nyugat-Európa már nem élne túl keleti (meg minden más szegényebb országból jövő) munkaerő nélkül, az az idősgondozás. Az egyre jobban idősödő nyugati társadalmak körül egyiknek sincsen átfogó stratégája és elegendő pénze, hogy a hozzájuk kapcsolódó gondozási munkákat meg tudják oldani, bár tény, hogy toldozott-foldozott struktúrák, itt-ott pénzek vannak, országtól függően különböző mértékben. Az olasz állam azt a taktikát választotta mindig is, hogy amit lehet, a családokra (nőkre) lőcsöl, és csak ímmel-ámmal támogatja, finanszírozza ennek költségeit. A szektor kifehérítése is csak néhány éve indult meg, több-kevesebb sikerrel, de minőségbiztosítás, közvetítés nincsen, a dolgozók érdekképviselete, szervezettsége minimális,  mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Csak egy apró példa erre, hogy amikor leállt az ország, szinte azonnal biztosítottak támogatásokat az alkalmilag munka nélkül maradó cégeknek és dolgozóiknak (cassa integrazione), a szabadúszóknak, de hiába számít munkaszerződésnek az, amivel az idősgondozókat dolgoztatják a családok, ha elbocsátották ezeket a családi alkalmazottakat, nekik semmi nem járt. Márpedig legnagyobb részük szegényebb országból jön, nincsen itt saját ingatlana (ha nem egyenesen az adott családnál lakott addig is), ezért nagyon gyorsan került kiszolgáltatott helyzetbe.  Arról nem is beszélve, hogy mi lesz majd a koronavírus után? A családoknak kevesebb pénzük lesz, idén biztosan kevesebb lesz a bevétel, vagy még rosszabb, ha a család egyik tagja elveszti a munkahelyét – vagy be kell zárni a vállalkozást. Az ellátandó idősek és gyerekek ettől nem lesznek kevesebben, ki fogja elvégezni a munkát, ki fogja ezt kifizetni és miből?

Az osztrákok, németek itt is ahhoz folyamodtak, hogy külön eljárással és szabályokkal visszahozzák a kelet-európai dolgozókat már március végén: “Németországban körülbelül 500 ezer olyan ápolásra szoruló ember van, akit külföldi, többnyire képzetlen női gondozók látnak el. Ezek az ápolók, akik gyakran feketén, alacsony fizetésért dolgoznak, főleg Lengyelországból származnak (46,2%-ban), de Magyarországról is sokan vállalják a németországi munkát.” A nyugati nők nehezen megszerzett függetlenségét, munkaerőpiacra való belépését ugyanis nagyrészt az tette lehetővé, hogy egy náluk szegényebb országból érkező kiszolgáltatott nő kevés pénzért (kevesebbért, mint amennyit ő megkeres házon kívül) elvégzi azt a gondozási munkát, amit 30 évvel ezelőttig ők végeztek (fizetés nélkül). És amíg van szegényebb ország, kiszolgáltatottabb ember, nem is kell átgondolni, mennyit ér meg nekünk a gondozási munka, minél kevesebből szeretnénk megúszni, és ez sikerül is.

Egy ideális világban most az következne, hogy amint vissztér a világ a normál mindennapokba, nagyon gyorsan és erőteljesen átgondolja, átértékeli, mi az, ami valóban  fontos, minek mekkora értéket tulajdonít. Köteles-e a társdalom egyik része ingyen elvégezni a reprodukciós munkát? Társadalmilag akarjuk-e, hogy a gyerekek és idősek rendesen és kiszámíthatóan el legyenek látva? Adunk ennek forintosítható / eurósítható értéket, megbecsülést? Ki végezze el ezt a munkát és hogyan?

De sajnos inkább az a valószínű, hogy ha nagy nehezen visszatérünk a régi normalitáshoz, akkor megint pont erre nem lesz erőforrás, pénz és akarat. Végülis a világ szegényebb része most még jobban ki lesz szolgáltatva, küldi majd az olcsó munkaerőt.

 

Mindennapok

Jelentés a vörös zónából – 37

Vasárnap este Giuseppe Conte miniszterelnök beszédet tartott a május 4-e után várható intézkedésekről, szabályokról. Hosszú beszéd volt, utána sajtótájékoztató keretében az újságírók is kérdezhettek, de sokminden továbbra sem világos.

Néhány főbb információ:

  • sokan visszatérhetnek a munkába,  megfelelő feltételek mellett. Ezek a  távolságtartás (1,8 m két ember között), folyamatos fertőtlenítés (munkaállomásokon),
  • most már nem csak a lakóhelyünkön (városban vagy faluban) mozoghatunk, hanem a régióban is, de továbbra is csak megfelelő okkal. Ezek az eddig is érvényes egészségügyi, munka, alapszükségletek kielégítése (bevásárlás stb), valamint ehhez hozzájön a családtagok meglátogatása. Ezzel együtt sem lehet csoportosulni, nagyobb összejövetelt szervezni.
  • aki külföldről jönne haza, az továbbra is 14 napos karantéba kerül
  • továbbra is tilos a családi nyaralóba elmenni, kivéve ha valamilyen sürgősen megoldandó probléma lép fel
  • megnyitják a parkokat, zöld területeket, de mindenhol tartani kell a biztonsági távolságot
  • lehet majd sportolni a lakhelytől távolabb is, de május  18-ig semmiképp sem csoportban. Aki tenger mellett lakik, fürödhet, aki erdő mellett, az sétálhat. Lehet biciklizni és futni. Május 18-ig viszont nem nyitnak ki a sportközpontok
  • a beszéd témái közül fájóan hiányzott az iskolával kapcsolatos információ (mondjuk, hogy ez valahogy tipikus ebben a társadalomban? Nem, ne legyünk rosszmájúak). Újságírói kérdésre derült csak ki, hogy az iskolák újraindítását szeptemberre tervezik, de semmi elképzelés nincs arra nézve, hogy mi lesz azokkal az otthonlevő gyerekekkel, akiknek a szülei most visszamennek dolgozni.

Mindent összevéve az az emberek benyomása, hogy minden nagyon bizonytalan. Még csak nem is hibáztathatjuk a kormányt, hiszen senki nem tudja, látja előre, mi lesz, ha az emberek ismét elkezdenek kapcsolatba lépni egymással. Túl sok a változó, túl sok az előre nem tervezhető kritérium, viszont semmire nincsen még precedens. Valószínűleg ezért nem látszik tisztán semmilyen hosszabbtávú, jobban kidolgozott terv, mert majd annak alapján lépnek tovább, ahogyan alakulnak a dolgok május második felére.

 

Mindennapok

Jelentés a vörös zónából – 36

Fase 1

Hetedik hete van lockdown Olaszországban, de talán lassan ismét nyílik az ország. De hogy is vagyunk itt ebben a nagy bezártságban?

Ahogy minden országban, itt is igaz, hogy hatalmas szakadék képződött a gyerekeket nevelők és nem nevelők között. Akinek óvodás, iskolás korú gyereke van, az valószínűleg most még leterheltebb, mint amikor dolgozott, főleg, ha maga is dolgozni próbál otthonról. Az iskolák online oktatnak, ahogy Magyarországon is, és most úgy tűnik, szeptemberig nem is lesz ebben változás.  Egyelőre nem világos, hogy hogyan zajlik majd az érettségi, sőt, az olaszoknak olyan fontos terza media vizsga. Ez utóbbi nekünk fura, hiszen itt 14 évesen, a scuola media befejezése is egy vizsgával zárul, ennek esetleges elmaradása nekem, magyarnak éppen vállvonogatós mindegy lenne, mivel egyébként nem múlik rajta semmi, hiszen mire levizsgáznak, már rég kiválasztották és beiratkoztak a középiskolába, de az olaszok ezen éppúgy felhördülnek, mintha az érettségi maradna el. Most úgy tűnik, hogy egy tesina-t (kb. mini szakdolgozozat egy választott témában) kell majd a 14 éveseknek írni, míg az érettségizők egy hatalmas szóbeli vizsgával abszolválják majd középiskolai tanulmányaik végét június közepétől, de egyelőre semmi nem biztos.

Az otthon töltött hetekben mindekinek beállt egy ritmus, sokan otthonról dolgoztak, és a szabadidőt is sokféleképp el lehet tölteni: online sportfoglalkozások, filmek, könyvek és újságok, virtuális múzeumséták, sok chat és telefon a családdal, barátokkal. Mindenki főz, kenyeret és pizzát süt, bár mostanra rengeteg étterem, bár, fagyizó is átállt a kiszállításra.

A barátokkal beszélgetve és a mi tapasztalataink szerint is kb. a múlt hétre fogyott el az emberek türelme, most már a legtöbben alig várják, hogy kimozdulhassanak, idegesek, mérgesek, egyre jobban aggódnak az anyagiak miatt, és nem mindig találják megfelelőnek a  kormány kommunikációját, intézkedéseit.

Fase 2 – május 4-től

A munkába a sokan május 4-én mehetnek majd vissza, de ez is még nagyon bizonytalan, hogy hogyan. Különféle iránymutatások láttak napvilágot, hogy a munkahelyeken 1,8 m-es távolságot kell majd tartani a dolgozóknak egymás között, napi kétszer kell takarítani és fertőtleníteni, mindenkinek maszkot kell majd hordania (ez mondjuk még azért nem biztos, mert lehet, hogy nem lesz elég), és folyamatosan kezet mosni, sőt, a munkaadó a dolgozó lázát is megmérheti. Mindenesetre ez kb. 2,7 millió dolgozót érint majd (a kb. 23,5 millió aktív munkavállalóból), ezen kívül sokan sosem hagyták abba a (bejárós) munkát és sokan továbbra is otthonról dolgoznak majd. Az otthoni munkára Olaszországban a Smart working kifejezés terjedt el, ez egyébként eredeti értelmében egy olyan munkaformát jelent, amivel néha otthonról, néha pedig a cégnél ülve dolgozik az ember, kombinálva mindkettő előnyeit attól függően, mire van szükség.

Az elképzelések szerint a munkaidővel fognak variálni, hogy ne legyen reggeli és esti forgalmi csúcsidő, ezért csúsztatják a munkaórákat, azaz a cég 24/24 nyitva lesz, csak a dolgozók rotálodnak napközben, és lehet, hogy egy ideig nem lesz hétvége sem, olyan értelemben, hogy a heti két szabadnapot nem feltétlen szombat és vasárnap adják majd ki.

A divatipar, a bútorgyártás, építőipar, autógyártás indul újra, a szolgáltatások közül a fodrászok, kozmetikusok, tetoválószalonok – ők egyszerre egy vendéget fogadhatnak és az egészségügyi intézményekhez hasonló tisztasági intézkedések mellett dolgozhatnak majd. Már ez sem teljesen világos, hogy hogyan lesz megoldható, de az végképp elképzelhetetlen (annak aki legalább egyszer betette már a lábát egy olasz bárba), hogy a bárok és éttermek is úgy nyithatnak újra, hogy a bentlévő kliensek között legalább egy méter távolság legyen.

Egyelőre azt kérik mindenkitől, hogy a bevásárlásokat továbbra is úgy tervezzék, ahogy eddig, azaz heti egyszer, a családból egy ember menjen előre elkészített listával bevásárolni. Sorok lesznek továbbra is, de most már a legtöbb szupermarketben előre lehet időpontot foglalni a bevásárlásra (különféle alkalmazásokkal), ez így marad május 4. után is.

Ezen a második fázison egyébként egy munkacsoport dolgozik, amelyet elég sok  kritika ért, mert

  • vezetője éppen a több privát cégnél tapasztalatot szerzett topmenedzser, Vittorio Colao, aki a Vodafone Italia-t vezette, és most Londonból jött haza erre a feladatra
  • a 17 főből csak 4 nő van, miközben, ahogy lenni szokott, az elmúlt hetekben is a nők vitték el a terhek oroszlánrészét: gyerekkel való foglalkozás, háztartás, idősgondozás, és persze az egészségügy, ahol szintén nők dolgoznak többen

Ugyanakkor szerintem pozitív, hogy pl. Mariana Mazzucato is bennevan, aki több könyvet is írt már arról, hogy mekkora (volt) az állam(i finanszírozás) szerepe még a látszólag olyan, privát szektorban nagyra nőtt hightech cégek újításaibn is, mint az apple vagy a windows.

Van min gondolkozniuk, az olasz gazdaság elképesztő veszteségeket szenvedett el, rengeteg ember elveszti a munkáját, és teljesen át kellene gondolni az egészségügy rendszerét, valamint úgy en bloc ezt a fogyasztásra, keleten rabszolgamunkával megtermelt javak eszement vásárlására épülő, a láthatatlan (reproduktív) munkákat nem eurósító (megbecsülő) egész rendszert. Lesz hozzá bátorságuk és erejük? Nem vennék rá mérget.

 

Mindennapok

Jelentés a vörös zónából – 35

Magyar és olasz válságkezelés. 

Magyarország kormánya felébredt végre és bejelentett néhány intézkedést.

Az olasz kormány egy hónapja kezdte a segítségnyújtást. Nézzük meg, milyen nagyságrendben.

A magyar kormány először is a bankhitelek automatikus felfüggesztését rendelte el mindenkinek, bevételtől függetlenül, ami  ugyan további költségeket jelent a hiteleseknek, de most egy pár hónapig fellélegezhetnek azok, akiknek kiesett a bevételük.

Az olaszoknál nincsen ilyen automatizmus, a hitel felfüggesztését kérni kell, és akkor jár, ha az idei első negyedévi bevétel kimutathatóan kisebb, mint a tavaly utolsó negyedévi.

A magyar kormány eddig az alábbiakat javasolta eddig a (kis)vállalkozóknak:

  • 81 480 kisvállalkozónak adnak június 30-ig adómentességet a KATA adófizetési kötelezettség alól. A mentességi körbe tartozik a fodrászat, a szépségápolás, a festés, üvegezés, villanyszerelés, az egyéb humán-egészségügyi ellátás, az előadó-művészet, a víz-, gáz-, fűtésszerelés, az épületasztalosság, a járóbeteg-ellátás, a padló- és falburkolás, a testedzési szolgáltatás és egyéb sporttevékenység, valamint az idősek és fogyatékossággal élők ellátása.
  • A március 1. előtt keletkezett KATA-adótartozásokra haladékot adnak,
  • a turizmushoz és a vendéglátáshoz hasonlóan mentességet kapnak a médiaszolgáltatók kieső reklámbevételeik miatt. (A másik két szektor korábban járulékmentességet kapott.)
  • Kiemelt ágazatok támogatása, amelyeket most újra kell indítani, például a turizmus, az egészség-, az élelmiszer-, az építőipar, a mezőgazdaság, a logisztika, a közlekedés, a film- és kreatívipar.
  • Vállalatok finanszírozása: kamat- és garanciatámogatott hiteleket biztosítanak magyar vállalkozásoknak több mint 2000 milliárd forint értékben.

A KATA felfüggesztése azért lehet problémás, mert lehet, hogy éppen lenne mit kiszámlázni a katásnak az eddigi munkáiból, csak most nem teheti, ha épp nem működik a vállalkozás.

Az egyéni vállalkozóknak Olaszországban egy első 600 eurós gyorssegélyt (adómentesen és különösebb kritérium nélkül) lehet kérni ápr. 1-től, amit eddig majd’ 2 millió egyéni vállalkozó meg is tett, és ami április 20-ig kell, hogy megérkezzen. Nem kell felfüggeszteni a vállalkozást, így ha véletlen még lenne mit dolgozni vagy kiszámlázni, megteheti az ember. Az adóelőlegek számolásában változás lesz – általában az előző év bevételei alapján számítják, most az idei első negyedév bevételei alapján fogják. Illetve különböző adó- és járulék halasztás, elengedés várható.

Ami a cégeket és a dolgozókat érinti Magyarországon – erről még nincsenek részletek:

  • Munkahelymegőrzés: rövidített munkavégzés esetén átvállalják a munkaadóktól a bérköltségek egy részét.
  • Munkahelyteremtés: beruházásokat fognak támogatni összesen 450 milliárd forint értékben.
  • A kilakoltatásokat, lefoglalásokat felfüggesztik,
  • az adóvégrehajtásokat is felfüggesztik a veszélyhelyzet lejártáig,
  • illetve a veszélyhelyzet alatt a gyes, gyed jogosultságokat meghosszabbítják.
  • Család- és nyugdíjasvédelem program: visszaépítik a 13. havi nyugdíjat, ezt négy részletben teszik meg. 2021 februárjában a januári nyugdíjon felül a nyugdíjasok egy heti nyugdíjat kapnak majd, ez történik majd 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben is.

Olaszországban  a legutóbbi intézkedések:

  • a vállalatoknak kölcsöngarancia 800 000 euróig, illetve 5 milliós összegig  akölcsön 90%-ra. Ez a kicsinek látszó különbség sokat jelent, ugyani ha nem 100%-os az állami garancia, a bankok ugyanazt a hitelképességi izsgálatot végzik el, mint a normál hiteleknél, ami pedig hosszúra nyúlhat.
  • májusig felfüggesztve az adóbefizetések, és itt a második lakásra kivetett ingatlanadó és a kommunális adó is szóba jött
  • lakás- és üzleti célú bérlésre támogatás
  • és a leállás elejétől bevezetett cassa ingterazione, azaz hogy a nem dolgozó alkalmazottak fizetésének nagy részét átvállalja az állam. Eredetleg 9 hétre tervezték, most hosszabbítják. Ennek van egy felső határa, 1200 euró, akinek olyan magas volt a fizetése, hogy ennél több járna, az is ezzel kell, hogy beérje.
  • akik feketén dolgoztak, azoknak is járni fog egy kisebb összeg
  • akik nem tudnak dolgozni, de nem céges alkalmazottak vagy vállalkozók, annak vészhelyzeti jövedelem: 500 euró két hónapon keresztül (ezek főleg a családi gondozók, bejárónők, ápolók stb, akik elvesztették a munkájukat)
  • igénybevehető baby sitter bón a dolgozóknak, vagy különleges gyes pár hétre
  • 14 év alatti gyerekeknél 80-160 eurós bón jár a családnak
  • a szegényebbeknek (itt a kritériumok minden önkormányzatnál változnak, de általában azt kérik, hogy ne legyen több megtakarítása a családnak, mint fejenként 2000-5000 euró) havi ételbón, aminek a mértéke kb. 100-150 euró fejenként (attól függ, hány tagú a család stb).

És az olasz sajtó a napokban nagyon kritizálta az EU-t, hogy arányaiban nagyobb (15-szörös) segítséget nyújtott Magyarországnak, mint a járvány által hivatalosan jobban sújtott olaszoknak. Kérdés, hogy ebből mennyit fognak látni a bajban lévő magyar emberek…