Firenze

Merénylet az Accademia dei Georgofili-nél

1993. május 26-ról 27-re virradó éjjel Firenzében, az Uffizi épületének hátoldalánál, az Accademia dei Georgofili-nél robbantott a Cosa Nostra. Egy parkoló kocsiban 277 kg robbanóanyagot hagytak, majd hajnal egy órakor felrobbantották. A merényletben leomlott a Torre dei Pulci (az Accademia dei Georgofili épülete), 5 ember halt meg – köztük egy négytagú család-, és 48-an megsebesültek. Megsérült továbbá az Uffizi épülete és a Corridoio Vasariano is.

Ott bent középen látható az olívafa, amelyet a merénylet helyszínén ültettek  – a Béke olívafája / Ulivo della Pace

A merénylet az 1992-93-as években a Cosa Nostra által elkövetett bombamerénylet-sorozatba illeszkedett, melyek során 21 ember halt meg (köztük Falcone és Borsellino bírók is). A Cosa Nostra a merényletekkel a rendőrséget, a magisztratúrát (bíróságokat), politikusokat és fontos műemlékeket támadott meg, azzal a céllal, hogy meggyengítsék az olasz államot és befolyásolják a kormányt, valamint a civil társadalmat, ezzel az államot tárgyalásra kényszerítsék a a Cosa Nostraval.

Immagine
A merényletek kronológiai sorrendben

 

A Trattativa Stato-Mafia

Ezzel a kifejezéssel (az állam és a maffia közötti tárgyalás) azt a feltételezett tárgyalássorozatot illetik Olaszországban, amely az olasz állam felsőbb funkcionáriusai és a Cosa Nostra között zajlott az 1992-93-as merényleteket követő időszakban, és amely a maffia ellenes állami nyomás (nyomozások, a maffia ellenes küzdelem) enyhítéséért cserébe véget vetett volna azoknak a merényleteknek, amellyekkel “zsarolni” próbálta az olasz társadalmat és államot a maffia. Az ezzel kapcsolatos sokféle elméletet és feltételezést hosszan – a mai napig – vizsgálják és derítik fel. Az elmúlt 3 évtizedben több részletre fény derült, apróbb részletekben perek mondtak ki bizonyítható bűntényeket (többek között Berlusconi egy közeli munkatársáról is).

Infó itt.

Étel - ital

Parmigiana di zucchine

Az a helyzet, hogy az elmúlt 9 hét karanténban én folyamatosan főztem. Egyrészt egyébként is minden este meleg vacsorát készítek, nekem ez segít levezetni a napot, kikapcsolja az agyam, arra a fél órára lemegyek alfába. Másrész eléggé odafigyelünk arra, hogy ne vegyünk félkész/kész ételeket, hanem a szezonális alapanyagokból frisset együnk.

Most erre is elég idő volt, így végigfőztem mindent, ami csak eszembe jutott, azok variációit és kombinációit. Így lett többször is parmigiana di melanzane (padlizsán egytálétel) helyett parmigiana di zucchine (ugyanez cukkiniból). Ugyan ez inkább hamis parmigana (nem sütöm ki olajban a palacsintatésztába mártott padlizsán vagy cukkini szeleteket), de ezt a verziót a tökélyre fejlesztettem :)))

Az alap receptet itt találjátok, padlizsánból. Ugyanez az eljárás a cukkinivel is, egy rendesebb adaghoz érdemes viszont  két nagy tepsinyi cukkiniszeletet is megsütni az elején(sok benne a víz, összemegy 🙂

Ilyen lesz:

20200403_201841

 

Kultúra

Franca Viola

Ismét egy fontos női szereplő az olasz történelemben, akinek egyéni kiállásával sikerült hatalmas változást hozni az addig elfogadott “szokásokban”.

Franca Viola: rifiutò di sposare il suo stupratore e liberò le ...

Már ha szokásnak hívhatjuk azt a barbár gyakorlatot, amit az olasz az elég ártatlannak tűnő “matrimonio riparatorio” névvel illet, és mely szerint ha egy férfi egy nőt megerőszakolt, de utána feleségül vette, akkor nem volt büntethető.

Franca Viola volt az első nő, aki nem fogadta el ezt a megoldást, hanem feljelentette az őt megerőszakoló férfit, akit el is ítéltek. Ez hatalmas lökést adott a 60-as, 70-es évek civil jogi mozgalmainak.

De kezdjük az elején. Franca Viola egy szegény szicíliai földműves családból származott, 15 éves volt, amikor szülei beleegyezésével egy Filippo Melodia nevű fiú eljegyezte. Ez a fiú egy helyi maffiavezér unokaöccse volt, aki jó anyagi körülmények között élt.

Nem sokkal ezután a fiút betöréssel vádolták meg, majd kiderült az is, hogy maffiakapcsolatai vannak. Franca anyja megszakította a jegyességet, a fiú Németországban emigrált. Sajnos nemsokra rá visszatért és egyre erőszakosabban próbálta meggyőzni a családot, hogy a lányt adják hozzá. Leégette a család vidéki házát, pisztollyal fenyegette a lány apját, mégsem engedett a család.

1965. karácsonyán (a lány még csak 17 éves) Filippo betört hozzájuk, lerombolt mindent, megverte a lány anyját, és elrabolta Francat. A lányt egy lakatlan házba zárta és egy hétig fogva tartotta, folyamatosan megerőszakolta. Csak egy héttel később szabadította ki őt a rendőrség. Fogvatartóját letartóztatták, de ő arra hivatkozva, hogy elveszi a lányt, biztos volt benne, hogy azonnal szabadul. Ezt egy törvény is biztosította akkoriban, a büntetőtörvénykönyv 544-es paragrafusa: ilyen esetekben elég volt elvenni a meggyalázott lányt. Így addig az áldozatok nem szálltak szembe az őket megerőszakoló férfiakkal, mert esélyük sem volt a szabadulásra – ehhez persze képzeljük hozzá a nagyon hagyományos, a férfit mindenek felé helyező közvélekedést és szemléletet, amely akkoriban mindenhol jellemző volt.

De Franca nem akart hozzámenni Filippohoz, és hatalmas társadalmi vitát generálva feljelentette az erőszakos férfit, akit el is ítéltek. A törvényről akkor egy nagy vita kezdődött, amelynek eredménykepp (és csak) 1981-ben el is törölték. A nemi erőszakot pedig csak 1996-ban vették be a személy elleni erőszakos cselekedetek közé, és vált törvény által elítélhetővé.

Franca 1968-ban férjhez ment egy általa választott férfihez, két gyerekük született, és további életében nem vállalt politikai vagy egyéb szerepet.

A vele történtek 1970-ben egy filmet is ihlettek: Damiano Damiani La moglie piú bella, Ornella Mutival.

Cikk itt.