Mindennapok

A második covidos nyár

kezdődött el. Tavaly egy durva három hónapos lezárásból érkeztünk meg a júniusba, amikor aztán szépen lassan mindenki elkezdett mozogni, jönni-menni. Sokan maradtunk itthon, helyben, a legközelebbi tengernél, a családi nyaralóban. Egyes helyeken kimondottan jó szezont sikerült a végén összehozni.

Idén ehhez képest elméletileg gyakorlottabb az egészségügy az új vírus kezelésében, jó ideje lefelé mennek a covid-számok, és már oltás is van, mégis úgy tűnik, Európa-szinten mindenhol nagyobb félelmet generáltak a kormányok.

Most júniusban papíron pl. még negatív teszt kellene az országba való belépéshez (tavaly nem kellett), bár igaz, hogy a kocsival érkezőket gyakorlatilag nem ellenőrzik.

Olaszország néhány nappal ezelőttig több EU-s ország (pl. Németország) feketelistáján volt, azaz nem ajánlották az utazást ide, sőt, szankciókkal fenyegettek, ha esetleg itt megbetegedne a turista (nem térítik az ellátását, nem kap betegállományt). Ezt nem teljesen értem, hiszen sokkal de sokkal jobb volt most a májusi helyzet, mint tavaly.

Július 1-től elméletileg lesz EU-s green pass, de ezt majd meglátjuk.

A gyakorlatban megindultak a turisták – egyre több a külföldi rendszám, jönnek- mennek, igazándiból szinte ideális a nem túl zsúfolt helyeken most utazgatni. És megindultak az olaszok is: jún. 1-től éttermekben, bárokban bent is lehet enni, kinyitottak a múzeumok, megérkezett a nyár, mindenkinek elege van a hosszú bezártságból, mennek hát aperitivozni, találkozni, ebédelni, vacsorázni…

Megindultak az esküvők is, kettesben vagy szűk családdal jönnek a párok.

Nekem június a kedvenc hónapom, ilyenkor a leghosszabbak a nappalok, nyílnak a rózsák, még nem sárgult el a táj, és este még hűvös is lehet. És a hársfák! Firenze televan hársfával, amikor virágzik, az egész város hársmézillatú lesz….