Étel - ital

Cantuccini

Prato tradicionális édessége a cantucci(ni), amelyet édes borba mártogatva fogyasztanak, és már otthon is elég jól ismernek.

Eredete a 16. századra nyúlik vissza, neve talán a latin “cantellus” (kenyérdarab/szelet) szóból jön. A római katonáknál ugyan ez még egy sós kenyeret jelentett, amelyet a hadjáratok alatt fogyasztottak. De az is lehet, hogy inkább a “canto” (sarok, kis darab) szóból jön.

Az 1500-as évek közepétől a Medici család asztalán is megjelenik, bár a leírások alapján még nem volt benne mandula. Az Accademia della Crusca definiálja először ezt az édességet az 1600-as évek végén: “szeletelt keksz (biscotto) finomlisztből, cukorból és tojásfehérjéből”.

Hírét nemcsak helyben ismerték, az 1867-es Világkiállításon is bemutatták Párizsban, igen nagy sikert aratva. Az ott használt receptet Antonio Mattei, pratoi cukrász kísérletezte ki.

Az 1900-as évektől kezdve egész Toszkánában elkezdték gyártani, és 2011-ben a gyártók szövetsége is megalakult, hogy eredetvédettséget szerezzenek neki, ami 2016-ban sikerült is. Azóta csak azt lehet cantuccininak nevezni, amit Toszkána területén gyártanak.

A 2020-as év igen jól sikerülét a gyártóknak, a pandémia ellenére, hiszen a termelés 15,4%-kal nőtt, és az online eladások megháromszorozódtak.

Most lesz öt éves a gyártók szervezete, és ezalatt az 5 év alatt a termelés 589%-kal nőtt.

Hogy hogyan készül és hogyan fogyasztjuk a cantuccit? A következő bejegyzésből kiderül 🙂