Infrastruktúra

A fizetős zacskókról

Történt, hogy az EU egy 2015-ös direktívával előírta a tagországoknak, vezessék be, hogy a vevőnek fizetnie kell a boltokban használt műanyag zacskók és szatyrok használatáért . Ebből lett az olasz törvény, amely 2018. január 1-től előírja, hogy a zöldség és gyümölcs vásárlásához használt zacskókért fizetnünk kell (darabonként 1-3 centet).

Azt nyilván csak a legtájékozatlanabb és/vagy legnaívabb vevők gondolták, hogy ezeket a zacskókat eddig a boltok fizették – természetesen az termékek ára tartalmazta ezt is tételt is, csak nem volt külön feltüntetve. Mégis mindenki idegbajosan nyilatkozott ezekről a fizetős zacskókról az újév első napjaiban.

Sokan egyetértenek azzal, hogy a valahogyan korlátozni kellene az egyszer használatos nejlonszatyrok használatát, hiszen gyakorlatilag elborít minket a műanyag szemét (úgy globálisan), amelynek szó szerint mi magunk isszuk és esszük meg a levét, hiszen bizonyos műanyag molekulák már kimutathatók a tengeri halakban, vagy a földön termelt élelmiszerekben. Az, hogy a vevő külön fizessen a műanyagért azért fontos, hogy tudatában legyen annak, hogy a műanyagnak ára van (mert ugye eddig is fizette, csak esetleg fel sem tűnt neki, nem gondolkodott róla). Ugyanakkor az olasz megoldást több helyen lehet kritizálni.

Egyrészt pont a lebomló zacskókat fizettetik meg külön, míg a le nem bomló hálókat (krumpli, hagyma csomagolása), vagy a jó masszív műanyag dobozok, amelyben az előre kimért termékeket árulják, pluszban még rendesen betekerve átlátszó fóliával, a készételek műanyag csomagolása, és a zöldség/gyümölcs válogatásához kötelezően használt kesztyűk továbbra is ingyenesnek tűnnek (nyilván nem azok, csak nincsen külön feltüntetett áruk).

Risultati immagini per confezione verdure sfuse esselunga Risultati immagini per guanti plastica trasparente

Másrészt ez akkor lenne igazán hatékony, ha lenne választási lehetőségem, hozok-e magammal otthonról zacskót/tárolót, vagy sem. De azt rögtön leszögezték a nyilatkozók, hogy higiéniai okokból többedjére használt zacskót nem lehet bevinni a  boltokba. Csak a külön megvásárolt, még nem használt zacskót lehet – ha egyáltalán – erre a célra használni. Ez meg fából vaskarika, hiszen mindegy, hogy hol veszem meg, ha a végén úgyis megveszem és használom azt az adott zacskót.

E pillanatban tehát nem arról van szó, hogy neveljük meg a népet, hogy ne használjon feleslegesen műanyagot, hanem büntessük meg, mert használ egy kötelezően használandó csomagolást.

De lépjünk eggyel hátrébb. 

Ami engem nagyon meglep, hogy nem is termelünk olyan rengeteg szemetet Olaszországban – az EU középmezőnyében vagyunk. Pedig amikor hazaviszem a bevásárlást, gyakorlatilag a fele azonnal megy a szemétbe, csomagolóanyagok formájában. De az is igaz, hogy Olaszországon belül is nagyon a különbségek, délen sokkal kevesebb szemetet gyártanak, ez segít a statisztikai jó eredmény elérésében.

És ezek mondjuk a hivatalos statisztikák, nem tudom, milyen mennyiségű lehet az a szemét, amit illegálisan helyeznek el szerte Olaszországban, minél délebbre megyünk, annál több helyen.

Ez az EU országok szemétgyártási statisztikája: 

File:Waste generation, 2014 (kg per inhabitant) YB17.png

Több infó erről itt. 

Ez pedig az olasz régóké: 

Risultati immagini per volume rifiuti per regioni

Ez pedig a szelektív gyűjtés aránya régiónként:

Risultati immagini per volume rifiuti per regioni

Ezzel együtt Olaszország igyekszik újrahasznosítani a szemetét, az EU országok között második a reciklálásban. Ennek okai mondjuk érdekesek: egyrészt az északi országok a szemét felét elégetik, méghozzá úgy, hogy energiát nyernek belőle, másrészt a  keleti EU-s országok alig dolgozzák fel a szemetüket, velük szemben könnyű “nyerni”.

De visszatérve a műanyag zacskókhoz, azt hiszem, hogy amíg nem lesz valamilyen radikális megoldás a műanyagok helyett, a helyzet érdemben nem fog változni, akkor sem, ha fizetnünk kell értük pluszban.

Reklámok
Étel - ital

Cecina

Avagy “csicseriborsópizza”.

Risultati immagini per cecina ricetta

Ha valaki Lucca, Pisa környékén jár, ki ne hagyja ezt a nagyon egyszerű, ám annál finomabb, leginkább az utcán árult ételt.

Eredetét tekintve valószínűleg a hajósok hozták az araboktól, nemhiába a tengerparti városokban találjuk meg leginkább: a Toszkána északi tengerpartján kívül még Ligúriában, sőt, Nizza- ban és Toulon-ban.

Az összetevőinek száma minimális: csicseriborsóliszt, víz, só, olaj. Legjobb persze fatüzelésű kemencében sütni, de mivel sokunknak nincsen ilyen otthon :), megteszi a magas hőmérsékletű sütő is.

Cecina toscana

2 db 22 cm átmérőjű formához:

  • 180 g csicseriborsóliszt
  • 600 ml víz
  • 1 kiskanál só
  • 80 ml olívaolaj
  • a végén feketebors

A lisztet és sót összekeverjük, majd apránként és folyamatos keverés mellett (hogy ne csomósodjon) hozzáadjuk a vizet.  A keveréshez érdemes kézihabverőt használni. Az olaj felét is keverjük hozzá, és ne ijedjünk meg, ha eléggé folyós állagú tésztát kapunk.

Fél órát pihentessük lefedve.

A két kerek formát kikenjük olajjal és beleüntjük a tésztát.

200-220 fokos előmelegített sütőben sütjük, 15-20 percig, míg szép arany színt nem kap.

Infrastruktúra

Olasz demográfia

Nemrég egy jövőlatolgató konferenciát tartottak  Firenzében, na nem ezoterikus jósok, egyházi emberek és önjelölt jövőbelátók, hanem demográfiai szakemberek, ezért érdemes gondolkodni azon, amiről beszéltek.

Az erről beszámoló hosszú olasz cikk főbb megállapításait foglalom itt össze.

Milyen lesz tehát a jövő itt Olaszországban a demográfusok szerint? 

A kiindulópont az, amiről valamit már mindenki hallott: a klímaváltozás, az atmoszféra összetevőinek változása és az előrejelzés, miszerint a ma létező élőlények 30%-a hamarosan ki fog halni – Olaszországban mindhárom jelenség erősen érezhető, és már most változásra késztet (pl. a mezőgazdasági termelésben).

Ebben a kontextusban Olaszország is “össze fog menni”, azaz előreláthatólag hamarosan az ország lakossága néhány millióval kisebb lesz. Ez a természetre nézvést nem rossz hír, ám gazdasági, társadalmi, geopolitikai folyamatokban is következményekkel jár majd.

A népességcsökkenés önmagában még nem pozitív vagy negatív, az sem mindegy, hogy tesszük: az átlagéletkor egyre nő, és egy nőre számítva csak 1,3 gyerek születik? Baj-e önmagában, hogy öregszik a társadalom? Vagy az a baj, hogy a társadalmi  szerveződés valami más helyzetnek megfelelő?

Fel kellene tenni a megfelelő kérdéseket, azért, hogy a hosszú élet nem költség, hanem erőforrás legyen.  Hogy pl. jó az nekünk, ha a a nyugdíjbavonulással egy ember a napi 8 órás elfoglaltságából 0 óra marad, hogy még mindig ugyanannyi  a nyugdíjkorhatár, mint amikor még sokkal előbb haltak az emberek, sőt – mindenkinek egyformán annyi, független attól, mennyire nehéz munkát végzett, illetve ha nőként /diplomásként a várható élettartama 5 évvel több, mint férfiként /szakmunkásként.  Miért kell ugyanannyit és ugyanúgy dogloznia egy 30 évesnek, mint egy 60 évesnek? Mi lenne ha a munkaszervezést az életkor  – végzettség – egyéb jellemzők fényében differenciálnánk?

Érdekes, hogy Olaszországban idővel talán magától megoldódik a déli kérdés (questione meridionale), hiszen 2065-re a 54 millió lakost prognosztizálnak (ez a mainál 6 millióval kevesebb), és ennek csak egy negyede fog délen élni (szemben a mai lakosság harmadával). Ennek persze az is oka, amit ma látunk: a déli fiatalok elvándorolnak, nem szülnek gyereket, és a bevándorlás sem vonzza délre az embereket.

Risultati immagini per demografia italia 2016

A 2016-ban Olaszországban született 474 000 csecsemőből 92 000-nek nem olasz az  édesanyja, és még több olyan van, ahol egyik vagy másik szülő (nem csak az anya) külföldi.

Erről a politikusok szeretnek panaszkodni, de a statisztikák szerint ma az olasz gyerekeknek nagyobb az esélye a szegénységre, mint a nyugdíjasoknak. Az abszolút szegények fele gyerek és fiatal.  Ahogy mindenhol máshoz is elmondják a kutatók, ezen nem segít ez egyszeri segély, amit a születéskor kaphatnak, és amit minden évben előhúz az aktuális kormány, amikor a költségvetést tárgyalja. A kiszámítható gyerekneveléshez az kell, hogy kiszámíthatóan legyen munka, illetve segítság, ha valaki elveszíti azt. Ezzel is kezdeni kellene valamit hosszútávon. 

Egy 6 milliónyi lakossal kisebb Olaszország geopolitikailag sem biztos, hogy ugyanannyit nyom majd a latban, mint a mostani.

Mindezen  azért kellene gondolkozni, mert ha felkészülünk bizonyos változásokra, valószínűleg közösségi szinten jobban jövünk ki belőle, mintha nem tennénk. Ez az idealista elgondolás, a többit meg majd meglátjuk.

Étel - ital

Legumotti

2017. áprilisában került ki a polcokra – egyelőre még csak az Esselungában – ez az új és érdekes termék, a legumotti.

Risultati immagini per legumotti

Csakis hüvelyesek lisztjéből készült apró “magvakról” van szó, amely állagában egy kicsit olyan, mintha rizs és tészta keresztezése lenne. De egyrészt teljesen gluténmentes, másrészt a tésztához képest sokkal kevesebb szénhidrátot, de több fehérjét és rostot tartalmaz.

Gyártója a Barilla, ők az Esselungaval és a Design Thinking nevű (a modenai és a reggio emiliai egyemek kutatóiból álló) csapattal együtt kísérletezték ki a terméket.

Egyelőre három változatban kapható (vöröslencse – zöldborsó, vöröslencse – csicseriborsó, vöröslencse – csicseriborsó – zöldborsó). A 300 g-os csomagolás elméletileg 4 főre elég, ezt meg is tudom erősíteni, mert fél csomaggal ketten nagyon jól laktunk. Nem olcsó, 2,90 euró körül van egy doboz ára. 9 perc alatt fő meg bő sós vízben, és gyakorlatilag akár a tésztát, akár a rizst helyettesíteni tudja az ételekben.

Ahogy már mondtam is, magas proteintartalmú termékről van szó, 100 g legumottival a napi proteinszükséglet 45%-át fedezhetjük. Ez az érték a normál (durum)tésztához képest 60%-kal magasabb, és 150%-al több, mint a rizsben található proteinmennyiség.

Ezen kívül sok benne a rost is: 13,9 gramm / 100 g, ami a napi szükséglet 55%-át fedezi.

Én egyelőre hideg zöldséges salátaként és meleg zöldségcurry köreteként próbáltam ki, mindkettő nagyon finom volt.

Sajnos csak Olaszországban, és itt is csak az Esselungában kapható, de akinek módja van kipróbálni, tegye, érdemes.

Kultúra

Az Aldo Moro-ügy – 2

Az előző bejegyzés itt található. 

1978. március 16-án reggel, aznap, amikor Giulio Andreotti éppen beiktatott kormányát bemutatták volna a parlamentnek, az Aldo Morot szállító autót feltartóztatták a Brigate Rosse (Vörös Brigádok) tagjai, lelőtték a két kísérő csendőrt, valamint a másik autóban ülő három rendőrt, és elrabolták a kereszténydemokraták elnökét.

Az elrablás híre szinte azonal elterjedt az egész országban, amely gyakorlatilag azonnal megbénult. A Vörög Brigádok már a délelőtt folyamán közleményben követelték maguknak az elrablást.

Hogy mennyire erős hatást fejtett ki az esemény, az abból is látszik, hogy néhány politikus az ólomévek kontextusába helyezve a történteket változásokat sürgetett, hogy az olasz társadalom  gazdasági és politikai krízisét végre megoldják. A szakszervezetek általános sztrájkot hrdettek még aznap, és sok dolgozó a pártok székhelyére ment, hogy jelenlétével tüntessen.

Néhány épp munkájáért tüntető dolgozó körében elterjedt az izgatott várakozás, mert valami nagy változás előjelének értelmezték az eseményt,  mások viszont még koccintottak is a hírre.

Az ország megosztott volt, sokéve már, épp ennek a megosztottságnak az ellenszere lett volna a tervezett compromesso storico a komunista és kereszténydemokrata párt között.

 

55 napig tartották fogva Moro-t, ezalatt a Vörös brigádok ún. “népbírósága” előtt politikai perét is megtartották. Az olasz államnak felajánlották a rabcserét (néhány börtönben ülő brigátosért cserébe elengedték volna Morot), amit az állam visszautasított. Ezután május 9-én megölték őt, és egy Renault csomagtartójában hagyták Róma közepén, nem messze a PCI (Olasz Kommunista Párt) és a Kereszténydemokrata Párt központjától.

Aldo Moro br.jpg

De kik is azok a Brigate Rosse (Vörös brigádok), akik elrabolták Aldo Moro-t?

A Vörös Brigádok egy 190-ben alakult terrorista csoport, amelynek célja a kommunizmus győzelmének elősegítése akár terrorcselekmények árán is. Több fontos személyt elraboltak, megöltek 1974 és 1988 között.

Ebben az esetben egy általános cél érdekében cselekedtek, hogy meggyengítsék a kereszténydemonkratákat, akik – szerintük – a multinacionális cégek imperialista hatalmát segítik. A kommunista párttal is ellenségesen viselkedtek egyébként, mert riválisnak tekintették őket. Az ő értelmezésükben Moro elrablása a komunisták hatalomhoz való közeledését állította volna meg, életben tartva a forradalmat, egyben a kapitalizmus elleni harc főszereplőjévé téve a Brigádokat.

Valószínűleg a valós céljuk röviden az volt, hogy a PCI és a kereszténydemokraták közeledését megakadályozzák és a nemzeti szolidaritás kialakulását hátráltassák – amelynek kifejezője a szemükben az aznap szolgálatba lépett Andreotti kormány volt.

Politikai következmények

Moro halálával végleg lezárult a két politikai fél közeledése, és ezzel a szélesebb támogatást élvező (amolyan “nagykoalíciós”)  kormányok sora.

Gazdasági követkeményei is voltak az ügynek: a háború utáni időszakban a két politikai oldal kiegyezésének köszönhetően az ipari termelés is megerősödött. A compromesso storico végével megtöbbszöröződtek a problémák.

Hogy végülis kinek hozott ez az eset a konyhára? Nem tudjuk a mai napig, de sok összeesküvéselmélet született a kérdésre válaszul. Felsorolok néhányat, kinek-kinek érdeklődése szerint érdemes tovább kutakodni.

  • a P2 szabadkűmőves-maffiózó loggia, titkosszolgálatok
  • a palesztin állam
  • Szovjetunió
  • USA
  • Autonomia operaia – egy baloldali tömörülés
  • Izrael
  • maffia(k)
  • egyéb kisebb horderejű szereplő

Hosszú lenne végigvenni minden feltételezést, azt tudjuk, hogy biztosat senki nem tud, a mai napig rejtély milyen “magasabb” célért történt, ami történt.

Kultúra

Az Aldo Moro-ügy – 1

Aldo Moro elrablása, fogvatartása, megölése és az azután kikutatott, felfedezett, összerakott politikai és gazdasági információk és összeesküvéselméletek nagy hatással voltak, vannak a mai napig az olasz társadalomra. Szerteágazó, bonyolult történet ez, de legalább az alapokat ismerjük meg belőle.

Mindenekelőtt, ki volt Aldo Moro?

Moro.jpg

Az 1916-ban született Aldo Romeo Luigi Moro politikus, jogász és akadémikus öt mandátum hosszáig kormányfő, a kereszténydemokrata párt alapítója volt.  (Az életrajzi adatok a magyar wikipedia cikkben is megtalálhatók, ezért ennek részleteibe most nem megyek bele.)

Aldo Moro a második világháború utáni Olaszország egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfője volt. 1976-tól a kereszténydemokraták elnökeként az egyik legbefolyásosabb olasz politikusnak számított, és elrablása pillanatában éppen arra készült, hogy szakítva a második világháború óta tartó politikai hagyománnyal, bevonja az egyik legerősebb olaszországi pártot – a kommunista pártot – a kormányt támogató parlamenti többségbe.

Aldo Morót 1978. március 16-án rabolta el a Vörös Brigádok (Brigate Rosse) nevű olasz szélsőbaloldali terrorszervezet. 55 napig tartották fogva, ami alatt a Brigádok titkos tárgyaláson halálra ítélték, majd a hatóságoktól az életéért cserébe 16 brigádos szabadon bocsátását követelték. Aldo Moro holttestét Róma belvárosában találták meg egy parkoló autó csomagtartójában 1978. május 9-én.

A történelmi háttér

Egy kicsit messzebbre kell visszamennünk ahhoz, hogy a történelmi hátteret megértsük. Olaszországban a 20. században két fő politikai pólus alakult ki. A háború után Olaszország vesztes ország, ugyanakkor fontos (geo)stratégiai helyzete miatt az USA nem engedi el a kezét (Marshall terv). Európa és  a Mediterráneum közepén található, híd észak és dél között, kelet és nyugat között. Egy inkább szegény és elmaradott agrárország, amelyet nem olyan régen egyesítettek, ezért még igen erős belső ellentétek feszítik magát az államot is.

Az ország Savoya-ház által vezetett monarchia Itália egyesítésétől 1946-ig, amikor az államformáról rendezett népszavazáson nagyon kevés többséggel a köztársaság nyer. Sokak szerint elcsalt népszavazásról volt szó, de ettől függetlenül 1948-tól új alkotmány lép életbe, kinevezik az új köztársasági elnököt és formailag is lezárják az ország húszéves fasiszta történelmi szakaszát.

Az 1942 óta létező kereszténydemokrata párt (DC, democristiani), a Katolikus Egyház támogatását élvezte, és 1944-től 1994-ig  minden olasz kormányban részt vett.

Fontos évekről van szó, a gyorsan iparosodó államban nagy népmozgások vannak (sok déli északra vándorol a megélhetés reményében), ami sok társadalmi változást hoz magával. Az ország modernizálódik, a munkásokat szakszervezetek képviselik, egyre erősebb hatalmi centrumot formálva.

Ebben a modernizálódó, változó társadalomban, különösen északon nagy szerepet játszik a kommunista párt (PCI, partito comunista) is.

A PCI 1921-ben alakult, a 20. század második felében a legnagyobb kommunista párt Nyugat-Európában. A 2. világháború alatt az ellenállók mozgalmát segítette az olasz fasizmus és a megszálló németek ellen. Vezetője, Palmiro Togliatti sikeresen működött együtt a kereszténydemokrata erőkkel, a liberális és szocialista mozgalmakkal, így a köztársaság kikiáltásakor is befolyásos pozíciót szerzett a pártnak.

Azonban 1947-től a kormányzó kereszténydemokraták úgy döntenek, hogy a baloldali pártokat kitessékelik a kormányból, hogy ezzel is segítsék Olaszország közeledését az USA-párti országokhoz. Ahogy már láttuk, Olaszország fontos geopolitikai helyzetének köszönhetően az USA-nak és szövetségeseinek szükségük van rá, a másik oldalról viszont Olaszország is pont azt szeretné, ha ebben az érdekközösségben maradna, szembehelyezkedve az orosz hatalmi centrummal.

A PCI mindezek ellenére hű maradt az oroszbarát politikájához, egészen a ’70-es évekig. Nem jelentéktelen a PCI,  északon egész régiók támogatják – a legismertebben talán Emilia-Romagna és Toszkána, amelyek szinte végig baloldaliak maradtak, még akkor is balra szavaztak a helyi választásokon, amikor évtizedekig folyamatosan jobboldali kormányok voltak hatalmon.

A PCI demokráciapárti és az ’50-es évektől aktívan dolgozik azon, hogy egy történelmi egyezséget kössenek a kormányzó kereszténydemokratákkal (compromesso storico), amelynek alapján az ország két legjelentősebb politikai ereje hozott volna létre koalíciós kormányt. Ezt természetesen sokan  – különösen jobboldalról – nem nézték jó szemmel.

A kereszténydemokrata politikus Aldo Morót egy olyan időszakban rabolták tehát el, amikor a politikus az Olasz Kommunista Párttal (PCI) kötendő történelmi egyezségről tárgyalt, és ha csak ennyit tudunk az ügyről, már érthető, miért születtek meg az összeesküvéselméletek az ügy kapcsán.

Folytatása következik.

Felhìvàsok

Meghívó

Kiss Heni áldozatos munkájának köszönhetően létrejött a kiállítás Rómában. Az Igazgyöngy alapítvány pártfogoltjainak munkáját állítják ki, a bevételt is nekik szánják.

Holnap lesz a megnyitó. Menjetek, ha arra jártok.

Lehet egyébként adakozni is erre a célra, akkor is, ha nem tudtok elmenni megnézni a kiállítást. A mélyszegénységben élő magyar gyerekeknek megy az adomány. Holnap Black Friday, és szerintem sokkal értelmesebb erre költeni azt a pénzt, mint a nyolcvanhatodik felesleges ruhára vagy kütyüre. Még a földnek is jót teszel vele 🙂

meghivo

Hosszabb leírás és link az adakozáshoz itt. 

Étel - ital

Grano arso

Tésztaügyben mindig tanul az ember, én legutóbb a grano arso-ról.

Ahogy sok más esetben, itt is a szegények eledelét fedeztük fel és kezdtük el újra használni, mert kiderült róla, hogy értékes tápanyagokat tartalmaz.

De mi is ez a grano arso? Lefordítva már ad némi támpontot a név, mert az égetett búzaszem pont az, aminek hívják: régen Puglia-ban a betakarítás után felégetett mezőn talált égetett szemeket a legszegényebben összeszedték, és abból készítettek lisztet. Ma ezt persze már kontrollált körülmények között készítik: megpirítják a búzaszemet, és a belőle készült lisztet használják a tésztához (részben, mert csak ebből nem áll össze a tészta).

Miért jó? Egyrészt finom füstölt íze van, másrészt gyakorlatilag teljes kiőrlésű lisztről van szó, és harmadrészt a többi liszthez képest alacsonyabb a gluténtartalma. 2014-ben a Foggia-i egyetem olyan technikát dolgozott ki az égetett maggal való kísérletezés közben, amellyel gluténérzékenyeknek is fogyaszthatóvá tudják tenni az ebből készült lisztet.

Ahogy feljebb mondtam, a tészta készítésénél maximum 30%-ot érdemes belőle felhasználni, hiszen egyébként nehezen áll össze a massza. Nemcsak tésztát, hanem kenyeret, sós ropogtatnivalókat, focaccia-t is lehet belőle készíteni.

grano-arso

A tészta sötétebb színű és füstös ízű, nagyon finom sima paradicsomos mártással is. Érdemes is kevésbé erős ízű mártásokkal használni, hogy a tészta ízét minél jobban érezzük.

Ez egy nem túl jól sikerült saját kép a grano arso-ból készült szélesmetéltről, de azért látszik, mennyivel sötétebb a színe:

20171029_202516

 

Kultúra

Egyetem, Bologna

Bár az első, ma is létező Statuto Universitario (egyetemi alkotmány) “csak” 1317-ből származik, már a 11. századtól van adat az egyetem elődjének létezésére.

Európa, sőt a világ első egyeteme az 1088-as alapítású Bolognai egyetem. Diákok közötti  szabad és laikus (azaz nem egyházi) szerveződésként jött létre. Az egyetem, mint szervezet létrejöttében nagy szerepe volt a nationes nevű diákszervezeteknek,  amelyek személyesen választottak és finanszíroztak tanárokat, a collectio nevű pénzgyűjtés során összegyűlt összegekből. Az ugyanabból a nemzetiségből származó tagok egymást segítő kollégiuma volt a nationes, amelyet  Intramontani (hegyeken inneni) és Ultramontani (hegyeken túli) csoportokra osztottak. A 12. században 17 intramontane és 14 ultramontane nationes létezett.

stemmi

Ezen a képen az 1563-tól az egyetem központjának számító Archiginnasio palotában található címerek látszanak, mind egy-egy natione-é. A Spanyol kollégium a mai napig létezik, a 13-14. század óta megszakítás nélkül.

A nationes szervezeti rendje szerint a diákokat az egymásnak tett eskü kötötte össze és választott vezetőik voltak, a rectores. Minden nationes meghatározott támogatást, védelmet biztosított a tagjainak, és eljárt a tanárok kiválasztásában (akiket, mint fentebb is láttuk, ők maguk finanszíroztak). Ezt nevezik az elemzők bolognai  modellnek. Ezzel szemben a párizsi modell (universitas magistrorum) szerint a tanárok szövetkeztek, és rendelkeztek arról, hogy diákjaik tanulmányait szervezzék, illetve eljárjanak a korabeli közigazgatási szervek felé.

Visszatérve a bolognai egyetem kezdeteihez: a Studiorum (ahogy a szervezetet eredetileg hívták) onnan ered, hogy a glossatori (glosszamagyarazók) korabeli jogtudósokat összehívták, hogy kommenteljék a római jog antik kódexeit. Az első oktatás tehát jogi témájú volt. A glossatori (glosszamagyarázók) öt mauzóleuma a mai napig látogatható egyébként Bolognaban, mindenkinek érdemes megnézni, aki arra jár.

1158-ban Rőtszakállú Frigyes az Authentica Habita császári rendelettel elismerte az egyetemet, mint a kutatás és oktatás helyét, amelynek függetlenséget biztosított.  

Natio Germanica Bononiae diákjai – miniatúra 1497-ből.

Az 1300-as évektől kezdve a jogon kívül más tárgyakat is lehetett tanulmányozni az egyetemen (logika, asztronómia, orvostudomány, filozófia, aritmetika, retorika, grammatika, teológia, ógörög és héber).

2017-ben a Bolognai egyetemnek 79138 diákja van, és Bolognán kívül Cesenaban, Forlíban, Ravennaban, Riminiben és Buenos Aires-ben tart fent székhelyet. Az egyetemen kívül néhány főiskola, könyvtár, kutatóintézet, múzeumi és nyelvészeti intézet is tartozik hozzá. 

Firenze

Ha kilàtàsra vàgyunk Firenzèben

… és nincs szuper tetőteraszunk – nekünk, vagy a hotelnek, ahol megszàlltunk-, akkor vegyünk rèszt a mindenkori turista vàroslàtogatàsànak kiemelt programjàban, a vàros felülről valò megtekintèsèben.

Jò, ez ironikusan indult, ès tèny, hogy a helyiek mindent lehető magaslati pontot megpròbàlnak eladni, de azèrt talàn mègis èrdemes nèhàny helyre elzaràndokolni/felmàszni, ha Firenzèben jàrunk.

Most öt ilyen pontot ajànlanèk.

Piazza Michelangelo (kemping is van arrafelè)-  a folyò (az Uffizihez kèpest) màsik oldalàn egy dombocskàròl szèpen belàtni a legfőbb nevezetessègeket. Altalàban mèg èjjel is televan, parkolni csak nèmi szerencsèvel lehet. De èrdemes mègis kivàrni, mert nagyon szèp a kivilàgìtott vàros felülről..

Risultati immagini per piazzale michelangelo

Màsik ilyen “kötelező”, Fiesoleból megcsodàlni a kilàtàst (làsd a vonatkozò bejegyzèst).

Risultati immagini per vista da fiesole

A tovàbbi hàrom kilàtòpont viszont a “hagyomànyos” turistakìnàlat, de mègsem elvetendő.

A Dòm melletti harangtoronyba fel lehet màszni (kb 250 lèpcso) nèhàny eurò befizetèse utàn.

Risultati immagini per vista dal campanile di giotto

Az Uffizi-kèptàr tetőteraszàn működő bàrbòl szèpen be lehet làtni a Piazza Signoria-t, meg a Palazzo Vecchio összes galambjàt. Külön belèpő nincs, a kèptàrba a felnőtt jegy kb. 10 eurò. Es persze nem àrt fogyasztani is valamit. A fenti kàvèzò àrai kb. a többi vàrosi àr kètszerese.

kép_034c

Ennèl talàn mèg egy kicsit dràgàbb (inkàbb hàromszoros àr) a Piazza della Repubblica-n lèvő Rinascente àruhàz tetejèn működő kàvèzò. Ugyanakkor kicsit szèlesebb a làthatàr, a hegyek felè is ellàtunk. Ha màr ott jàrunk, èpp a legfelső emeleten jópofa lakberendezèsi dolgokat is lehet talàlni, ha ott elbòklàsztunk, jöhet a teraszos pihenő. Meg kell mondanom, amikor előszor ott jàrtam, az első sokk utàn, amit az àrjegyzèk okozott, kellemes meglepetès volt a nagyon finom torta. Legalàbb ennyi, ha mèregdràga is.

Risultati immagini per vista dal rinascente