Firenze

A firenzei árvíz – 1966.

Firenzealluvione(Az 50. évforduló kapcsán újra kiteszem a bejegyzést).

Az egyébként viszonylag kicsi és nyugis Arno már több ízben is elöntötte Firenzét. A legkorábbi emlék az 1333-as pusztító árvízhez kötődik, ott még a Ponte Vecchio-t is elvitte a víz, amit csak 12 év elteltével építették újjá abban a formában, ahogy ma mi is ismerjük.

Nagy árvíz volt még 1557. szeptember 13-án, 1844. november 3-án, valamint a ma évfordulós 1966. november 4-én is (érdekes, hogy itt összel van a nagy áradás, nem tavasszal? Valaki szakember tud erről mondani valamit?).

Ez utóbbiról találtam néhány érdekes információt a neten.

A tények (wikipedia cikk itt):

A megelőző hetekben folyamatosan és sok eső esett. Szerencsére november 4. akkor még nemzeti ünnep volt (a világháború végére emlékezvén), emiatt viszonylag kevés áldozata volt az árvíznek.

Éjjel 2h30: az Arno kilép a medréből, elönti Gavinana-t és Oltrarno-t, majd utána egymáss után a Firenze környéki városokat/falvakat .

5h00: a Ponte Vecchio aranyművesei (csak őket értesítették az érkező árról) kimentik az értékeiket.

6h40: az Arno betör a partján található Nemzeti Könyvtárba és a Santa Croce templomba.

12h00: hat méteres a víz, a központ egy merő sárlavina, a polgármester, Bargellini segítséget kér a kormánytól. Addigra a prefektúra már többször jelezte, hogy nem tudják megoldani egyedül a mentést, de eleinte a minisztérium kivárni látszott. A katonákat hivatalosan aznap éjjelre vetették be (nem mellesleg az apósom is – katonaként – mentést irányított, később ki is tüntették őt, mert több embert megmentett).

Alluvione_di_Firenze_Piazza_storica_inondata_73081Az egyik rejtélye a firenzei árvíznek, hogy viszonylag kevés halálos áldozata volt (ld. a szabadnap, amiről fent írtam). Mivel ez a szám nagy ellentétben állt azzal, amit a helyiek a saját szemükkel láttak (néhol a második emeleti lakásokig felért a víz), valamint a hatóságok tartózkodtak a pontos számokról beszélni, egészen hamar összeesküvés-elméletek születtek arról, hogy mennyien haltak meg a vonatállomás alatti aluljáróban. Annál is inkább, mert sok elöntött boltból kiúsztak a próbababák, amit távolabbról nézve nem lehetett megkülönböztetni a holttestektől. Csak nemrégiben sikerült egy alapítványnak megtalálni és publikálni egy hivatalos jelentést 1966-ból, mely szerint 34 személy veszett oda az árvízben.

Nagy veszteséget szenvedett továbbá a Nemzeti Könyvtár anyaga és a belváros múzeumai. Több ezer középkori kézirat, és Cimabue Crocifisso című festménye semmisült meg (ez utóbbi 80%-a, annak ellenére, hogy mindent megtettek a restaurálásáért).  A keresztelőkápolna Paradicsom kapuját benyomta a víz, és a becsapódástól több Ghiberti által készített alak leesett.  Az Uffizi képtárban is több mű megrongálódott, megsemmisült.

A műveket menteni érkeztek a világ több részéről fiatalok – ez egyébként az első ilyen nagymértékű spontán mozgósítás a 20. században a fiatalok körében -, akik puszta kézzel ásták ki a sártemette műveket, és próbálták biztos helyre vinni. Angeli del fango / A sár angyalai néven ismertek, honlapjukon több információ is megtalálható.

Risultati immagini per alluvione firenze 2016

Risultati immagini per alluvione firenze 2016

Firenze, Mindennapok

La porti un bacione a Firenze

A Piazzale Michelangelo Firenze kilátópontja, kötelező etap a turistáknak. Csodálatos kilátás nyílik innen a városra,  minden fontosabb épület látható, éjjel pedig a fények nagyon szépek.

Eddig a tér nagy része egy hatalmas parkoló volt, ahol az emberek reménytelenül keringtek, hogy öt percre megállhassanak, lenézhessenek a városra és megnézhessék Michelangelo Dávidjának egyik másolatát. Tegnap óta viszont megyszűnt a parkoló, csak gyalogosan lehet megközelíteni a teret.

Hogy emlékezetes legyen az esemény és tekintettel a dátumra,  a város egész napos programot szervezett, koncerttel és a “Bacio  al piazzale” (Csók a téren) nevű kezdeményezéssel. Bárki, akinek kedve volt, felmehetett a térre és ott adhatott egy csókot a párjának egy hatalmas aranyozott képkeretben. Összesen 4500 ember élt a lehetőséggel, amit a tévében is közvetítettek. Így valahogy:

Una coppia si fa fotografare con la...

A csók Firenzében nemcsak azért pláne, mert február 14-én ejthették meg, hanem mert van egy dal, amit minden olasz ismer, a “La porti un bacione a  Firenze” (“Küldök egy csókot Firenzének”).

Egy Odoardo Spadaro nevű énekes művéről van szó, amelyet 1937-ben írt, és amely kifejezi a sok elvándorolt olasz honvágyát, egyedüllétét és reményét, hogy egy nap visszatérhet a városába. Ahogy arról már itt a blogon is többször szó esett, az olaszok milliószám vándoroltak el a 19. század végén és a 20. században, a nagy szegnység miatt és mert nem volt munka. Ennek az elvándorlásnak emblematikus dala a “La porti un bacione a Firenze” egy olyan szerzőtől, aki maga is külföldön élt sokáig.

Erről van szó:

 

Étel - ital, Firenze

La Boulangerie del Rifrullo

Bár, étterem Firenzében, a központi pályaudvar közelében, ahol nagyon hangulatos környezetben finomakat lehet enni.

A földszinti bárasztalokhoz leülve szendvicsek, saláták a sietősebbeknek,  de ha van időnk, akkor érdemes felmenni az emeletre és enni egy primo-t vagy secondo-t.


Ettünk már itt feketerizsből készült rizottót, de nagyon jó hamburgert is, és halas ételeket.


  

Via dei Rondinelli, 24/R,50123 Firenze

Ez volt a feketerizses rizottó, lazactartárral és avokádókrémmel. 

Az árak kb. 12-15 euró körül alakulnak, ha egy fogást eszik az ember, és vizet iszik hozzá.

Van neki egy egyébként egy “nagytestvére”, az Il Rifrullo (Via di San Niccolo, 55 R, 50125, Firenze, Italia), amely az Arno másik oldalán található. 

 

Firenze, Mindennapok

Firenze meg az autósok

Firenzében minden 1000 lakosra 833 autó jut, és ezzel Olaszországban a 3. helyen vagyunk az autósűrűséggel. Az országos átlag 768 autó 1000 főre, és a firenzeinél több autó csak Rómában (955) és Torinoban (850) van.

parcheggio-firenze

Azon túl, hogy az olaszok imádják az autót, ebben az is szerepet játszik, hogy a tömegközlekedés nem túl jól szervezett, sokaknak egyszerűen megoldhatatlan, hogy adott idő alatt adott munkát/programot össze tudjanak szervezni autó nélkül. Különösen a családoknál, ahol a gyerekek különprogramjait összeegyeztetni két dolgozó szülő munkájával autó nélkül gyakorlatilag lehetetlen.

Sokan ugyan területileg Firenzében élnek, de olyan részeken, ahová semmilyen tömegközlekedés nem megy, vagy nem elég gyakran megy – ez különösen a dombvidékre jellemző, ahol sokszor olyan kicsik az utcák, hogy egyszerűen el sem férne egy busz, vagy ha van is minibusz napi kétszer, ahhoz igazodni nagyon nehéz.

Pedig tudjuk,hogy az autó fenntartása nem olcsó mulatság, és azt is, mennyivel jobb lenne, ha kevesebb autó lenne a városban, és a parkolóhelyeken is. A város szerkezete és az épületek (a belvárosban) olyanok, hogy az utcák nagyon szűkek, parkoló pedig nincsen (mert mondjuk a 19. században épült háztömbök alatt egyáltalán nincsen garázs). Ezért nagy érték egy garázs/parkolóhely (sokszor egy budapesti közepes lakás áráért kapható), és  nem véletlen a sok egyirányú utca sem, amivel a parkoláshoz rendelkezésreálló helyek számát szeretnék bővíteni.

Ízelítőül a kocsihoz köthető kiadásokról: 

  • Egy óra parkolás a központban egy parkolóházban: 2,50-3,50 euró
  • Egy óra parkolás kicsit kintebbi parkolóhelyen: 1,50-2,50 euró
  • Éves autóbiztosítás (nagyban függ a kocsitól, a tulajdonostól, mint Mo-n is): kb. 500-1500 euró
  • Vizsga ára (kétévente), ha minden rendben van a kocsival: kb. 100-150 euró.
  • Súlyadó: kb. 100 euró/évtől felfelé

bolloÉs persze ne feledkezzünk meg Európa egyik legdrágább benzinjéről sem…

Aki mégis lemond az autóról, annak a car sharinges megoldások (pl. ez és ez is) lehetnek alternatívák, meg a méregdrága taxi.

TariffarioTaxi

Firenze

Firenze romlása

Akik Firenzében laknak, vagy gyakran járnak ott, évről évre többet panaszkodnak, hogy mennyire “romlik” a város.

Közkútban lábat mosó bevándorló, reggelente a templomok lépcsőin rengeteg üres sörösüveg, ürítetlen kukák, esténként kábítószerező emberek a sötétebb zugokban, műemlékekre felmászó turisták, a sor hosszan folytatható. Éjjel, nappal, a város közepén…

Ehhez hozzájön még  a városkép drasztikus változása, a hagyományos kézművesboltok helyett egyre több a kínai mütyűröket áruló, gagyitelefonos boltok, turistalehúzó bárok és éttermek.

A helyieknek elegük van, a turisták sem boldogok, nem ezt várják a várostól. Persze a gondok egy része éppen a turistákhoz kötődik, mert amíg nem volt ez a sok low cost járat, kevesebb és általában műveltebb/jobb módú turista ért el idáig, ezzel szemben ma jöhet mindenki, az is, akinek a viselkedési kultúrája  mondjuk,hogy nem megfelelő.

Ugyanakkor a város a turizmusból igen nagy bevételre tesz szert, már akkor is, ha csak az idegenforgalmi adót nézzük (naponta és éjszakánként 3,5 euró egy 3*-os szállodában), akkor miért nem tesz meg mindent (de mindent) hogy legyen ellenőrzés és takarítás. Mindig, mindenhol.

Az UNESCO is megunta, hogy a 2006-os figylemeztetése ellenére a folyamat nem állt meg, és ismét megfenyegette a várost, hogy ha nem lesz javulás, leveszi a világörökségi helyek listájáról.

Most persze nagyon fogadkozik a polgármester, hogy azonnal lesz változás. Meglátjuk. Jó lenne…

Cikk olaszul itt. 

Firenze

Spazio Glicine

A tegnap este nagy felfedezése volt a Spazio Glicine, tudjátok, olyan, mint amikor bementek gyanútlanul egy üzletbe, és három kanyar után egy kicsi belső udvaron találjátok magatokat, ahol már kérdezik is, hogy kávét kérsz vagy egy pohár bort….

Az üzlet alapvetően művészi papír- és festéküzletet, másolda és számítógépes dolgokat is árul (cartoleria, stamperia, etc), de a benti helyiségből nyílik egy teljesen zárt kis udvar, amit nagyon szépen berendezett a tulaj, és éppen az engedélyeket várja, hogy a bárt megnyissa benne.

Egyelőre kávét, italokat lehet kapni és bármeddig elüldögélni benne, baráti beszélgetésre, meditálásra tökéletes.

Este programok is vannak, mert a tulaj nagyon lelkesen egy összművészeti teret szeretne létrehozni, beszélgetésekkel, zenével, irodalommal, és még mi mindennel…

Nézzetek be hozzá, megéri – támogatni is az ilyen kezdeményezéseket.

Cím: Via San Gallo 2R, Firenze (Copisteria). Honlap és facebook oldal.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Firenze

Egy nap Firenzében – sportosan

Igen, nyár van, mindenki nyaralást tervez. Sok esetben egy nagyobb utazás része a firenzei városlátogatás, és épp csak egy nap jut rá.

Mit érdemes egy nap alatt megnézni? Attól függ, milyen típusú turista vagy. Sorozat lesz tehát ebből az Egy nap Firenzéből, az első rész a sportos turistáknak szól, sok gyaloglással. Azaz egy nap a városban, de múzeumlátogatás nélkül.(Kattints a képekre, hogy jobban megnézhesd őket.)

A Santa Maria Novella elől indulunk, ahová a buszok, vonatok is beérkeznek, és ahol parkolni is lehet (igaz, méregdrágán: 3 euró/óra).

Délelőtt 9h – egy gyors kávé az állomáson, ez még nem a reggeli, de ha valaki már most fáradt, akkor egy gyors kávé belefér – olaszosan, azaz állva a tömegben.

1293546922_tn_caffe_al_bar

Innen felgyalogolunk a Via Nazionale-n a Mercato centrale-ig, azaz a piacig. Annak az első emeletén megejtjük a reggelit, ülve – briosche és kávé. Nagyon finom a mandulás (marcipános) croissant a  pékségben!

Mercato Centrale-ig

Ha a hasunk tele van, akkor tegyünk egy kört a piacon a reggeli forgatagban. Érdemes megnézni a halas részleget, és persze a felvágottakat, kenyereket, mindent, mi szem-szájnak ingere.

Ha ezt meguntuk, akkor irány az utca, végigmegyunk a Via dell’ariento-n, ahol folytatódik a piac, de már nem élelmiszert árulnak, hanem bőrárukat, kendőket, táskákat, ékszereket.

Jobbról elmegyünk a Medici kápolnák (Cappelle Medicee) mellett, amely kívülről is szép látvány, és máris a San Lorenzo templomhoz értünk.

Itt a térről (Piazza San Lorenzo) balra a Palazzo Medici Riccardi-t látjuk, ahol érdemes bekukkantani a belső udvarba mielőtt jobbra indulnánk a Borgo San Lorenzo-n, hogy a Keresztelőkápolnához (Battistero) érjünk.

A Dóm és a Keresztelőkápolna Firenze legfőbb látnivalói, A Keresztelőkápolna Paradicsomi kapuját kívülről megnézzük.

battistero

Ezután betérünk a Dómba (Cattedrale Santa Maria del Fiore vagy Duomo), ahol nem kell belépőt fizetni, de a kupola freskói csodálatosak.

Dom

Innen irány a harangozótorony – Campanile di Giotto, ahol 10 euróért és némi lábmunkával (néhány száz lépcső) csodás kilátást kapunk.

Már dél felé jár az idő, ezért elsétálunk a Piazza Repubblica felé, ahol megcsodáljuk a teret, a diadalívet, majd kis kitérőt teszünk a Palazzo Strozzi felé.

Strozzi

Ebédelni szeretnénk, így a Viale degli Strozzitól, étszelvén a Piazza repubblica-t a Via del Corso-n, majd a Borgo Albizi-n folytatjuk, mígnem balról megtaláljuk a Maestri di fabbrica-t, ahol 8 euróért egy büféebédet kapunk. Kicsit kifújjuk magunkat, mert a délután is sportos lesz!

Kettő körül indulunk újra neki, de még hiányzik az ebéd utáni kávénk, amit a Piazza San Pier Maggiore-n iszunk meg valamelyik bárban, és közben megcsodáljuk, hogy lesz egy templomból utca, és bekukkantunk a szép kis árkád alá, ami innen indul.

Továbbmenvén a Via San Pier Maggior-en, aztán jobbra a Via Giuseppe Verdi-n, elérünk a Santa Croce (Szent Kereszt) templomhoz. Egy kör a téren, elábrándozunk az ide nyíló teraszokon, majd a Borgo dei Greci-n visszaindulunk a Palazzo Vecchio felé.

A Piazza della Signoria-n friss vizet vételezünk (a Palazzo Vecchio oldalán, ingyenesen), majd körülnézünk, van mit nézni:

Piazza della Signoria

– Loggia dei Lanzi

– Palazzo Vecchio. 

Ez utóbbi bejáratánál Dávid szobrot látunk (másolat), majd beugrunk a Palazzo Vecchio belső udvarába, megnézzük a freskókat (a Lotharingiai uralkodócsalád idejében fontos városokat találjuk, köztük Graz és Pozsony is).

Innen az Uffizi irányában indulunk el, és kiérünk az Arno folyóhoz.

Megcsodáljuk a Ponte Vecchio-t és a Corridoio Vasariano-t, már ami látszik belőle.

És átmegyünk az Arno-n, a Ponte Vecchio-n. Kötelező a fotózkodás a híd közepén!

A Via dei Guiccardini-n haladva elérünk a Palazzo Pitti-ig.

pitti

Fagyiszünet. Esetleg egy kávé a délutánhoz.

Lelkesebbeknek érdemes a Palazzo Pitti parkjába, a Giardino Boboli-ba befizetni a belépőt és egyrészt megcsodálni a csodás parkot, másrészt felmászni a Rózsakerthez, ahonnét két oldalra is csodás kilátás nyílik.

A Boboli kertet magunk mögött hagyva a Sdrucciolo De’ Pitti utcán indulunk lefelé, a Via Maggio-n egy pár lépés jobbra, hogy megnézzük Bianca Cappello házát. Majd vissza a Sdrucciolo-ra, és máris a Santo Spirito téren vagyunk.

cappello

A Santo Spirito-n benézünk a templomba, majd a Volume bárban iszunk egy frissítő italt, sőt, ha már fél hét lenne, akkor jöhez a Cabiria-ban egy aperitivo (8 euró egy ital és büfévacsora). Ha szerencsénk van (vagy türelmünk), akkor elkapunk egy helyet a teraszon, és onnan nézzük a tér esti mozgolódását.

Innen a Via del Presto San Martino-n, majd a Santa Trinitá hídon visszaindulunk az Arno másik oldalára. Útközben ne felejtsünk képeket készíteni a Ponte Vecchio-ról, ezúttal kicsit távolabbról.

A Via de Tornabuoni-n megcsodáljuk a luxusüzletek kirakatait, a Via della Sapada-n, majd a Via del Sole-n eljutunk a Santa Maria Novella templomig.

SMN

Innen vissza a kiindulópontra, és máris elszaladt a napunk.

Jó sétát Firenzében!