Firenze

Hogyan alakult át Firenze belvárosa

Amikor annak idején először szóba jött, hogy ki fogok költözni Olaszországba, valahogy úgy képzeltem el a firenzei életet, hogy van egy közepesen nagy város, ahol van sok kulturális esemény (mert hát egyetem is van), de biciklivel el lehet ugrani a heti piacra és gyalog megtenni a napi köröket, esetleg némi tömegközlekedéssel megtolva.

Ahogy kiköltöztem, azonnal kiderült, hogy hát ahogy azt Móricka elképzelte…. Ez egy nagyon szép, ámde középkori városszerkezetű belváros (szűk utcák, sok ember), amit szépen és SŰRŰN körbeépítettek csúnya, vagy kicsit kevésbé csúnya külvárosokkal (na jó, ez mindenhol előfordult az elmúlt évszázadban). A belvárost lezárták az autós átmenő forgalom elől, parkolni mindenhol drágán lehet, ennek ellenére kocsi nélkül nem lehet megélni, mert a tömegközlekedés nem valami jól fejlett. Az itt még elfogadható mennyiségűnél kétszer több autót meg ugye tárolni is kell valahol – ezért a vérre menő csörték a szabad helyekért, órás körözések esténként a lakás környékén.

És akkor ebben a helyzetben egyszer csak fellendült a fapados repülés és az airbnb, de úgy 2-3 év leforgása alatt megsokszorozta az idelátogatók számát.

“Háromféleképpen halnak meg a városok: vagy lerombolja őket egy ellenséges támadás (mint Karthágót); vagy idegen nép költözik be, kisöpörve onnan az eredetileg ott lakókat és az ő isteneiket (mint Tenochtitlán, az azték főváros); vagy amikor a helyi lakosok elfeljetik a saját történelmüket, és észre sem veszik, hogy saját maguktól is elidegenednek, sőt, saját maguk ellenségei lettek”

Salvatore Settis “Se Venezia muore” (Einaudi, 2014)

Velencéről ír így a szerző, de nem véletlen, hogy Firenzével kapcsolatosan emlegetjük.

Le Murate

A turizmus nyilván nem új jelenség Firenzében, már évszázadokkal ezelőtt is kedvelt célpontja volt az utazóknak (akkor mondjuk még utazók voltak és nem turisták), de az elmúlt 20-30 évben igen felgyorsult a turisták számának növekedése. Ez az időszak egybeesik azzal, hogy a régióban sok ipari tevékenységet megszüntettek, így az ipari termelésről egyre inkább a szolgáltatások felé tolódott a gazdaság hangsúlya. A városok vezetősége – különösen a művészettel, nagy történelmi örökséggel rendelkező városoké – a turizmus fejlődésében látták a kitörési lehetőséget. Firenzében 2008. és 2018. között 51%-kal emelkedett a turisták száma, elérve az évi 13 milliós számot.

A sokéves eröltetett turisztifikáció megetette hatását: a város, és különöseb a belváros társadalmi- gazdasági szövete megbomlott, éppen az veszett el, ami szerethető, élhető várossá tette annak idején Firenzét (az az élhető közepes város feeling…).

A helyi kis üzletek, kézművesek, a kisebb irodák és persze a helyi lakosok tették azzá a várost, ami miatt szerethető volt, és ők voltak azok, amelyek fokozatosan kiszorultak onnan a turistahordák igényeinek való nem megfelelésük, illetve az az által okozott árdrágulás okán.

Ez még látszik szabad szemmel is, ami viszont kevésbé látszik, az az, hogy emberi közösségek (a jógacsoport, az önkéntesközpont, az összejáró gyerekes anyák stb) szorultak ki a városból különféle perifériás helyszínekre, vagy estek szét, szűntek meg, hogy átadják a helyet a tömegturizmusnak. Megtört, saját magának idegen lett a város, ahogy Settis mondta a fenti idézetben. A belvárost lefedő “quartiere 1” területéről 30 000 állandó lakos tűnt el 1999 óta, azaz alig több, mint 20 év alatt, 95 000-ről 65 000 -re csökkentve az állandó lakosok számát.

Ehhez persze asszisztált a különféle színű városvezetés, egy már hangozni is hamisan hangzó “kulturális értékteremtés” mögé bújva – miközben a firenzei pit stopot beiktató turisták nagy része azt sem tudná definiálni, mi az a reneszánsz. És kiárusítva a szebbnél szebb épületeket a nagy befektetőknek, hiszen mi más is hiányozna még ebből a városból, mint még egy luxusszálloda, nem?

Le Oblate

A pandémia csak még egyet csavart a helyzeten, a még ellenálló kicsi boltokat is becsukatta, átadva a helyet az Amazon futárainak.

Itt tartunk most. Félő, hogy ha végre ismét beindul a covid utáni élet, akkor is a rövidtávú megoldásokat hozó eszközökhöz fognak nyúlni a politikai döntéshozók, főleg, mert az emberek dolgozni akarnak végre ismét és mert eléggé kiköltekezett az ország ahhoz, hogy strukturálisan másfelé tudjon befektetni, elindulni.

Mi mindenestre 10 éve kiköltöztünk a városból egy levegős, élhető közeli helyre, nyilván nem vagyunk ezzel egyedül. Imádom Firenzét, állandóan tanulok róla, annyi történelem és művészet van itt, hogy sosem érek a végére, de ha esti programot tervezek a barátokkal, akkor nem feltétlen a város felé indulok.

Ha értelmes urbanisztikai, építészeti elemzéseket, javaslatokat olvasnátok, akkor kövessétek a Per un’altra cittá oldalt, vagy a Firenze Urban Lifestyle oldalt. És úgy gyertek ide látogatni, hogy rászánjátok az időt, nem turistaként, hanem régimódi utazóként – megkeresitek a város titkait, amelyek a fő turistacsapásokon kívül esnek.

Firenze

Giro d’Italia

Az idén váratlanul két dologban is érint a Giro. Egyrészt a magyar Valter Attila tegnap rózsaszín pólós lett (maglia rosa), azaz az összetett versenyt vezeti e pillanatban. Ilyen sem történik minden évben….

Ciclismo: De Marchi crolla, la maglia rosa nella mani di Attila - La Stampa

Másrészt jövő héten egy nap a verseny útvonala gyakorlatilag körbe fogja járni a lakhelyünket – a vonatkozó útlezárásokkal, azaz aznap legfeljebb a versenyt megyünk el megnézni, dolgozni nem nagyon 🙂 Ez annál is könnyebb lesz, mert összesen 3 km-re leszünk az útvonal egy pontjától.

Ha arra járok, majd beszámolok 🙂

Firenze, Kultúra

Oblate

A Biblioteca delle Oblate Firenzének egy nagyon látványos épülete, jelenleg közkönyvtárként működik, és (covidmentes időkben) mindig érdemes betérni akár egy kis olvasgatásra, akár egy kis ücsörgésre a loggian (turistaként és helyi lakosként is). Ahonnan nem mellesleg ez a kilátás fogad:

Biblioteca delle Oblate | Cultura

És a kávézó is nagyon kellemes hely:

Caffetteria delle Oblate

De most az Oblate eredeti funkciójáról szeretnék írni, az sem kevésbé érdekes.

Hiszen eredetileg ez az épület a világ első női kórháza volt, a későbbi Santa Maria Nuova “kórház” – ispotály – hospicium elődje. Folco Portinari alapította 1288-ban Monna Tessa javaslatára. Folco Portinari Firenze priorja volt, és annak a Beatricenek az apja, aki Dante múzsája lett. Monna Tessa Beatrice dajkája volt, a ferences harmadrend (világi rend) tagja, aki életét a betegek gondozásának szentelte, és az Oblate rendi nővérek (szerzetesi és ápolói értelemben vett) közösségét is megalapította.

Az Oblate épületében volt tehát egy női kórház, és egy Santa Maria (Szűz Máriának) szentelt templom. Ez utóbbi az oka annak, hogy amikor a férfiaknak szentelt kórház épületét is felhúzták a tér másik oldalán, azt Santa Maria Nuova-nak (Új Szűz Mária) nevezték el.

Amikor ez a Santa Maria Nuove felépült, akkor a női részleget is oda költöztették, így az eredeti épületben a szerzetesrend maradt, ennek tagjai egészen 1936-ig betegápolással foglalkoztak (ekkor költöztek át Careggibe – ahol jelenleg Firenze központi kórházkomplexuma található).

Az épületben most a könyvtáron kívül még két múzeum található: az Őskori múzeum és a Topográfiaia múzeum.

Az itt 2007-ben kialakított könyvtár Firenze egyik legfontosabb kulturális központja.

Unione Sindacale di Base. Coordinamento Provinciale di Firenze: Firenze:  Biblioteca Oblate 10 anni di precariato

Akit érdekel, egy nagyon jó kis kiadvány az Oblateről itt.

Firenze

Merénylet az Accademia dei Georgofili-nél

1993. május 26-ról 27-re virradó éjjel Firenzében, az Uffizi épületének hátoldalánál, az Accademia dei Georgofili-nél robbantott a Cosa Nostra. Egy parkoló kocsiban 277 kg robbanóanyagot hagytak, majd hajnal egy órakor felrobbantották. A merényletben leomlott a Torre dei Pulci (az Accademia dei Georgofili épülete), 5 ember halt meg – köztük egy négytagú család-, és 48-an megsebesültek. Megsérült továbbá az Uffizi épülete és a Corridoio Vasariano is.

Ott bent középen látható az olívafa, amelyet a merénylet helyszínén ültettek  – a Béke olívafája / Ulivo della Pace

A merénylet az 1992-93-as években a Cosa Nostra által elkövetett bombamerénylet-sorozatba illeszkedett, melyek során 21 ember halt meg (köztük Falcone és Borsellino bírók is). A Cosa Nostra a merényletekkel a rendőrséget, a magisztratúrát (bíróságokat), politikusokat és fontos műemlékeket támadott meg, azzal a céllal, hogy meggyengítsék az olasz államot és befolyásolják a kormányt, valamint a civil társadalmat, ezzel az államot tárgyalásra kényszerítsék a a Cosa Nostraval.

Immagine
A merényletek kronológiai sorrendben

 

A Trattativa Stato-Mafia

Ezzel a kifejezéssel (az állam és a maffia közötti tárgyalás) azt a feltételezett tárgyalássorozatot illetik Olaszországban, amely az olasz állam felsőbb funkcionáriusai és a Cosa Nostra között zajlott az 1992-93-as merényleteket követő időszakban, és amely a maffia ellenes állami nyomás (nyomozások, a maffia ellenes küzdelem) enyhítéséért cserébe véget vetett volna azoknak a merényleteknek, amellyekkel “zsarolni” próbálta az olasz társadalmat és államot a maffia. Az ezzel kapcsolatos sokféle elméletet és feltételezést hosszan – a mai napig – vizsgálják és derítik fel. Az elmúlt 3 évtizedben több részletre fény derült, apróbb részletekben perek mondtak ki bizonyítható bűntényeket (többek között Berlusconi egy közeli munkatársáról is).

Infó itt.

Firenze

Firenze a parkolási büntetés rekordere

6 millió euró. Ennyit szeretne beszedni Firenze városa 2019-ben a parkolási büntetésekből. Valamivel többet, mit tavaly (jellemzően minden évben nő egy kicsit az összesített büntetési összeg). Csak Milánóban szabnak ki ennél többet, de ott 3,5-szer többen is laknak. Ez azt is jelenti, hogy egy firenzei lakos éves átlagban 129 eurónyi büntetést fizet rossz helyen parkolásért. 

Firenzében csak a büntetések 10%-át kapják a turisták, a többit a firenzei és környékbeli lakosok fizetik (akik gyakran munkábajáráshoz használják a rossz helyen parkoló autót).

A turistáknak fontos infó, hogy most már akkor is ki kell fizetni a büntetést, ha Magyarországra érkezik utánunk, hiszen államközi megállapodás van arról, hogy behajtják a nemfizető polgároktól, méghozzá kamatostól.

Turistáknak sosem árt az ismétlés:

  • a kék vonal a fizetős parkoló (hogy mikor és mennyit kell fizetni, általában egy (olasz nyelvű) tábla jelzi
  • fehér vonal – helyi lakosoknak fenntartott hely
  • sárga vonal: mozgáskorlátozott igazolvánnyal rendelkezőknek

Aki pedig pl. kirándulni jön Firenzébe, annak az alábbi helyen érdemes hagyni a kocsit – akár egész napra: 

  • parcheggio Villa Costanza – onnan a villamos (tramvia) hoz a belvárosba. Az első fél óra ingyenes, majd a második félóra 50 cent. 1-4 órás parkolás 2 euró, 4-10 órás parkolás 5 euró, 10-24 órás parkolás 7 euró.
  • parcheggio scambiatore Viale Guidoni – innen is villamos visz a belvárosba. Itt hajnal 5 órától hajnal 2 óráig 1 euró/óra a díj, míg éjszaka 2 és 5 óra között félóránként 4 euró. 

Risultati immagini per multa parcheggio residenti

Firenze

Legenda Firenze megmentéséről

Risultati immagini per ponte vecchio

Van egy legenda, amely szerint 1944. augusztusában Hitler le akarta bombázni Firenzét, de a művészeteket és kultúrát nagyon kedvelő német konzul Gerhard Wolf  ezt megakadályozta. Wolfot 1933-ban kényszerítették volna a náci pártba való belépésre, de 1939-ig ellenállt, amikor a súlyos fenyegetések hatására végül engedett. És a legenda szerint ő volt az, akinek sikerült lebeszélnie a németeket, sőt, kimondottan magát Hitlert, a híd bombázásáról.

Ám ezt a történetet egy nemrégiben fellelt levél cáfolja.

“Burgassinak hívták, de mindenki csak Burgassoként ismerte. Csúnya volt, sántított (egy gyerekkori betegség miatt), de az agya vágott, mint a borotva. Az ő feladata volt, hogy a hídon található üzletek üvegtábláit kinyissa és becsukja reggel és este…. Burgassit (állapota, külseje miatt) a németek sem vették komolyan, szabadon járhatott az elfoglalt városban. És tudta, hol vannak a bombák gyújtózsinórjai. ”

Lucia Barocchi meséli el ezt a történetet, az egyik fontos aranyműves család leszármazottja, a “Di pietra e d’oro” (Maria Cristina de Montmayor editore) című könyvben, ahol másokkal együtt a híd évszázadokon átívelő megpróbáltatásait mesélik el. A híd megmentésének története sokáig titokban maradt, alig néhányan tudtak csak róla, többek között a szemtanú, egy bizonyos Luciano, Lucia ismerőse.

Luciano élete vége felé közeledve fellebbentette a fátylat róla. 

 

Eredeti cikk itt.

Firenze

Firenze

Mától 2019. január 6-ig tilos lesz Firenze belvárosának néhány utcáján (Via dei Neri, Piazzale degli Uffizi, Piazza del Grano, Via della Ninna) a földre leülve enni. Nem egész nap, hanem 12h és 15h között, majd 18h-22-ig. Aki nem járt még Firenzében, az biztos megütközik ezen a “leülve” kitételen, ennek oka, hogy amióta a low cost repülőjáratoknak köszönhetően beindult a tömegturizmus, az emberek a belvárosban minden talpalatnyi helyre bevackolnak, és ott esznek (boltok bejárata, utca széle, lépcsők stb). Nyilván olcsóbb így megvenni a szendvicset és enni, de az itt lakóknak, vagy a simán csak közlekedni akatóknak nagyon kényelmetlen kerülgetni az utcán összevissza ücsörgő embereket. A széthagyott szemétről nem is beszélve.

A büntetés 150 – 500 euróig terjedhet.  (Amit 167 euróra csökkentenek, ha 60 napon belül befizeti a megbüntetett személy.)

Risultati immagini per mangiare strade firenze

Mivel a belvárosban egy szendvics elvitelre is 5-6 euróba kerül, érdemes inkább egy büféebédre beülni pl. a Maestri di Fabbrica-ba (Borgo degli Albizi, 68/r, 50122 Firenze), ahol 10 euróért egy italt és all you can eat büfét kap az ember. És még kényelmesen is ül.

Risultati immagini per maestri di fabbrica buffet

Firenze

Ha kilàtàsra vàgyunk Firenzèben

… és nincs szuper tetőteraszunk – nekünk, vagy a hotelnek, ahol megszàlltunk-, akkor vegyünk rèszt a mindenkori turista vàroslàtogatàsànak kiemelt programjàban, a vàros felülről valò megtekintèsèben.

Jò, ez ironikusan indult, ès tèny, hogy a helyiek mindent lehető magaslati pontot megpròbàlnak eladni, de azèrt talàn mègis èrdemes nèhàny helyre elzaràndokolni/felmàszni, ha Firenzèben jàrunk.

Most öt ilyen pontot ajànlanèk.

Piazza Michelangelo (kemping is van arrafelè)-  a folyò (az Uffizihez kèpest) màsik oldalàn egy dombocskàròl szèpen belàtni a legfőbb nevezetessègeket. Altalàban mèg èjjel is televan, parkolni csak nèmi szerencsèvel lehet. De èrdemes mègis kivàrni, mert nagyon szèp a kivilàgìtott vàros felülről..

Risultati immagini per piazzale michelangelo

Màsik ilyen “kötelező”, Fiesoleból megcsodàlni a kilàtàst (làsd a vonatkozò bejegyzèst).

Risultati immagini per vista da fiesole

A tovàbbi hàrom kilàtòpont viszont a “hagyomànyos” turistakìnàlat, de mègsem elvetendő.

A Dòm melletti harangtoronyba fel lehet màszni (kb 250 lèpcso) nèhàny eurò befizetèse utàn.

Risultati immagini per vista dal campanile di giotto

Az Uffizi-kèptàr tetőteraszàn működő bàrbòl szèpen be lehet làtni a Piazza Signoria-t, meg a Palazzo Vecchio összes galambjàt. Külön belèpő nincs, a kèptàrba a felnőtt jegy kb. 10 eurò. Es persze nem àrt fogyasztani is valamit. A fenti kàvèzò àrai kb. a többi vàrosi àr kètszerese.

kép_034c

Ennèl talàn mèg egy kicsit dràgàbb (inkàbb hàromszoros àr) a Piazza della Repubblica-n lèvő Rinascente àruhàz tetejèn működő kàvèzò. Ugyanakkor kicsit szèlesebb a làthatàr, a hegyek felè is ellàtunk. Ha màr ott jàrunk, èpp a legfelső emeleten jópofa lakberendezèsi dolgokat is lehet talàlni, ha ott elbòklàsztunk, jöhet a teraszos pihenő. Meg kell mondanom, amikor előszor ott jàrtam, az első sokk utàn, amit az àrjegyzèk okozott, kellemes meglepetès volt a nagyon finom torta. Legalàbb ennyi, ha mèregdràga is.

Risultati immagini per vista dal rinascente

Firenze

A firenzei árvíz – 1966.

Firenzealluvione(Az 50. évforduló kapcsán újra kiteszem a bejegyzést).

Az egyébként viszonylag kicsi és nyugis Arno már több ízben is elöntötte Firenzét. A legkorábbi emlék az 1333-as pusztító árvízhez kötődik, ott még a Ponte Vecchio-t is elvitte a víz, amit csak 12 év elteltével építették újjá abban a formában, ahogy ma mi is ismerjük.

Nagy árvíz volt még 1557. szeptember 13-án, 1844. november 3-án, valamint a ma évfordulós 1966. november 4-én is (érdekes, hogy itt összel van a nagy áradás, nem tavasszal? Valaki szakember tud erről mondani valamit?).

Ez utóbbiról találtam néhány érdekes információt a neten.

A tények (wikipedia cikk itt):

A megelőző hetekben folyamatosan és sok eső esett. Szerencsére november 4. akkor még nemzeti ünnep volt (a világháború végére emlékezvén), emiatt viszonylag kevés áldozata volt az árvíznek.

Éjjel 2h30: az Arno kilép a medréből, elönti Gavinana-t és Oltrarno-t, majd utána egymáss után a Firenze környéki városokat/falvakat .

5h00: a Ponte Vecchio aranyművesei (csak őket értesítették az érkező árról) kimentik az értékeiket.

6h40: az Arno betör a partján található Nemzeti Könyvtárba és a Santa Croce templomba.

12h00: hat méteres a víz, a központ egy merő sárlavina, a polgármester, Bargellini segítséget kér a kormánytól. Addigra a prefektúra már többször jelezte, hogy nem tudják megoldani egyedül a mentést, de eleinte a minisztérium kivárni látszott. A katonákat hivatalosan aznap éjjelre vetették be (nem mellesleg az apósom is – katonaként – mentést irányított, később ki is tüntették őt, mert több embert megmentett).

Alluvione_di_Firenze_Piazza_storica_inondata_73081Az egyik rejtélye a firenzei árvíznek, hogy viszonylag kevés halálos áldozata volt (ld. a szabadnap, amiről fent írtam). Mivel ez a szám nagy ellentétben állt azzal, amit a helyiek a saját szemükkel láttak (néhol a második emeleti lakásokig felért a víz), valamint a hatóságok tartózkodtak a pontos számokról beszélni, egészen hamar összeesküvés-elméletek születtek arról, hogy mennyien haltak meg a vonatállomás alatti aluljáróban. Annál is inkább, mert sok elöntött boltból kiúsztak a próbababák, amit távolabbról nézve nem lehetett megkülönböztetni a holttestektől. Csak nemrégiben sikerült egy alapítványnak megtalálni és publikálni egy hivatalos jelentést 1966-ból, mely szerint 34 személy veszett oda az árvízben.

Nagy veszteséget szenvedett továbbá a Nemzeti Könyvtár anyaga és a belváros múzeumai. Több ezer középkori kézirat, és Cimabue Crocifisso című festménye semmisült meg (ez utóbbi 80%-a, annak ellenére, hogy mindent megtettek a restaurálásáért).  A keresztelőkápolna Paradicsom kapuját benyomta a víz, és a becsapódástól több Ghiberti által készített alak leesett.  Az Uffizi képtárban is több mű megrongálódott, megsemmisült.

A műveket menteni érkeztek a világ több részéről fiatalok – ez egyébként az első ilyen nagymértékű spontán mozgósítás a 20. században a fiatalok körében -, akik puszta kézzel ásták ki a sártemette műveket, és próbálták biztos helyre vinni. Angeli del fango / A sár angyalai néven ismertek, honlapjukon több információ is megtalálható.

Risultati immagini per alluvione firenze 2016

Risultati immagini per alluvione firenze 2016