Firenze

Firenze romlása

Akik Firenzében laknak, vagy gyakran járnak ott, évről évre többet panaszkodnak, hogy mennyire “romlik” a város.

Közkútban lábat mosó bevándorló, reggelente a templomok lépcsőin rengeteg üres sörösüveg, ürítetlen kukák, esténként kábítószerező emberek a sötétebb zugokban, műemlékekre felmászó turisták, a sor hosszan folytatható. Éjjel, nappal, a város közepén…

Ehhez hozzájön még  a városkép drasztikus változása, a hagyományos kézművesboltok helyett egyre több a kínai mütyűröket áruló, gagyitelefonos boltok, turistalehúzó bárok és éttermek.

A helyieknek elegük van, a turisták sem boldogok, nem ezt várják a várostól. Persze a gondok egy része éppen a turistákhoz kötődik, mert amíg nem volt ez a sok low cost járat, kevesebb és általában műveltebb/jobb módú turista ért el idáig, ezzel szemben ma jöhet mindenki, az is, akinek a viselkedési kultúrája  mondjuk,hogy nem megfelelő.

Ugyanakkor a város a turizmusból igen nagy bevételre tesz szert, már akkor is, ha csak az idegenforgalmi adót nézzük (naponta és éjszakánként 3,5 euró egy 3*-os szállodában), akkor miért nem tesz meg mindent (de mindent) hogy legyen ellenőrzés és takarítás. Mindig, mindenhol.

Az UNESCO is megunta, hogy a 2006-os figylemeztetése ellenére a folyamat nem állt meg, és ismét megfenyegette a várost, hogy ha nem lesz javulás, leveszi a világörökségi helyek listájáról.

Most persze nagyon fogadkozik a polgármester, hogy azonnal lesz változás. Meglátjuk. Jó lenne…

Cikk olaszul itt. 

Reklámok
Firenze

Spazio Glicine

A tegnap este nagy felfedezése volt a Spazio Glicine, tudjátok, olyan, mint amikor bementek gyanútlanul egy üzletbe, és három kanyar után egy kicsi belső udvaron találjátok magatokat, ahol már kérdezik is, hogy kávét kérsz vagy egy pohár bort….

Az üzlet alapvetően művészi papír- és festéküzletet, másolda és számítógépes dolgokat is árul (cartoleria, stamperia, etc), de a benti helyiségből nyílik egy teljesen zárt kis udvar, amit nagyon szépen berendezett a tulaj, és éppen az engedélyeket várja, hogy a bárt megnyissa benne.

Egyelőre kávét, italokat lehet kapni és bármeddig elüldögélni benne, baráti beszélgetésre, meditálásra tökéletes.

Este programok is vannak, mert a tulaj nagyon lelkesen egy összművészeti teret szeretne létrehozni, beszélgetésekkel, zenével, irodalommal, és még mi mindennel…

Nézzetek be hozzá, megéri – támogatni is az ilyen kezdeményezéseket.

Cím: Via San Gallo 2R, Firenze (Copisteria). Honlap és facebook oldal.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Firenze

Egy nap Firenzében – sportosan

Igen, nyár van, mindenki nyaralást tervez. Sok esetben egy nagyobb utazás része a firenzei városlátogatás, és épp csak egy nap jut rá.

Mit érdemes egy nap alatt megnézni? Attól függ, milyen típusú turista vagy. Sorozat lesz tehát ebből az Egy nap Firenzéből, az első rész a sportos turistáknak szól, sok gyaloglással. Azaz egy nap a városban, de múzeumlátogatás nélkül.(Kattints a képekre, hogy jobban megnézhesd őket.)

A Santa Maria Novella elől indulunk, ahová a buszok, vonatok is beérkeznek, és ahol parkolni is lehet (igaz, méregdrágán: 3 euró/óra).

Délelőtt 9h – egy gyors kávé az állomáson, ez még nem a reggeli, de ha valaki már most fáradt, akkor egy gyors kávé belefér – olaszosan, azaz állva a tömegben.

1293546922_tn_caffe_al_bar

Innen felgyalogolunk a Via Nazionale-n a Mercato centrale-ig, azaz a piacig. Annak az első emeletén megejtjük a reggelit, ülve – briosche és kávé. Nagyon finom a mandulás (marcipános) croissant a  pékségben!

Mercato Centrale-ig

Ha a hasunk tele van, akkor tegyünk egy kört a piacon a reggeli forgatagban. Érdemes megnézni a halas részleget, és persze a felvágottakat, kenyereket, mindent, mi szem-szájnak ingere.

Ha ezt meguntuk, akkor irány az utca, végigmegyunk a Via dell’ariento-n, ahol folytatódik a piac, de már nem élelmiszert árulnak, hanem bőrárukat, kendőket, táskákat, ékszereket.

Jobbról elmegyünk a Medici kápolnák (Cappelle Medicee) mellett, amely kívülről is szép látvány, és máris a San Lorenzo templomhoz értünk.

Itt a térről (Piazza San Lorenzo) balra a Palazzo Medici Riccardi-t látjuk, ahol érdemes bekukkantani a belső udvarba mielőtt jobbra indulnánk a Borgo San Lorenzo-n, hogy a Keresztelőkápolnához (Battistero) érjünk.

A Dóm és a Keresztelőkápolna Firenze legfőbb látnivalói, A Keresztelőkápolna Paradicsomi kapuját kívülről megnézzük.

battistero

Ezután betérünk a Dómba (Cattedrale Santa Maria del Fiore vagy Duomo), ahol nem kell belépőt fizetni, de a kupola freskói csodálatosak.

Dom

Innen irány a harangozótorony – Campanile di Giotto, ahol 10 euróért és némi lábmunkával (néhány száz lépcső) csodás kilátást kapunk.

Már dél felé jár az idő, ezért elsétálunk a Piazza Repubblica felé, ahol megcsodáljuk a teret, a diadalívet, majd kis kitérőt teszünk a Palazzo Strozzi felé.

Strozzi

Ebédelni szeretnénk, így a Viale degli Strozzitól, étszelvén a Piazza repubblica-t a Via del Corso-n, majd a Borgo Albizi-n folytatjuk, mígnem balról megtaláljuk a Maestri di fabbrica-t, ahol 8 euróért egy büféebédet kapunk. Kicsit kifújjuk magunkat, mert a délután is sportos lesz!

Kettő körül indulunk újra neki, de még hiányzik az ebéd utáni kávénk, amit a Piazza San Pier Maggiore-n iszunk meg valamelyik bárban, és közben megcsodáljuk, hogy lesz egy templomból utca, és bekukkantunk a szép kis árkád alá, ami innen indul.

Továbbmenvén a Via San Pier Maggior-en, aztán jobbra a Via Giuseppe Verdi-n, elérünk a Santa Croce (Szent Kereszt) templomhoz. Egy kör a téren, elábrándozunk az ide nyíló teraszokon, majd a Borgo dei Greci-n visszaindulunk a Palazzo Vecchio felé.

A Piazza della Signoria-n friss vizet vételezünk (a Palazzo Vecchio oldalán, ingyenesen), majd körülnézünk, van mit nézni:

Piazza della Signoria

– Loggia dei Lanzi

– Palazzo Vecchio. 

Ez utóbbi bejáratánál Dávid szobrot látunk (másolat), majd beugrunk a Palazzo Vecchio belső udvarába, megnézzük a freskókat (a Lotharingiai uralkodócsalád idejében fontos városokat találjuk, köztük Graz és Pozsony is).

Innen az Uffizi irányában indulunk el, és kiérünk az Arno folyóhoz.

Megcsodáljuk a Ponte Vecchio-t és a Corridoio Vasariano-t, már ami látszik belőle.

És átmegyünk az Arno-n, a Ponte Vecchio-n. Kötelező a fotózkodás a híd közepén!

A Via dei Guiccardini-n haladva elérünk a Palazzo Pitti-ig.

pitti

Fagyiszünet. Esetleg egy kávé a délutánhoz.

Lelkesebbeknek érdemes a Palazzo Pitti parkjába, a Giardino Boboli-ba befizetni a belépőt és egyrészt megcsodálni a csodás parkot, másrészt felmászni a Rózsakerthez, ahonnét két oldalra is csodás kilátás nyílik.

A Boboli kertet magunk mögött hagyva a Sdrucciolo De’ Pitti utcán indulunk lefelé, a Via Maggio-n egy pár lépés jobbra, hogy megnézzük Bianca Cappello házát. Majd vissza a Sdrucciolo-ra, és máris a Santo Spirito téren vagyunk.

cappello

A Santo Spirito-n benézünk a templomba, majd a Volume bárban iszunk egy frissítő italt, sőt, ha már fél hét lenne, akkor jöhez a Cabiria-ban egy aperitivo (8 euró egy ital és büfévacsora). Ha szerencsénk van (vagy türelmünk), akkor elkapunk egy helyet a teraszon, és onnan nézzük a tér esti mozgolódását.

Innen a Via del Presto San Martino-n, majd a Santa Trinitá hídon visszaindulunk az Arno másik oldalára. Útközben ne felejtsünk képeket készíteni a Ponte Vecchio-ról, ezúttal kicsit távolabbról.

A Via de Tornabuoni-n megcsodáljuk a luxusüzletek kirakatait, a Via della Sapada-n, majd a Via del Sole-n eljutunk a Santa Maria Novella templomig.

SMN

Innen vissza a kiindulópontra, és máris elszaladt a napunk.

Jó sétát Firenzében!

Firenze

A bankrendszer bölcsője

Aki volt már valaha Firenzében, tudja, hogy elképesztőek az épületek arányai. Az egymást érő palazzo-k impozánsak még mai szemmel is, ha pedig elképzeljük, ahogy a középkori utazó beérkezik a nyüzsgő középkori városba, igencsak nagy hatással lehetett rá a gazdagság, a hatalmas paloták és a lenyűgöző városi élet.

A 13. században Firenze már így nézett ki (1200-as évek! Magyarországon ekkor épp a tatár járt):

Firenze

A történészek úgy becsülik, hogy a középkorban nagynak számított az a város, amelynek 50 000 lakosa volt. Párizs kivételével – amely a 12. és a 13. század között “demográfiai szörnnyé” vált, 50 000-ről 200 000-re duzzadt lakossággal -, a kor minden nagyvárosa itáliai: Milano, Firenze, Venezia és Genova. Már az ókorban jellemző volt ez a lakosságkoncentráció Észak-Itáliában, és mivel a kora középkor Italiában kicsit könnyebb volt, mint a nyugat más részein, ez nagyban hozzájárult a városi élet jellemzőinek megtartásához.

A városi életforma megtartotta az a laikus (nem egyházi) írásos kultúrát amely az ókorban elterjedt volt: tudtak számolni, nyilvántartásokat vezettek, levélben kommunikáltak egymással. (Egészen más környezet ez, mint pl. a középkori Francia királyság településszerkezete, amit a vidéki, földműves kultúra, az írástudatlanság jellemzett.) Ez az írásos kultúra, amely a urbánus agglomerációs szerkezet fenntartásához szükséges volt, nagyban segítette az itáliai városok kora középkori újjászületését, míg közben a nyugat többi része még pár évszázadig szendergett.

De ez még önmagában nem lett volna elég – hiszen a helyzet hasonló volt Dél-Itáliában is, de ott az egy Nápoly kivételével mégsem jöttek létre ilyen virágzó központok.

A másik dolog, ami Észak-Itáliát előnybe hozta, az a virágzó kereskedelem kelet felé, amelyből a városok nemcsak részesedtek jó földrajzi fekvésüknek köszönhetően, hanem kimondottan a kelet-nyugat közötti központtá váltak. A Palesztinából visszatért keresztesek hozták a selymet, a fűszereket, az egzotikus földi jókat, Genova és Velence igen szoros kapcsolatot ápolt Konstantinápollyal és más keleti városokkal, minden adott volt tehát ahhoz, hogy ezek a városok egyfajta összekötő szerepet játszanak kelet és nyugat között, és íly módon jelentős vagyont halmozzanak fel.

Nem is a Mediciek az egyetlen fontos és gazdag család a 14. században Firenzében, a Strozzi, Peruzzi, Castellani, Albizi családok is fontos szerepet játszottak ezekben az évtizedekben.

De honnan volt ezeknek a családoknak a vagyona? 

A kereskedelemből, a termelésből biztosan. De aztán meg főleg abból a tevékenységből, amit ma banknak hívunk, és amit a 13.-14. században találtak ki Toszkánában.

A kereskedelmi tevékenység igen fontos volt ezekben a városokban, a kereskedők szerte Európában utaztak, adtak-vettek, mert a legfontosabb vásárok pl. Champagne-ban voltak (Franciaország), vagy a Hanza-városokban (Észak-Németország), és ehhez persze sok pénzt kellett magukkal vinni  Az akkori pénzek még ezüstből, aranyból voltak, ami igen súlyos volt, és nem fért el egy vékonyka pénztárcában. Utazni lóháton, lovaskocsival lehetett, és hát a közbiztonság, mint olyan sem létezett, így aztán fokozottan veszélyes volt a sok pénzzel utazni.

Igény mutatkozott tehát, hogy ezt a sok pénzt felváltsa valamilyen “papírigazolás” a pénz értékéről.

Nagyon leegyszerűsítve kellett valaki, aki(nek a képviselője) megjelent a vásárokban szerte Európában, és ahogy az eredeti lakhelyen, idegenben is kiadott papírigazolásokat a pénzről, amit beadtak hozzá. Vagy kiadta a pénzt a bemutatott papír alapján.

Mekkora zsenilalitás, nem? Persze kellett hozzá infrastruktúra, befektetés, erre a Medicieknek és a többieknek nyilván megvolt a kezdőtőkéje 🙂

Ez a szolgáltatás persze nem volt ingyen, és mivel sikeres volt, sokan használták, hát még jobban meggazdagodtak belőle a bankárcsaládok.

Olyannyira, hogy kölcsönözni kezdtek, nagyban, a királyi családoknak is. Pl. az angol vagy francia királynak. Az aztán még nagyobb biznisz volt. Volt miből építeni a csodásabbnál csodásabb, hatalmukat hirdető palotákat.

Mígnem  beütött a krach. A történelem első bankválsága.

Az 1300-as évek közepén Európán végiseprő pestis megtette a magáét. A lakosság egy nagy része meghalt, kiesett a termelő rendszerből, így a királyok bevétele drasztikusan megcsappant. Nem tudták hát visszafizetni a kölcsönöket… ami természetesen erősen megviselte a bankárcsaládokat.

Ez volt az az időszak, hogy ismét visszatértek a biztos termeléshez, az agráriumhoz, kicsit kivonulva a városból, egymás után építve a villákat Firenze környéki birtokaikon. (pl. Villa Corsini és Villa Petraia). (Villa, mint a termőföld birtokközpontja, az agrár tevékenységhez kötött épületforma.)

Csak érdekességként, arra emlékeztek még iskolai tanulmányaitokból, hogy Boccaccio Decameron-ja pont az 1348-as firenzei pestis idején játszódik, és az a kerettörténete, hogy néhány nemes a pestis elől menekülvén Fiesole-ba húzódik vissza, ahol mondák mesélésével szórakoztatja magát? (olaszul erről itt,  magyarul meg itt).

Persze a Mediciek nemcsak túlélték a bankválságot, hanem a történetük java csak utána jött – nemsokára jön a folytatás…

Ez az 1459-es Medici hatalmat (Signoria dei Medici) ábrázoló freskó Benozzo Gozzoli-tól, sokmindent elmond.

800px-Cappella_dei_magi,_corteo_con_lorenzo,_piero_e_giovanni_de'_medici

A propos középkori utazók: a Bargello múzeumban június elejéig látogatható a középkori utazással kapcsolatos kiállítás. Érdekesnek ígérkezik.

Firenze

Villa Corsini

A múlt hétvégén ismét nyílt napok voltak országszerte, amikor ingyen lehet bizonyos műemlékeket megtekinteni.

Most nem voltak nagyon ismert helyek a látogathatók között, legalábbis Firenze környékén, de akadt néhány olyan villa, amelyet egyébként zárva tartanak a nagyközönség előtt, mert pl. valamilyen intézmény működik benne.

Mi a Villa Corsini-t néztük meg, Firenze északi részén, nem messze a Villa Petraia-tól. Nem véletlen egyébként, hogy ezek a villák egymás szomszédságában találhatók.

A villa szó eredetileg (az ókori Rómában) egy gazdagabb család vidéki házát jelentette, ahol valamilyen termelés is folyt (akkoriban ugye még a saját család ellátását is részben így oldották meg). Később, pl. a reneszánsz Toszkánában is  az volt a szokás, hogy a gazdag családnak volt egy (néhány) palotája (Palazzo) a városban, és néhány villája valahol vidéken. Ez a vidék ma könnyen a városban lehet, mert annyira beépült a tér, terjeszkedett a város, de akkoriban az még bőven vidéken volt, és az akkori közlekedési eszközökkel egészen sok időbe telt kijutni oda.

Firenze északi részén, amely most Castello (a név nem véletlen), Sesto Fiorentino néven él tovább, rengeteg ilyen villa, azaz vidéki birtok található, kisebb-nagyobb parkkal, földdel, ahol sokszor a mai napig termelnek valamit (olívabogyó, bor stb). Ezek nagyobb része műemlék épület ugyan, de nem látogatható, mert vagy magánlakások vannak benne, vagy állami intézmények (orvosi rendelő, idősek otthona, polgármesteri hivatal stb).

A Villa Corsini-t a Strozzi család építtete az 1400-as években, az a család, amely igen fontos és hatalmas volt akkoriban Firenzében (ld. még Palazzo Strozzi), de ezen a villán viszonylag hamar túladtak, mivel az akkori családfő, Palla Strozzi összeütközésbe került a Mediciekkel, és elmenekült Firenzéből. Innentől több tulajdonosa is, volt, akik tovább építették, szépítették a villát, pl. olasz stílusú kerttel (szobrok, kis utak, gondosan összeállított növényzet). Az 1800-as évek legelején az akkor tulajdonos egy fontosabb átalakítást hajtott végre, barokk stílusban.

Jelenleg az olasz állam tulajdonában áll a villa, és a Firenzei Archeológiai Múzeum részeként egy szoborgyűjteményt fogad be. Etruszk síremlékektől kezdve római és görög szobrokig az ókori művészetet mutatja be (bár nyilván nem az első vonalból származó alkotásokat láthatunk itt, hanem inkább a kevésbé ismerteket).

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Firenze

Le Murate

Tegnap ajánlottam a helyet egy idelátogató ismerősnek, így vettem észre, hogy még nem írtam róla a blogon.
Pedig jó hely, akár az itt lakóknak (programok, koncertek, film, előadások), akár a turistáknak egy kávé és séta erejéig.

A Murate eredetileg, még az 1400-as években, egy kolostor volt (Santissima Annunziata és Santa Caterina-nak szentelt), ahol a klauzurát választó szerzetesnők éltek. Innen a név, a murate=befalazottak.
Majd 1883 és 1985 börtönként üzemelt.

Ezt a több tömbből álló épületkomplexumot sikerült több menetben felújítani és a mai Firenze fontos kulturális központjává fejleszteni a 2000-es évek elejétől kezdve.
A negyed, ahol található, egyébként is kevésbé turistás, a hagyományosabb Firenze-hez még közelebb álló városrész, sok ittlakó bevándorlóval, echte firenzeivel, nyüzsgő szűk utcákkal.
Az épületeknek több olyan részletét meghagyták, ami a börtönből maradt (különösen az ajtók szépek), de ugyanakkor az épülethez illeszkedő, mégis modern részleteket adtak hozzá (teraszok, külső fémoszlopok).
Szociális bérlakások vannak a felsőbb szinteken, alul pedig előadótermek, irodalmi kávézó, és a nagy központi tér, ahol lehet csak úgy lézengeni egy meleg nyári estén egy sör mellett, és ahol a sokféle koncertet, kivetítést, közvetítést (pl. meccsek) is láthatunk.

A Murate itt található: Piazza delle Murate, 50122 Firenze. Tel: 055 234 6872
Honlapja, és blogja is van (katt a linkre, ott találod a programokat is).

És ízelítőül néhány kép, amelyek sajnos nem adják át teljesen a hangulatát, de kedvcsinálónak jók:

Firenze

Caffé di Firenze – 8

A Caffé Pasticceria Giorgio Firenze – elegáns és kicsit sznob – Soffiano negyedében található.

Van étterem része is, finomak és különlegesek a szendvicseik, és a pasticceria is csodás. Nagyon jók a croissant-ok, és a mindenféle krémes csodák is.

Terasza van, ahol nagy szerencsével (és türelemmel) ki lehet várni egy szabad asztalt. Érdemes, mert akár kávéról, akár sütiről van szó, Firenze egyik legjobb helye ez.

 Holnapja itt. 

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A sorozat legutóbbi része itt. 

Firenze

Mercato San Lorenzo

Nemrégiben még eggyel bővült a firenzei üldögélős, kajálós helyek száma. A San Lorenzo piac (hasonló a budapesti Nagycsarnokhoz) felső szintjét (első emeletét) alakították át olyan térré, ahol önkiszolgáló módon ételt és italt lehet beszerezni, majd letelepedni a tér közepén található asztalokhoz.

A választék nagy, az árak nem feltétlen alacsonyak:  van pizza (margherita 8 euró), pasta (5,50-10 euróig), sajttálak (8-10 euró), felvágott tálak (10 euró), frittura di pesce (7,50 euró, az egyik legjobb ár-érték arány), vega egytálételek (7-8 euró, a zuppa 5-6 euró). Van továbbá hús, fiorentina steak, lampredotto (tipikus firenzei pacal, szendvicsben) és sima paninok is. Lehet egy pohár bort kóstolni (3-5 euró), vagy csak kávézni (1 euró) egy süti (3-4 euró) vagy fagyi mellett.   Mivel nincsen coperto, azaz kiszolgálási díj, tulajdonképpen versenyképes az egyéb hasonló helyekkel.

Az ételen kívül van fiorentina (focicsapat)-bolt, könyvesbolt, bank, főzőiskola és Eataly is (helyi, kézműves termékeket áruló üzletlánc). Ez utóbbit én nem nagyon kedvelem, mert ugyan jó dolgokat árul, de drágán. Bár az is igaz, hogy az egyszeri turista, aki két napot tölt el a városban, nehezen tud szupermarketekben a termékek után járni.

Hétvégén és nagyobb városi események napján lépni sem lehet a tömegtől, de egyébként nagyon kellemes a tér.

Nyitvatartás: éjfélig.

Blog itt található.

 

 

Firenze

Villa Petraia

20140921_145843
Ha van egy kis időtök Firenzében, meg éppen az idő is szép, érdemes megnézni néhány Medici-villát.
Mi is az a Medici-villa?
Az a 14 villa, amit a Medici család a 15.-17. században építtetett Toszkánában, leginkább Firenze környékén. A villák ma már a világörökség részei (2013. óta), nagyobb részük magántulajdonban van, de néhány megmaradt állami tulajdonban, és látogathatóak is.
A villák a maguk korában természetesen a család hatalmát voltak hivatottak jelezni, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés központjai is voltak.
A villák egyike a Firenze északi részén található a Villa Petraia.
Most szeptember végéig ingyen látogatható, minden óra 30 perckor indul az olasz nyelvű idegvezetés.

Már a park is csodálatos, kilátással a dómra.

Az épületnek a Mediciek után is akadt illusztris lakója, II. Vittorio Emanuele, Olaszország királya használta abban az időben, amikor Firenze volt Olaszország fővárosa, az egyesítés után 5 évig.
A bútorok nagy része ehhez a korszakhoz kötődik.

Ha éppen arra jártok, megéri benézni…
20140921_142123

Étel - ital, Firenze

Aperitivo

Írtam ugyan már erről a szerintem nagyon szimpatikus olasz szokásról, de még mindig nem sokan tudják, hogy mi is ez az aperitivo- intézmény itt Oo-ban.

Arról van szó, hogy sok bár, kávézó, vendéglátó-egység lehetővé teszi, hogy adott áron az ember elfogyasszon egy italt (akár alkoholosat is) és szabadon szedjen a büfészerűen feltálalt ételekből.

Az ár változó, kisebb vidéki városokban 4-5 euró is lehet, míg a komolyabb büfével rendelkező helyeken, esetleg nagyvárosok felkapott bárjaiban 9-10 eurót is kérhetnek. A legtöbb esetben még így is megéri, mert ha jó a büfé, akkor vacsoraként is működik az aperitivo.

Persze ehhez érdemes megnézni a kínálatot, mielőtt befizetünk. Mivel régen az aperitivo csak az italhoz vacsoraidőben adott sósmogyorót, csipszet jelentette, sok helyen a mai napig is egyszerűbben oldják meg az aperitivot, kitesznek mindenféle rágcsát, lényeg, hogy sós legyen és itassa a vendégeket. A jobb aperitivo ehhez képest gazdag, vannak benne meleg tésztaételek, rizsételek, saláták (gazdagon), kis pizzák, vagy pizzaszeletek, felvágott vagy akár szeletelt hús is. És mindenből többször is lehet venni.

Általában este 6 vagy 7 órakor indul a büfé, érdemes a megszokott bárunkban körülnézni, hogy ki van-e valahol írva az aperitivo.

E pillanatban a kedvenc firenzei aperitivo-helyem a Cabirio a Piazza Santo Spirito-n.

7 euróért válogatott ételeket hoznak folyamatosan (finom meleg tészták és rizottók, sok saláta és egyéb apróságok), és az alkoholos vagy -mentes italok is nagyon jók (virgin mojito! :)).

Van terasza is,  ha van türelmünk és küzdőszellemünk, még egy szabad asztalt is ki lehet fogni (bent van hely és légkondi).

Este 7-től lehet aperitivo-zni.