Infrastruktúra

60 éves a Fiat 500

Risultati immagini per fiat 500 60 anni

A Fiat 500-as első generációját 1957. július 4-én kezdték el forgalmazni Olaszországban, és az azóta eltelt 60 évben eladott több mint 6 millió kisautó az olaszok mobilitásának jelképe lett.

Az első Fiat  500 ára 465 000 líra volt, és a már forgalomban levő Fiat 600-ashoz képest drágának tűnt – ez utóbbi 590 000 lírás árával nagyobb volt ugyan, de sokkal egyszerűbb kivetelezésű, kényelmetlen hátsó ülésekkel és maximum 85 km/h sebességgel.

De a Fiat vezetői ebből is tanultak, a Fiat 500-ast rögtön két verzióban dobták piacra: az olcsóbbat (gazdaságosabbat) és a normál felszereltségűt. Az elsőnek 25 000 lírával alacsonyabb volt az ára. És innen nem volt megállás: mivel sikere volt a különböző kiadású modellnek, az ezt követő években sokféle verzióban dobták piacra az Fiat 500-as újabb és újabb kiadásait.

Az 1957. és 1977. között eladott négymillió kiasautóból a mai napig 400 000 rója az utakat, még ha nem is mind Olaszországban (kb. 20 000 van valahol Japánban, Új Zélandon, Ausztráliában, Kubában és Thaiföldön).

2007-től az új termékcsoporttal új életet leheltek a modellbe, sikerrel: már most kétmillió eladott autónál járnak, mert a Fiat 500 legújabb modelljei is nagyon trendik. Pedig az elektromos modell még csak most kezdett elterjedni.

Risultati immagini per fiat 500 gamma 2016

Infrastruktúra

Telefonkabin 2.0

Az ország első TIM CITY LINk-jét Firenzében szerelték fel, a piazza Beccaria-n.

Amolyan modernizált telefonfülkéről van szó, amelyből telefonhívást lehet indítani, akár úgy is, hogy a saját mobiltelefonról egy alkalmazás segítségével rákapcsolódunk. Ennél egyszerűbb dolgokra is képes a fülke: pl. telefont tölteni usb vezetékkel vagy vezetéknélküli üzemmódban.

Az érintőképernyő segítségével pedig a város közérdekű honlapjaira lehet rákapcsolódni (pl. turista infó, tömegközlekedés), ez elsősorban a turistáknak lehet hasznos.

Chiamate, ma anche wifi e ricariche: a Firenze la prima cabina telefonica del futuro

A cikk erről itt. 

Infrastruktúra

Outlet Mugello

Akik nem csak egy-két napot szánnak Toszkánára és Firenzére, azok szívesen shoppingolnak is ittlétük alatt. A városi boltokon túl több outlet is van a környéken, ahová különösen leárazások idején érdemes elmenni (idén nyáron július 1-jén kezdődött).

A firenzétől kb. 30 km-re található Barberino di Mugelloban van egy ilyen outlet center, ahol nagyobb márkákat találunk, és különösen a leárazások idején (saldi) hatalmas tömeget.

Az outlet egy nemzetközi cégé, és nagyon szépen rendben van tartva. A boltokon túl több bár/étterem, és pihenőrész is található benne.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ha pedig már eljutottunk idáig, érdemes körülnézni Mugelloban is. 

Infrastruktúra

Az “ingyen” házakról

Risultati immagini per comprare casa a un euro

Egy ideje többen lelkesen osztják meg a különböző olasz oldalakról a hirdetéseket, melyek szerint néhány polgármesteri hivatal ingyen házat osztogat szerte Olaszországban. Vannak ismerőseim, akik írtak is nekem ezügyben, ezért itt összeszedtem, mit jelent ebben az esetben az ingyenesség.

Tehát… jellemzően olyan helyeken vannak ezek a szabad házak, ahonnan az elmúlt évtizedekben mindenki elvándorolt (hogy ne mondjam elmenekült). Nincsen munka, egyre kevesebben laknak arrafelé, ezért aztán szolgáltatások sem nagyon vannak (bolt, gyógyszertár, mozi…), meg lehet, hogy 70 év alatti embert sem fogsz látni egy darabig. Sokszor mondjuk a hegyekben van a falu, vagy Szicília esetében jó messze a tengertől.

Ezért aztán ha “bérből és fizetésből” élnél (és most tekintsünk el attól, hogy Olaszországban mennyire nincsen munkahely), esetleg a turistákat szeretnéd odavonzani, ezzel számolni kell.

De mondjuk, hogy olyan szerencsés vagy, hogy távmunkában dolgozol, amivel megkeresel annyit, amennyi Olaszországban a decens megélhetéshez kell, és szívesen költöznél pont egy ilyen nyugis helyre. Legyen.

Akkor már “csak” tökéletesen meg kell tanulnod olaszul, hogy a különböző szabályzatoknak és előírásoknak az eljárásait értsd és a munkákat ezek szerint le tudd vezényelni. (Vagy ha megbíznál ezzel egy csapatot, az ne vágjon át.)

Ezek a házak régóta nem lakottak, és az ingyenesség fejében felújítást / odaköltözést kell vállalni. Ehhez először is ki kell fizetni a vásárlás különböző költségeit (pl. a kötelező jegyzői láttamoztatás a szerződésen, szolgáltatások átíratása – ez mondjuk párezer euróból megoldható).

Majd jöhet a felújítás. Amit először is helyi rendeletek szabályoznak – ha pl. műemléki védettségű vároközpontban van a ház, mindenhez külön engedélyt kell kérni, és alapesetben a ház eredeti formáján nem lehet változtatni (pl. nem építtethetsz rá egy teraszt, pedig éppen odaférne. De még a belső falak eltolását is mind egyenként kell engedélyeztetni. Tudjátok, az a “pecsét, illetékbélyeg, nyolcvanszor rákérdezés, telefonálgatás” eljárásmód, úgy olaszosan…).

És hát a mesteremberek. Ezeken az eldugott helyeken akár hónapokat is kell várni arra,hogy odaérjen egy mesterember, aki aztán valahogy majd megcsinálja a dolgot. Ha azt mondod, sebaj, odaviszek egy magyar villanyszerelőt, majd ő megcsinálja, azt sem lehet, mert a víz és villanyrendszernek az állam által szabályozott normáknak kell megfelelnie, amit ha nem az adott régióban “akkreditált” szaki csinál, akkor egy ilyennel kell elfogadtatni. Ugye nem kell mondjam, hogy ennek ára van. Általában pont annyi, hgy ne érje meg külsős szakival csináltatni.

És hát lesz mit csinálni, mert ezekben a házakban lehet, hogy még a fűtés sem volt kiépítve, vagy mondjuk a falon kívül megy a villanyvezeték – ahogy régen szokás volt. Vagy egyáltalán, már a falakból is alig látszik valami…. Lakhatási engedélyt viszont csak akkor adnak, ha a mai szabályoknak megfelel a ház.

Risultati immagini per comprare casa a un euro

Pl. ez is egy ilyen eladó ház volt.

Hogy ez mennyibe fog kerülni? Egy ilyen ház szakszerű felújítása (felújíttatása mesteremberekkel), berendezése minimum 80-100 000 euró lesz. Nem beszélve az idegességről, az időfaktorról, meg az átvágásokról. (Tudom, a cikkek kevesebbet mondanak, de higyjétek el, olyan még nem volt a világtörténelemben – Olaszországban sem – hogy egy építkezést annyiért végezzenek el, amennyit az első árajánlatban becsültek…)

Van ennek az “ingyen háznak” egy minősített esete, amit pár hete publikáltak. Az állam egyenesen “kastélyokat” adományoz – illetve azok használati jogát 99 évre – a 40 évnél fiatalabb vállalkozóknak.

Itt is az a helyzet, hogy egy ilyen nagy ingatlan formába hozása akár fél-egymillió euró is lehet (alaphangon), és itt szinte biztos, hogy védett az ingatlan, azaz mindenhez engedély kell.

Namost ez egyszerűen nem kigazdálkodható abból, hogy utána bármilyen módon hasznosítod ezeket az ingatlanokat (turizmus stb). Itt arról van szó, hogy ennek a rengeteg történelmi épületnek nem bírja a fenntartását az állam, és a privát szektor / magánemberek pénzét vonná be, csak persze ezt nem mondja ki nyíltan, hanem ajándéknak öltözteti az akciót.

Mert ha egyébként vagyonos család vagytok, vagy fiatalként áll mögötted egy számottevő vagyon, akkor ez a befektetés sokkal olcsóbb lesz, mintha a piacon megvennéd ezeket az ingatlanokat (ami több millió euró is lehet).  Sajnos ez az akció sem arra jött létre, hogy az egyébként egyenlőtlen vagyon elosztást kicsit kiegyenlítse, vagy hogy segítsen a munkanélküli szegény fiataloknak.

Mivel ezek az egy eurós ház akciók nem most kezdődtek, vannak már tapasztalatok arról is, hogyan végződhetnek. Egy jó példa van, Gangi, ahol sok házat újítottak fel, és talán sikerült életet lehelni a városközpontba. Több más helyen ugyan meghirdették az akciót, de végül elálltak tőle. Pl. azért, mert kiderült, hogy nem jogtiszták a házak tulajdoni viszonyai (nem lehet kideríteni, kié is a ház), azaz nem eladhatók. Vagy  mert ugyan egy euróért adnák el, de az adóhivatal a földhivatali érték szerint követelné mind a vásárlási illetéket, mind a további adókat (a földhivatali érték nem azonos az ingatlan jelen piaci értékével).

Szóval azon túl, hogy neked van annyi pénzed, amit erre költeni kell, és ide is tudnál költözni, meg jól beszélsz olaszul, van még valami, ami nem tőled függ: hogy felvirágzik-e e kisváros, az rengeteg külső tényező eredménye lesz elsősorban. Van erre is példa (pl. a Balatonfelvidék), de ezt egyedül, még sok pénzzel sem lehet “csak úgy” elérni.

Cikk itt.

Infrastruktúra

Leszakad

Risultati immagini per crolli cavalcavia

Risultati immagini per crolli cavalcavia

Ezek a képek nem valami harmadik világbeli országban készültek, hanem az elmúlt hónapokban Olaszországban. Sajnos a váratlan(?) útleszakadásoknak halálos áldozatai is vannak, és valószínűleg nem vagyok egyedül azzal, hogy azóta valahányszor egy felüljáró alatt haladok el, mindig eszembe jut, vajon kitart-e.

Minden esetben van persze vizsgálat, sokszor meg is találják az okokat, ami néhány szóban összefoglalható: a nem megfelelő karbantartás.

Ahogy már a pugliai vonattragédiánál is írtam, elképesztő, hogy a világ 8. leggazdagabb országában, ahol annyi mindenre van pénz, ilyen állapotban hagynak utakat, vonatokat. Úgy, hogy ezzel egyidejűleg szupergyors vonat visz Milánóból Nápolyba, és épül az észak-déli autópálya megduplázása is.

Mi az oka tehát annak, hogy ennyire egyenlőtlenül kapják a forrásokat a különböző infrastrukturális beruházások?

Illetve, kezdjük az elején: a forrásokkal. 2008 és 2014 között az infrastrukturális beruházások és karbantartások 30-32%-kal csökkentek. Ennek nyilvánvaló oka a válság: ha csökkennek az adóbevételek, akkor a “legegyszerűbb” ezekből a költségekből vágni. Ez az, ami talán kevésbé látványos. És amíg “csak” gödröket kell kerülgetnünk, addig egy kis anyázással megússzuk, de ha már felüljárók szakadnak le gyors egymásutánban, akkor azért nagyon át kellene ezt a beruházás-dolgot gondolni.

Ki használja ezeket a forrásokat?

Olaszországban eredetileg az ANAS (Azienda Nazionale Autonoma delle Strade) nevű cég volt felelős az utakért. A cég tulajdonosa a Gazdasági Minisztérium, technikai felügyelője az Infrastruktúra és Közlekedési Minisztérium. Egy 1997-es törvény értelmében (Legge Bassanini) ezt a feladatot is decentralizálták: az utak egy részének kezelése a régiók hatáskörébe került. Kb. 25 000 km út került így a régiókhoz, míg az ANAS-nál 21 000 km maradt. Ez a 2000-es évek elejétől módosult, több régió adott vissza útszakaszokat, illetve újak is épültek, így jelenleg 25 000 km-ért felelős az ANAS, ebből 1300 km autópálya.

Az ANAS házatáján sok probléma volt/van (ahogy minden állami cégnél) – sikkasztás, felügyelőbizottság feloszlatása, felügyelőbiztosok kinevezése, korrupció stb. Ez nyilván még a meglevő források ésszerű elosztását sem garantálja. Nem segít az sem, amikor a felelősséget a régiók és az ANAS egymásra tologatják (kinek kellett volna mit megállapítani és kitáblázni, ahogy egy tavaly októberi esetnél történt).

Míg az ANAS azért van, hogy az utakkal kapcsolatos tevékenységeket végezze, a régiók költségvetésében több fontos kérdés van. Minden régió saját hatáskörben dönt arról, hogy mire költ inkább. Pl. az egészségügyi költségekre, az utakra vagy esetleg az iskolákra? Nyilván mindegyikre kellene, és általában sosem elég a pénz mindenre.

És végül térjünk vissza az első kérdésre: a kiemelt beruházások (mint pl. a Variante di valico – a megduplázott autópálya) mindig külön figyelmet, lobbit és forrásokat kapnak. Ezekkel nyilván nem tud versenyezni egy helyi kis felüljáró, pedig ha leszakad, ott is pont emberek halnak meg.

 

 

Infrastruktúra

Sztrájk

Ez a vonat a Circumvesuviana (azaz Vezúvkörüli)

Risultati immagini per circumvesuviana

Ez viszi a turistákat Nápolyból Pompeibe és Sorrentoba.

Risultati immagini per circumvesuviana

Már ha viszi.

2017. húsvét vasárnapjára és hétfőjére sztrájkot hírdetnek.

Aki esetleg Nápolyban tölti a húsvétot, jó, ha számol vele.

Elméletileg lesznek buszok Nápolyból, de szerintem aznap inkább mást nézzetek meg a környéken, ha jót akartok magatoknak.

Infrastruktúra

Erasmus 30

Idén lett 30 éves az Erasmus program, és hogy miért egy olasz tematikájú blogon írok róla? Mert megálmodója, kitalálója és előmozdítója egy olasz volt, Sofia Corradi.

Amikor a ’60-as évek végétől elkezdett vele házalni az EU-s intézményekben, kicsit még bolondnak gondolták, de nem adta fel. Meg volt róla győződve, hogy kellene valamilyen megoldás arra, hogy az EU-s országok fiataljai elmehessenek tanulni egy kicsit más országokba is. Tegyük hozzá, hogy azért ez a forradalmi ötlet nem volt annyira forradalmi, hiszen a középkorban az inasok szintén más országokba vándoroltak, hogy kitanulják a mesterségük fortélyait. Pedig még sem tömegközlekedés, sem kreditrendszer nem volt.

Sofia Corradi pedagógus volt, és 1969-ben az olasz egyetemek rektori konferenciáján dobta be először ezt az ötletet. Ott tetszett is, de hiába próbálta előremozdítani európai szinten, ezzel meg kellett várnia 1986-ot, amikor is Francois Mitterrand francia köztársasági elnök szárnyai alá vette a kezdeményezést.

A program nevét a holland humanista Rotterdami Erasmus-ról kapta, aki évekig utazott Európában a 15. és a 16. század fordulóján.

Miért is jó, hogy a jövő értelmisége nem csak a saját országában szociálizálódik? Mert nyelvet tanul (ha már nincs egy egységes nyelvünk), megismeri egy másik ország kultúráját, szokásait, meglátja, hogy az ott élők is csak emberek, pont ugyanolyan gondokkal, mint otthon. És persze kapcsolatokat épít, amiből aztán együttműködések nőhetnek ki a későbbiekben. Röviden ezek az erasmusosok (is) építik Európát, meg az országok  közötti békét, ami ma nekünk olyan természetes, pedig a történelem folyamán sosem volt az .

Az “építők” sokan vannak: az elmúlt 30 évben több, mint 3,5 millió személy vett részt a programban.

A 3,5 millió résztvevő 10%-a olasz volt. Spanyolországgal, Németországgal és Franciaországgal együtt Olaszország is a legtöbb utazó erasmusos diákot kibocsátó európai országok között van.

Az öt legaktívabb kibocsátó olasz egyetem a Bolognai, Padovai, Sapienza (Róma), Torino és Milano állami egyeteme.

Az olasz fiatalok legkedveltebb célpontjai Spanyolország, Franciaország, Németország, Anglia és Portugália. 

A fogadó olasz egyetemek ebben a sorrendben fogadnak külföldi diákokat: Bologna, Roma, Padova, Firenze, Milano.

A kezdetektől változott többminden, például a legújabb tervezési periódusban nemcsak egyetemi diákokat, hanem középiskolai diákcseréket és tanárok külföldi képzését is finanszírozzák. Ezzel a kibővített tevékenységgel már 6 milliónyian utazhatnak majd a program keretében.

A cserediák életérzés ma  már szerencsére sokunk élménye, sőt, film is született belőle: a “Lakótársat keresünk” (Auberge espagnol) című francia filmből több részt forgattak (aki  még nem látta, annak kötelező, itt pl.).

Utazni, tanulni, szerelmet találni

Szerintem mindenki ismer olyat, aki az erasmusos féléve alatt találkozott a nagy ő-vel (eggyel legalábbis :). Az Európai Bizottság 2014-ben felmérést készített erről is, 71.000 régi és új résztvevőt meginterjúvolva. Az olasz eredmények maguként beszélnek: az olasz résztvevők 37% -nak van tartós kapcsolata olyan nem olasz társsal, akivel erasmusos ideje alatt ismerkedett meg. A becslések szerint EU-s szinten a 30 év alatt kb. 1 millió erasmusos gyerek született ezekből a kapcsolatokból.

Finanszírozás

Olaszországban 2017-ben 60 millió eurót szánnak a programra, ez évről évre nő, de még mindig nem tudnak minden jelentkezőt finanszírozni.

EU-s szinten a jelenlegi 7 éves periódusra 14 milliárd eurót szánnak, ami soknak tűnik, de a teljes EU-s 7 éve költségvetésnek csak az 1%-át teszi ki. Soha jobb befektetést…

Infrastruktúra

Pisa reptér – közlekedés

Mivel sokan utaztok ryanair-rel Pisa-ba/-ból, fontos lehet az alábbi információ.

Risultati immagini per pisa mover

2017. március 18-tól működik a Pisa  Mover-nek nevezett vezető nélküli vonat, amely a reptér és Pisa vonatállomás között közlekedik oda-vissza reggel 6.00 és este 24.00 között 10 percenkénti indulással. Az út maga 8 percig tart.

Jegyárak: 

  • € 2,70 egy útra (Stazione FS-Pisa Centro/Aeroporto Galilei vagy vissza)
  • € 2,50 oda-vissza San Giusto-Aurelia megállóig /- tól (ahol a hosszútávú parkolók vannak)   – ugyanez € 1,20 vasárnap és ünnepnap
  • Más vonatjeggyel együtt lehet kiegészítő jegyet venni erre is az állomásokon.

Csak infóként mondom, hogy Firenze – Pisa között 8,10 egy útra a jegy. Ehhez jön a kiegészítő a Pisa Mover-re.

Azért is fontos információ, mert az utóbbi időben kritikán aluli lett a Firenze-Pisa közötti autóbuszos összeköttetés. 

Régebben két busztársaság versenyzett az utasokért, mostanra csak a ryanair által működtetett Autostradale maradt. Így ez utóbbi emelt a jegyárain: ha nem elővételben online veszi az ember, oda-vissza 20 euró a jegy (online 13,50).

Idéntől pedig még a neten sem lehet pontos járatra foglalni helyet, csak egy adott napra. Ez azt jelenti, hogy az ember odamegy indulás előtt a buszhoz, és simán lehet hogy nem fér fel rá – bár van jegye. Esetleg közelharcot kell vívnia, hogy ő még felférjen. Ha nagyon sokan maradnak le egy adott buszról, akkor (előre tervezetlenül) indítanak más buszokat, de ez sokszor csak annyit jelent, hogy a későbbi járatot indítják előbb. Azt ne kérdezzétek, mi van azokkal, akik a későbbihez mennek ki, de már csak a hűlt helyét találják.

Márciusban utaztam az autostradale-val, és mindkét esetben nagyobb csoportok vették igénybe előre váltott jegyekkel, amivel őket engedték fel először, attól függetlenül, hogy az egyedül utazónak is volt a kezében jegy.  És a szezon még csak most kezdődik….

Ha nem repülőhöz megy, akkor még csak-csak elfogadja az ember, ha későbbi buszra fér fel, legfeljebb bosszankodik. De ha repülőgépre szeretnél felszállni, akár le is maradhatsz róla egy ilyen buszprobléma miatt. Úgyhogy én most egy ideig inkább vonatozni fogok…

 

Infrastruktúra, Mindennapok

Csak beteg ne legyen az ember…

…tartja a jó magyar mondás. Ne is, mert kötélidegek és vastag pénztárca kell hozzá, Olaszországban is.

Risultati immagini per sanitá

Az úgy volt, hogy nyáron nőtt a hátamon egy kis dudor.

Szeptemberben elmentem a háziorvosomhoz (0 euró), aki beutalt egy ultrahangra.

Én az apróbb vizsgálatokat nem az állami rendszerben szoktam elvégeztetni, hanem egy hozzánk közeli Misericordia-ban. Akik nem járatosak az olasz rendszerben, azoknak mondom, hogy a Misericordia privát rendelőintézet, amely alkalmilag szerződés alapján az állami egészségügynek is bedolgozhat, olyankor, mikor egy helyi állami egészségügyi szolgáltató nem győzi energiával a betegeket. Ennek pénzügyi és szervezési konstrukciójába majd máskor menjünk bele… Most vissza a Misericordia ultrahangjához. Én azért választom a Misericordiát, ha nem nagyobb vizsgálatról vagy vizitről van szó, mert nem lényegesen drágább, mint az állami, viszont egy héten belül ad időpontot.

El is jutottam az ultrahangra (69 euró, szept. 15.), ahol az orvos javasolta, hogy ne a sima sebészetre menjek majd szakorvoshoz, hanem egy ortopédiai onkológia nevű szakellátásra, mert ott kimondottan ezekkel foglalkoznak.

Az ultrahanggal visszamentem a háziorvosomhoz (0 euró, szept. 19), aki adott egy általános beutalót a sebészetre (nem voltam résen 🙂

Körzeti orvoshoz úgy lehet menni egyébként, hogy telefonon felhívok egy számot, ahol adnak egy időpontot (de ez nem az orvos személyes asszisztense, tehát az, hogy telefonon kérdezzek, intézzek el valamit, nem lehetséges).

A beutalóval be akartam jelentkezni az ortopédiai onkológiára, amelynek a nevét a Careggi kórház (ez Toszkána legnagyobb és legfontosabb kórháza) aljában tanácstalanul nézték, majd többen konzultálva felküldtek az X-ik emeletre azzal, hogy ott majd mondanak valamit. Felmentem. Ott egyből mondták, hogy a beutaló nem jó, de egyébként bejelentkezni sem lehet személyesen, csak telefonon, és megadták a számot.

Én itt valószínűleg visszamentem volna a háziorvosomhoz egy jó beutalóért (egy körre kiesel a játékból :), de a párom olasz, így addig telefonált és kérlelt, míg adtak egy időpontot az ortopédiai onkológiára.

Október 10-én megjelentem az ortopédiai onkológián (22 euró). Egy orvos megnézte a hátam circa 2 perc alatt, és mondta, hogy az ultrahang semmire nem elég, majd beutalt mágneses rezonanciás vizsgálatra. Mivel nem tudta eldönteni, hogy kontrasztanyagos vagy anélküli RM-et kér, úgy írta, hogy vagy- vagy, illetve ha az alap MR-en nem látszik semmi, akkor csináljanak kontrasztosat is. Azt is javasolta, hogy egyből íratkozzak fel a MR várólistára és a műtéti listára is, mert úgyis hónapokat kell mindenhol várni. Addig is adott egy időpontot (optimistán) november végére, hogy addigra talán meglesz minden, amivel vissza kell hozzá mennem.

Aznap tehát bejelentkeztem az RM-re és a műtétre is.

Az RM-re bejelentkezésnél természetesen nem tudták értelmezni ezt a vagy-vagy beutalót, ezért a biztonság kedvéért kontrasztosra kellett készülni. Ehhez kellett egy vérvétel is. Mivel volt régebbről egy vérvételre szóló beutalóm (okos vagy, kétszer dobhatsz), nem kellett visszamennem a körzeti orvoshoz.

November közepén hívtak, hogy mehetnék műtétre. Mondtam, hogy sajnos még sehol sem tartok, toljuk egy kicsit.

Mivel az RM-ről semmi hír nem volt november elején, el kellett tolni az ortopédiai onkológia vizitjét is, amit csak telefonon lehet, a harmadik napon sikerült is, november helyett decemberre.

December elején hívtak az RM miatt, de az eltolt kontrolvizit utánra adtak csak időpontot, ezért újabb kétnapos telefonos próbálkozással ismét toltam ez utóbbit február elejére.

December 3. hetében közben voltam vérvételen (35 euró), és azzal elvonultam dec. 22-én az RM-re. A vagy-vagy felírást ott sem tudták értelmezni, ezért inkább az egyszerűbb, kontrasztanyagos RM-et választották (48 euró).

Január elején felhívtak a műtét miatt ismét, de amikor elmondtam, hogy sajnos még nem volt második vizit, ezért nem tudjuk, mit kell műteni, az operátor megfenyegetett, hogy ha nem jelenek meg műtétre január 19-én, akkor levesznek a listáról. Mondtam, hogy jó, akkor megjelenek, de továbbra sem lesz orvosi döntés, ami alapján műteni lehet. Szerencsére 4 napra rá felhívott egy másik nő ugyanonnan (hogy megbeszéljük a műtéti előkészületeket), akinek ismét elmagyaráztam, hogy van ugyan már MR, de azt még senki sem értelmezte, tehát nem tudom, mit műtenének. Ő kedvesebb volt, és ismét eltolta a műtétet (nem tudjuk, mikorra, majd ismét hívnak).

Most megyek majd tehát a második kontrolvizitre február elején, de előtte bejelentkeztem a körzeti orvoshoz is (0 euró), hogy adjon egy “jó” beutalót így a második vizitre, nehogy most elhajtsanak onnan.

Ha belefáradtatok az olvasásba, nem gond, én is belefáradtam a procedúrába, munka és élet mellett egyáltalán nem vicces… A költségekről nem is szólva. Aztán csodálkoznak, hogy az olaszok egy nagy része egyszerűen nem egy orvoshoz, ha gondja van….

 

Infrastruktúra, Mindennapok

Népszavazás 2016 – 1. rész

Olasz állampolgárságommal járó szavazói életemet rögtön egy alkotmányról szóló népszavazással nyitom meg. Erős kezdés, nem? 🙂

Risultati immagini per referendum costituzionale

A népszavazás igen megosztja a társadalmat, már azokat, akiknek az ingerküszöbét eléri az egyébként komplex és nehezen kommunikálható téma, illetve témák.

Eleve az, hogy az Alkotmányt akarják módosítani, nem mindennapi (nemrég német kollégáknak meséltem, egy emberként kapták fel a fejüket: “micsoda, az ALKOTMÁNYRÓL szavaztok???”).

Legutoljára 2006-ban tartottak alkotmányos témáról népszavazást, akkor a szavazók elutasították a javasolt változtatásokat. Ezek a következők lettek volna: a képviselők számának csökkentése, a kétkamarás képviseleti berendezkedés megszüntetése, a miniszterelnők hatalmának kiterjesztése, Róma autonómiája, a régiók szerepének növelése oktatási és egészségügyi kérdésekben (és egyéb apróbb kérdés). Látjuk majd, hogy néhány kérdés azóta is visszajár – nem jutottak vele dűlőre.

A 2016-os népszavazási kérdés a következő lesz (ugye tudjuk, hogy igen/nem formában kell feltenni egy népszavazási kérdést).

“Approvate il testo della legge costituzionale concernente ’disposizioni per il superamento del bicameralismo paritario, la riduzione del numero dei parlamentari, il contenimento dei costi di funzionamento delle istituzioni, la soppressione del CNEL e la revisione del Titolo V della parte II della Costituzione’, approvato dal Parlamento e pubblicato nella Gazzetta Ufficiale n. 88 del 15 aprile 2016?”. 

Azaz

“Egyetért-e az Alkotmány egyes részeinek a Parlament által jóváhagyott, a(z olasz Hivatalos) Közlöny 88. számában 2016. április 15-én megjelentetett változtatásaival az alábbiakra vonatkozóan: a  paritásos kétkamarás berendezkedés, a parlamenti képviselők számának csökkentése, a CNEL eltörlése, és az Alkotmány II. rész V. cikkelyének módosítása”. 

Ugye, hogy nem egyszerű kérdés? Ráadásul valószínű, hogy nem ugyanazt a választ adnám minden kérdésre külön-külön. Márpedig a népszavazásnál csak egy választ lehet adni.

Vegyük végig a kérdéseket.

A legegyszerűbb és pártolható javaslat a parlamenti képviselők számának csökkentése. Már 2006-ban is téma volt, sokan sokszor előhozzák. Hogy értsük, mennyire fontos kérdés, lássuk az EU-s országokat, hogy állnak képviselőkkel. A lakosság számához képest legtöbb képviselő Máltán van (16,4 minden 100 000 lakosra), majd Luxemburgban (11,2) és Észtországban (7,6). Ezek persze mind kis országok, ezért nem venném Olaszországggal egy kalap alá őket.  Olaszországban ez a mutató 1,6, amivel a 22. helyen áll az EU-s országok között, többek között Dánia (3,2), Egyesült Királyság (2,2), Franciaország (1,4), Spanyolország  és Hollandia (1,3) után. De Németország előtt (0,9), amely a nagy országok között a legkevesebb képviselővel rendelkezik.

Risultati immagini per costo dei parlamentari italiani per cittadino

A következő kérdés az, hogy mennyibe kerül ez nekünk. Nos, az olaszországi parlamenti és szenátusi képviselők költségei a legmagasabbak az EU-ban egy lakosra vetítve.

Íme egy táblázat a fizetésekről:

Risultati immagini per costo dei parlamentari italiani per cittadino

 

De ugye a költségek nemcsak a fizetést jelentik, hanem az egész gépezet fenntartását (a takarítástól a hivatali autókig). Ebben is nagyon bőkezűek vagyunk:

Risultati immagini per costo dei parlamentari italiani per cittadino

Tehát a problémának csak az egyik fele oldódna meg azzal, hogy csökkentenénk a képviselők számát. A következő lépés annak felülvizsgálata lenne, hogy miért kerül egy képviselő nekünk ennyibe… és ha engem kérdeznek, akkor már régesrég meg kellett volna ezt tenni.

 

 

Risultati immagini per cnel

A CNEL eltörlése

A Consiglio nazionale dell’economia e del lavoro (CNEL) egy az Alkotmány által meghatározott szervezet, amely 1957. óta létezik. A gazdasági és szociális törvényhozással foglalkozik. A Kormány, a Parlament két háza és a Régiók konzultatív szervezete, azaz véleményt mondhat ezek tevékenységével kapcsolatosan, gazdasági és szociális kérdésekben. Illetve javasolhat törvényeket gazdasági és szociális területen.

A CNEL egy kisebbfajta parlament, ahol szakszervezeti vezetők, vállalkozók érdekképviseleteinek vezetői és társadalmi érdekképviseleti szervek képviselői vannak.  2011-ig 121 tagja volt, most már csak 64. Évente 8,7 millióba kerül (most már csak),  kb. 50 alkalmazottja van, és egy csodás központja (Villa Borghese) Rómában. Fennállásának 60 éve alatt a CNEL 96 véleményt (pareri) adott ki, 350 megfigyelést és javaslatot (osservazioni e proposte), 270 tanulmányt és összegzést, 90 beszámolót, valamint megtartott 130 konferenciát (ebből egyen én is részt vettem :), és 14 törvényjavaslatot nyújtott be.

Miért akarják eltörölni?

Röviden azért, mert sokba kerül, és ahhoz képest kevés eredményt produkál. Az a helyzet, hogy a háború után ez valószínűleg fontos szervezet lehetett, de az utóbbi években logikátlan és felesleges pont nekik pont erre a munkára pénzt adni.

Érdekes még, hogy a kormány egyébként simán eltörölhette volna a szervezetet (egy legge costituzionale-val), de valamiért ez is belekerült az ennél sokkal fontosabb népszavazási kérdések közé.

 

Ennél jóval nagyobb korderejű kérdés a az Alkotmány II. rész V. cikkelyének módosítása

Ez az Alkotmánynak az a része, amely a helyi autonóm szervezeteket határozza meg, azaz a régiókat, provinciakat (megyéket) és a városokat/falvakat. Nem most először módosítanák, már 2001-ben (később népszavazással megerősítve) is változtattak rajta.

Az eddigi változtatások célja mindig az volt, hogy föderálisabb formát adjanak az ország szervezeti berendezkedésének, azaz a pénzelosztási és döntési jogokat a központi állam felől a kisebb egységek felé tolják (régió, megyék). Nagy országról lévén szó, ez fontos, mert egyes kérdésekben (a legfontosabb az egészségügy) azt feltételezik, hogy a helyi szintek jobban tudnak gazdálkodni, közelebb vannak a reális helyi igényekhez, jobban tudják kalibrálni a szolgáltatást. Ez lenne az elmélet….

2001. óta az a helyzet, hogy az adók egy részét megkapják a régiók, és abból jól-rosszul (és nem kizárólagosan csak abból) megoldják pl. az egészségügyi ellátást. Az egészségügyet mondom mindig, mert ez a legfontosabb és legdrágább szolgáltatás, amit nekik kell megszervezni. Viszont a hozzávaló pénz mennyiségéről az állam dönt (adók mértéke), és az állam is szedi be.

Mi ezzel a gond?

Több is. Pl. a régiók és az állam között több per is folyik, mert ugyan a régiók kompetenciája évtizedek óta nő, de a források nagyságáról (mennyi adót fizessen az ember) és beszedéséről az állam gondoskodik. Azaz a régiók egyre több témában egyre több pénzt költenek, de nem a saját pénzükből, hanem az állam által nekik kiutalt összegekből (ami nem feltétlen fedezi a költségeket).

Sok esetben ha nagyon nagy a hiány egy adott régióban, az állam a központi (másra szánt) közös pénzből besegít. Emiatt ha egy adott régió rosszul gazdálkodik, tulajdonképpen úgyis ki lesz segítve, és a rossz munkát végzők nem lesznek megbüntetve. Ennek másik oldalán állnak a jól gazdálkodó régiók, amelyek lakói viszont (akár tudtunk nélkül) besegítenek a rosszabbak fentartásába.

2012. óta szinte minden régióban kipattantak olyan ügyek, ahol a régiós tanácsnokok nem megfelelően használtak fel forrásokat, pl. saját választási célra. És bármilyen furcsa, ezzel a központi állam nem tud mit kezdeni (a tanácsnokok pénzét csökkenteni vagy meghatározni, mire költik), mert a régiós autonómia lényege pont az, hogy az állam nem szól bele a költés struktúrájába.

Gyakorlatilag  minden párt egyetért abban, hogy ez a felállás hibás, és nemcsak a források beszedését, hanem az a fölötti rendelkezést is helyi szinten kellene menedzselni ÉS ellenőrizni.

Ide kattintva találod a folytatást.