Infrastruktúra

Az olaszok és a fogamzásgátlás

Nemrégiben Umbriában betiltották az abortusztabletta használatát egynapos kórházi kezelés keretében, ami miatt sokan tiltakoztak. Ennek kapcsán ismét előtérbe kerültek a női reproduktív jogok. Ugyanis papíron végülis minden rendben, csak a napi gyakorlatban jönnek elő a problémák.

il Salto - versione "transitoria" - Nel museo a cielo aperto di MP5.  L'intervista.

Először “politikai” szinten. A fenti tiltás egyrészt azt mutatja, hogy az olasz nők testi önrendelkezésének joga mindig veszélyben van vagy lehet, hiába telt egy 40 év a vonatkozó törvény meghozatala óta. A másik pedig az, hogy a regionális alapon szerveződő egészségügyben az ezzel kapcsolatos döntések sajnos mindig az aktuális politikai kurzustól függenek (a jobboldal ugye nem annyira szereti a döntést a nők kezében hagyni), és hát ez sem túl szívderítő.

Ha “lejjebb” jövünk, a fogamzásgátlás mindennapi gyakorlatába, főleg a hozzáférés kérdéséhez, ott vannak a problémák. 2016-tól megszűntették a fogamzásgátlók ingyenességét országszinten, azóta egyes régiók dönthetnek az esetleges ingyenességről. És akkor vissza is kanyarodtunk ahhoz, hogy politikai kurzustól függ, támogatják-e.

Olaszországban (is) a fogamzásgátlás még mindig szinte kizárólag a nők felelőssége és költsége. Nyilván egy jól kereső nőnek ez nem egy nagy tétel, de figyelembe véve, hogy a nők kb. 50%-a nem végez fizetett munkát, illetve ha dolgozik is, kevesebbet keres, nekik az a havi 20 euró sem mindegy. Az pedig, hogy dönthet-e arról, vállal-e gyereket, az iskolázottságára, munkájára is hatással lesz. Ezért egyes nőgyógyász-szövetségek és feminista csoportok az Egészségügyi Minisztériumra próbálnak nyomást gyakorolni. Törvények ugyanis vannak, csak a gyakorlat hibádzik.

Míg van azért jó példa más országokból:  Svédországban a 21-26 éves nőknek ingyenes a fogamzásgátló tabletta, majd évi 10 euróba kerül, Portugáliában viszont mindig ingyenes is marad, Szlovéniában ez ráadásul alkotmányos jog. Olaszországban jelenleg néhány régió figyel erre, Puglia, Emilia Romagna, Piemonte, Toszkána, Lombardia e Marche. 2008-ban Puglia  volt az első, ahol ingyenesen osztottak fogamzásgátlót a 24 éven aluliaknak, Emilia Romagna-ban és Piemonte-ban 26 éves korig ingyenes, illetva ha munkanélküli a nő. Toszkána és Marche 26, Lombardia 24 éves korig biztosít ingyenességet. Ez mind szép, de ezen kívül az ország másik 14 régiójában nincsen semmi támogatás.

Emellett nagyon minimális a szexuális felvilágosítás az iskolákban, és folyamatos a forráselvonás az állami nőgyógyászati rendelőktől. A fiatal lányok 84%-a csak az internetről tájékozódik a szexualitásról, és 76%-uk sosem megy nőgyógyászhoz.

A rendelők száma az 1993-as 2725-ről 1944-re csökkent 2019-re. A családorvosok ilyen irányú tájékozottsága nem valami jó, 20 évvel ezelőtti gyógyszereket írnak fel, ha egyáltalán.

2016-ban Olaszországban átlagosan a nők 13,8%-a használta a fogamzásgátló tablettát, a terhességek 6,5%-a végződött abortusszal. Itt is hatalmas a különbség észak és dél között: északon a nők 18%-a, Közép-Olaszországban 13%-a, délen csak 7,6%-a használ tablettát (Szardínia úttörő a maga 28%-val). Ennek eredményeképpen pedig 4-ből egy aktus védekezés nélkül jön létre, és 4 terhességből egy nem tervezett, illetve egyes felmérések szerint a terhességek 50%-ban felmerül az abortusz gondolata a nőkben.

Forrás ittés itt.

Infrastruktúra

Vírushelyzet

Rengeteg helyen rengeteg véleményt / tudósítást / elemzést lehet olvasni, szerintem mindenki követi valamilyen szinten az eseményeket.
Én csak néhány adalékot írok, ahogy én látom a helyzetet Toszkánában. A lényeg, hogy rettegésre, pánikra egyelőre nem látok okot, de legyünk azért óvatosak.
– A karantént több értelemben használják a mindennapokban:  az egyik a területi (állam által elrendelt) – ez az, amikor az adott megyékből nem engednek kimenni. A hétvégén északon lezártak jó néhány megyét, ami azt jelenti, hogy kb. 16 millió ember nem mehet onnan ki. Elméletileg. Mert a gyakorlatban olyan nagy fizikai korlátok egyelőre nincsenek, ezért többen elindultak dél felé. Az autópályák is átjárhatóak, hiszen az átmenő forgalom is lehetséges továbbra is. A zárlat durván hangzik, de gyakorlatilag azért van az egész karantén, hogy ne vigyék szét a fertőzést.
Risultato immagini per province in quarantena
A karantént másik értelemben meg akkor használják, amikor valakiről kiderül, hogy vírushordozó / vagy olyan helyről jön, ami a piros zóna részét képezi, ezért fennáll a veszélye, hogy elkapta, emiatt önkéntes házi karanténba vonul, nem megy ki otthonról, nem érintkezik másokkal stb.
– A kormány azt ajánlja az egész országra nézve a karanténen túl is, hogy feleslegesen ne menj sehova (sportolás, szórakozas – be is zárt minden mozi, konditerem, koncert, sporttevékenység stb), lehetőleg maradj otthon, de pl. orvoshoz, boltba elmehetsz, az nyitva van. És ugyan a sulik zárva vannak, az emberek dolgozni viszont járnak.
– Miért van a karantén? Az alap probléma az, hogy akiknel súlyos tüneteket produkál a vírus, azoknak intenzív osztályon kell lenniük (lélegeztetőgép, egyéb orvosi segítség mellett, ugyanis a légzést nehezíti meg a betegség). Intenzív osztályos ágyból viszont nincsen nagyon sok (ahogy általában befekvős kórházi ágyakból sem), mert az utóbbi évtizedekben egész Európában az volt a policy (anyagi, infrastrukturális okokból), hogy minél hamarabb meglegyen az orvosi ellátás/ műtét, aztán mindenki otthon gyógyuljon, mert az olcsóbb (ezért a sok ambuláns műtét, stb). Ez nagyobb járvány esetén gond, mert nem jut  minden súlyos esetben mindenkinek kórházi ágy, pláne nem az intenzíven. És nyilván senki nem szeretne abba a helyzetbe kerülni, hogy döntenie kelljen, két beteg köztül melyiknek adja oda inkább a szükséges lélegeztetőgépet. Ezért lenne mindennél fontosabb megállítani az esetszám növekedését.
Jelenleg a tervek szerint bevonják az ellátásba a privát egészségügyi intézményeket, ha az nem elég, akkor akár hotelekben is elhelyezhetik a betegeket (ez mondjuk nem oldja meg a teljes ellátást, hiszen komolyabb gépekből csak adott számú van). A rendes létszámon felül plusz 20.000 egészségügyi dolgozót mozgósítottak (nyugdíjasok, orvostanhallgatók, akik még nem értek a szakképzés végére, tehát még nem dolgoznak hivatalosan, segédszemélyzet stb), akiknek egyelőre 6 hónapos szerződést adhatnak, hogy legyen elegendő ellátó személyzet.
– Firenze mindenesetre tök üres, annyi hatása nyilván van a rendelkezéseknek, hogy az emberek óvatosabbak, nem feltétlen jönnek-mennek úgy, mint előtte (akik meg igen, azokra lesújt a népharag).
Több orvossal is beszéltem itt a környéken, szerintük alapvetően aggodalomra nincs ok. Érdekes, hogy maga a betegség egyiküket sem ijeszti meg nagyon, kb. az influenzával tartják egyformának – csak az esetszám (és a nem elegendő kapacitás) miatt lehet gond.
Toszkána egyelőre jól áll, relatíve kevés a fertőzés. A boltokban van minden, ha alkalmilag el is kapkodnak ezt vagy azt, másnap már ugyanolyan teli polcokkal vár  a bolt. Azt mondják, hónapokra elegendő készleteik vannak.
– És ne feledjük, valószínűleg épp ennyi eset van más országokban is, csak ahol nem tesztelnek mindenkit, ott nem tudnak valós esetszámokat – márpedig Oo-ban kb. 50 000 tesztet végeztek el eddig (napi kb. 1000-et azóta is), míg pl. Mo-n 230-at (ez a röhej kategória). De akár pl. Svájcban is csak akkor foglalkoznak vele, ha már előrehaladott tüneteket produkál az ember. Addig sem jelenik meg a statisztikákban, ugye…
Más országokban csak azokat tesztelik, akik már tüneteket produkálnak, míg itt minden olyan családtagot/ismerőst, aki egy hordozóval kapcsolatba kerülhetett, azaz rengeteg embert.

A vírushordozók egy része nem produkál egyáltalan tüneteket, a gyerekek úgy tűnik sokkal kevésbé kapják el, a betegség leginkább a már más betegségekben legyengült és / vagy idős emberekre veszélyes.

– Ez egyébként gyakorlatilag egy élesben folyó teszt – egy nyugati demokráciában, békeidőben még nem volt ilyen horderejű és kiterjedésű járványügyi intézkedés.
– Rengeteg gazdasági kárt okoz már most ez ez egész. Ugyanakkor nem tudjuk még azt sem, mi lesz holnap. Lehet, hogy most ugyan veszteség és imázsprobléma ez Olaszországnak, de talán hamarabb túljutunk rajta, míg a többi országban még csak most ébredeznek – márpedig a vírus nem áll(t) meg a határokon, ez egészen biztos.
Infrastruktúra, Zöld szemmel

Zöld témák – a szemét

Tegnap az EU új kormánya bejelentetteaz európai green deal – európai zöld megállapodás programját, amely egyes elemzők szerint Európa “ember a holdon pillanata”, azaz igen jelentős, még ha egyelőre inkább csak szimbolikus gesztusa. 2019-ben mindenesetre felerősödött a klímaváltozás következményei miatt aggódó csoportok hangja, olyannyira, hogy ezt már az európai “kormány” sem hagyhatja figyelmen kívül.

De hogy áll Olaszország ebben a kérdésben? 

Risultati immagini per rifiuti

A sok aspektusból először a szeméttermelésről írnék. 

Alapvető élményem, hogy bármely bevásárlásból hazaérve csak a kipakolásnál a megvárásolt cucc negyede, harmada egyből a szemétbe megy. Mindenkinek megvan, hogy ha egy tubus fogkrémet akar venni, akkor leemel a polcról egy celofánnal összefogott kétdobozos csomagolást, ahol a két papírdobozban két tubus található. Ha nincs szerencsénk, akkor a celofánon még van valami ráragasztott reklám/akció/bón is. Ennek nagy része egyből szemétbe megy.

Ilyesmire gondolok:

Risultati immagini per dentifricio confezione

Persze, az ember legyen tudatos, de az van, hogy rengeteg termékből, rengeteg márkából egyszerűen nem találunk olyan csomagolást, ami kevesebb szemetet jelentene. Nyilván reklámcélokból van rajta, meg hogy “szebb, kivánatosabb” legyen a termék. És azért lehetséges, mert e pillanatban a termelő nem fizeti meg a termékéből keletkező szemét kezelésének árát (vagy csak részben). Ez egy olyan rejtett költség, amit a fogyasztó fog megfizetni (részben a szemétszállítás díjával, részben pedig simán az adójából szemétkezelésre szánt pénz képében). Éppen ezért nagyon nehezen tudja eurósítani, hogy mennyibe kerül az neki, hogy ennyi csomagolással veszi meg az adott terméket.

Akkor a költségekről néhány szót

Egy 2017-es tanulmány (Rapporto sui rifiuti urbani di Ispra) szerint:

  • a lakossági szemétkezelés teljes éves költsége 10,209 milliárd euró volt 2016-ban. (2005-ben 7,288 milliárd volt, azaz hatalmasat nőtt néhány év alatt).
  • A tonnánkénti ár 2016-ban 333 euró. Az egy lakosra jutó költség 167 euró (délen jóval több, mint északon, de most vegyük az általános olasz statisztikákat).
  • A szemétkezelés költségének nagy részét a szemátszállítási díjból fedezik (tari). 2016-ban a tari a költségek 98,9%-át fedezte. Ez az adó néhány éve létezik, pontosan azért hozták létre, hogy dedikáltan erre befizetett adóeurókból kezeljék a szemétkérdést. Egyébként sokan panaszkodnak is arra, hogy milyen sokat fizetnek, pedig nyilván előtte is ki kellett fizetni ezt a költséget, csak akkor az általános adókból tették, így rejtve maradt a fogyasztó előtt. 
  • Minden állampolgár 165 eurót költ egy évben erre – megint csak átlagosan. 
  • Általában véve olcsóbb a szétválogatott szemét kezelése, mint a nem differenciáltan gyűjtötté (178,4 euró/tonna szemben 284,5 euró/tonnával).
Risultati immagini per rifiuti
Sajnos elég gyakran találkozunk ezzel a képpel a szemétgyűjtők környékén.

Na de mennyi szemetet termelünk egyáltalán? 

Az EU-ban a teljes szemétmennyiség (2,5 milliárd tonna) kb. 10%-át termelik a háztartások – de mégis a legsokfélébbek (azaz a legnehezebben kezelhetők) a változatos összetételük, eredetük miatt.

2005 és 2016 között a fejenkénti megtermelt szemét mennyisége 7%-al csökkent az EU-ban. Természetesen nem egységesen mindenhol. Dániában, Németországban, Görögországban, Máltán és Csehországban csökkent, míg Nagy Britanniában, Magyarországon, Spanyolországban, Romániában és Hollandiában nőtt a szemét mennyisége. Ezzel együtt az egy főre eső szemétmennyiség még mindig magasabb Dániában, Cipruson,  Máltán és Hollandiában, mint Romániában, Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában. Ez általában attól függ, mennyire fogyasztói / gazdag az adott társadalom.

Olaszország fejenként 497 kg szemetet termel egy évben, ezzel az EU átlagában van.

Az alábbi  listában azt is látjuk, hogy mennyit hasznosítanak ebből újra (percentuale di riciclo e compostaggio) és mennyit égetnek el (percentuale di smaltimento)

szemet 1

szemet2
Forrás itt

Mit kezdünk a szeméttel? 

A legjobb persze az lenne, ha meg sem termelnénk a szemét nagy részét – hiszen bármit kezdünk vele UTÁNA, az energia és pénz (ne andalodjon el senki, hogy milyen ügyesen újrahasznosítjuk).

Ez persze utópia, ezért van egy hierarchia a szemétkezelésben (amit az EU szabályoz):

  • megelőzni a szeméttermelést,  illetve újrahasznosítani: mielőtt kidobjuk a terméket, probájuk meg másként felhasználni.
  • recikláljuk. Idetartozik a komposzt is. Az alapértelmezés (sokan kritizálják) szerint idetartozik az is, amikor az elégetett szemétből pl. hő lesz, amit felhasználunk.
  • lerakás és megsemmisítés az utolsó a listában. 

Az EU- statisztikákszerint a 2016-ban a városi szemét 47%-át recikláltuk. Hatalmas különbségekkel az egyes országoknál:

  • A megsemmisítés szinte nem is létezik északon (Belgium, Hollandia, Svédország, Dánia, Ausztria, Finnország), itt leginkább reciklálják és hőt termelnek belőle. 
  • Németország és Ausztria a legtöbbet recikláló ország.
  • A kelet-, és dél-európai országok sajnos a lerakás mellett vannak  (Málta, Ciprus, Románia több, mint 80%-ban; Magyarország, Horvátorszég, Lettország, Szlovákia, Bulgária több, mint 60%-ban; Spanyolország, Csehország és Portugáliakb. 50% mértékben).
  • A többiek (Észtország, Luxemburg, Franciaország, Írország, Szlovénia, Olaszország, Nagy Britannia, Lengyelország) kb a szemét 1/3-át larakóba teszik, és kb. 40%-át újrahasznosítják (égetéssel is).  
Folyt. köv.
Infrastruktúra

Levegőcsere

Piante tropicali per rigenerare l'aria in un supermercato: il primo esperimento a Firenze

Firenze Novoli részén egy coop szupermarketben érdekes technikai “újítással” szeretnék a levegő minőségét javítani. A szupermarket területén egy miniüvegházba trópusi növényeket telepítettek (a banántól a fikuszik), és innen a növények által termelt oxigént egy csőrendszeren át kivezetik az üzlet légterébe, amivel a természetes légtisztítást szeretnék biztosítani.

A “levegőgyár” nemrég kezdte működését, és egyelőre hat hónapra tervezik. A Firenzei Egyetem és egy spin-off vállalkozás üzemelteti és hat hónap után kiderül, hogy a ráfordítás megérte-e.

Aki kíváncsi rá, a San Donato bevásárlóközpontban találja, az egyik legszebb coop áruházban.

Cikk itt.

Infrastruktúra

Overturism

Azaz “túlzott elturistásodás”. Firenze jól ismeri a jelenséget, ahogy a számok is mutatják:

  • 11 000 Airbnb szállás van a városban, ebből
  • 8 000 az Unesco által védett területen (azaz a belvárosban). (2015-ben még csak a fele volt ez a szám).
  • a központban négyzetkilométerenként 217 ételárusító bolt van
  • 2018-ban 13,5 millió turista látogatta meg a várost (és ebben nincsenek benne azok, akik pl. barátoknál szálltak meg)

A legrosszabb talán az a félnapos turista, aki épphogy leszáll a buszról, egy-két órát itt tölt, megcsinálja a kötelező selfie-ket, majd továbbindul. A városnak ebből csak a környezeti terhelés és szemetelés marad. És az ilyen turistatömegek által a helyi lakosoknak okozott nehézségek. Bevétel szinte semmi.

Ahogy egy, a jelenséget kutató professzornő rámutat, az elmúlt 30 évben exponenciálisan nőtt a turisták száma, akik ezzel párhuzamosan egyre rövidebb időt töltenek el egy adott helyen. Utazók helyett turisták lesznek. 30-40 éve kevesebben utaztak ugyan, de azok 2-3 hetet is eltöltöttek valahol (ld. a klasszikus nyaralás a ’70-es években), szemben a mai átlagos 2,5-3 nappal, amit egy turista egy városra, vagy akár régióra szán. Azt is az év egyes kiemelt időszakaiban (hosszú hétvégék, téli szünet, nyári szünet stb).

Mi ennek a következménye:

  • mindenekelőtt a környezetszennyezés: a teljes széndioxidkibocsátás 8%-át a turizmus okozza, leginkább a repülős utazás  és általában az utazás (a 8-ból 5%-ot). Mégpedig egyre többen ezt használják arra, hogy 2-3-4 napra eljussanak egy külföldi városba. 
  • társadalmi változások – a helyi lakosok kultúrája és identitása is megszenvedi. Amikor menekülni kell a belvárosból, mert egy hosszú hétvégei napon egyszerűen lépni nem lehet egy olyan kisvárosban, ahol egyébként nagyon szuper lenne élni, ha nem lenne benne milliónyi turista. Hogy nincsen – vagy nagyítóval kell keresni – egy olyan éttermet, ahová jó szívvel ül be a helyi, hiszen minden arra van kitalálva és árazva, hogy az egyszeri, soha vissza nem térő turista minél többet fizessen érte.  
  • Hogy eltűnnek a helyi boltok, olyan drágák a bérleti díjak, hogy csak a nagyobb üzletláncok tudják megfizetni a nagyobb, szebb helyeket (és aztán eljön ide az amerikai tinédzser, hogy fél napját a firenzei H&M-ben shoppingolással töltse).
  • Vagy a másik jellemző, hogy az üzletek nagy része ételt és italt árul, jó magas áron – mert ez az, amit minden egyszeri turista is megvesz, akár a félnapos itt-tartózkodása alatt is.  
  • A lakbér és a lakások ára úgy megemelkedik, hogy egy helyinek esélye sincsen megfizetni, ezért kiszorulnak a belvárosból. 

Risultati immagini per troppi turisti a firenze

És mi lehet erre a megoldás:

  • amit a város tehet, az az, hogy csak adott számú üzletet engedélyez, előre meghatározott profillal 
  • meg lehet próbálni elterelni a turistákat a nagyon kicsi városközponttól más látnivalók felé – hogy Toszkánánál maradjunk, pl. nagyon kevesen ismerik akár már Prato vagy Pistoia városát, a Medici villákat, pedig ez utóbbiak is a világörökség részei. 
  • másutt (Velence, Barcelona) akár fizetős belépéssel is próbálkoznak, ami nyilván emeli a bevételeket, de a problémát magát nem orvosolja. És részben ilyen már van Firenzében is, hiszen pl. a turistabuszok egészen magas összegeket fizetnek azért, hogy behajthassanak a központba (ezt nyilván a turistákra hárítják). 
  • tudatosítani az emberekben, hogy nem feltéten az az érték, hogy selfie-t készít egy ismert szobor előtt, hanem ha annyi időt eltölt egy adott helyen, hogy valóban megismeri / megérti egy kicsit (na ez a legnehezebb). Ezzel összhangban születnek a slow tourism kezdeményezések és projektek, az összképet tekintve egyelőre korlátozott sikerrel.

Risultati immagini per troppi turisti a firenze

Megoldás egyelőre tehát nincsen, csak az biztos, hogy egyre dühítőbb és kiábrándítóbb az egész a helyi lakosoknak (főleg ha nincsen nagymamától megörökölt lakás, amit feketén ki tudnak adni…).

Cikk itt. 

Infrastruktúra

A toszkán szivarról

Olaszország jelenleg a világon a 18. legnagyobb dohánytermelő (adat itt), és az EU-n belül a legnagyobb mennyiséget termeli (a teljes EU-s mennyiség 1/4-ét). A termelés 18 000 hektáron folyik Campania, Veneto, Umbria és Toszkána régiókban.

Toszkánában Valtiberina és Valdichiana területén (azaz a Tiberis és az Ichiana folyók völgyében) termelik a dohányt, kb. 1600 hektáron. Valdichiana-ban termelik a teljes olasz dohánymennyiség 80%-át, és ebből lesz a toszkán szivar (sigaro toscano – alapanyaga a kentucky típus).

Aki szokott néha Arezzo megye útjain autózni, egészen biztosan belefut a dohányültetvényekbe.

Risultati immagini per produzione tabacco toscana

Egy kis történelem

A dohány termelése 200 évre nyúlik vissza, dokumentumok őrzik pl. egy 1815-ös hatalmas eső eredményeként elvert nagy kentucky ültetvény történetét, amely a firenzei dohánymanufaktúrát komolyan veszélybe sodorta. A vezetés azonnal intézkedett egy sürgősségi ültetésről, az elázott dohányból pedig nagyon kedvezményes árú, kimondottan alacsony minőségűnek tartott szivarokat készítettek. Arra viszont senki sem számított, hogy az elázott dohány erjedésnek indulva egy egészen speciális, és összetéveszthetetlen ízt adott a szivarnak, amely annyira ízlett a fogyasztóknak, hogy még többet szerettek volna belőle venni. A vásárlói igényre válaszul három éven belül felállt az új rendszerű szivargyártás, és megszületett a toszkán szivar, amely Gianni Brera leírása szerint “meleg és kék ízt ad, amely elönti a szájat és úgy megy neki a nyálkahártyának, mint egy démoni lehellet” (spire azzurre e calde che invadono la bocca e aggrediscono le mucose come un fiato demoniaco).

Az erős karakterű szivar megnyerte az ország fogyasztóit, és egyre többet gyártottak a firenzei dohánygyárban (antica manifattura di Firenze). A nagyherceg aztán 1853-ban átköltöztette a gyárat Luccaba (convento di Porta Sant’Anna di Lucca), hogy a várfallal körülvett város gazdaságát fellendítse.

A toszkán szivar története szorosan kapcsolódik a szivarsodró nők történetéhez, akikre az 1800-as évek végétől a szivar készítését bízták (majdnem teljes egészében).

Velük kapcsolatosan számos legenda és (gyakran túlzó) sztori keringett, pl. hogy a combjaik között sodorják a szivart. Ezek a történetek elfedték a kemény munkát, amelyet ezek a dolgozó nők végeztek a gyárakban. Ugyanakkor ők voltak az első munkásnők, akiknek sikerült szervezetten jogokat kiharcolni. 

Az ország egyesítése után exponenciálisan emelkedett a szivarsodró nők száma, míg az 1900-as évek elején ez lett a legnagyobb számű női munkást alkalmazó szektor (12 000 fő, amely az 1. vh kezdetére 16 000-ra emelkedett).

A nehéz munka, a velük szemben alkalmazott visszaélések, a túl szigorú kontroll miatt fellázadtak, több jogot kérve. Luccában tetőzött a lázadás 1912-ben, ahol a napszámos szivarsodró nők a rendelkezésre álló dohány rossz minősége miatt is tüntettek, ami miatt nem volt lehetőségük az előírt napi darabszámot teljesíteni.

A tüntetések eredményeként javították a munkafeltételeket, sőt, a gyárakban pl. gyermekmegőrzőket is telepítettek, hogy segítsék a nők munkáját.

Risultati immagini per produzione tabacco toscana

A szivarsodró nők munkája a mai napig elengedhetetlen, a legdrágább és legjobb minőségű szivarokat teljes egészében ők gyártják. A siker titka, hogy megfelelő mennyiségű dohányból rendkívüli kézügyességgel megsodorják a szivart. Ha levegő maradna a szivarban, vagy túl sok lenne a dohány, a szivar nem szelel.

Risultati immagini per sigaraie

A gyártás ma

A manufaktúrában ma 40 szivarsodró nő dolgozik, és minden reggel ők veszik ki a saját zsákjukba a megfelelő mennyiségű (előre vágott) dohányt. A munkaasztalra kent ragasztóra ráteszik és kisimítják a papírt és beleteszik a megfelelő mennyiségű dohányt, amelyet “megfésülnek” (ezzel levegőcsatornákat képeznek, amelyek segítik majd az égést). Ezután feltekerik a szivart 3 rétegben. Majd a végeit lecsípve méretre vágják.

A Toscano Originale, Toscano Originale Selected, Presidente, Millenium és Moro márkákat készítik ma Luccaban. 

Risultati immagini per produzione tabacco toscana

 

És végül néhány adat:

  • 1938-39-ban 423 millió toszkán szivart gyártottak,
  • a 20. század második felében mind mennyiségileg, mind minőségileg visszaesett a termelés,
  • de sikerült visszakaposzkodnia, és az elmúlt 10 évben ismét megduplázódott a termelés 110 millió darabról (2006) kb. 196 millióra (2016),
  • ebből 3 milliót kézzel készítettek,
  • 29 milliót külföldön értékesítettek több mint 50 országban,
  • a manufaktúra éves bevétele kb. 98 millió euró,
  • több mint 450 embert foglalkoztatnak.

 

Cikkek:

itt

itt 

Infrastruktúra

A válások piaca Olaszországban

Sok külföldi még mindig azt gondolja, hogy Olaszországban erősek a katolikus hagyományok, fontos a család, ezért kevesebb a válás is. De ahogy más sztereotípiák esetében,  itt is haladt előre a világ, és más országokhoz hasonlóan Olaszországban is megnőtt a válások száma.

1991. óta egészen pontosan megnégyszereződött: ma 100 házasságkötésre 49 válás jut.

Ez az adat társadalmi és kulturális változásokat jelez, és már elérte a piac ingerküszöbét. 

Risultati immagini per divorzio

Olaszországban 4 percenként elválik egy pár, gyakorlatilag a házasságkötések fele válással végződik. Ez még 2007-hez képest is nagy növekedés, akkor 100-ból 20 pár döntött a válás mellett.

A párok átlagosan 17 év házasság után döntenek a válás mellett, de 23,5 %-uk 25 év házasság után válik. “Csak” a házasságok 12%-a végződik 5 éven belül válással.

A legtöbb válást az 55-64 éves korosztályban mérik.  A 60 év felettiek válást grey divorce-nak is hívják, és nagyban köszönhetően azoknak a társadalmi változásoknak, amelyek az elmúlt évtizedben következtek be:

  • nőtt az élettartam, ezért 50-60 évesen még mindig 20-30 életévre számolhat az ember, amit már nem feltétlen akar beletörődéssel egy nem kívánt házastárs mellett leélni
  • egyre kevésbé néznek furcsán az elváltakra, nem igazán van társadalmi nyomás az együttmaradás mellett: önmagában a házasság hossza nem feltétlen jelent sikeres életet – és  ahogy nő a válások száma, ez annál inkább így lesz
  • a nők anyagi függetlensége, mivel egyre többen dolgoznak
  • és a felek nem feltétlen akarnak megfelelni külső elvárásoknak, egyre inkább a belső boldogságkeresés után mennek

A változásokat jól jelzi, hogy ősszel Firenzében konferenciát is rendeznek a válásokról, illetve létezik már ún. agenzia del divorzio (válási ügynökség), amely szolgáltatásai között az alábbiakat ajánlja:

  • jogi, pszichológiai, gyakorlati tanácsadás,
  • költözéssel kapcsolatos teendők
  • háziállatok gondozása
  • új munkahely keresése (ha máshová költözik az ember)

Milánóban pedig válási képzést is lehet végezni (Corso per divorzio) amerikai mintára.

És a Wedding planner mellett látezik már Divorce planner is.

Válni sosem könnyű, még akkor sem, ha már társadalmilag, egyénileg elfogadottabb, mint pár éve, vagy évtizede, de nyilván megkönnyíti a döntést, ha megfelelő anyagi háttere van mindkét félnek. Az olaszok ezt egyre jobban tudják, ami abból is kiderül, hogy a házasságkötések 70%-ban már nem kérik a vagyonközösséget.

Ugyanakkor ha a feleség külföldi (különösen, ha egy szegényebb országból jött ide), itt nem rendelkezik vagyonnal, esetleg lemondott a saját munkájáról a gyerekek nevelése miatt (vagy sosem sikerült neki munkát találnia), különösen ki van szolgáltatva, illetve a lehetőségek hiánya miatt gyakran belekényszerül egy rossz házasság fenntartásába.

Az olasz állam különösen védi az olasz gyerekeket, sokszor még a saját külföldi édesanyjuktól is: ha nincs megegyezés a válás tekintetében, nem költözhet haza az országába az anya gyerekeivel, illetve ha meg is próbálja, az állam utánanyúl a gyerekeknek.

Infrastruktúra, Kultúra

Maffia – az eredet

Illetve olaszul inkább mafia-ról fogok néhány bejegyzést írni a napokban.

Kezdjük az eredettel. A szó etimológiája bizonytalan, néhányan az arab maḥias (millanteria – htvenkedés, dicsekvés) szót, mások a toszkán maffia (miseria -nyomor) szót sejtik mögötte, egy folklórtudós (Pitré) viszont egy szicíliai argó szóból eredezteti, amely szépség/bátorságot jelent.

A maffia első fontosabb említése 1837-ben egy szicíliai dokumentumban található (Regno delle due Sicilie Pietro Calà Ulloa), aki az alábbiakat írta a jelenségről:

«Ci sono in molti paesi delle fratellanze, specie di sette che diconsi partiti, senza riunione, senza altro legame che quello della dipendenza da un capo, che qui è un possidente, là un arciprete. Una cassa comune sovviene ai bisogni, ora di fare esonerare un funzionario, ora di conquistarlo, ora di proteggerlo, ora d’incolpare un innocente… Molti alti magistrati coprono queste fratellanze di una protezione impenetrabile”.[6]»

“Sok faluban van afféle testvériség, amolyan szekta létezik, amelyet csak a vezetőtől való függés tart össze, aki lehet földtulajdonos vagy akár egy főpap is. Közös kasszájukból fedezik a költségeket, ami lehet egy ügyintéző felmentése, vagy lefizetése, védelemnyújtás, ártatlanok megvádolása… Sok magasrangú bíró védelmezi ezeket az áthatolhatatlan testvériségeket. ” 

Általában azt mondhatjuk, hogy az 1800-as évek közepén született a maffia. Hogy mi volt az eredete, arra több elmélet is van:

Az első elmélet

A szicíliai társadalomnak három főbb rétege volt: a nagybirtokosok, a napszámosok, és a kettő között valahol a massaro-k – a nagybirtokosok felfegyverzett őrzői, akik a napszámosokat terrorizálták, alkalmilag a brigantikkal (csavargók) összefogva, és akik egyfajta önbíráskodási rendszert működtettek.

A tolvajok, brigantik, lázadók ambivalens viszonyban voltak a massari-kkal, hol összefogtak, hol egymás ellen mentek.

A napszámosok szolgálták a massari-kat is, és alkalmilag lehetséges szövetségest láttak bennük a nagybirtokosok ellen – ez utóbbiak viszont használták a massari-kat, bár féltek tőlük, megvetették őket, de a napszámosok lehetséges lázadása ellen mégis jónak találták a szolgáltatásaikat.

Egy másik elmélet szerint a maffia a “szicíliai  forradalom” egyik oldalágából született. 

Francesco Bentivegna földbirtokos pártjából, amely 1848-ban Palermoban egy maroknyi felkelővel a hatalmon levő (francia) Bourbon család ellen lázadt.

 

A maffia lassanként ellenőrzése alá vonta a vidéket, a közlekedést, a bányászatot, a városi bűnözést, a bíróságokat, a rendőrséget, az egyéb hatalmi ágakat. A maffiózók egyben vállalkozók, adóbehajtók is lettek – mivel a megtermelt javakból levették a részüket. 

Hogy ez hogy történt, arra az 1864-ben, a moderált baloldal szenátora, Nicolò Turrisi által publikált mű már megkísérelt magyarázatot adni. (Cenni sullo stato della sicurezza pubblica in Sicilia).

Felkelés a Bourbonok ellen

Turrisi elmeséli, hogy 1848-ban és 1860-ban is a tolvajok öreg szektája, a vidéki őrök, a massari-kként élő/dolgozó fiatalok, és a palermói csempészek  felfegyverkeztek. Majd megtörténik a Risorgimento egyik kiemelt eseménye: Garibaldi és 1000 önkéntese megérkezik Szicíliába, hogy a Bourbon hatalom elleni felkelést megtámogassa, és ez olyan jól sikerül, hogy hirtelen igazgató hatalom nélkül marad a sziget.  Így a rendet sem tudják helyreállítani, és ebben a közigazgatási űrben megerősödnek a felfegyverzett, félig bandita csoportok.

Partenza da Quarto.jpg Spedizione dei mille

Két évvel később maga Turrisi hívja mafia-nak ezt a szektát, mikor a felkelésről szervezett parlamenti bizottság előtti meghallgatáson tanuskodik.

Azt mondja, hogy “ezek a felfegyverzett férfiak magukat a birtokosok őrzőinek adják ki, őrzik a nagytulajdont, amely viszont őket védelmezi, de ők ettől függetlenül bűnözők maradnak. A mafiat azok az urak védik, akik használták őket 1848-ban. És ezzel a kör bezárul.”

Információk innen.

Innen is.

Infrastruktúra

Lakásvásárlás Olaszországban – 5

Elérkeztünk a sorozat utolsó részéhez, az előző rész itt található. 

Még néhány “apróságról” lesz szó, melyek azért fontosak.

Az ingatlanszerzés után fizetendő adó mértéke. 

Az olasz állam kedvezményt ad az első ingatlan megszerzése után. Ez az ún. “acquisto prima casa”. Első lakásnak számít, ha még nem rendelkezik a vevő másik ingatlannal, és

  • ha a megvétel után odaköltözik – azaz oda átviszi a residenza-ját
  • vagy ha ugyanabban a városban/faluban van a lakás, ahol a vevő már életvitelszerűen él, azaz ahol a residenza-ja van (akár egy másik ingatlanban, amit bérel, vagy ami nem az övé),  vagy ahol dolgozik (figyelem, itt csak a rendes munkaszerződések számítanak). Ebben a két esetben nem kell residenza-t kérni a megszerzett ingatlanban, akkor is érvényesítheti a prima casa után járó adókedvezményt.
  • a rend kedvéért megjegyzem, hogy a prima casa utáni adókedvezmény érvényesíthető akkor is, ha már van másik ingatlanja a vevőnek (csak az Olaszország területén lévő ingatlanok számítanak, ha pl. Mo-n van ingatlan, az itt nem számít). De csak akkor ha a már igénybevett prima casa adókedvezményt érvényteleníti, azaz az előzőleg megszerzett lakásra kifizeti az adókedvezmény nélküli adó összegét (levonva abból persze a már befizett kedvezményes adó összegét). Ez kicsit bonyolult, de ha a második megvett lakás értéke nagyobb, akkor érdemes ezt meglépni, mert nagyobb értékű lakás esetén a kedvezmény mértéke is nagyobb.

A prima casa után fizetendő adó a lakás földhivatali értékének 2%-a (rendita catastale-ból számolják). A földhivatali érték mindig jelentősen alacsonyabb, mint a piaci érték, ezért kisebb lakásoknál elenyésző lehetne az adó mértéke (pár száz euró), de sajnos (a Renzi kormány egyik intézkedése miatt) a minimum befizetendő adó 1000 euró.

Ha a vevő nem tudja igénybe venni a prima casa adókedvezményt, akkor viszont boros az adó: a vételi ár 9%-át kell az államnak befizetni.

 

A kölcsönhöz kapcsolt biztosítások. 

A bankok ragaszkodnak néhány biztosítás megkötéséhez, ha az vevő kölcsönt vesz fel. Kétféle biztosítás jön szóba:

  • a tűzre és egyéb károkra kötött – ez valóban kötelező
  • az életbiztosítás – ha a vevő megbetegszik, meghal, akkor a biztosítás fizeti a hátralevő kölcsönt. Úgy tűnhet, hogy ez is kötelező, de valójában  nem. Akár rögtön nemet mondhat a vevő a banknak, de még az adásvételi szeződés aláírása után is visszavonhatja a vevő ezt a biztosítást, általában a biztosítás megkötése utáni 2 hónapon belül.

 

Proposta és Rogito között

Szintén a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy az adásvételi folyamat sok esetben háromlépcsős. A proposta (ajánlattétel) és rogito (adásvételi szerződés) között lehetséges még egy compromesso is. Ha nagyobb értékű a lakás, vagy több lépcsőben fizetik ki a vevők, esetleg úgy egyeznek meg, hogy az eladó csak hónapok múlva költözik ki, akkor van, hogy ezzel a köztes compromesso-val kérnek és kapnak egy második előleget is az eladók.

Infrastruktúra

Lakásvásárlás Olaszországban – 4

Ez a sorozat negyedik része, az előző itt található.

Ha már biztos, hogy megkapod a kölcsönt, vagy esetleg nem is kértél, mert kp-vel fizetsz, akkor elérkeztünk a lakásvásárlás utolsó fázisához, amikor a végleges adásvételi szerződést megkötöd. Ennek neve a rogito.

Ez kötelezően közjegyző (notaio) közreműködésével történik.

A közjegyzőt általában a vevő választja, de pl. a kölcsönt adó bankok is szoktak ajánlani néhányat. Lehet előre árajánlatot kérni a munkadíjról, vannak kimondottan drága közjegyzők. Érdemes olyan közjegyzőt választani, aki sokéve dolgozik, ismert a környéken.

A kiválasztott közjegyző bekéri a dokumentumokat és az előre megbeszélt időpontban a vevő és az eladó előtt felolvassa a szerződés szövegét (a szóbeliség nagyon fontos).

Ha minden fél egyetért az elhangzottakkal, akkor aláírják az adásvételi szerződést.

Ha van banki hitel, akkor a bank egy képviselője is megjelenhet – de ha olyan közjegyzőről van szó, akivel az adott bank régóta együttműködik, akkor általában ez nem jellemző.

Ha az eladónak volt az ingatlanra terhelt jelzáloga (ipoteca), amit az eladásból származó bevételével fizet vissza az eladó, akkor viszont megjelenik annak a banknak a képviselője, amely az előző tulajdonosnak a hitelt nyújtotta. Az adásvétellel egyidejűleg átad egy olyan dokumentumot a  vevőnek, amiben igazolják, hogy a  megvett ingatlan tehermentes. Ezzel együtt a jelzálog nem kerül le a lakásról abban a pillanatban, néhány hónap az előző jelzálog földhivatali megszüntetésének átfutása.  De mivel a szerződésben a közjegyző minden lépést világosan leír, szükség esetén azzal az új tulajdonos mindenképpen tudja igazolni, hogy az ingatlan tehermentes.

Az aláírt szerződésről ad egy másolatot a közjegyző, de az eredetiben aláírt példányt csak néhány hét elteltével adja majd át, miután az állami elektronikus nyilvántartási rendszerbe érkeztette.

A közjegyző munkadíja attól függ, hogy kp-vel vagy banki hitellel fizet az ember. A munkadíjban különféle, az államnak fizetendő adók is vannak. Egy 100 000 eurós értékű ingatlan esetén a munkadíj kb. 3000-3500 euró lesz.

Ugyanakkor az új tulajnak egyből meg kell fizetnie az ingatlanszerzés utáni adót, amit a közjegyző átvesz és ő fogja befizetni. Erről még a sorozat utolsó részében lesz szó.