Infrastruktúra, Kultúra

Maffia – az eredet

Illetve olaszul inkább mafia-ról fogok néhány bejegyzést írni a napokban.

Kezdjük az eredettel. A szó etimológiája bizonytalan, néhányan az arab maḥias (millanteria – htvenkedés, dicsekvés) szót, mások a toszkán maffia (miseria -nyomor) szót sejtik mögötte, egy folklórtudós (Pitré) viszont egy szicíliai argó szóból eredezteti, amely szépség/bátorságot jelent.

A maffia első fontosabb említése 1837-ben egy szicíliai dokumentumban található (Regno delle due Sicilie Pietro Calà Ulloa), aki az alábbiakat írta a jelenségről:

«Ci sono in molti paesi delle fratellanze, specie di sette che diconsi partiti, senza riunione, senza altro legame che quello della dipendenza da un capo, che qui è un possidente, là un arciprete. Una cassa comune sovviene ai bisogni, ora di fare esonerare un funzionario, ora di conquistarlo, ora di proteggerlo, ora d’incolpare un innocente… Molti alti magistrati coprono queste fratellanze di una protezione impenetrabile”.[6]»

“Sok faluban van afféle testvériség, amolyan szekta létezik, amelyet csak a vezetőtől való függés tart össze, aki lehet földtulajdonos vagy akár egy főpap is. Közös kasszájukból fedezik a költségeket, ami lehet egy ügyintéző felmentése, vagy lefizetése, védelemnyújtás, ártatlanok megvádolása… Sok magasrangú bíró védelmezi ezeket az áthatolhatatlan testvériségeket. ” 

Általában azt mondhatjuk, hogy az 1800-as évek közepén született a maffia. Hogy mi volt az eredete, arra több elmélet is van:

Az első elmélet

A szicíliai társadalomnak három főbb rétege volt: a nagybirtokosok, a napszámosok, és a kettő között valahol a massaro-k – a nagybirtokosok felfegyverzett őrzői, akik a napszámosokat terrorizálták, alkalmilag a brigantikkal (csavargók) összefogva, és akik egyfajta önbíráskodási rendszert működtettek.

A tolvajok, brigantik, lázadók ambivalens viszonyban voltak a massari-kkal, hol összefogtak, hol egymás ellen mentek.

A napszámosok szolgálták a massari-kat is, és alkalmilag lehetséges szövetségest láttak bennük a nagybirtokosok ellen – ez utóbbiak viszont használták a massari-kat, bár féltek tőlük, megvetették őket, de a napszámosok lehetséges lázadása ellen mégis jónak találták a szolgáltatásaikat.

Egy másik elmélet szerint a maffia a “szicíliai  forradalom” egyik oldalágából született. 

Francesco Bentivegna földbirtokos pártjából, amely 1848-ban Palermoban egy maroknyi felkelővel a hatalmon levő (francia) Bourbon család ellen lázadt.

 

A maffia lassanként ellenőrzése alá vonta a vidéket, a közlekedést, a bányászatot, a városi bűnözést, a bíróságokat, a rendőrséget, az egyéb hatalmi ágakat. A maffiózók egyben vállalkozók, adóbehajtók is lettek – mivel a megtermelt javakból levették a részüket. 

Hogy ez hogy történt, arra az 1864-ben, a moderált baloldal szenátora, Nicolò Turrisi által publikált mű már megkísérelt magyarázatot adni. (Cenni sullo stato della sicurezza pubblica in Sicilia).

Felkelés a Bourbonok ellen

Turrisi elmeséli, hogy 1848-ban és 1860-ban is a tolvajok öreg szektája, a vidéki őrök, a massari-kként élő/dolgozó fiatalok, és a palermói csempészek  felfegyverkeztek. Majd megtörténik a Risorgimento egyik kiemelt eseménye: Garibaldi és 1000 önkéntese megérkezik Szicíliába, hogy a Bourbon hatalom elleni felkelést megtámogassa, és ez olyan jól sikerül, hogy hirtelen igazgató hatalom nélkül marad a sziget.  Így a rendet sem tudják helyreállítani, és ebben a közigazgatási űrben megerősödnek a felfegyverzett, félig bandita csoportok.

Partenza da Quarto.jpg Spedizione dei mille

Két évvel később maga Turrisi hívja mafia-nak ezt a szektát, mikor a felkelésről szervezett parlamenti bizottság előtti meghallgatáson tanuskodik.

Azt mondja, hogy “ezek a felfegyverzett férfiak magukat a birtokosok őrzőinek adják ki, őrzik a nagytulajdont, amely viszont őket védelmezi, de ők ettől függetlenül bűnözők maradnak. A mafiat azok az urak védik, akik használták őket 1848-ban. És ezzel a kör bezárul.”

Információk innen.

Innen is.

Reklámok
Infrastruktúra

Lakásvásárlás Olaszországban – 5

Elérkeztünk a sorozat utolsó részéhez, az előző rész itt található. 

Még néhány “apróságról” lesz szó, melyek azért fontosak.

Az ingatlanszerzés után fizetendő adó mértéke. 

Az olasz állam kedvezményt ad az első ingatlan megszerzése után. Ez az ún. “acquisto prima casa”. Első lakásnak számít, ha még nem rendelkezik a vevő másik ingatlannal, és

  • ha a megvétel után odaköltözik – azaz oda átviszi a residenza-ját
  • vagy ha ugyanabban a városban/faluban van a lakás, ahol a vevő már életvitelszerűen él, azaz ahol a residenza-ja van (akár egy másik ingatlanban, amit bérel, vagy ami nem az övé),  vagy ahol dolgozik (figyelem, itt csak a rendes munkaszerződések számítanak). Ebben a két esetben nem kell residenza-t kérni a megszerzett ingatlanban, akkor is érvényesítheti a prima casa után járó adókedvezményt.
  • a rend kedvéért megjegyzem, hogy a prima casa utáni adókedvezmény érvényesíthető akkor is, ha már van másik ingatlanja a vevőnek (csak az Olaszország területén lévő ingatlanok számítanak, ha pl. Mo-n van ingatlan, az itt nem számít). De csak akkor ha a már igénybevett prima casa adókedvezményt érvényteleníti, azaz az előzőleg megszerzett lakásra kifizeti az adókedvezmény nélküli adó összegét (levonva abból persze a már befizett kedvezményes adó összegét). Ez kicsit bonyolult, de ha a második megvett lakás értéke nagyobb, akkor érdemes ezt meglépni, mert nagyobb értékű lakás esetén a kedvezmény mértéke is nagyobb.

A prima casa után fizetendő adó a lakás földhivatali értékének 2%-a (rendita catastale-ból számolják). A földhivatali érték mindig jelentősen alacsonyabb, mint a piaci érték, ezért kisebb lakásoknál elenyésző lehetne az adó mértéke (pár száz euró), de sajnos (a Renzi kormány egyik intézkedése miatt) a minimum befizetendő adó 1000 euró.

Ha a vevő nem tudja igénybe venni a prima casa adókedvezményt, akkor viszont boros az adó: a vételi ár 9%-át kell az államnak befizetni.

 

A kölcsönhöz kapcsolt biztosítások. 

A bankok ragaszkodnak néhány biztosítás megkötéséhez, ha az vevő kölcsönt vesz fel. Kétféle biztosítás jön szóba:

  • a tűzre és egyéb károkra kötött – ez valóban kötelező
  • az életbiztosítás – ha a vevő megbetegszik, meghal, akkor a biztosítás fizeti a hátralevő kölcsönt. Úgy tűnhet, hogy ez is kötelező, de valójában  nem. Akár rögtön nemet mondhat a vevő a banknak, de még az adásvételi szeződés aláírása után is visszavonhatja a vevő ezt a biztosítást, általában a biztosítás megkötése utáni 2 hónapon belül.

 

Proposta és Rogito között

Szintén a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy az adásvételi folyamat sok esetben háromlépcsős. A proposta (ajánlattétel) és rogito (adásvételi szerződés) között lehetséges még egy compromesso is. Ha nagyobb értékű a lakás, vagy több lépcsőben fizetik ki a vevők, esetleg úgy egyeznek meg, hogy az eladó csak hónapok múlva költözik ki, akkor van, hogy ezzel a köztes compromesso-val kérnek és kapnak egy második előleget is az eladók.

Infrastruktúra

Lakásvásárlás Olaszországban – 4

Ez a sorozat negyedik része, az előző itt található.

Ha már biztos, hogy megkapod a kölcsönt, vagy esetleg nem is kértél, mert kp-vel fizetsz, akkor elérkeztünk a lakásvásárlás utolsó fázisához, amikor a végleges adásvételi szerződést megkötöd. Ennek neve a rogito.

Ez kötelezően közjegyző (notaio) közreműködésével történik.

A közjegyzőt általában a vevő választja, de pl. a kölcsönt adó bankok is szoktak ajánlani néhányat. Lehet előre árajánlatot kérni a munkadíjról, vannak kimondottan drága közjegyzők. Érdemes olyan közjegyzőt választani, aki sokéve dolgozik, ismert a környéken.

A kiválasztott közjegyző bekéri a dokumentumokat és az előre megbeszélt időpontban a vevő és az eladó előtt felolvassa a szerződés szövegét (a szóbeliség nagyon fontos).

Ha minden fél egyetért az elhangzottakkal, akkor aláírják az adásvételi szerződést.

Ha van banki hitel, akkor a bank egy képviselője is megjelenhet – de ha olyan közjegyzőről van szó, akivel az adott bank régóta együttműködik, akkor általában ez nem jellemző.

Ha az eladónak volt az ingatlanra terhelt jelzáloga (ipoteca), amit az eladásból származó bevételével fizet vissza az eladó, akkor viszont megjelenik annak a banknak a képviselője, amely az előző tulajdonosnak a hitelt nyújtotta. Az adásvétellel egyidejűleg átad egy olyan dokumentumot a  vevőnek, amiben igazolják, hogy a  megvett ingatlan tehermentes. Ezzel együtt a jelzálog nem kerül le a lakásról abban a pillanatban, néhány hónap az előző jelzálog földhivatali megszüntetésének átfutása.  De mivel a szerződésben a közjegyző minden lépést világosan leír, szükség esetén azzal az új tulajdonos mindenképpen tudja igazolni, hogy az ingatlan tehermentes.

Az aláírt szerződésről ad egy másolatot a közjegyző, de az eredetiben aláírt példányt csak néhány hét elteltével adja majd át, miután az állami elektronikus nyilvántartási rendszerbe érkeztette.

A közjegyző munkadíja attól függ, hogy kp-vel vagy banki hitellel fizet az ember. A munkadíjban különféle, az államnak fizetendő adók is vannak. Egy 100 000 eurós értékű ingatlan esetén a munkadíj kb. 3000-3500 euró lesz.

Ugyanakkor az új tulajnak egyből meg kell fizetnie az ingatlanszerzés utáni adót, amit a közjegyző átvesz és ő fogja befizetni. Erről még a sorozat utolsó részében lesz szó.

 

Infrastruktúra, Képzések itt ès ott

Iskolaelhagyók

Risultati immagini per abbandono scolastico

2011-ben az olasz középiskolákba járó gyerekek 17,8%-a idő előtt elhagyta az oktatást, azaz bármiféle végzettség nélkül vágott neki a munkaerőpiacnak. 2016-ban ez az arány 14,2% volt.

Ezen ugyan 2017-ben javított valamelyest (14% – szemben az EU 10,6%-os átlagával), de ez azért még messze nem ad okot a derűlátásra.

De kezdjük az elején. Hagyományosan igaz, hogy a mediterrán országokban az iskolai végzettség nem ugyanazt a szerepet játszotta sosem, mint mindjuk a volt kommunista oszágokban. Ennek több oka is van, Olaszországban elsősorban az, hogy a háború utáni nagy ipari felendülés idején kellett a munkás, ezért sokan beálltak a gyárakba dolgozni, és ott tanulták meg a szakmát. Akkoriban a legtöbben onnan mentek nyugdíjba, ahol dolgozni kezdtek, ezért nem is volt nagy szükség arra, hogy papaírokkal igazolják a szaktudásukat, hiszen a gyárban mindenki tudta, ki mihez ért, mit csinál jól, a szakmai (fizetésbeli) előmenetel pedig papír nélkül is elérkezett, miután éveket egy helyen dolgozott az ember.

Az olasz állam emellett sosem szabályozta agyon a különböző szakmákhoz köthető végzettséget – pl. cirkót vagy bojlert a mai napig formális végzettség nélkül szerelhet az ember, vagy hogy egy egészen más példát mondjak, fordító céget is bárki nyithat (szemben pl. Magyarországgal), hiszen abból indul ki a rendszer, hogy ha valaki nem jól dolgozik, annak úgysem lesznek megrendelői.

Az, hogy mely szakmához kell formális képzettség, azon múlik, hogy a szakmai érdekvédelmi szervezetek mennyire ragaszkodtak a formális végzettség megköveteléséhez – és ezt sikerült-e átvinniük a törvényhozón.

Sok szakmában egyéként csak akkor kell szakmai végzettség, ha céget akar nyitni az ember – ha csak alkalmazott, akkor nem feltétlen (ilyenkor a rendszer feltételezi, hogy az alkalmazója felügyeli a tevékenységét).

A szakmai képzések tartalmának meghatározása regionális kompetencia, ami miatt sokáig nem volt átjárás a különböző régiók szakmai végzettségei  között (mondjuk Szicíliában szerzett fodrász végzettséget valaki, azzal elméletileg nem dolgozhatott volna Toszkánában – az elméletileg kitétel azért van, mert ugye sokszor nem is számított a paír egyáltalán, ha a munkát el tudta végezni az ember), ezt később próbálták összehangolni, hogy a munkaerőáramlásnak ne legyenek ilyen akadályai.

A ‘80-as évektől egyre nagyobb igény volt a kodifikált, szabályozott végzettségekre, ugyanakkor az ipari fejlődés is lassult, egyre többen szorultak ki a munkaerőpiacról, illetve nem feltétlen egy munkahelyen töltötték a munkás éveiket, ezért  nagyobb szükség lett arra, hogy be tudják bizonyítani, értenek az adott szakmához. Ezzel kb.  egy időben emelkedni kezdett a lakosság képzettségi szintje is, ami egyébként a mai napig nem túl magas EU-s összehasonlításban:

vegzettsegi szint.jpg

Visszatérve az iskolaelhagyókhoz, íme még néhány érdekesség:

  • a fiúk jelentősen nagyobb arányban hagyják ott az iskolát (6-7% többen)
  • Nagyok a regionális különbségek is, pl. Szicíliában 26,5% szemben Lazio 11,2%-val. De mindegyik régió az EU-s desiderata (10%) felett van. 
  • amikor a duális szakképzést be akarták vezetni néhány éve, az egyik fontos ellenérv az volt, hogy ha a diák elmegy gyakorlatra egy céghez, ahol jónak találják a munkáját, rá fogják beszélni, hogy menjen oda dolgozni azonnal – amit ő a rendes fizetés miatt meg is fog tenni. Ebből is látszik, hogy minden erőfeszítés ellenére még ma sem minden szakmában kell a végzettség, hiszen anélkül is nekikezdhet dolgozni a diák. 
  • a fentiekhez hozzájön még az is, hogy a formális képzettség nem is mindig hoz a konyhára: alulfoglalkoztatottak és alulfizetettek a képzett fiatalok is, ha nincsen (nekik vagy főleg a családjuknak) olyan kapcsolati tőkéjük, amivel munkát tudnak találni. 

A helyzet Olaszországban lassan javul, ezzel szemben Magyarországon ütemesen romlik. Az előző rendszerben alig pár százalékos volt az iskolaelhagyók aránya, de az már régen volt.

A 2016-os 12,4 százalék után 2017-ben a 18-24 év közöttieknek már a 12,5 százaléka hagyta félbe a tanulmányait Magyarországon is. Legutóbb 2006-ban volt ennyire rossz a helyzet, vagyis ez a statisztika 11 éves mélypontot jelent.

Ezzel az adattal az unión belül egyáltalán nem állunk előkelő helyen, a rangsor utolsó harmadában található Magyarország. Mögöttünk csak Portugália (12,6 százalékkal), Bulgária (12,7 százalékkal), Olaszország (14 százalékkal), Málta (17,7 százalékkal), Izland (17,8 százalékkal), Románia (18,1 százalékkal), és Spanyolország (18,3 százalékkal) áll.

Infók itt. 

Magyar adatok itt. 

Infrastruktúra

Nők

Az olasz nők között elég nagy port kavart egy törvénytervezet, amelyet a beterjesztőjéről Pillon-tervezetnek neveztek el.

(A magyar állapotokhoz való bármilyen hasonlóság NEM a véletlen műve – ld. még Orbán és Salvini barátsága).

A törvény beterjesztőjéről sokat nem is érdemes tudni, egy jobboldali (Lega) szenátorról van szó, ennek megfelően homofób és  nőgyűlölő, ugyanakkor ügyvédként bennevan a családi mediáció bizniszben. Ennek később jelentőssége lesz.

Mit is tartalmaz az általa beterjesztett törvényjavaslat? 

Válás esetén a következő szabályokat vezetné be:

  • Kötelező lenne mediátor igénybevétele, a felek költségén. (Akkor is, ha bizonyíthatóan bántalmazó az egyik fél, vagy közös megegyzetéssel válnak). Ráadásul ebben a folyamatban nem hallgatnák meg a gyerekeket (12 év felett), csak, ha mindkét fél beleegyezik,
  • Minden esetben az elvált felek között egyenlően osztanák meg a gyerekek idejét. Mindkét fél lakásában legyen külön hely a gyerekeknek. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a gyerek egy hetet az egyik helyen lakik, egy hetet a másikon. (vagy 2-2 napot, vagy bármennyit, a lényeg, hogy egyenlő megosztásban a két szülő között).
  • Eltörölné a gyerektartást (és “asszonytartást”, ami itt még jár a kevesebbet kereső félnek, aki jellemzően az anya szokott lenni).
  • A gyerek költségeit a felek közvetlen és megosztva fizetik.
  • Az a fél, aki a családi otthonban marad, a másiknak albérletet kell, hogy fizessen.

Sokan, sok oldalról támadják a tervezetet.

Az első kritika az, hogy a gyerek véleményét egyáltalán nem hallgatná meg a rendszer, pedig bizonyos kor felett ki tudják fejezni, mérlegelni tudják, kivel szeretnének lenni. Gyakorlatilag tárgyként kezelnék a kiskorút 18 éves koráig.  A gyerek véleményének meghallgatása a nemzetközi jog szerint is fontos, és több Olaszország által is aláírt nemzetközi konvenció is rendelkezik róla.

A másik fontos kritika, hogy a válás (illetve az előtte levő különválás – separazione) megdrágulna (mediátor igénybevétele), miközben pont ez az a helyzet, amikor minden pénzre szüksége van a feleknek, hogy egy háztartásból kettőt alakítsanak ki.

A megosztott felügyelet miatt is kritizálják. Erre már jó ideje van törvényes lehetőség, és az elmúlt években egyre többen élnek is vele, de semmiképp nem szerencsés, hogy kötelezővé teszik. Hiszen nagyon sok esetben nem is akarja sem mindkét szülő, sem a gyerek, hogy ilyen egyenlően legyen a gyerek ideje szétosztva, és állandóan költöznie kelljen a két otthon között. Vagy egyszerűen nincsen rá lehetőség, mert az egyik fél messze költözik, vagy nem lesz megfelelő lakása.

Hatalmas probléma, hogy a tervezet nem gondol az erőszakot elszenvedő felekre (jellemzően nőkre), pedig abban az országban, ahol hetente egy nőt megöl a (volt) férje/élettársa, rengetegen ki vannak téve akár fizikai, akár gazdasági erőszaknak, nem tehetünk úgy, mintha ez a helyzet nem is létezne. A bántalmazó férjjel nincsen lehetőség mediációra, és nem is kényszeríthető a bántalmazott fél, hogy kivárja, esetleg változik-e a helyzet. Ez az Isztanbuli egyezménnyel is szembemegy.

És akkor most jöjjön némi tágabb kontextus.

1. A megosztott szülőség, amit annyira akar ez a törvény, nagyon szép lenne. Csak már előzőleg is kellene alkalmazni, nem csak utólag. Azaz: miért nem maradnak otthon az apák a gyerekeikkel gyesen? Miért csak 5 nap jár az apának és 5 hónap az anyának? A cégek miért nem adnak lehetőséget az anyáknak, hogy fokozatosan térhessenek vissza a munkába a szülés után, ja, és egyáltalán, ki garantálja, hogy a nő megtartja a munkáját, ha gyereke születik. Elárulom, senki. A nők 70%-a elkényszerül arról a munkahelyről, ahonnan szülni ment.  Ha egy apa sokat van távol a gyerekeitől a munkája miatt, az rendben van (plusz ugye a karrierje is épül), de ha egy anya teszi ezt, akkor az elhagyásnak számít. Miért csak a nőknek okoz problémát a munkájukkal és bevételeikkel kapcsolatosan a gyerekvállalás?

2. A statisztikák szerint az apák kb. 30%-a nem fizet gyerektartást, semennyit, még akkor sem, ha a válás alatt kötelezték őket rá. Ezért rengeteg egyedülűlló anya alapítványokhoz, segélyszervezetekhez fordul, hogy gyerekestül túlélje a heteket, hónapokat. Egy olyan társadalomban, ahol a női munkát eleve kevésbé fizetik meg, és EU-s viszonylatban a legmagasabb a női munkanélküliség/inaktivitás, hogy lehet a gyerek- és asszonytartást teljesen megvonni?

Rendben, legyen így. De előtte legyen egy törvény, amely arra kötelezi a cégeket, hogy ugyanazért amunkáért ugyanannyi fizetést adjanak. Durván büntesse a törvény azokat a cégeket, akik előre bianco felmondást íratnak alá a női munkaerővel, arra az esetre, ha az véletlenül teherbe esne. Legyen törvény, amely egyenlően osztja szét a családi feladatokat a két szülő között. A szülés utáni gyes  alatt az otthonmaradó fél az addigi fizetése 100%-át kapja meg. Legyenek szolgáltatások, elérhető áron (vagy ingyen): bölcsőde, óvoda, amely nem délután 4-kor zár. Legyenek elérhető, alacsony árú szociális bérlakások azoknak, akik egy fizetésből kénytelenek magukat és a gyerekeiket eltartani és vagyonuk sincsen.

***

Forrás itt és itt.

Infrastruktúra

Lakásvásárlás Olaszországban – 2

Az előző rész itt található.

Megvan a lakás, eladó, szeretnél rá ajánlatot tenni. Hogy megy ez?

Egy írásos ajánlatot (proposta) kell tenned az eladó felé. Ha ügynökség által találtad a lakást, akkor rajtuk keresztül megy ez is, az eladóval továbbra sem fogsz találkozni. De az ajánlattal lehet alkudni az árról is.

Az ajánlatba beleírod, hogy mekkora összegért szeretnéd megvenni a lakást. Itt is általában magasabb eladási árat ad meg az eladó, hiszen számít rá, hogy alkudni fog a vevő. De figyelem, ez működik a másik  irányba is: ha van egy nagyon jó lakás, jó áron, ami kapós lehet, akkor elképzelhető, hogy van másik érdeklődő, aki viszont direkt magasabb árat fog kínálni, hogy biztos övé legyen a lakás.

Ebben általában segít az ingatlanos, sugallja, hogy milyen ár elfogadható még a tulajnak, vagy hogy igyekezned kell, mert van más érdeklődő is.

A proposta-t három példányban aláírod, és mehet az eladóhoz. Az eladó meggondolja, és ha elfogadja a kínált árat, akkor aláírja ő is mindhárom példányt. Ha nem, akkor tesz egy ellenjavaslatot és visszaküldi hozzád.

Akárhány kör is van az alkudozásban, amikor sikerült megegyezni a vételárról, akkor még egyszer mindkét fél aláírja a már végleges árat tartalmazó proposta-t.

Fontos, hogy ugyan ezen a ponton a vevő nagy eséllyel még nem is látta személyesen az eladót, de a proposta-val egyidejűleg letétbe kell helyeznie (előlegként) általában 5000 (esetleg 10000) eurót a nevére. Ezt általában bankban érkeztetett csekkel (assegno circolare = bankcsekk, bankutalvány) intézik, de modernebb ügynökségeknél lehet utalni is. Mivel  Magyarországon a csekkezést szerencsére eleve kihagytuk a fizetési rendszerünkből, ezt mi nem nagyon ismerjük. Sőt, a fiatalabbaknak már Olaszországban sincsen saját csekkjük. Ilyenkor, ha az ügynökség vagy az eladó ragaszkodik a csekkhez, akkor lehet a banktól kérni néhány darabot. Ráadásul a circolare típus azt jelenti, hogy ezt az összeget a bankban letétbe kell helyezni, ezzel garantálja a vevő, hogy ha megegyeznek az árban, akkor tényleg hozzájut az eladó ehhez az előleghez.

Ez mutatja egyébként az ajánlat komolyságát.

Ha az eladási árban végül nem tud megegyezni a két fél, akkor az 5000 eurós csekket az eladó visszaadja a vevőnek.

Ha kölcsönt vesz fel a vevő, akkor még a proposta első aláírása előtt beszélnie kell a bankjával, hogy hitelképes-e.

 

 

Infrastruktúra

Olaszosan érdekes – 1

Kötelező autóbiztosítás. (infó érdekelteknek: a legolcsóbb nekem a genialloyd netes biztosítás lett) 

Két év elteltével feljebb kerültem két bónuszfokozattal. Megjött a jövő évi árajánlat.

10%-ot emelkedett.

Felhívtuk őket. Nem a rám vonatkozó biztosítás emelkedett, hanem az állam által kötelező alapárként megadott összeg.

Aha.

Risultati immagini per sikoly 2

Infrastruktúra

Hány ingatlan van Olaszországban?

Olaszországban összesen 74,3 millió ingatlan van, de csak 64,5 milliónak van földhivatali értéke (olaszul rendita catastale), azaz az állam szerint ennyiről állapítható meg, hogy akár adófizetés alanyaként, akár öröklés esetében mennyit ér. De mi az a kb. 10 milliónyi ingatlan, amelynek nincsen földhivatali értéke?

De mielőtt még ebbe belemennénk, fontos információ, hogy az ingatlanokat kategóriákban tartják számon (categorie catastali), ezek nagyvonalakban az alábbiak (nem írom ki végig az összes típust, csak a főbb kategóriákat, amelyeket betűvel jelölnek. További infóért ide kattinthatsz. :

  • A1-A7-ig: lakóingatlanok (a nagyon egyszerű lakóépületektől a villákig és luxusépületekig terjed)
  • A/8: iroda
  • A/11: jellegzetes helyi épület (lehet chalet, trulli etc)
  • B kategória: kórházak, egészségügyi intézmények, árvaházak, diákszállások, kaszárnyák, börtönök, állami hivatalok épülete, iskolák, könyvtárak, múzeumok (nem lukratív célokra használt épületek)
  • C kategória: üzletek, raktárak, fürdők, lovardák (lukratív célokra használt épületek)
  • D kategória: hotelek, színházak, privát egészségügyi épületek, bankok, sportközpontok, termelőegységek, bevásárlóközpontok, agrártermelésre használt épületek.  
  • E kategória: közlekedési állomások,megállók, hidak, erődök, óratornyok, vallási intézmények, temetőben található épületek
  • F kategória: használhatatlan állapotban lévő épület(maradványok), építés alatt álló helyek, kategóriabesorolásra váró épületek. 
Immagine
Ingatlanok kategóriák szerinti megoszlása

 

A romos épületek (ruderi) nem számítanak

A 74,3 millióból 3 millió épület az F kategóriába tartozik (romos, használhatatlan), azaz nem alkalmas bevételtermelésre. További 6 millió olyan ingatlan van, amely nem termelhet bevételt, mert köztulajdonban van, vagy még éppen építik, így F besorolása van.

Az ingatlanok 55%-a lakhatási célú, azaz A kategóriás, további kb. 40%-uk kereskedelmi célú, azaz C kategóriás. E két kategória a teljes ingatlanállomány több, mint 90%-át teszi ki.

Léteznek viszont olyan ingatlanok, amelynek nem ismert a tulaja, sem a besorolása. Kb. 3,7 millió ilyen ingatlan van. Ebből a becslések szerint kb. 1,5 millió (41%) valószínűleg egy konkrét személyé lehet (lakóépületek), a többi cégeké (irodák).

Az adatok 2016-ra vonatkoznak. 

Forrás itt. 

Infrastruktúra

Engedély nélküli építkezések

Egy hónapja lehetett, hogy egy váratlan és hatalmas esőzés elmosott Szicíliában néhány házat a benne élőkkel együtt, és még siratták a halottakat, mikor kiderült, hogy a házat mindenféle engedély nélkül, találomra építették fel valahova, ahova épp kedvük volt. Néhány napra rá a kormány benyújtotta a szokásos salátatörvényét, amelyben bizonyos helyeken engedély nélkül épített házaknak adott volna fennmaradási engedélyt (condono).

Mindegy is most, hogy milyen színezetű a kormány, ez a fenmaradási engedély visszatérő eleme a különböző színezetű kormányok salátatörvényeinek (Na kitaláljuk-e miért? persze hogy szavazatszerzési céllal…).

Az engedély nélkül épített ház(részek) száma, aránya elképesztő Olaszországban, csak a 2005- 2015-ös évtizedben sikerült az engedély nélküli építmények arányát 11,9%-ről 19,7%-re tornászni országos átlagban. És persze itt is a dél vezet: míg északon az engedély nélküli építmények aránya 6,7% volt 2015-ben, közép-Olaszországban 18,9%, délen 47,3%. SGyakorlatilag minden második háznál van valami szabálytalanság.

Íme a regionális bontás:

Immagine

A JELENSÉGRŐL (építőipari visszaélések)

Egyrészt az olasz szabályozás nagyon összetett és bonyolult. Sok esetben olyan módosításokra is kellene építési engedély, amelyre más országokban nem, pl. egy adott lakáson belül Magyarországon bárhol lehet galériát építeni (élnek is vele a nagy belmagasságú lakások tulajai), míg Olaszországban ez engedélyhez kötött (és sokszor nem is kapják meg, ha nincs meg a megfelelő belmagasság. Így pl. a fekvőgaléria, mint olyan, nem létezik. Elméletileg. Mert a gyakorlatban persze, hogy van.)

Legendás, hogy egy bármilyen kis módosításért hónapokat kell kilincselni és kilószámra kell a kérvényeket benyújtani, míg más országokban ez sokkal egyszerűbben elintézhető. A jó öreg olasz bürokrácia, ugye.

De itt azért nem csak arról van szó, hogy befalaznak egy ajtót két szoba között lakáson belül, hanem mondjuk fogják magukat és egész épületkomplexumot húznak fel a tengerparton, ahol eleve építkezni sem lehetne.

A törvény szerint ebben az esetben a tulajdonosnak kellene lebontani az engedély nélkül épített épületet, méghozzá a megállapítás dátumától számított 3 hónapon belül. Ha ez nem történik meg, akkor köztulajdonba kerül az épület, a körülötte lévő területtel együtt. Ezután az adott város vagy falu romboltatja le az épületet, vagy ha úgy ítéli meg, hogy nem veszélyes, akkor közhasznú tevékenységre is felhasználhatja.  A statisztika szerint viszont csak az engedély nélkül épített lakások/házak 3,2-a kerül végül közhasználatba.

Ha az adott város vagy falu nem teszi meg ami kötelessége, akkor elméletileg anyagi felelősséggel tartozik érte.

Ezzel együtt az engedély nélkül épített épületek 80%-a áll, és nem is holnap fogják lerombolni.

Ugyanakkor – és erről is esett már szó a blogon – az ország  földrajzi jellegzetességeinek köszönhetően nagyon veszélyeztetett a területe, ezért a rossz helyre épített házakban lakók konkrét életveszélyben vannak (a cikk elején említett szicíliai áradásban 9 ember halt meg októberben). Sok a hirtelen duzzadó folyó (eső vagy olvadás esetén), pl. Genovában az elmúlt években is többször vitt el egész épületeket a hegyről lezúduló víz, földrengésveszélyes az egész ország, sok a hegyvidék, amely erodálódik. A tragédiák előre láthatóak tehát, és be is szoktak következni.

Forrás 1

Forrás 2