Infrastruktúra

Isetta

Risultati immagini per isetta

Isetta egy háromkerekű miniautó volt, amelyet az olasz Iso gyártott 1953 és 1956 között.

Az Iso céget 1939-ben alapította Renzo Rivolta Bolzaneto-ban, Észak-Olaszországban.  Eredetileg hűtőket gyártott, majd amikor  a ’40-es években átköltözött Bresso-ba, már elektomos kisgépeket is. A háború után Renzo Rivolta észrevette, hogy igény lenne egy egyszerű, és főleg nem túl drága közlekedési eszközre, valahol a motor és a Fiat Topolino között. A háború után folyik az ország újjáépítése, erősen fejlődik az ipar, az új közlekedési eszköz, az autó egyre többeket elcsábít. Ezért az Iso a motor és az autó közötti piaci résre koncentrálva kidolgozta az Isettat, egy afféle “kibővített motort”.

Sajnos mivel az ára alig volt alacsonyabb, mint a Topolino-nak, a hazai eladásokkal nem sikerült áttörést elérni.

Bár az olaszok nem ugrottak rá az új termékre, az 1954-es Genfi autószalonon bemutatták az Isettát, a BMW 502 V8-as modelljével egyetemben.

BMW 502 V8 Super (2006.9.16).jpg

A két modellnek két közös pontja volt, a kategóriájukhoz képest magas ár, és a kevés eladott autó. Ugyanakkor a BMW már  egy ideje szerette volna  egy kisautóval kiegészíteni a termékpalettáját, ha lehet nem saját fejlesztéssel, hanem licenszvásárlással, hogy az árat alacsonyan tudják tartani. Ott Genfben a BMW egyik partnere észrevette az Isettát, és beajánlotta a vezetőségnek. Így az azt követő Torinói autószalonon meg is kezdték a tárgyalásokat Renzo Rivoltaval.

A BMW hivatalosan 1954-ben jelentette be, hogy saját néven fogja gyártani a kisautót. 1955-ben mutatták be, elhagyva az Isetta nevet. BMW 250 néven gyártották 1962-ig.

Risultati immagini per isetta

Az Isetta az első olyan kisfogyasztású autó volt (3 l/100 km), amely sorozatgyártásban készült. Összesen 161 728 darabot adtak el belőle.

Reklámok
Infrastruktúra, Mindennapok

Rendőrmacska

Tegnap reggel bementem a volterrai rendőrségre parkolási engedélyt kérni, és ki fogadott? Hát Filippa, a macskarendőrnő.

Ott ücsörgött az üvegfal mögött a pulton, és a kicsit kacska jobb lábát barátságosan kidugta a “beszélőnyíláson” 
Utánanéztem, kiderült, hogy már 12 éve Volterraban szolgál.
http://www.pisatoday.it/…/manifestazione-maggio-felino-prem…

A cikkben említenek más közszolgálatot ellátó macskát is, mint pl. a könyvtáros Cirilla cicát (https://www.facebook.com/Cirilla-La-GATTA-Bibliotecaria-15…/)

Manifestazione Maggio Felino. Premio alla gatta vigile di Volterra-4

Infrastruktúra

Tanárhelyzet – 1

Olaszországban is nemsokára kezdődik az iskola (szeptember 15-én), ennek kapcsán íme egy rövid összefoglaló a tanárokról.

Risultati immagini per insegnare

Az olasz rendszerben (mint a franciában is) nem egy adott iskola igazgatója hirdeti meg a munkahelyet, választja ki a tanárt, hanem központilag szabályozott ún. concorso-val lehet a “rendes” tanári helyekre bejutni. Ennek a rendszernek volt (van?) értelme akkor, amikor ezt kitalálták: hogy egy adott helyen (kis falu, ahol mindenki ismer mindenkit) ne ismerőst, rokont, barátot vegyen fel egy igazgató a biztosan és nem is rosszul fizető munkahelyre, az állam kézbevette a felvételi rendszert, és kitalálta a központi versenyvizsgát, a concorso-t. Persze felmerülhet bennünk a kérdés, hogy hogyan vehetné fel az igazgató a rokonát végzettség nélkül, de akkor tegyünk rögtön egy kitérőt magára a tanári szakmára is.

Ellentétben Magyarországgal (meg általában a volt kommunista országokkal), a tanári szakma itt nem egy külön elismert, egyetemen oktatott szakma. Az emberek különféle szakokat végeznek az egyetemen, pedagógiai / pszichológiai / módszertani tanulmányok nélkül, majd (bármely) egyetemi diploma birtokában bejelentkezhetnek akár concorso-ra (ez a nehezebb út), akár alkalmi tanárhelyettesítésre (erről később).

A concorso két szintes:

  • az első szinten az iskolai oktatásban lehet oktatói helyet szerezni  (il conseguimento del titolo di accesso all’insegnamento)  – ehhez elég egy bármilyen ötéves diploma,
  • majd ha már bentvan az ember a rendszerben, akkor habilitálhatja magát (il conseguimento dell’abilitazione all’insegnamento). Ezt már többéve oktató tanárok szokták elvégezni, és kellenek hozzá a szakmai tantárgyak (külön képzés, nem kevés pénzért). Ez tehát már csak a rendszerben bennelevőknek áll nyitva.

Ezeket a concorso-kat az állam hirdeti meg, eléggé random módon, azaz amikor éppen hiány van a “rendes” tanárokból, és van pénz felvenni őket, akkor jön egy concorso.

Jelentkezni egy adott régióban lehet, online.

Ezekre a versenyvizsgákra többezren jelentkeznek, így több menetben zajlik mind az írásbeli, mind a szóbeli része. A jelentkezőknek sok képzési intézmény és szakszervezet felkészítő kurzusokat kínál, de persze a neten is lehet anyagokat találni hozzá.

A versenyvizsga írásbeli része több részből áll – az adott tantárgyhoz kapcsolódó kérdésekkel (ahol szükséges, esetleges laborvizsgával is). 150 perc alatt 8 kérdésre kell válaszolni, ebből hat kifejtendő, kettőre pedig a jelölt által választott idegen nyelven kell válaszolni. Idegen nyelv tanítására kiírt versenyvizsgán minden az adott nyelven zajlik.

Ha ezen túljut a jelentkező, akkor mehet szóbelizni. A szóbeli 45 percének nagy része egy szimulált tanóra, majd az utolsó 10 percben szabadon elbeszélgetnek vele.

Mivel akár többezren is jelentkezhetnek a meghirdetett  néhány tíz vagy száz helyre, ezért a vizsgán nagyon nehéz túljutni, néhány ember sokadjára tudja csak megcsinálni, de a legtöbben soha.

Ha egyszer bejut az ember a rendszerbe, akkor az a nyugdíjig biztosít neki egy (az olasz átlagfizetésekhez mérten) jó fizetést, rengeteg munkavállalói jogot és biztos munkahelyet. Ezért nagyon sokan próbálkoznak mindenféle elhivatottság, affinitás nélkül is.

Ez eddig egyébként szép és jó (elméletben legalábbis), csak éppen az olasz iskolákban tanító tanárok egy része egyáltalán nem jutott túl ezen a vizsgán, mert vannak kerülőutak is, amelyet szívesen használnak is az olaszok. Ezek a helyettesítési listák. Erről nemsokára többet is mesélek….

Infrastruktúra

A rend őrei Olaszországban- 2

Folytassuk a sort a többi rendvédelmi szervezettel.

Fegyházrendőrség – Polizia penitenziaria

Risultati immagini per polizia penitenziaria

1817-től létezik, ma az Igazságügyminisztérium alá tartozik (Ministero della Giustizia), feladata ugyanaz, mint a rendőröké, csak a bűntetésüket fegyházban töltő emberekkel szemben járnak el. 2014-ben 38.884 alkalmazottjuk volt, (ebből 35.100 férfi és 3.784 nő). Évente 2 milliárd euróba kerülnek az államnak. A szükségeshez képest kb. 7000 fegyőr hiányzik a rendszerből, ez állandó elégedetlenséget okoz a testületben.

 

Vám és pénzügyőrök – Guardia di Finanza

Risultati immagini per guardia di finanza

1881-től létezik, ma a Gazdasági és pénzügyminisztérium alá tartozik (Ministero dell’Economia e delle Finanze). Feladata alapvetően a pénzügyi visszaélések megelőzése, felderítése és felgöngyölítése: alapvetően az adóelkerülés, a feketegazdaság, a szerencsejátékok, hamisított termékek elleni harc. Ellenőrzi továbbá a közhivatalok költéseit és a fogyasztói árakat.

60 000 embert foglalkoztat, és jelentős járműparkkal rendelkezik: összesen kb. 10 000 autóval, motorral és tankkal (katonai gépjárművel). Évente 3,8 milliárdos költségvetése van, ennek  85%-a a személyzeti költségekre megy el.

 

Erdőőrök – Corpo Forestale

Risultati immagini per corpo forestale dello stato

A Corpo Forestale 1822-től létezik, a legkisebb rendvédelmi szervezet. A Mezőgazdasági minisztériumhoz tartozik (Ministero delle Politiche agricole). Eredetileg az volt a feladata, hogy az ország erdős részeit karbantartsa, de ez mára a természetvédelemmel, a növény-, állat- és természeti környezet védelmével bővült, és a mezőgazdasági termelést is ők ellenőrzik. Felügyelik továbbá a 20 állami nemzeti parkot, és a 130 védett területet.

7.615 személyt foglalkoztatnak, ebből a legtöbbet Lazioban (701). Éves szinten 496 millió euró a költségvetésük, ennek 90%-a megy  a személyzeti költségekre.

Infrastruktúra

A rend őrei Olaszországban – 1

Risultati immagini per forze dell'ordine

Olaszországban nemcsak egyféle rendőrség van, hanem mindjárt öt.  Mindegyiknek saját egyenruhája van, és persze különböző a feladatkörük.

A rend őrei (forze dell’ordine), ahogy összefoglaló néven hívják őket, összesen 310 000 alkalmazottat számlálnak – ezzel Olaszország a lakosságszámhoz viszonyítottan szinte a legtöbb rendőrrel rendelkezik Európában-, és évente 20 milliárd euróba kerülnek nekünk.

Poliziotti ordinari (normál),  penitenziari (fegyházi rendőr), carabinieri (csendőr), finanzieri (pénzügyőr) és forestali (erdőőr) – mindegyik testületet a 19. században alapították.

Carabinieri – csendőrök

Risultati immagini per carabinieri

A carabienieri testületet 1814-ben I. Viktor Emánuel király alapította. Mostanság a Védelmi minisztérium alá tartoznak (Ministero della Difesa).  2000-ig a katonaság része volt, csak ekkor lett önálló testület.

Feladataik. Alapvetően két feladatot látnak el: fegyveres testület (ezért tartozik a Védelmi minisztérium alá) és közbiztonság. Ez utóbbi szerepében az államrendőrség (Polizia di Stato) alá tartozik, akik alapvetően felelőssek a közbiztonságért. A rendőrséghez képest a carabinieri-k a kisebb településen vannak jelen, azzal a feladattal, hogy az állam jelenlétét biztosítsák. De gyakran látjuk őket vűrosokban is, amint közúti igazoltatást végeznek.

105 000 alkalmazottjuk van, az éves költségvetésük 5,6 milliárd euró  – ebből 3,8 milliárd a személyzet költsége.

Polizia di Stato – államrendőrség

Risultati immagini per polizia di stato

A Polizia di Stato (különböztessük meg a fegyházrendőrségtől – polizia penitenziaria) a Belügyminisztérium Közrendvédelmi osztálya lá tartozik (Dipartimento di pubblica sicurezza del Ministero dell’Interno). A nemzeti közbiztonságért felel, azaz felügyeli a közrendet. Ez a bűnmegelőzéstől a közóti ellenőrzésig terjedhet. 1848-tól létezik, és 1981-től nem katonai, hanem civil szervezet. Több, mint 100 000 embert alkalmaznak.

 

Infrastruktúra

60 éves a Fiat 500

Risultati immagini per fiat 500 60 anni

A Fiat 500-as első generációját 1957. július 4-én kezdték el forgalmazni Olaszországban, és az azóta eltelt 60 évben eladott több mint 6 millió kisautó az olaszok mobilitásának jelképe lett.

Az első Fiat  500 ára 465 000 líra volt, és a már forgalomban levő Fiat 600-ashoz képest drágának tűnt – ez utóbbi 590 000 lírás árával nagyobb volt ugyan, de sokkal egyszerűbb kivetelezésű, kényelmetlen hátsó ülésekkel és maximum 85 km/h sebességgel.

De a Fiat vezetői ebből is tanultak, a Fiat 500-ast rögtön két verzióban dobták piacra: az olcsóbbat (gazdaságosabbat) és a normál felszereltségűt. Az elsőnek 25 000 lírával alacsonyabb volt az ára. És innen nem volt megállás: mivel sikere volt a különböző kiadású modellnek, az ezt követő években sokféle verzióban dobták piacra az Fiat 500-as újabb és újabb kiadásait.

Az 1957. és 1977. között eladott négymillió kiasautóból a mai napig 400 000 rója az utakat, még ha nem is mind Olaszországban (kb. 20 000 van valahol Japánban, Új Zélandon, Ausztráliában, Kubában és Thaiföldön).

2007-től az új termékcsoporttal új életet leheltek a modellbe, sikerrel: már most kétmillió eladott autónál járnak, mert a Fiat 500 legújabb modelljei is nagyon trendik. Pedig az elektromos modell még csak most kezdett elterjedni.

Risultati immagini per fiat 500 gamma 2016

Infrastruktúra

Telefonkabin 2.0

Az ország első TIM CITY LINk-jét Firenzében szerelték fel, a piazza Beccaria-n.

Amolyan modernizált telefonfülkéről van szó, amelyből telefonhívást lehet indítani, akár úgy is, hogy a saját mobiltelefonról egy alkalmazás segítségével rákapcsolódunk. Ennél egyszerűbb dolgokra is képes a fülke: pl. telefont tölteni usb vezetékkel vagy vezetéknélküli üzemmódban.

Az érintőképernyő segítségével pedig a város közérdekű honlapjaira lehet rákapcsolódni (pl. turista infó, tömegközlekedés), ez elsősorban a turistáknak lehet hasznos.

Chiamate, ma anche wifi e ricariche: a Firenze la prima cabina telefonica del futuro

A cikk erről itt. 

Infrastruktúra

Outlet Mugello

Akik nem csak egy-két napot szánnak Toszkánára és Firenzére, azok szívesen shoppingolnak is ittlétük alatt. A városi boltokon túl több outlet is van a környéken, ahová különösen leárazások idején érdemes elmenni (idén nyáron július 1-jén kezdődött).

A firenzétől kb. 30 km-re található Barberino di Mugelloban van egy ilyen outlet center, ahol nagyobb márkákat találunk, és különösen a leárazások idején (saldi) hatalmas tömeget.

Az outlet egy nemzetközi cégé, és nagyon szépen rendben van tartva. A boltokon túl több bár/étterem, és pihenőrész is található benne.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ha pedig már eljutottunk idáig, érdemes körülnézni Mugelloban is. 

Infrastruktúra

Az “ingyen” házakról

Risultati immagini per comprare casa a un euro

Egy ideje többen lelkesen osztják meg a különböző olasz oldalakról a hirdetéseket, melyek szerint néhány polgármesteri hivatal ingyen házat osztogat szerte Olaszországban. Vannak ismerőseim, akik írtak is nekem ezügyben, ezért itt összeszedtem, mit jelent ebben az esetben az ingyenesség.

Tehát… jellemzően olyan helyeken vannak ezek a szabad házak, ahonnan az elmúlt évtizedekben mindenki elvándorolt (hogy ne mondjam elmenekült). Nincsen munka, egyre kevesebben laknak arrafelé, ezért aztán szolgáltatások sem nagyon vannak (bolt, gyógyszertár, mozi…), meg lehet, hogy 70 év alatti embert sem fogsz látni egy darabig. Sokszor mondjuk a hegyekben van a falu, vagy Szicília esetében jó messze a tengertől.

Ezért aztán ha “bérből és fizetésből” élnél (és most tekintsünk el attól, hogy Olaszországban mennyire nincsen munkahely), esetleg a turistákat szeretnéd odavonzani, ezzel számolni kell.

De mondjuk, hogy olyan szerencsés vagy, hogy távmunkában dolgozol, amivel megkeresel annyit, amennyi Olaszországban a decens megélhetéshez kell, és szívesen költöznél pont egy ilyen nyugis helyre. Legyen.

Akkor már “csak” tökéletesen meg kell tanulnod olaszul, hogy a különböző szabályzatoknak és előírásoknak az eljárásait értsd és a munkákat ezek szerint le tudd vezényelni. (Vagy ha megbíznál ezzel egy csapatot, az ne vágjon át.)

Ezek a házak régóta nem lakottak, és az ingyenesség fejében felújítást / odaköltözést kell vállalni. Ehhez először is ki kell fizetni a vásárlás különböző költségeit (pl. a kötelező jegyzői láttamoztatás a szerződésen, szolgáltatások átíratása – ez mondjuk párezer euróból megoldható).

Majd jöhet a felújítás. Amit először is helyi rendeletek szabályoznak – ha pl. műemléki védettségű vároközpontban van a ház, mindenhez külön engedélyt kell kérni, és alapesetben a ház eredeti formáján nem lehet változtatni (pl. nem építtethetsz rá egy teraszt, pedig éppen odaférne. De még a belső falak eltolását is mind egyenként kell engedélyeztetni. Tudjátok, az a “pecsét, illetékbélyeg, nyolcvanszor rákérdezés, telefonálgatás” eljárásmód, úgy olaszosan…).

És hát a mesteremberek. Ezeken az eldugott helyeken akár hónapokat is kell várni arra,hogy odaérjen egy mesterember, aki aztán valahogy majd megcsinálja a dolgot. Ha azt mondod, sebaj, odaviszek egy magyar villanyszerelőt, majd ő megcsinálja, azt sem lehet, mert a víz és villanyrendszernek az állam által szabályozott normáknak kell megfelelnie, amit ha nem az adott régióban “akkreditált” szaki csinál, akkor egy ilyennel kell elfogadtatni. Ugye nem kell mondjam, hogy ennek ára van. Általában pont annyi, hgy ne érje meg külsős szakival csináltatni.

És hát lesz mit csinálni, mert ezekben a házakban lehet, hogy még a fűtés sem volt kiépítve, vagy mondjuk a falon kívül megy a villanyvezeték – ahogy régen szokás volt. Vagy egyáltalán, már a falakból is alig látszik valami…. Lakhatási engedélyt viszont csak akkor adnak, ha a mai szabályoknak megfelel a ház.

Risultati immagini per comprare casa a un euro

Pl. ez is egy ilyen eladó ház volt.

Hogy ez mennyibe fog kerülni? Egy ilyen ház szakszerű felújítása (felújíttatása mesteremberekkel), berendezése minimum 80-100 000 euró lesz. Nem beszélve az idegességről, az időfaktorról, meg az átvágásokról. (Tudom, a cikkek kevesebbet mondanak, de higyjétek el, olyan még nem volt a világtörténelemben – Olaszországban sem – hogy egy építkezést annyiért végezzenek el, amennyit az első árajánlatban becsültek…)

Van ennek az “ingyen háznak” egy minősített esete, amit pár hete publikáltak. Az állam egyenesen “kastélyokat” adományoz – illetve azok használati jogát 99 évre – a 40 évnél fiatalabb vállalkozóknak.

Itt is az a helyzet, hogy egy ilyen nagy ingatlan formába hozása akár fél-egymillió euró is lehet (alaphangon), és itt szinte biztos, hogy védett az ingatlan, azaz mindenhez engedély kell.

Namost ez egyszerűen nem kigazdálkodható abból, hogy utána bármilyen módon hasznosítod ezeket az ingatlanokat (turizmus stb). Itt arról van szó, hogy ennek a rengeteg történelmi épületnek nem bírja a fenntartását az állam, és a privát szektor / magánemberek pénzét vonná be, csak persze ezt nem mondja ki nyíltan, hanem ajándéknak öltözteti az akciót.

Mert ha egyébként vagyonos család vagytok, vagy fiatalként áll mögötted egy számottevő vagyon, akkor ez a befektetés sokkal olcsóbb lesz, mintha a piacon megvennéd ezeket az ingatlanokat (ami több millió euró is lehet).  Sajnos ez az akció sem arra jött létre, hogy az egyébként egyenlőtlen vagyon elosztást kicsit kiegyenlítse, vagy hogy segítsen a munkanélküli szegény fiataloknak.

Mivel ezek az egy eurós ház akciók nem most kezdődtek, vannak már tapasztalatok arról is, hogyan végződhetnek. Egy jó példa van, Gangi, ahol sok házat újítottak fel, és talán sikerült életet lehelni a városközpontba. Több más helyen ugyan meghirdették az akciót, de végül elálltak tőle. Pl. azért, mert kiderült, hogy nem jogtiszták a házak tulajdoni viszonyai (nem lehet kideríteni, kié is a ház), azaz nem eladhatók. Vagy  mert ugyan egy euróért adnák el, de az adóhivatal a földhivatali érték szerint követelné mind a vásárlási illetéket, mind a további adókat (a földhivatali érték nem azonos az ingatlan jelen piaci értékével).

Szóval azon túl, hogy neked van annyi pénzed, amit erre költeni kell, és ide is tudnál költözni, meg jól beszélsz olaszul, van még valami, ami nem tőled függ: hogy felvirágzik-e e kisváros, az rengeteg külső tényező eredménye lesz elsősorban. Van erre is példa (pl. a Balatonfelvidék), de ezt egyedül, még sok pénzzel sem lehet “csak úgy” elérni.

Cikk itt.

Infrastruktúra

Leszakad

Risultati immagini per crolli cavalcavia

Risultati immagini per crolli cavalcavia

Ezek a képek nem valami harmadik világbeli országban készültek, hanem az elmúlt hónapokban Olaszországban. Sajnos a váratlan(?) útleszakadásoknak halálos áldozatai is vannak, és valószínűleg nem vagyok egyedül azzal, hogy azóta valahányszor egy felüljáró alatt haladok el, mindig eszembe jut, vajon kitart-e.

Minden esetben van persze vizsgálat, sokszor meg is találják az okokat, ami néhány szóban összefoglalható: a nem megfelelő karbantartás.

Ahogy már a pugliai vonattragédiánál is írtam, elképesztő, hogy a világ 8. leggazdagabb országában, ahol annyi mindenre van pénz, ilyen állapotban hagynak utakat, vonatokat. Úgy, hogy ezzel egyidejűleg szupergyors vonat visz Milánóból Nápolyba, és épül az észak-déli autópálya megduplázása is.

Mi az oka tehát annak, hogy ennyire egyenlőtlenül kapják a forrásokat a különböző infrastrukturális beruházások?

Illetve, kezdjük az elején: a forrásokkal. 2008 és 2014 között az infrastrukturális beruházások és karbantartások 30-32%-kal csökkentek. Ennek nyilvánvaló oka a válság: ha csökkennek az adóbevételek, akkor a “legegyszerűbb” ezekből a költségekből vágni. Ez az, ami talán kevésbé látványos. És amíg “csak” gödröket kell kerülgetnünk, addig egy kis anyázással megússzuk, de ha már felüljárók szakadnak le gyors egymásutánban, akkor azért nagyon át kellene ezt a beruházás-dolgot gondolni.

Ki használja ezeket a forrásokat?

Olaszországban eredetileg az ANAS (Azienda Nazionale Autonoma delle Strade) nevű cég volt felelős az utakért. A cég tulajdonosa a Gazdasági Minisztérium, technikai felügyelője az Infrastruktúra és Közlekedési Minisztérium. Egy 1997-es törvény értelmében (Legge Bassanini) ezt a feladatot is decentralizálták: az utak egy részének kezelése a régiók hatáskörébe került. Kb. 25 000 km út került így a régiókhoz, míg az ANAS-nál 21 000 km maradt. Ez a 2000-es évek elejétől módosult, több régió adott vissza útszakaszokat, illetve újak is épültek, így jelenleg 25 000 km-ért felelős az ANAS, ebből 1300 km autópálya.

Az ANAS házatáján sok probléma volt/van (ahogy minden állami cégnél) – sikkasztás, felügyelőbizottság feloszlatása, felügyelőbiztosok kinevezése, korrupció stb. Ez nyilván még a meglevő források ésszerű elosztását sem garantálja. Nem segít az sem, amikor a felelősséget a régiók és az ANAS egymásra tologatják (kinek kellett volna mit megállapítani és kitáblázni, ahogy egy tavaly októberi esetnél történt).

Míg az ANAS azért van, hogy az utakkal kapcsolatos tevékenységeket végezze, a régiók költségvetésében több fontos kérdés van. Minden régió saját hatáskörben dönt arról, hogy mire költ inkább. Pl. az egészségügyi költségekre, az utakra vagy esetleg az iskolákra? Nyilván mindegyikre kellene, és általában sosem elég a pénz mindenre.

És végül térjünk vissza az első kérdésre: a kiemelt beruházások (mint pl. a Variante di valico – a megduplázott autópálya) mindig külön figyelmet, lobbit és forrásokat kapnak. Ezekkel nyilván nem tud versenyezni egy helyi kis felüljáró, pedig ha leszakad, ott is pont emberek halnak meg.