Infrastruktúra

Építményadó

12 évbe került, de a római Maria Montessori iskola végül nyert, nem is akármilyen  ellenfelei ellen: Az Európai Bizottság és különböző színezetű olasz kormányok ellenében.

De miről is van szó? 

A 2000-es évek első felében mind a Berlusconi (jobboldali), mind a Prodi (baloldali) kormányok felmentették a segély-, sport-, kulturális célú és egyházi egyesületeket az épületeik után fizetendő építményadó alól (amit a városnak fizetnének, ahol az épület található). Ez elsősorban a katolikus egyház szervezeteit érintette kedvezően (számszerűen ezekből volt a legtöbb felmentést élvező szervezet), pedig az egyház nem minden esetben a köz hasznára hasznosítja ezeket az épületeket, nagyon sokszor lukratív (pénzkereső) tevékenységet folytat benne. Az akkori törvény nem tett ilyen szempontú megkülönböztetést, tehát mindenféle kereskedelmi célra felhasznált egyházi ingatlant is kivettek az építményadó hatálya alól.

Az is jelzi, hogy ez mennyire visszás volt, hogy 2015-ben még maga Ferenc pápa is szóvátette, hogy ha egy egyházi épületben pl. szálloda működik, jogos lenne, hogy adózzanak az építmény után (ahogy mindenki más teszi).

De térjünk vissza 2006-ba, amikor ezen felháborodva a Radikális párt. és vele együtt a Montessori iskola keresetet nyújtott be az olasz állammal szemben, azt kérve, hogy ezekre a kereskedelmi céllal felhasznált épületekre is vessék ki az adót.

Erre 2012-ben született egy európai bizottsági válasz, amely elismerte, hogy jogos lenne az adó beszedése, de azt is megállapította, hogy túl nehéz lenne a pontos összeg megállapítása. Itt nyilván arra gondoltak, hogy sok esetben a köz javára szolgáló tevékenységek összekeverednek a pénzkereső tevékenységgel, amit nehéz lenne szétszálazni.  Az EU bírósága 2016-ban ezt helybenhagyta azzal, hogy nehéz is lenne beszedni az adót.

A Radikális párt most sem hagyta magát, a luxemburgi bírákig ment. Sikerült is elérnie, hogy néhány napja kimondták, hogy az olasz állam adóbehajtási nehézségei nem elegendő magyarázat arra, hogy egy jogosan megállapított adót nem szednek be.

Assisi_1

Történelmi győzelmet arattunk, véli az iskola, és azt is egyből megjegyezték, hogy ha az állam nem szedné be az adót, akkor törvénysértési eljárást kezdeményeznek ellene, lévén az olasz állampolgárokat rövidítik meg. Nem kevés pénzről van szó, évente 500-600 millió euró a tét.

A Radikális párt felbátorodott a pozitív fejleményeken és azt tervezik, hogy 1992-ig visszamenően beszedetik az adót.

Eredeti cikk itt.

Reklámok
Infrastruktúra

Peschiera vízvezeték

Idén 80 éves a Peschiera vízvezeték (Acquedotto del Peschiera), amely Róma nagy részét ellátja ivóvízzel. Európa egyik legnagyobb vízvezetékét, Róma és Lazio régió legfontosabb “vizes” infrastruktúráját a római Palazzo delle Esposizioni-ban kiállítással ünneplik.

A  Monte Nuria-ban található vízgyűjtő barlang, ahonnan a Peschiera vízvezetékbe is érkezik a víz. (Cittaducale Rieti)

A kiállítás a vízvezeték történetét meséli el onnantól fogva, hogy az 1900-as évek elején megfogant az ötlet, az 1938-as alapkőletételen át addig, hogy az elmúlt 80 évben mekkora szerepet játszott a főváros és környéke társadalmi és gazdasági fejlődésében.

A Monte Nuriaban található vízgyűjtő barlangtól kezdve 10 településen keresztül utazik a víz, hogy Róma csapjaiba kerüljön. A vezeték hossza majdnem 130 km, amelynek 90%-a a föld alatt fut. Másodpercenként átlagosan 14 m³ (14 000 liter/másodperc) vizet szállít, amellyel Róma vízszükségletének 85%-át biztosítja.

A kiállítás november 4-ig lesz nyitva,  és ingyenesen látogatható.

Az építés közben halálos balesetet szenvedett munkásoknak állított emlékmű

Eredeti cikk itt. 

Infrastruktúra

Dízeltiltás?

Néhányan kérdeztetek a dízel autók kitiltásáról, amelyről cikket olvashattok magyarul itt:
https://alapjarat.hu/…/kitiltjak-dizeleket-eszaknyugat-olas…

Fontos tudni, hogy nem általános dízeltiltásról van szó, (az olasz autópark több mint fele dízel, kivitelezhetetlen is lenne egy ilyen tiltás).
Csak EGYES ÉSZAKI VÁROSOKBAN (Milánó, Torínó, Bologna, Brescia, Modena, Parma, Ravenna, Rimini és Pisa) a RÉGI dízel autókat érinti a tiltás: a 2005. január előtt forgalomba helyezett Euro 1, Euro 2 és Euro 3 európai kibocsátási normának megfelelő dízelek érintettek, azaz legalább 13 ÉVES AUTÓK.
Ha kocsit kölcsönöztök, egészen biztos nem lesz ezzel gondotok, hiszen a kölcsönzők legfeljebb néhány éves kocsikkal dolgoznak.

Infrastruktúra

Tanárhelyzet – 2

Tavaly írtam arról, hogy lehet az iskolákba “rendes” tanárként bejutni.  Akkor megígértem, hogy írok a helyettesítési listákról is, de valahogy eddig ez elmaradt.

De mivel most ismét szeptember van, nemrég kezdődött az iskola, hát essen szó most már erről is.

Az első részben egészen röviden arról meséltem, hogy milyen végzettség (nem) kell a tanításhoz, illetve hogy hogy lehet versenyvizsgán (concorso) bekerülni a közoktatás rendszerébe.

Mivel a versenyvizsgákon akár többezres (!) túljelentkezés is lehet, nagyon sokan kint rekednek a rendszerből. Közülük többen viszont nem adják fel, és hát vannak is kerülőutak.

Előfordul, hogy egy rendes állásban tanító tanár megbetegszik. Sőt, mivel a tanárok kollektív szerződése azt is biztosítja nekik, hogy ha ellátandó beteg családtagjuk van (pl. idős szülő, nagyszülő), akkor szintén (beteg)szabadságot vehetnek ki (havi szinten megadott számú napot), emiatt is sok a hiányzás. A hiányzó tanárokat nem a közvetlen kollégáik helyettesítik maguk között elosztva az óráit, hiszen a szakszervezetek kiharcolták, hogy egy tanárnak ne kelljen a kötelező óráin felül plusz munkát vállalnia, és nem is vállalnak szívesen. Így természetesen valahonnan kívülről kell a rendszerbe helyettesítő tanárokat bevinni.

Erre találták ki a helyettesítő listákat (liste di supleenze). Ezekre a listákra  bárki feliratkozhat, akinek van egyetemi diplomája (hivatalosan azok, akik a versenyvizsgára is feliratkozhatnak, mert van hozzá elegendő képzettségük). Most már persze online lehet ezt megtenni (itt van róla egy ismertető olaszul). A listán van egy pontozási rendszer (képzettség és eddigi gyakorlat alapján), amivel sorbaállítják a jelölteket. Mindezt általában kora nyáron történik a következő tanévre vonatkozóan.

Amikor egy állandó tanár hiányzik az iskolából, akkor az iskolaigazgató ebből a listából kell, hogy hívjon helyettesítőt (sorrendben az elsőt, majd a másodikat stb). Aki vagy ráér éppen, vagy nem (hiszen közben éli az életét, és esetleg más – akár  alkalmi – munkát talált). Ha az első nem ér rá, akkor hívják a következőt.

Hogy egy példát is mondjak: egy volt kolléganőm, aki egyébként projektekkel foglalkozott szabadúszóként 15 évig, kb. 10 éve feliratkozott egy ilyen listára egy olyan megyében, amelyet kevésbé keresnek a tanáraspiránsok. 7 év (!) elteltével behívták helyettesíteni. Miután egyszer megismerték, gyakorlatilag egymást érték a helyettesítések, amivel lefedi az egész évét – hiszen egy nagyobb tantestületben mindig van hiányzó, őt meg már ismerik, tehát maradhat. Kb. minden humán tantárgyat tanít, mikor mire van szükség. És ugyan nem állandó szerződéssel, hanem határozott idejűekkel, de folyamatosan dolgozik. A keresete így, hogy nem állandó munkavállaló kb. nettó  1600-1700 euró között van.

Időnként aztán ezeket a prekárius dolgozókat hullámokban véglegesítik országszerte, arra hivatkozva, hogy ők már akár évek óta ott tanítanak, tehát jogos, hogy rendes állományba kerüljenek. Így tulajdonképpen csak ki kell bekkelni, hogy egy ilyen véglegesítési hullámba beleessen a helyettesítő tanár és kapjon egy rendes szerződést. Onnantól kezdve pedig ugyanaz az útja, mint a rendes versenyvizsgán felvetteké – habilitáció (jó sok pénzért elvégzett kurzus után – 4500 euróról hallottam) és nyugdíjig kitartó állás sokféle joggal.

 

Infrastruktúra

Az airbnb idén rekordokat döntött

Az Airbnb augusztus 11-én volt tíz éves, és ezt egy rekordokat döntögető szezonnal ünnepelte, ugyanis június 1-je és augusztus 31-e között világszerte 60 millióan használták a szolgáltatásait (köztük én magam is :)). A születésnapon, augusztus 11-én 3,5 milliónyian aludtak airbnb-s szálláson.

20170617_100232

A honlapon Olaszország az egyik legfontosabb célország, és az airbnb-s értékelések szerint igen jó minőségű szállásokkal várja a turistákat (4,7 az ötös listán). A nagy érdeklődésen mondjuk nem csodálkozunk, hiszen van itt tenger, csodás vidék, gyönyörű városok. És az idén az élményturizmus is fellendült – borkóstolás, kézművesség, főzőtanfolyam -, ami persze szolgáltatásként létezett eddig is, de mióta az airbnb is teret adott az ilyen élmények adásvételének, fellendült a biznisz.

A nyári időszakban 3,7 milliónyian érkeztek az olasz airbnb-s szállásokra, ez a tavalyi 3,2 millióhoz képest 14%-os emelkedés. A napi átlagköltés 94€ volt, a leglátogatottabb városok (nincs meglepetés) Róma, Firenze és Velence.

Az olaszok is rákaptak 

1,4 milliónyi foglalással maguk az olaszok is rákaptak az airbnb-re (a tavalyihoz képest 14%-kal többen). Az olaszok elsősorban itthon maradnak, majd jön Spanyolország, Franciaország és Görögország.

Családostul

A 60 millió nyári foglalásból 15 milliónyian családi utazáson vettek részt. Nem véletlen, hogy az airbnb nemrég újk keresési kritériumot is bevezettett, a “Family Collection”-t, amivel kimondottan családbarát szállásokra lehet szűrni.

A 10 év számai

Airbnb 4,5 millió szállást kínál 81.000 városban. Az elmúlt 10 évben a szállásadók 41 milliárd dollárt kerestek, több, mint 300 millió foglalással.

Infrastruktúra

Ápolási ellátórendszer Olaszországban

Olaszország Japán után a legidősebb ország a világon. 2010-ben már hárommillió gondozó segítette az olasz idősek ellátásukat. Legnagyobb részben 45 és 55 év közötti férjezett nők, de 15-24 éves gondozóból is volt 169000. Ezek persze a hivatalos adatok, nagyon sokan feketén (vagy egyszerűen simán otthonmaradva a családtag mellett) végzik ezt a munkát, és nagyon sok a külföldi közöttük. És ez már sok kérdést vet fel. 

imagesJelen pillanatban az idős- és beteggondozók társadalmi, politikai és jogi elismertsége nem megfelelő Olaszországban, és ennek strukturális okai vannak. 

A reproduktív munkák (azaz a családok, idősek, valamint a háztartás ellátásával foglalkozó) – akár fizetett, akár nem fizetett formában – a nőjogi aktivisták és politikusok központi kérdése évtizedek óta, mert sokszor rosszul fizetettek, jogfosztottak az ezzel foglalkozók (javarészt nők), és sokszor nem saját választásból, hanem kényszerből végzik. 

Jogilag Olaszországban országos szinten nincsen meghatározott és elismert szakmai leírás arról, hogy ki végezheti az “assistente familiare” (családi segítő) munkát.  Ezzel együtt regionális szinten több helyen már meghatározták ezt a szakmát (és arra építve képzést is megkövetelnek a végzéséhez), de éppen emiatt a meghatározás (és a vonatkozó képzés) tartalma nagyon változó lehet egyik régióról a másikra. És ez még mindig csak azokra vonatkozik, akik hivatalosan, fizetett munkaként végzik ezt a tevékenységet. Akik viszont családtagjukat önkéntes alapon, akár saját munkájukról/életükről  kényszerből lemondva gondozzák,  azok teljesen kintvannak mindenféle jogi meghatározásból. Ami főleg azt a kérdést veti fel, hogy az ezzel foglalkozó (nagyrészt) nőknek miből lesz nyugdíja és társadalombiztosítása (különösen ha otthon önkéntesen, bejelentés nélkül végzik el a munkát, és különösen ha nem tiszta az átmenet az ünkéntes és hivatásos munkavégzés között), mit fognak csinálni azután, hogy a gondozandó családtag meghal, hogy fognak visszamenni a rendes munkaerőpiacra, stb. 

Az előző parlament még a választások előtt beterjesztett egy törvényjavaslatot a családi gondozó (caregiver familiare) elismeréséről. Ez azért is fontos, mert ennek a szerepnek az elismerésével az otthoni gondozást végzőket belehelyezhetjük abba a rendszerbe, ahol más szakmák képviselői rendszert alkotva dolgoznak (szociális munkások, egészségügyi munkások, támogató önkéntesek stb). Illetve nekik, mint dolgozóknak járhatnak olyan szolgáltatások, mint a képzések, pszichológiai segítség, karriertámogatás stb.

Ugyanakkor egyre erősebb az az ellentmondás, hogy a welfare egyre inkább családközpontú (oldják meg a családok a gondokat, illetve elméletileg ugyan jár többféle állami ellátás, de mivel nagyon nehéz hozzáférni, a családok saját pénzből, erőből fizetik meg/biztosítják a sürgősen szükséges szolgáltatásokat), de állami szinten nem ismerik el a családi segítő munkáját. 

Az olasz rendszerben a segítségnyújtás támogatása alapvetően pénzügyi, ilyen pl. az “indennità di accompagnamento” (gondozás költsége – állami szinten kérhető), vagy az “assegno di cura” (gondozási támogatás – egyes régiók adják, ezzel is egyenlőtlenséget okozva a különböző helyen élők között). 

A szakmai szervezetek viszont azt kérik, hogy a cash for care (pénzt adunk az otthon elvégzett szolgáltatásért) modellt services for care-re  (szolgáltatást adunk gondozási tevékenységre) cserélje az állam.  Hiszen pont az első, a cash for care rendszer löki a nőket az otthon négy fala közé nem feltétlen saját akaratból, rosszul (vagy nem) fizetett gondozási munkákra, és erősíti meg a welfare családi megközelítését. 

A gondozási költség továbbá jelenleg nem tesz különbséget aszerint, hogy milyen súlyos a gondozandó állapota, milyen a család alapvető anyagi helyzete. Ezt is egészen biztosan felül kell vizsgálni. 

Mostanában hoztak létre egy új minisztériumot, a Ministero della Famiglia e delle disabilità-t (Családügyi és fizikai és lelki fogyatékosság/betegségek minisztériuma), de hiába beszélünk állandóan a család fontosságáról, ha egyelőre ez csak azt jelenti, hogy az otthoni munkát és felelősségeket továbbra is egyoldalúan a nőkre nyomjuk, annak minden hátrányával. 

Tudjuk, hogy az idősek és mozgásképtelenek 80%-át otthonában látják el családilag Olaszországban, anélkül, hogy az egészségügyi intézményektől segítséget kapnának.  Ezért nagyon fontos lenne, ha az általános “családi ellátástól” eljutnánk addig, hogy definiáljuk, pontosan KI végzi a munkát – azok, akik áldozatot hozva, akár saját más munkájukról lemondva ezt vállalják, akár egy évtizedig is (kockáztatva ezzel a nyugdíjjogosultságot, a nyugdíj összegét, azt , hogy nem fognak tudni visszamenni az eredeti szakmájukba). 

Visszatérve a vágyott service for care modellhez, azt is kérik a szakmai szervezetek, hogy legyenek olyan állami szolgáltatások, amelyeket a rászorulók otthonukban vehetnek igénybe.

Az otthoni gondozás enyhébb formáiban szakmai segítséget, jelenlétet adhatna az állam, a betegség előrehaladtával pedig akár olyan bentlakásos ellátást is, amellyel az otthon már nem ellátható betegeket ellátják. Ugyanakkor ha pl. egy hosszabb otthoni ápolás után az ápoló munkát kell keressen, akkor valahogyan állami szinten el kellene ismerni az évek alatt megszerzett ápolási kompetenciáit, illetve munkaválllalóként tekinteni rá (azaz olyan jogokat adni neki, amivel ezt a karrierjét tovább tudja építeni: képzések, karriertanácsadás stb).  

Forrás itt.

Infrastruktúra

Ingyenes

Emilia- Romagna mindig is haladó szellemű (baloldali) régió volt, így nem csodálkoztunk nagyon, amikor elsőként Olaszországban idén májustól bevezették az ingyenes fogamzásgátlást.

Óvszerek, tabletta, spirál, hormontartalmú gyűrű, bőr alá helyezhető hormontartalmú implantátum – a választék nagy, és egy hónapja mindez ingyenes is a régióban a lakosság bizonyos csoportjainak.

Risultati immagini per impianti sottocutanei contraccettivi

Az ingyenességre jogosultak a 26 éven aluliak, az (akár még papír nélküli)  bevándorlók,  a nők 45 éves korig, ha munkanélküliek vagy ha válságban lévő szektorban dolgoznak, illetve ha a közelmúltban abortuszon estek át, esetleg nemrégen szültek.

Az okok nyilvánvalóak: sajnos a védekezés költségei nagyon magasak bizonyos társadalmi osztályoknak, amelyhez alkalmilag a kulturális tabu is hozzáadódik. (A fogamzásgátló havi ára 15-16 euró,  ehhez jön az orvosi vizsgálat díja – Olaszországban van vizitdíj). Ezen kívül a statisztikák azt mutatják, hogy ott születnek meg inkább a kívánt gyerekek, ahol a védekezésben is segít az ellátórendszer, illetve statisztikai adat az is, hogy a régióban lakó nők 31%-a esett már át abortuszon, amely nagyobb testi és lelki veszélyekkel jár, mint a megelőzés,

Egyelőre sajnos még csak kevesen tudnak róla a régióban, de az egyik rendelőben, amely (természetesen név nélkül) nyilatkozott az eddigi tapasztalatokról, már 103 fő vette igénybe az ingyenes megoldásokat. Legnagyobb részük 14-19 éves korú lány, szinte mind olasz,  csakúgy, mint a tizenegynéhány 20-26 év közötti fiatal nő.

A régióban egyelőre 12 rendelőben lehet igényelni a szolgáltatást, de szeretnék kiterjeszteni  a patikákra is.

 

Ahogy egy nőszervezet, az Unione Donne Italiane egy közleményben kiemelte,  “nem felejtjük el, hogyan mentek a dolgok, amíg az abortusz illegális volt (éppen idén 40 éve, hogy legálissá tették), és a tablettához sem lehetett hozzájutni (1971-ig). Tüntettünk akkor is, de most már jóval messzebb kell mennünk. Ha van ez a lehetőség, a nőknek tudniuk kell róla.”

Forrás: http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/2018/06/10/contraccettivi-gratis-agli-under-26-ma-in-emilia-sannoBologna09.html

Infrastruktúra

Az olasz gazdaságról

Szoktam itt a blogon is ismételni, hogy Olaszország – minden strukturális problémájával, sőt inkább annak ellenére – abszolút értelemben a világ 8. legnagyobb gazdasága.

Risultati immagini per top gdp countries 2016

Értelemszerűan az EU-s országok között is előkelő helyet foglal el:

Risultati immagini per gdp pro capita countries 2016 italy

Ha az egy főre jutó GDP-t nézzük, akkor már nem állunk ilyen jól, legalábbis az első tízbe nem férünk bele, hanem a 33. hely környékén tanyázunk világviszonylatban.

Risultati immagini per list countries GDP 2016

Amikor vendégeim vannak, és jövünk-megyünk Toszkánában, mindig meglepődnek, hogy az ország nem csak (sőt, nem elsősorban) a turizmusból él, ahogy sokan gondolják. Persze itt aztán számos adatot lehetne felsorolni, hiszen sokszor a szektorok definíciója is nehezen megállapítható, nem beszélve arról, hogy a GDP-ben való részesedés (mennyi pénzt hoz) nem feltétlen esik egybe mondjuk a foglalkoztatottsági mutatókkal (mennyire munkaerőigényes). Valószínűleg tehát az én kérdésfeltevésem leegyszerűsítő, ha azt akarom tudni, milyen szektorokból áll össze az országos GPD. De azért íme egy közelítő válasz:

27,9% mezőgazdaság, erdőgazdaság, halászat / 18,8% szők értelemben vett ipar (azaz ipari termelés) / 25,3% Kereskedeles, vendéglátás, fuvarozás, kommunikáció /  4,9% építőipar / 2,2% bankszektor, ingatlanszektor és egyéb szolgáltatások.

A turizmus természetesen fontos szerepet játszik a gazdaságban, a vendégfogadásipar 70 milliárd eurót ér (a GDP 4,2%) önmagában, de ha hozzávesszük az összes vele valamilyen kapcsolatban álló tevékenységet (cluster), akkor 172,8 milliárd eurótól beszélünk, azaz a GDP  10,3%-ról.

Toszkána az olasz régiók között a második leglátogatottabb (44,3 millió látogató) Veneto után (63,2 millió vendég).

De mi van még Toszkánában?

  • Ipar: motorgyártás (Piaggio), gyártósorok gyártása, tömegközlekedési eszközök gyártása (Ansaldo Breda Pistoiaban), elektronikus berendezések gyártása (Galileo Avionica – Finmeccanica group)
  • GE – nyersanyagkitermelés és feldolgozás
  • Papírgyártás – Lucca / Viareggio tengely Európa talán legnagyobb papírgyártó cluster-e
  • Textilipar / divatipar / bőrfeldolgozás (Gucci, Ferragamo – a komplett pratoi textilipar, bőrfeldolgozás Santa Croce Valdarno környékén),
  • Gyógyszercégek (Elly Lilly)
  • Mezőgazdaság – Toszkánában a hozzáadott értéke 3,2 milliárd euró, Minden évben nagyobb része a fakitermelésből származik). Első helyen a mezőgazdasági termelésben a bor áll, és ne felejtsük az állattenyésztést sem (500 millió eurónyi értékben)

Risultati immagini per prodotti  toscana

 

 

Infrastruktúra

Az olasz falusi turizmus – 2

Az első rész itt található.

Az olasz vidéki turizmust (kitaláló és) szabályozó törvény a maga nemében egyedülálló volt, amikor megalkották, és a mai napig több országból érkeznek szakemberek, hogy tanulmányozzák*.

Honnan és miért indultak?

Kezdjük ott, hogy a háború után a nagyütemű iparosodással és az ezzel járó urbanizációval elég gyors ütemben elkezdett kiürülni a vidék. Ez természetes, munka leginkább a városokban volt, a mezőgazdaság nem hozott sok pénzt (akkor még) a házhoz, és persze a fiatalabb generáció elkezdett többet tanulni, emiatt egy idő után nem is jött többet vissza élni a vidékre. Tegyük hozzá, hogy főleg az ország északi része nagyon sűrűn lakott, így ha vidékről beszélünk, nem kell többszáz kilométerekre gondolni – ez egyben a szerencse is, hiszen az átlagos turista elutazik szívesen  a várostól 5-10-20 km-re, hogy a vidéki csendet és hangulatot élvezze, 80-90-re már nem biztos, hogy elmenne ugyanezért.

agriturismo3Akik vidéken maradtak termelni, nehezen éltek meg, nem volt magas a termékek ára – hol vagyunk még az olasz ételek nemzetközi boom-jától, akkoriban az ország jellemzően magának termelt. Minél kisebb területen termelt az ember, annál kevésbé érte meg, márpedig sok olyan kis területtel rendelkező farmer volt, aki nem tudott nagy beruházásokban gondolkodni, növelni a területét.  Ez az a korszak, amikor fillérekért lehetett házat és területet venni mondjuk Chiantiban, azokat, amelyeket most akár eurómilliókért árulnak.

1965-ben létrejött a szektor első érdekképviseleti önszerveződése, az Agriturist – ez még ma is létezik, honlapján sok farmházat hirdetnek. A ’70-es évekre a szervezet megerősödött és politikai szinten is elkezdett az érdekvédelméért lobbizni. Ennek gyümölcseként, és el kell mondjuk, hogy a törvényhozó messzire tekintését dícsérve, 1985-ben megszületett a világ első agriturismo-kat szabályozó törvénye.

A szektor támogatásában nyilván benne volt, hogy a tradicionális olasz társadalmat és életformát értékként kezelték, de ne feledjük, hogy a törvényhozók akkor egy igen modern szempontot is behoztak a vitába: a vidéken dolgozó nők jogainak megerősítését.

Ugyanis azokban a családokban, amelyek vidéken termeltek, jellemzően a nő mindenféle bejelentés, hivatalos forma nélkül dolgozott (igen keményen) a földeken és a ház körül, ami azt is jelentette, hogy nem volt jogosult sem nyugdíjra, sem betegszabadságra. Amikor az 1985-ös törvénnyel  lehetővé tették, hogy a mezőgazdasági termelés mellé turisáknak is nyújthassanak szolgáltatásokat, méghozzá igen minimális adóteher mellett, két legyet ütöttek egy csapásra:

  • a vidéki vendéglátást megerősítették úgy általában, és
  • az ott dolgozó nőknek hivatalos munkaügyi státuszt nyújtottak.

Innentől ugyanis a tipikus felállás az lett, hogy a férj nevén volt a föld és a mezőgazdasági termelés, a feleség nevén a turistákkal kapcsolatos tevékenységek. (Ma az agriturismo-k kb. 40%-a fut női tulajdonos alatt).

Az 1985-ös törvényt azóta többször átírták, sőt a nemzeti törvény tulajdonképpen csak nagyvonalakban szabályozza a szektort, a részleteket minden régió saját törvényben dolgozza ki (hogy adott minőségi tanúsítványhoz mit kell teljesíteni, mekkora minimális alapterülete legyen a szobáknak, mik a higiéniai előírások stb stb)

Röviden mit mond a törvény: 

  • alapvetően mezőgazdasági termelő tevékenységet folytatnak, a turizmus csak kiegészítő tevékenység,
  • családi vállalkozásként tekint az agriturismo-ra, azaz a családtagok foglalkoztatását kedvezményesen teszi lehetővé. Lehet persze külsőst foglalkoztatni, de azok foglalkoztatása többe kerül a farmernek, illetve csak kiegészítő tevékenységeket végezhetnek,
  • annak függvényében, hogy milyen termékből, mekkora területen mennyit termel az adott farm, (az ezekhez rendelt kvóták alapján) legfeljebb adott mennyiségű ágyhelyet (szobát) üzemeltethetnek – ez fontos, ugyanis ahol van 50 szoba, meg 30 olívafának helyet adó kert, az biztosan nem agriturismo a jog szerint (még ha a bookingon annak is hívják),
  • szigorúan szabályozott éttermi szolgáltatásokat nyújthatnak. A szigorú szabályozás azt jelenti, hogy adott (nagy) százaléka a felhasznált alapanyagoknak kötelezően saját termék kell, hogy legyen (ez lehet olívaolaj, bor, szalámi, sajt, gyümölcs, zöldség).
  • szabályozva van, hogy a bevétel max. hány százalékát szerezhetik az éttermi és szállás szolgáltatásokból szemben a mezőgazdasági termelésből származó bevételekkel. Mivel ez a kicsiknek nehezen teljesíthető, elő szokott fordulni, hogy az étteremben elköltött ebéd árát mondjuk úgy számlázzák le, mintha olajat vett volna az ember. Természetesen ez nem szabályos és csak ismerősökkel kockáztatják, ha egyáltalán,
  • 10 főig a családi konyhában is megfőzhetnek, csak 10 fő felett kell professzionális konyhát kialakítani – mondani sem kell, ez mekkora könnyebbség,
  • nem feltétlen kell állandóan nyitvatartó éttermet üzemeltetni, nagyon sok agriturismonak csak előre megbeszélt időpontban, megbeszélt menüvel létezik vendéglátós szolgáltatása,
  • az adózás kedvezményes a más típusú vállalkozásokhoz képest, valamint az éfa is pár százalékponttal alacsonyabb, mint a többi vendéglátóhelyen.

Az 1985-ös törvényalkotás után 6000 agriturismo működött, 55000 ágyhellyel. A fellendülés 1998 és 2005 között következett be, 58%-kal nőtt az agriturimo-k száma. Most pedig 18500 agriturismo van Olaszország-szerte.

A legtöbb Toszkána (4125), Alto-Adige (3366), Bolzano (2998) régiókban.

Több ilyet találtok ennek az oldalnak az albumaiban is (helyszínek néven).

______

* Nekem is volt szerencsém egy ilyen szakmai tanulmányutat megszervezni néhány éve, akkor eléggé beleástam magam a témába, és sok helyi szakemberrel találkoztam.

Infrastruktúra

Az olasz falusi turizmus – 1

Ha Olaszország, akkor szinte mindenkinek eszébe jut a lankás toszkán táj, a természettel körbevett épület előtti rusztikus asztalnál a borozgatás – ez szinte már giccs, de az a helyzet, hogy tényleg lehet ilyen a vakáció. Az olasz turizmus egy nagy részét ugyanis a farmházakba – olaszul agriturismo – érkező vendégek teszik ki. Tulajdonképpen a vidéki turizmusról van szó, még akkor is, ha nem minden farmháznak nevezett szállás valóban az jogilag is – de erről később.

A különféle szakmai oldalakon talált statisztikák sosem egyeznek egymás között sem, de arra mindenképpen jók, hogy a nagyságrendekről információt kapjunk. Olaszországot 2017-ben kb. 50 millió turista kereste fel (ezzel az ötödik leglátogatottabb ország a földön), akiknek a fogadására az alábbiakkal készültek az olaszok (2014-es adatok):

  • 33.000  hotel (* – *****) – 2.028.000 ággyal, 1.020.000 szobával
  • Villaggio turistico  – tourist village + camping: 2.411 – 1.344.000 hellyel
  • 18.500 agriturismo – 189.000 hely – 8930 étteremmel vagy valamiféle helyi ellátási lehetőséggel
  • 10.000 bed and breakfast – 53.000 hellyel.
  • egyéb – kiadó lakások

Ehhez 2014. óta hozzájött az airbnb-s szállások nagy száma, ennek egy része már más oldalon régebben is hirdetett szállás/szoba (legfőképp b&b), másik része pedig a piacra ezen a platformon újonnan belépett lakások és szobák.

A falusi turizmus a 18.500 agriturismo-val egy igen nagy részét fogadja tehát a vendégeknek.

agriturismo1

Milyenek ezek az agriturismo-k? 

  • 82%-uk rendelkezik szobával – ez ugyanis egyáltalán nem kötelező eleme a farmháznak
  • átlagosan 12 férőhelyük van
  • 47%-uk éttermi szolgáltatásokat is nyújt
  • az utóbbi években egyre többen nyújtanak az alapszolgáltatásokon kívül újabb szabadidős és szórakozási lehetőségeket: trekking, kirándulás mountain bike-kal, kóstoló (különféle termékekből), lovaglás, főzőiskola, gyerekeknek didaktikus tevékenységek (állatetető/simogató, stb).
  • mivel a régiós szabályozás eltérő lehet, a farmházak különbözőek lehetnek az egyes régiókban

És akkor most már definiáljuk az agriturismo-t, hiszen ahogy mondtam az előbb, nem minden az, amit a népnyelv (meg a booking) annak hív.

A farmház /agriturismo eredetileg (és a törvény szerint) nem elsősorban turisztikai tevékenység, hanem elsősorban mezőgazdasági termelésre szolgál. Annak függvényében, hogy milyen termékből, mekkora területen mennyit termel az adott farm, (az ezekhez rendelt kvóták alapján) adott mennyiségű ágyhelyet (szobát) IS üzemeltethetnek, illetve szigorúan szabályozott éttermi szolgáltatásokat nyújthatnak. 

Ez a mezőgazdasági/turizmus tevékenység azért érdekes, mert az igazi agriturismo-k sokszor mindkét szektor érdekvédő egyesületeihez csatlakoznak, és adott esetben a két tevékenység (már ha komolyan veszi mindkettőt) egymást is kisegítheti/hátráltathatja. Hogy hogyan, arról a második részben írok majd.