Mindennapok

Hoppon maradt negyvenesek – 2

Az előző rész itt található. 

A generációs staféta azt jelentené, hogy a fiatal munkavállalók foglakoztatottsága legalább olyan magas, mint az idősebb nyugdíjhoz közeledőké. Különösen fontos lenne ez az öregedő társadalmakban (hiszen valamiből el kell majd tartani a nyugdíjasokat, bár… ld. az előző rész végét).

Az Eurostat  szerint ez több országban működik is (UK, Németország). A mediterrán országokban, és különösen Olaszországban a harmincas-negyvenes korosztály nem talál munkát. Sőt, a ’90-es évektől oly módon működött az adórendszer, hogy épp a fiatalabbaktól vontak el forrásokat az idősek felé, hogy megmaradjon a nyugdíjaik értéke (nyilván azért is, hogy az elégedetlen nyugdíjastömeg ne szavazzon ellenük). A neoliberális recept egyszerűnek tűnt: dolgozzunk tovább, a munkajövedelmek adóterheit csökkentsük és a nem produktív állami költéseket vágjuk meg. A recept paradox végrehajtása Olaszországban az volt, hogy természetesen nem mindenkire alkalmazták, hanem csak azokra, akik már így is flexibilis munkaszerződésekkel dolgoztak jogok nélkül. A szupervédett társadalmi csoportokra nem terjedt ki a reformdüh.  Vannak ugye a bennfentesek – az articolo 18 alatt dolgozó munkások, akiket elbocsátani alig lehet, akiknek jár a szabi, a betegszabi, munkavesztés esetén 1-2 évig segély, lesz nyugdíjuk, és van képviseletük, amely megvédi őket, és maguknak kedvező szabályokat alkot (szakszervezetek). Meg vannak a kintrekedtek, mindezen jogok nélkül, és a vicc az, hogy legtöbbször egyazon munkahelyen, ugyanazt a munkát végzik.

Risultati immagini per lavoro precario

Mivel az eddigi javító szándékú receptek nem működtek, előretört a populizmus, amely ezen dühödt megfosztott tömegek hangját viszi.

Sajnos ezek sem a problémát célozzák, hanem a könnyebbik végét fogták meg a dolognak. EU ellenesek, mert az “EU nem enged bármennyit költeni”. Kár, hogy az alapprobléma maga a költés struktúrája lenne (hogy nem ugyanazokra kellene mindig mindent költeni). De ez most mellékszál, bár nagyon érdekes a legutóbbi választások fényében.

Térjünk inkább vissza a generációs problémára. Az idős(ödő) korosztály e pillanatban egy egyre terebélyesedő amőba, amely éli fel az évtizedek során megspórolt javakat, és kézbentartja a fiatalok sorsát. Hívhatjuk ezt családon belüli szolidaritásnak végülis, amely egyben az olasz társadalom igen fontos hagyománya (lévén az állam sosem működött igazán jól, maradt a család, mint szociális háló).

Ez azonban társadalmi és gazdasági problémákat is felvet. Társadalmi szempontból az vele a gond, hogy nincsen társadalmi mobilitás (azaz az határozza meg az egyén lehetőségeit, hogy melyik családba született), nincsen egyéni szabadság, amellyel esetleg váratlan saját utakat lehet követni (hiszen a papa mama mondja meg, mit finanszíroz).

Gazdasági szempontból stagnáló welfare-t jelent, ahol semmi sem változik, megmarad minden úgy, ahogy a most abból legtöbbet profitáló csoportok akarják. Nyilván jobb, mint a semmi, ahogy jobb a nagypapa lakását airbnb-n kiadni, mint éhenhalni, de ezzel oda is köt minden, ahhoz a nem túl innovatív, nem túl felfedező tevékenységhez, amiből nem lesz innováció, új ötletek, önmegvalósítás, kreativitás.

Érdekes adat a generációs problémához: hogy lássuk, mennyire a nyugdíjakból él az ország, íme egy térkép:

Immagine1

Az egész országot tekintve a bevételek 35,78%-a nyugdíjból jön, azaz 3-ból egy ember nyugdíjból él. A fenti térképen a narancssárga területeken ennél magasabb a nyugdíjból élők aránya, a kékkel jelölt területeken ennél alacsonyabb (azaz több fizetésből, vállalkozásból stb. bevétel van).

A nyugdíjból származó családi bevételek és a szegénység között sok esetben egyenes az arányosság:

Immagine2

Ez a térkép azt mutatja, milyen arányban vannak azok az emberek, akik éves szinten kevesebb, mint 10 000 euró bevételt vallottak be az adóhivatalnak. Nagyrészt (különösen délen) egybeesik a nyugdíjakból származó bevételek nagy arányával.

(Forrás: http://www.infodata.ilsole24ore.com/2018/04/06/redditi-pensioni-poverta-scopri-le-mappe/?refresh_ce=1)

A gond persze az, hogy a népesség öregszik, és a nyugdíjrendszer sem húzza már ebben a formájában sokáig. Nem is kell neki, mert 1-2 évtized múlva megérkeznek azok, akiknek nem jár majd a nyugdíj (kb. minden mostani atipikus dolgozó). De hogy ők miből fognak élni, az egyelőre úgy tűnik egyik pártot sem foglalkoztatja.

Kis politikai kitérő

A strukturális reformokat az ország évtizedek óta halasztja, a Tangentopoli utáni új pártok nem akarták kockáztatni azt a minimális társadalmi konszezust, amit sikerült összekaparniuk. A reformokkal végig kellett volna gondolni, milyen kritériumok szerint és kiket vesznek fel a közalkalmazottnak, köztisztviselőnek (hogy azok minőségi szolgáltatásokat nyújtsanak, legyen szó az iskoláról vagy az adóhivatalról), mi legyen az egyetemekkel, hogy valóban segítsék a társadalmat, és mi legyen a munkavállalói jogokkal általában.

Ezzel egyidőben az emberek el is fordultak a politikától, a hagyományosan erős politikai terek (circoli arci/acli, pártok, szakszervezetek) kiürültek, a fiatalok inkább a szórakozás és a fogyasztás felé fordultak, mint a saját sorsukon gondolkodjanak. Eltávolodtak a politikától. Most, hogy visszatérnének, átgondolatlanul, informálatlanul szavaznak. Érdekes tény, hogy mindenhol máshol (Anglia, USA, Franciaország) a 45 éven aluliak a haladóbb szellemű pártokra szavaznak, Olaszországban a Movimento 5 Stelle-re, amely antiglobalista, EU-ellenes, autokrata, a felszínt kapargatja, nem tematizálja a strukturális problémákat.

 

Forrás:

http://thevision.com/attualita/30-40enni-italiani/

http://www.alleyoop.ilsole24ore.com/2018/02/07/la-generazione-dei-30-40-e-sotto-scacco-un-costo-economico-per-litalia/

Reklámok
Mindennapok

Hoppon maradt negyvenesek -1

Azt már rögtön kiérkezésem után döbbenettel vettem észre, hogy szemben Magyarországgal, ahol a mi generációnk (40 körüliek) a rendszerváltás utáni szakemberhiányban válogathattak a jó munkák közül, Olaszországban nagy általánosságban nincsen munka, és teljesen mindegy, mit végeztél, mihez értesz. (Lábjegyzet: most nem megyek bele abba, hogy ami Mo-n jó multis munkának számít, az nem feltétlen az Nyugaton. Mások a bérek, mások az emberek elvárásai a munkával szemben, de ez most tényleg mellékág. És az is, hogy sok Mo-n menő munkavállaló itt valószínűleg bukdácsolna egyik határozott idejű állásból a másikba, mert a státusza inkább annak köszönhető, hogy jókor volt jó helyen, mint a saját ügyességének, okosságának).

Risultati immagini per lavoro

Ennek persze több összetevője van, olyanok, hogy a magánszektor munkaerőpiaca mint olyan nem bízik a kereslet/kínálat logikában, vagy a végzettségek elértéktelenedése, vagy egyáltalán az, hogy a kevésbé képzett kisvállalkozók nem is nagyon hisznek a képzettségben). Egyrészről a munkaadók nem hirdetik meg az állásokat, hanem ismerősi körben próbálnak meg valakit találni (aki vagy ért hozzá, vagy nem, majd megtanulja), és nem hiszik, hogy akár egy jó cv-vel rendelkező ismeretlenről is kiderülhet, hogy jó munkaerő – és pont erre lenne a próbaidő. Másrészről sok olyan ember van, aki – akár diplomásként  is – egyszerűen nem tud dolgozni, hiszen sosem volt ebben tapasztalata, a szülők mindig kisegítették, ha nemszeretem munkát kellett volna végeznie, egymás után végezte a különböző képzéseket anélkül, hogy egyszer is talált volna hosszabb távú munkát. Így a két oldal összeér, és egymást erősíti, a munkaadó nem fogja továbbra sem meghirdetni az állásokat, hiszen alkalmatlan emberek hada jelentkezne rá, neki erre nincsen ideje, a munkavállaló meg hiába küldözgeti többszáz helyre a szépen kidíszített CV-jét, el sem olvassák.

A közszféráról ne is beszéljünk, a concorso rendszerben alkalmatlan embereket találnak olyan állásokra, amelyben aztán akár élethosszig eléldegélnek viszonylag jó fizetés mellett, anélkül, hogy valaha komolyabb erőfeszítést kelljen tenniük, netán képződniük – és ennek pont mi, a közszolgáltatásokat igénybevevők isszuk meg a levét.

Mindennek mély strukturális okai vannak, és hosszú évekre, évtizedekre kiható következményei.

Ha csak a mostani 30-40 éveseket vesszük, a középgenerációt, nem túl szívderítő kép rajzolódik ki a statisztikákból. Sokuk a családi vagyont éli fel éppen, hiszen ez az, ami Olaszországot jelen pillanatban még fenntartja, a megspórolt családi vagyonok. Sokszor esett szó már erről a blogon is, az örökölt 2-3 lakás, amelyet a ’60-as években azért vettek a nagyszülők, mert a folyamatos infláció mellett ez volt az egyetlen értékálló befektetés. Az a kislakás, amit fillérekért vettek meg a tengerparton, vagy egy északi nagyvárosban, akkor nem ért túl sokat, de mióta fellendült a turizmus, állandó bevételt biztosíthat.

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a szerencsére épül a rendszer, lehet örökölni, ami sokat jelent, ha valahol egy északi nagyvárosban van a vagyon, de ha délen élsz, vagy egy eldugott kisvárosban, akkor ez sem ér semmit. És persze szó sincs meritokráciáról: nem azért lesz könnyű az életed, mert okos, ügyes vagy, hanem mert a nagypapa lakása pont Firenze közepén van, és jól ki lehet adni az airbnb-n.

Ez a típusú gazdagság azért is probléma egyébként, mert nem generál sem ötleteket, sem új tevékenységeket. De ne kárhoztassuk azért ezt a generációt, hiszen akaratukon kívül találták magukat egy hatalmas adósságot görgető államban, amely adósságot nem rájuk költötték. Ők fél életüket középszerű oktatási intézményekben töltötték, ahol azt mondták nekik, hogy érdemes tanulni, majd az egyetemről kijővén beleütköztek a határozott idejű szerződésekbe, a pár napos munkákba, a kényszervállalkozásokba, amelyből nyilván nem lesz sem decens megélhetés, sem nyugdíj annak idején.

Az olasz statisztikai hivatal pár hete publikálta a 2017-re vonatkozó foglalkoztatási adatokat. A Sole 24 ore összefoglalója szerint egy év alatt 234.000-el kevesebben dolgoztak a 25-49 éves korosztályban. Ezen belül is a 35-49 évesek szenvedték el a nagyobb veszteséget: 204.000-el kevesebben dolgoznak. Igaz persze, hogy általánosságban kevesebb a fiatal az olasz társadalomban, de ezzel együtt is az a helyzet, hogy az ennél idősebbek körében növekedett a foglalkoztatás (hála a különféle állami támogatásoknak).

Ugyan a társadalmi kohézió szempontjából nem túl jó, de ki kell mondani, hogy akik az egészből még mindig  a legjobban jönnek ki, azok az idősek. Az egyetlen csoport, amelynek még emelkedett is a jövedelme 2008 óta, azok a nyugdíjasok. Ez családszinten szintén segít egyelőre: a családok bevételének a nyugdíjhoz köthető része 1969 és 1989 között nőtt (16,4%-ról 17,3%-ra).  2008-ban már a családi bevételek 24,8%-át tették ki a nyugdíjból származók. Ugyanakkor ez azért elég félelmetes az egész társadalomra nézve.

Problémás, hogy a fiatalabb korosztálynak a munkája egyáltalán nem stabil. Az alábbi tanulmány szerint az utóbbi 4 évben a foglalkoztatottság növekedése magasabb volt, mint a munkaóráké. Mindenki kevesebbet dolgozik, ugyanazért a pénzért? kérdezhetjük. Sajnos nem. Ez a Jobs act hatása, a Renzi-féle reformé, amely abban bízott, hogy ha támogatja a munkaadókat abban, hogy fiatalokat vegyenek fel, méghozzá egy gyengített munkaszerződéssel (3 évig bármikor elbocsáthatóak), azaz segíti a bemenetet, utána a dolgok logikája szerint a munkaadók megtartják ezeket a már felvett fiatalokat. Ám épp ennek ellenkezője történt. Amikor megszűnt a támogatás és lejárt a hároméves időszak (2015 és 2017 között), a szerződések 40%-a szűnt meg, és jó esetben visszatértek az alkalmi szerződésekhez, rossz esetben munka nélkül maradtak.

Sok kutató, szakember azt hitte, hogy ezen a munkaerőpiacon a nagyobb flexibilitás segít majd – hiszen az alapprobléma, hogy a munkavállalók egy része be van betonozva a munkahelyére, gyakorlatilag nem lehet elbocsátani, emiatt persze helyeket foglalnak, akár alacsony termelékenység mellett is, másrészt a munkaadó legközelebb nem vesz fel ilyen szerződéssel munkást, ha van másra is lehetősége.

Ez a flexibilis munkaerőpiaci modell több részből áll ott, ahol működik (egyes észak-európai országokban). Egyik része valóban a könnyen felbontható munkaszerződés, a többi nem elhanyagolható része viszont az, hogy aki időlegesen munka nélkül marad, annak az állam segít a megélhetésben (ez nincsen vagy minimális OO-ban, ha nem rendes munkaszerződése van az embernek), és ezekben az üresjáratokban folyamatosan képezheti (sőt, képeznie kell) önmagát a dolgozó (állami pénzen), valamint van egy működő munkaerőpiac, azaz a munkáltatók meghirdetik a szabad munkahelyeket. Ez mind nincsen Olaszországban, és egyelőre nincsen politikai akarat arra, hogy a már bebetonozott dolgozók és az alkalmi munkások jogait valahogyan egy szintre hozzák (akár középtájon), így a flexibilis rendszer eleve halálra volt ítélve.

Mindebből következik, hogy a középkorosztály, akinek már nem jutott normális munkaszerződés, szépen lassan (illetve nem is olyan lassan, elég volt 15 év a 2002-es Legge Biagi óta) átment prekariátusba. A prekariátusnak társadalmi szinten ára van. Egészségügyi szempontból depresszió, egyéb pszichológiai gondok, a haszontalanság érzése, amely különféle kompulzív magatartásformákhoz vezet. Emellett nem alapítanak családot, vagy csak későn, amivel a társadalmi megújulást hátráltatják. Bár ez utóbbi állítás nem feltétlen igaz, hiszen már most sem hisz a kutatók nagy része abban, hogy a gyerekeink befizetett adóiból fogunk mi nyugdíjat kapni, sőt. Rendszerszinten az akérdés, hogy lesz-e nyugdíj a mai formájában? Ki fogja azt kapni? Meddig fogunk dolgozni? Biztos hogy ez a nyolcórás munkarend lesz a nyerő? Sok olyan kérdés, amire egyelőre nincsen válasz, csak az biztos, hogy a régi paradigmának lassan nem nagyon van értelme.

Innen folytatom holnap.

Addig is olvasnivaló olaszul:

http://thevision.com/attualita/30-40enni-italiani/

http://www.infodata.ilsole24ore.com/2018/04/06/redditi-pensioni-poverta-scopri-le-mappe/?refresh_ce=1

Étel - ital, Mindennapok

Gombás, gorgonzolas tészta

Ismét egy gyors esti vacsora. Két főre kb. 30-40 dkg gombát megtisztítok, összeaprítok. Ez lehet a sima sampinyon gomba, barna csiperke, de ha ennél erősebb ízűt találtok, az sem baj. Én általában a portobello gombát használom (ez egy nagyobb fejű gomba, itt találtok róla infót – én nem távolítom el a lemezeit).

Ezt egy kis olajon odateszem párolódni, só nélkül. A gomba hamar sok levet ereszt, nem szükséges plusz vizet hozzáadni, csak az elején többször át kell keverni, hogy ne tapadjon le. A saját levében megfőzöm, addig, míg teljesen el nem párolog ez a lé – ez fontos, mert ha sok lé marad rajta, nagyon folyós lesz a tésztaszósz.

Amikor elpárolgott a lé, hozzáöntök kb. egy dl. (főző)tejszínt. Én a simát szeretem használni, mert abban nincsen mesterséges sűrítőanyag, de megfelel a főzőtejszín is. Sőt, egyes receptek tejszín helyett a tejet javasolják – én tejből egy fél decit tennék hozzá.

Beledobom a kockára vágott 20 dkg gorgonzola-t is (vagy más kéksajtot: roquefort, danish blu, etc). Kislángon összefőzöm az egészet. Amikor már készen van, még két kanál reszelt parmezánt forgatok bele.

A kifőtt farfalle / penne tésztát leszűröm (fejenként kb. 3 maréknyit főzök meg), beleforgatom a mártásba, és lehet is tálalni.

Ilyen a mártás (esti fényekben :))

Immagine

 

Mindennapok

Pizzalepény krumplival és pestoval

(Kint zuhog az eső, szép novemberi az időjárás – kár, hogy még csak szeptember van.)

Az alábbi melengető recepthez kell 4-5 hajában főtt krumpli (lehetőleg már kihűtve), pesto es pizzatészta.

A pizzatészta alap, klasszikus: durumliszt, só, felfuttatott élesztő, kis olaj. Meg jó egy óra keltetés.

Amíg bemelegítem a sütőt 200 fokra, a pizzatészta felét jò vékonyra nyújtom. Megkenem pestoval, rákarikázom a főtt krumplit (vékonyra ám!), megint megkenem pestoval, majd betakarom a pizzatészta masik felével. Sózni nem kell külön, a pesto sós. Minden legyen vékony, lepény a cél, nem egy masszív tégla…

A tetejét bevagdalom és egy kis olajjal megkenem.

Mehet az előmelegített sütőbe 15-20 percre.

Ha már szép a színe, lehet tálalni…

Infrastruktúra, Mindennapok

Rendőrmacska

Tegnap reggel bementem a volterrai rendőrségre parkolási engedélyt kérni, és ki fogadott? Hát Filippa, a macskarendőrnő.

Ott ücsörgött az üvegfal mögött a pulton, és a kicsit kacska jobb lábát barátságosan kidugta a “beszélőnyíláson” 
Utánanéztem, kiderült, hogy már 12 éve Volterraban szolgál.
http://www.pisatoday.it/…/manifestazione-maggio-felino-prem…

A cikkben említenek más közszolgálatot ellátó macskát is, mint pl. a könyvtáros Cirilla cicát (https://www.facebook.com/Cirilla-La-GATTA-Bibliotecaria-15…/)

Manifestazione Maggio Felino. Premio alla gatta vigile di Volterra-4

Mindennapok

Nyári divat 2017

Az olaszok ugye minden évben lecserélik a gardróbjuk egy részét, hiszen a divatot követni KELL. Az idén mit is?

Pl. a szoknyanadrágot, amely lábszárközépig ér, és bő.

  

Ehhez jöhetnek a habos, zsabós ingek:

 

  

A ruhák hosszúak és lengék

Risultati immagini per abiti lunghi  

A szoknyák pliszézettek

A cipők viszont hangsúlyosak:

Risultati immagini per sandali 2017  Risultati immagini per sandali 2017

A fodrok pedig még a fürdőruhákon is megjelennek:

Ha még megvannak a ’80-as évekbeli cuccaid, lehet reciklálni 🙂

A végeredmény kb. ilyesmi lesz:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A képeket a http://www.bantoa.com oldalról vettem, ha érdekel a divat és öltözködés, érdemes ránézni…

Mindennapok

Élet 100 felett

Mármint 100 év felett.

Risultati immagini per anziani in italia

A legutóbbi népszámlálás adatai alapján Siena városában található Olaszországban a legtöbb 90 év feletti lakos. De úgy általában is a 100 év feletti emberek száma ütemesen nő az egész országban: Mussolini idején ötvenen voltak, majd’ 1000-en 1982-ben, ma viszont már 17 000 ennél idősebb olasz él az országban. Mire a mostani 50-esek elérik azt a kort (azaz kb. 40-50 év múlva), az előrejelzések szerint már 157 000-en lesznek.

Nem is csoda, ahogy a Bloomberg felméréséből is látszik, gazdasági problémák ide vagy oda, az olaszok a világon a legegészségesebbek. Illetve itt őrzik meg az emberek legtovább az egészségüket.

A fenti felméréssel szinte egyidejűleg jelent meg egy másik tanulmány, amely szerint az olaszok, japánok, hollandok, Svájc és Svédország folyamatos javulást mutatnak a drogok, alkohol, öngyilkosság, szívbetegségek és tumor miatti halálozásban – szemben pl. az USA fehér lakosaival.
Olaszország egyes területein azért is nőtt meg a 90+ évesek lakossághoz mért aránya, mert a fiatalok elvándorolnak, vagy egyszerűen nem szülnek gyerekeket. De három város van, ahol az országos (egyébként nem magas) átlaggal együttmozog a gyerekszületések száma, és mégis nő az idősek aránya: Siena, Firenze és Bologna.
Érdekes adat, hogy ebben a három városban a 90 felettiek között nagyobb arányban találhatók egyetemet végzettek, mint általában az országban. Ez is elég ismert statisztikai tény: a képzettebb emberek tovább élnek. Ez Olaszországban durván kimutatható: a mostani 25 és 44 év közötti olasz férfiak halandósági valószínűsége háromszor nagyobb, ha csak általános iskolát végeztek, mint az egyetemet végzettek között.

A statisztikusak azért tovább keresik, hogy mi lehet az oka annak, hogy pont Sienaban, Firenzében és Bolgonaban élnek ilyen sokáig az emberek. Mindhárom helyen nagyon intenzívek a civil szerveződések, az idősek aktívan részt vesznek a circoli-kban, és a kulturális életben (pl. színház) és a szervezett önkéntes tevékenységekben. Ezek Olaszországban mindenhol intenzíven jelenlevő szerveződések, nagy hagyománnyal bírnak, és alkalmanként állami feladatokat is átvállalnak (pl. a betegszállítás egy részét önkéntes szervezetek végzik).

 

*
Ezeken az “aggregációs helyeken” a szokások és hagyományok követése és tisztelete keveredik a “társadalmi tőkével” (barátságok, egymást segítő egyesületek, a közösség különböző szerveződései, és egymás ellenőrzése), és úgy látszik, hogy ez segít abban, hogy az egyre hosszabb életet jól, értékesen, aktívan éljék meg az emberek.
Siena egyébként különleges hely: a contrada-k (negyedek) a középkor óta nagyon erős és aktív társadalmi hálót biztosítanak az ott születetteknek, amit a Monte dei Paschi pénzével támogattak meg mindaddig, míg a politika rossz döntésekkel csődközelbe nem vitte a bankot.
Risultati immagini per anziani in italia
Egy szó mint száz: elszigetelődés helyett társaság, otthoni passzivitás helyett kapcsolódás és önkéntes munka – ez lenne a jó minőségű hosszú élet legfontosabb titka.
És aki Olaszországban él, erre rengeteg példát lát. A szomszédunkban lakik pl. Danilo, aki 81 évesen akár naponta elgyalogol a 6 km-re levő circolo arci-ba, ahol a többi barátjával kártyáznak, esznek egy pizzát, megbeszélik az aznapi történéseket, ami olyannyira elnyúlik, hogy amikor aztán együtt jönnek hazafelé, akkor ötpercenként megállnak és egymás szavába vágva csak mondják és mondják. (Erről egyszer szeretnék egy videót csinálni, de mégis nehéz megmagyarázni nekik, hogy miért is :)). Ez a circolo időnként vacsorákat szervez valamilyen jótékonysági céllal, ahol Danilo és barátai önkéntes munkájával lesz meg a vacsoramenü, a bevételt pedig egy előre elhatározott célra szánják.
*
Ennek kapcsán ejtsünk pár szót ezekről a circolo-król, amelyek az olasz társadalom kohéziójának nagyon fontos elemei.
 
Az országban két, eredetileg egymás riválisaként működő, kapillárisan (azaz tényleg minden szegletben megtalálható) kultúrházrendszer van: a circolo arci (ez volt a kommunisták által kiépített hálózat), és a circolo acli (ez meg a katolikus egyház által kiépített).
Ezek a  circolo-k (jobb híján fordítom kultúrháznak) kinek-kinek világnézete szerint látogathatók, életkort és képzettséget tekintve mindenféle ember jár ide. A sporttevékenységektől a kulturális programokig, az adott témákról szervezett előadásoktól a nagy (a résztvevők által összedobott)  vacsorákig  rengeteg programot kínálnak, alacsony áron. A belépés feltétele a tagság, ennek éves díja kb. 10 euró, bárki beiratkozhat, és aztán azzal a bérlettel az ország bármely más circolo-jában részt vehet a programokon.
Bár is van ezekben a circolo-kban, lehet egyet inni, fagyit enni, vagy egy szendvicset venni, ha úgy alakul a nagy beszélgetésben. A szervezett tevékenységeken kívül pedig általában van csocsó, kártya és sakk, meg sok-sok ücsörgő, beszélgető ember.

A választások alkalmával a szavazóköröket sokszor ezekben a circolo-kban állítják fel, az önkéntes circolo-tagok ellenőrzése mellett.

Persze a legtöbb ideje ezekre az időtöltésekre az időseknek van, de egyáltalán nem csak ők látogatják a circolo-kat. Nagyon sok gyerek és fiatal is van, akik minden este itt találkoznak a suli és otthoni munkák után, pingpongoznak, csocsóznak, beszélgetnek, sok dolgozó nő ide jár tornázni, sok férfi ide jár meccset nézni, tehát tényleg nem életkorspecifikus a circolo látogatása. És jellemző, hogy ha az ember csak egy adott tevékenység miatt elkezd egy circolo-ba járni, előbb vagy utóbb talál mást is, ami érdekelni fogja és ami miatt máskor is oda fog menni.

Én is tag vagyok egyébként (jógázni járok egy ilyen circolo-ba), és magyar szemmel valóban csodálnivaló, ahogy ezek az emberek megélik és igénylik a közösséget, megszervezik magukat, fenntartják a mozgást, az emberek (különösen az idősek) közötti kapcsolatokat, életkorokon és társadalmi osztályokon átívelően.

Íme egy videó arról, milyen az élet egy új circoloban (a megnyitó és az első egy hónap eseményei: https://www.facebook.com/circolol3m/videos/234043983424620/

Maga a videó is egy önkéntes munkája 🙂

Risultati immagini per circoli arci

Risultati immagini per circoli arci

___________

Forrás: http://www.corriere.it/economia/17_maggio_15/centenari-d-italia-f08301aa-38dc-11e7-8530-ea2b12fbdf2c.shtml

https://www.bloomberg.com/news/articles/2017-03-20/italy-s-struggling-economy-has-world-s-healthiest-people?cmpid=socialflow-facebook-business&utm_content=business&utm_campaign=socialflow-organic&utm_source=facebook&utm_medium=social

Mindennapok

Mobillal a füleden ne vezess

L'immagine può contenere: sMS

Olaszországban 2017. május 23-tól szigorúan büntetik azt, aki vezetés közben telefont használ fülhallgató nélkül. Akkor is, ha a piros lámpánál állsz (vagy máshol várakozás közben), de járó motorral írnál sms-t vagy hívnál fel valakit. A fülhallgatót csak az egyik fülbe szabad majd betenni, a másikat szabadon kell hagyni. Kihangosítás esetén sem szabad kézben tartani a telefont.

A büntetés jogosítványbevonás, valamint 180-680 euró bírság lehet (valamint pontok levonása, de ezt csak olasz jogostvány esetén tudják érvényesíteni).

Olaszországban egyes becslések szerint a balesetek 3/4-e azért következik be, mert a vezető telefont használ. Nem véletlen tehát ez a szigor.