Mindennapok

Percepció

“Nem veszélyes ott nálatok? Sok a bevándorló, meg minden…”  -szokták kérdezni  Olaszországot nem ismerő magyarok.

Csak mondom, hogy Magyarországon a statisztikák szerint háromszor annyi gyilkosság történik (19,1 gyilkosság 1 millió főre vetítve), mint Olaszországban (6,7):

Ez ahhoz hasonlít, mikor Olaszországban mindenki oltatta magát az agyhártyagyulladás ellen (jól teszi, nem is azt mondom), miközben a sokkal kisebb Magyarországon sokkal nagyobb éves esetszámok vannak, mégsem fél senki járványtól. 

Mindennapok

A maffiától elkobzott épületek

beni confiscati alla mafia sequestrati

A fenti térképen megnézhető, hogy hol milyen mennyiségű ingatlant és egyéb értéket koboztak el a maffiától 2017-ben.

Északon a legtöbbet, 217-et Milánóban, amely ezzel első az északi városok között. 

Összesen 12480 értéket koboztak el a maffiától a 2017-es adatok szerint. (Az Adóhivatal számai szerint.) Ebből 11604 ingatlan, és 876 cég.

De mi lesz az elkobzott javakkal?

Az ingatlanokat az állam közösségi célokra használja fel, vagy eladja. 81%-uk a községeknek, városoknak megy, 11%-uk viszont a fegyveres erőknek. A többi a régióké lesz, vagy más állami szervezeté.

Délen található az elkobzott javak 80%-a: Szicíliában egészen pontosan 4.728 egység. Ha a régiókat nézzük, első Calabria, majd Campania és Puglia, negyedik Lazio.

Milyen ingatlanokról van szó?

Kb. 60%-k lakóingatlan, 30%-uk termőföld, 9%-uk gazdasági vagy kereskedelmi célú épület. Több, mint 1000 a kastélyok, paloták száma.

Forrás itt. 

 

Mindennapok

Kötelező autóbiztosítás Olaszországban

Öt éve írtam egy bejegyzést az olasz kötelező autóbiztosításról.

Azóta történt néhány dolog.

Először is, mióta elterjedtek a neten biztosítást ajánló biztosítók, olcsóbb lett a biztosítás is. Öt éve még 1500 euró körül ajánlgattak nekem éves biztosítást, tavaly viszont már én megkötöttem a neten a genialloyd-nál (itt a honlapjuk), és évente 540 euró körül fizetek, ami azért sokkal barátibb.

Vannak netes biztosítás-összehasonlító oldalak is, pl ez itt. 

Ami viszont most egyre nehezebb lesz, az a magyar rendszámmal itt, Olaszországban autózni. Már régebb óta van egy szabály, hogy aki tartósan itt él, annak kötelező lenne az olasz rendszám megkérése, de ezzel eddig nem nagyon foglalkoztak. Így rengeteg román, bolgár rendszámú autó van, mert (ahogy akár Mo-n is) ott sokkal olcsóbban megússza az ember a biztosítást.

De december 1-től az olaszok elkezdték komolyabban ellenőrizni a külföldi rendszámú autókat. Ahol kiderül, hogy a tulaja itt él életvitelszerűen, nagyobb büntetések várhatóak.

Ez szerintem annyiban jogos, hogy ha beüt a baj, és valami keleti rendszámú autóval ütközik az ember, valószínűleg nem megy olyan simán a kárbehajtás, mint egy olasz biztosítótól. Másrészt továbbra sem lesz igazán kontrollálható, ha valaki egy otthon élő családtagjának a nevére vett autóval közlekedik itt Olaszországban. Hiszen azt mindig mondhatja, hogy kölcsönvette, hogyan tudná a rendőr bebizonyítani, hogy nem így van.  Minden kiskaput nyilván nagyon nehéz bezárni.

 

 

Mindennapok

Tengerre fel, de télen is?

A tenger jó, a tenger szép, sőt, az olaszok szerint tengeri levegő nélkül egy gyereket sem lehet felnevelni (szerencsére erről nem mindenki értesült eddig, és egész jól felnőnek milliók nélküle).

Ebből kiindulva Riccioneban az egyik strand úgy döntött, hogy egész évben nyitva lesz.  Vannak nyugágyak, meleg zuhany, takarók, és pihenősarkok, minden olyan, mintha nyár lenne, csak éppen télen. Fürdeni ugyan kevesen fognak (ha egyáltalán), de lehet arcot süttetni egy szép napos  délután, átmelegedni, sós levegőt szívni, beszélgetni, inni egy teát, vagy egy pohár bort.

Mindezt a Riccione-ban található 86-87 sz. strandon (spiaggia 86-87), mely egész évben nyitva tart. A megnyitón volt, aki fürdött is, de ez szerencsére nem lesz kötelező 🙂

Forrás itt. 

Mindennapok

A bevándorló nők Olaszországban

Az Olaszországban élő külföldiek nagyobbik része nő (52%, kb. 2.672.000  fő), és a jelenlegi olasz nőnemű lakosság 8,6%-át teszik ki  – figyelmbe véve, hogy az olasz állampolgárság megszerzésével ezek a nők megszűnnek külföldiként szerepelni a statisztikákban.  58%-uk európai országból érkezett (1,5 millió), és ebben a mutatóban a férfiakhoz képest 15%-kal magasabb az arányuk. Több, mint 1/3-uk Európai Uniós országból származik. Abszolút számokban ugyan az idevándorló nők nagy része családegyesítési célból érkezik, az EU-s országokból érkező nők 65%-a egyedülálló (illetve a nigériai nők 92,1%-a és a kínaiak 76,4%-a is egyedülálló).

Foto: Unsplash/ rawpixel

A statisztikák szerint még mindig több gyereket szül egy külföldi nő, mint az őslakosok, és nagy arányban kérelmeznek állampolgárságot, amint lehetőségük nyílik rá. Épp ez utóbbi miatt nehéz statisztikailag a sorsukat követni (hiszen amint olasz állampolgárságot kapnak, már olaszként szerepelnek a statisztikákban).

Délen a helyzet nem rózsás

Aggasztó, hogy egyre több NEET (Not in Education, Employment or Training) van  a külföldi nők között, azaz aki sem nem tanul, sem nem dolgozik. A 15-29 éves korosztályban 44,3% az arányuk általában, délen ez 52,3% -ra emelkedik. Ezzel több, mint 10 százalékponttal előzik a helyi lányokat. Ebben a mutatóban egyébként nincsen különbség az olasz és külföldi fiúk között (azaz külföldiként is annyi esélye van egy fiatal fiúnak dolgozni vagy tanulni, mint egy olasznak). Ez sajnos leginkább azt jelenti, hogy nagyon patriarchális családszemléletű kultúrákból jönnek, és nagyon gyakran később sem lesznek önállóak.

Az inaktív (azaz nem dolgozó, jellemzően férj által eltartott) felnőtt nők aránya is veszélyes, és az alacsonyabb iskolai végzettéggel rendelkezők között magasabb, mint a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők között. Ez elsősorban a pakisztáni, egyiptomi és bangladesi nőkre jellemző – nekik több, mint 80%-uk nem dolgozik.

Szerepek és sztereotípiák 

A válság nehezebbé tette a külföldi nők munkaerőpiaci beilleszkedését, ugyanakkor azokban a családokban, ahol a nő dolgozik, egy kicsit az egyenlőbb családi munkamegosztás felé mozdultak el a hagyományos szerepek, még ott is, ahol erősen patriarchális a kulturális háttér.  Sőt, a bevándorló férfiak között egyre többen hagyományos női munkákat is elvállalnak (különösen az idősgondozó ilyen), illetve ahol a családban csak a nő munkája maradt meg, a munkanélküli férfi valamivel több otthoni feladatot vállal.

Veszélyes és monoton munkák

A bevándorló nők társadalmi és gazdasági helyzete az egészségükre és jóllétükre is hatással van. Nem mindig jó irányba, pedig alapvetően szinte minden bevándorló azzal a személyes szándékkal érkezik, hogy valamilyen szempontból jobbá tegye a saját életét (kereset, munka, családi kilátások stb).

De az Olaszországban vállalt munkával kapcsolatos problémák sajnos általában negatívan hatnak a nők életére: sok bevándorló nő társadalmi elszigetelődésről számol be, különösen ha a származási országában kellett hagynia a gyerekeit / családját (sok idős- vagy gyerekgondozó erre kényszerül).

A felmérés sajnos még egy akudt problémát megnevez, a nők elleni erőszaknak kitettséget (akár a munkaadójuktól, akár a saját olasz családtagjaiktól). Ez különösen a családi gondozási munkákban dolgozókat jellemzi, lehet fizikai (szexuális visszaélés, verés) és pszichológiai (sértegetés, zsarolás), és gazdasági (alacsony fizetések, fekete munka stb).

Adatok az erőszakról

Általában külföldi és olasz nők ugyanolyan arányban számolnak be arról, hogy erőszak érte őket az életük során, ezalól a moldávok, románok és ukrán nők kivételek (őket magasabb arányban éri erőszak).

A partnertől elszenvedett erőszak már általában a saját országban elkezdődik (68,5%), ugyanakkor a külföldiek mintegy 20%-a már itt, Olaszországban létesített párkapcsolatban is erőszakot szenved el.

Az olaszokhoz képest viszont hamarabb feljelentik az erőszakos partnert (külföldiek: 17,1%, olaszok: 11,4%) és erőszakellenes központokhoz fordulnak (centri antiviolenza,  servizi dedicati alle donne). Ez a legtöbbjük számára az egyetlen megoldás lehet, hiszen gyakran nincsen olyan társadalmi hálójuk, amely támogatja őket (nincs hova menni stb).

(Forrás: Dossier statistico immigrazione  – az idei számokkal.)

Egy kis általános statisztika

2012 óta 773 nőt öltek meg Olaszországban,  a szám növekszik, pedig az általános emberölési statisztikák évről évre csökkennek.

Az esetek 98 %-ban férfi tette.

Nagyrészt a nő (korábbi) társa (4-ből három esetben, jellemzően késsel).

Mind az elkovetők (75%), mind az áldozatok (77%) nagy része olasz, bár a nem olasz népesség arányánál jóval magasabb a külföldiek aránya mind az elkövetőknél, mind az áldozatoknál (kb. 3szoros).

Mindennapok

Öngyilkos

Olaszországban (több más mediterrán országgal együtt) viszonylag kevés az öngyilkosok száma, mind európai, mind világviszonylatban. Kevesebb, mint egyharmadannyian lesznek öngyilkosok, mint Magyarországon (6-19), pedig Magyarországon az elmúlt évtizedekben rohamosan javult a helyzet, kevesebb, mint felére csökkent az esetek száma a rendszerváltás óta (erről ld. a ksh kiadványát itt).

Íme az európai statisztika:

EU statisztika

Világviszonylatban sajnos van ennél rosszabb, csak információként ideteszem a világstatisztikát is:

vilag

Hogy mi az oka a viszonylag alacsony esetszámnak, arra több feltételezés is van, ugyanakkor egyértelműen és világosan nem definiálható, mivel előzhető meg az öngyilkosság egy adott társadalomban.  Pl. azt feltételezik, hogy kevesebb az öngyilkos egy társadalomban, ha

  • szorosabb közösségek, kevesebb elmagányosodott ember van benne. De Nagy Britannia nem tűnik ilyen társadalomnak, és mégis mediterrán országokkal egy szinten van e tekintetben.
  • melegebb a klíma, kevesebb a depresszív, szürke napok száma. Ebben lehet valami, mert kevés kivétellel szinte csak melegebb klímájú országok vannak a sor végén. Még akkor is, ha az adott állam nem különösképpen segítőkész a lakóival. Kivétel itt is az UK.
  • kultúra kérdése, hogy a közvélemény mennyire tartja elfogadottnak ezt a típusú “problémamegoldást”. Ezt nehéz így most kapásból megerősíteni vagy cáfolni.

Ezzel együtt sajnos Olaszországban sem nulla az öngyilkosok száma, idén a szélesebb környezetemben két ilyen eset is történt. Ezért is néztem kicsit utána, mi a helyzet Olaszországban.

Az olasz statisztikai hivatal szerint 2011 és 2013 között 12.877 halálesetet regisztráltak öngyilkosság miatt. Ebből 10.065 férfi, 2.812 nő. Napi átlagban 12-en vetnek véget az életüknek a kb. 60 milliós országban. 2010 óta a statisztikai hivatal már nem a rendőrségi jelentések alapján készíti a statisztikákat, hanem az orvosi adatok alapján. Ezért van az, hogy a jelenségről azóta kevesebb információ jut el a sajtóhoz, így sokkal kevésbé tematizálják a hírek az öngyilkos eseteket.

A statisztikák szerint csak az esetek 19%-ban köthető az öngyilkosság pszichológiai betegséghez, a többi 81% nem diagnosztizáltan pszichológiai beteg.

Az északi régiókban többen lesznek öngyilkosok, mint délen, pedig azok a gazdagabb részek. Szardínia szigetén viszont meglepően magas az esetek száma.

Az öngyilkosságok 57%-át otthon követik el. A leginkább veszélyeztetett életkor a 35-64 évesek és a 65 felettiek. Ugyanakkor a 15-24 és a 25-44 éves korosztályban az összes halálokhoz képest magasabb az öngyilkossági halálok mértéke, mint idősebb korban (ez  mondjuk logikus, idősebbek közül többen halnak meg, ehhez képest nem olyan magas az öngyilkosság okozta halálesetelk száma). A 15-25 évesek között az öngyilkosságból eredő halálozási esetszám a negyedik (kb. az összes haláleset  8%-a), a közúti balesetek, a tumoros betegségek és egyéb váratlan halálozások után. A 25-44 évesek között a halálokok sorrendje viszont tumoros megbetegedés, keringési problémák / szívbetegségek, közúti balesetek, és öngyilkosság.

Kortól függetlenül legtöbben mérgezéssel (gyógyszer), lőfegyverrel, vagy szúrú-/vágóeszközzel lesznek öngyilkosok. A lelki betegségtől szenvedők körében viszont inkább a fulladásos halált keresik.

És hogy mit tesz az állam és a társadalom, hogy elkerülje ezeket az eseteket? Jó néhány alapítvány van, amely elsősorban a megelőzéssel foglalkozik (pl. ez itt meg ez is).

Egyes régiók segélyvonalat is üzemeltetnek (ez pl. egy római számon hívható), ugyanakkor nincsen olyan átfogó, mindenki által ismert, vagy könnyen megtalálható állami szintű szolgáltatás, amely mindenhol jelen lenne. És hát tudjuk, hogy ha valaki éppen bajban van, nem fogja sokáig keresgélni a telefonszámokat, hogy segítséget kérjen.

Így tehát nemcsak hogy az újságok nem beszélnek a jelenségről, nagyon segítségnyújtást sem biztosít sem az állam, sem a társadalom. Hogy a bajban lévő ember kap-e segítséget, az attól függ, hogy a régiójában éppen van-e valamilyen segélyvonal és véletlen ő tudja-e, hogy létezik ilyen.

 

Mindennapok

Utazás

Az utóbbi években az utazás egyre könnyebb és olcsóbb lett a vállalkozókedvűeknek, hála a low cost repjegynek meg az airbnb-nek. A turizmusban dolgozók panaszkodnak is, hogy vége azoknak az időknek, amikor az emberek egy évre előre lefoglalták a nyaralásukat, a fiatalok ma már csak nekiindulnak, és akár út közben is szervezik a programot, szállást, élményeket. De még innen is van hova továbblépni.

Egy spanyol-olasz startup vállalkozás elindította a “meglepetés utazást”. Az USA-ban már évek óta létezik ez a termék, mostantól Olaszországban is igénybe lehet majd venni. A FlyKube segít benne, már persze ha van egy minimális kalandvágy és rugalmasság az emberben.  

Az utazásoknak három nagy változója van: hova megyünk, mikor, honnan indulunk. Attól függően, hogy e három változó közül mi az, amihez ragaszkodik az utazó, többféle opcióból választhat.

Ha az utas csak az egyik változóhoz ragaszkodik (mondjuk adott hétvégén, vagy adott reptérről indulva szeretne utazni), akkor a lehető legalacsonyabb áron foglalhat. Ha kettőhöz, akkor már drágábban, ha mindhárom opciót meg szeretné mondani, akkor kell a legtöbbet költenie.

Az indulási repterek egyelőre ezek lesznek Olaszországban: Róma, Milanó, Velence, Nápoly, Firenze).

Pl. 150 euróért eldönthetjük, mikor szeretnénk indulni (egy adott pénteken vagy szombaton, mindkét esetben 2 éjjel számol a rendszer), de nem dönthetünk arról, hol fogjuk eltölteni a hétvégénket. Lehet Madrid, Párizs, London, Barcelona, Amsterdam, Kopenhága vagy Budapest. Annyi könnyítés van még ebben a csomagban, hogy három célvárost kizárhat az ember (ahol mondjuk már járt, vagy ahova semmiképp nem menne). Az indulás előtt két nappal emailben kapjuk meg a repjegyet és a hotel nevét, ahol aludni fogunk, valamint némi információt a városról.

A második lehetőség, még mindig 150 euróért, hogy várost választ az ember. Dátumot viszont nem – csak a hónapot kérheti előre. Ebben az esetben az indulás előtt 5 nappal kapunk információt arról, mikor indulunk. Hogy hova, azt már tudjuk, hiszen mi választottuk.

Ha még 150 eurót sem szeretnénk költeni, akkor jöhet a legolcsóbb opció, a 100 eurós utazás. Ez a teljes meglepetés. Sem azt nem tudjuk előre, hova, sem azt, hogy mikor megyünk. A hónapot azért itt is tudjuk, a pontos dátumot pedig a célvárossal együtt öt nappal indulás előtt közlik velünk. Csak azt tudjuk, hogy akkor viszont a választott reptéren kell lennünk és indulhat a kaland.

Azért minden csomagban van egy kis könnyítési lehetőség, némi felárért. 

Pl. 25 euróval többért megmondhatjuk, hogy egy adott hónapon belül melyik hétvégén biztosan nem akarunk utazni.

Ha plusz 10 eurót rászánunk az utazásra, akkor azt is  meghatározhatjuk, hogy az utazási napon délelőtt vagy délután indulnánk legszívesebben. Azonnali indulásnál viszont 50 euró pluszköltséggel kell számolnunk.

A cég kiemelte, hogy ugyan az árak nem magasak, a szolgáltatás színvonala nagyon jó: a városhoz közelebbi reptérre érkezünk, nem feltétlen low cost járattal, majd 3-4*-os szállókban szállhatunk  meg.

Forrás itt.