Mindennapok

A második covidos nyár

kezdődött el. Tavaly egy durva három hónapos lezárásból érkeztünk meg a júniusba, amikor aztán szépen lassan mindenki elkezdett mozogni, jönni-menni. Sokan maradtunk itthon, helyben, a legközelebbi tengernél, a családi nyaralóban. Egyes helyeken kimondottan jó szezont sikerült a végén összehozni.

Idén ehhez képest elméletileg gyakorlottabb az egészségügy az új vírus kezelésében, jó ideje lefelé mennek a covid-számok, és már oltás is van, mégis úgy tűnik, Európa-szinten mindenhol nagyobb félelmet generáltak a kormányok.

Most júniusban papíron pl. még negatív teszt kellene az országba való belépéshez (tavaly nem kellett), bár igaz, hogy a kocsival érkezőket gyakorlatilag nem ellenőrzik.

Olaszország néhány nappal ezelőttig több EU-s ország (pl. Németország) feketelistáján volt, azaz nem ajánlották az utazást ide, sőt, szankciókkal fenyegettek, ha esetleg itt megbetegedne a turista (nem térítik az ellátását, nem kap betegállományt). Ezt nem teljesen értem, hiszen sokkal de sokkal jobb volt most a májusi helyzet, mint tavaly.

Július 1-től elméletileg lesz EU-s green pass, de ezt majd meglátjuk.

A gyakorlatban megindultak a turisták – egyre több a külföldi rendszám, jönnek- mennek, igazándiból szinte ideális a nem túl zsúfolt helyeken most utazgatni. És megindultak az olaszok is: jún. 1-től éttermekben, bárokban bent is lehet enni, kinyitottak a múzeumok, megérkezett a nyár, mindenkinek elege van a hosszú bezártságból, mennek hát aperitivozni, találkozni, ebédelni, vacsorázni…

Megindultak az esküvők is, kettesben vagy szűk családdal jönnek a párok.

Nekem június a kedvenc hónapom, ilyenkor a leghosszabbak a nappalok, nyílnak a rózsák, még nem sárgult el a táj, és este még hűvös is lehet. És a hársfák! Firenze televan hársfával, amikor virágzik, az egész város hársmézillatú lesz….

Mindennapok

Nem anyáknak való ország

Olaszországban május második vasárnapja anyák napja, ez annak rendje és módja szerint elő is kerül a reklámokban (vásárolj még több cuccot), a tévé programjában (szirupos amerikai filmek anyákról és gyerekekről) és minden elképzelhető egyéb felületen.

Romantikus virágok és jelentésük

Ugyanakkor amióta a pandémia tart, 96000 kisgyerekes anya vesztette el a munkáját.  Ezek háromnegyede 5 évesnél fiatalabb gyerek anyukája. Mivel az otthonragadt gyerek felügyeletét meg kellett oldani, választaniuk kellett a fizetett munka és a család között.

Ezzel párhuzamosan az első háromhónapos lezárás alatt – ahogy minden országban – itt is megnőtt a családon belüli erőszakot elszenvedő nők száma, ugyanakkor nagyot esett a segítőszervezetek lehetőségeinek elérhetősége.

A munkahelyvesztés és bevételcsökkenés nem új az anyáknak, évek óta ki lehet mutatni, hogy az anyaság első 15 évében a nők éves szinten 5.700 euróval kevesebbet keresnek, mint azok a nők, akiknek nincsen 0-15 éves gyerekük. És ha a saját terhesség előtti fizetésüket vesszük alapul, ahhoz képest 53%-ot csökken a bevételük. Ennek neve is van, a child penality, és egy nemrég megjelent tanulmányban is olvashatunk róla (Save the children tanulmánya, Le equilibriste)

Csak 2019-ben (azaz ég covid előtt) 51.558 ember mondott fel a munkahelyén, 5-ből 2 a családi és munkahelyi kötelességek összeegyeztetlensége okán. 10-ből 7 esetben (37.611, azaz 72,9%) anyákról volt szó. A covid helyzet csak súlyosbította a jelenséget.

Csökkent a születésszám is (már az egyébként is évek óta tartó csökkenéshez képest is): 16000-rel kevesebb gyerek született 2020-ban (3,8%-el kevesebb 2019-hez képest). Ez mondjuk elég természetes egy teljesen bizonytalan helyzetet okozó világpandémia esetében.

Egyébként nem kellene csodákat tenni, ha a nők anyává válását szeretné az állam segíteni, régóta megvannak a receptek. Családi munkamegosztás (bátorítása úgy általában, hogy ne hagyjunk minden fizetetlen munkát a nőre), munkahelyek, amelyek kisgyerekes anyákat is alkalmaznak (ehhez pl. segíthetne az állam mindenféle támogatással), és gyerekgondozási szolgáltatások (mondjuk annyi bölcsődei hely, ahány gyereknek igénye lenne rá, hát sőt, ha még megfizethető is lenne, az lenne a kánaán).

Ha ezek (meg mondjuk elegendő “védett ház”, ahová a fizikai bántalmazás elől menekülhetnek, segítség a bántalmazás elől menekülő gyerekes anyáknak az új élet kezdésében) mind meglennének, lehet, hogy a bántalmazott nők tovább tudnának lépni bántalmazójuk mellől. Vagy ha a gyerekvállalás mellett is megmaradna a gazdasági függetlenségük, esetleg egy sima megromlott házasságból is ki tudnának lépni, segítve ezzel a gyerekeik lelki békéjét. Nem is beszélve a sajátjukról.

De hát ahogy máshol sem nagyon, ez itt sem prioritás.

Hát boldog anyáknapját.

Cikk itt.

Mindennapok

Covid szituk

Ahogy terjed a vírus, úgy állnak elő furcsább és furcsább élethelyzetek a környezetünkben.

Hogy csak kettőt meséljek: egy barátnőm február közepén szült két ikerkislányt. Az egyiküknek sajnos kicsit hosszabban inkubátorban kellett maradnia, míg ő a másikkal hazament. Ez már elég furcsa, hogy szétszedik az újszülött ikerpárt, de az első napokban ő még bemehetett a kicsihez a kórházba. Néhány napra rá kiderült, hogy mind a saját szülei, mind a párjának a szülei covidosok, erre természetesen ők is teszteltek egyet, és a párja is az lett. Ő pár napot a 45 nm-es lakás kanapéján töltött szeprálva (hogy lehet szeparálni, ha egy fürdő és egy konyha van?), majd beutalták egy covidos hotelbe (ami pont azoknak van, akik nem tudnak otthon elszeparálódni). Erre a barátnőm karanténban maradt egyedül az otthonlévő kislánnyal, anélkül, hogy a kórházban lévőt látogathatná (aki még nincs egy hónapos). És amíg karantéban van (10 nap), és nem produkál egy negatív tesztet, addig haza sem viheti. Szerencse az egészben, hogy egyik fertőzött sem produkál erős tüneteket.

A másik sztori apósoméké, akiknek a bejárónője lett covidos – minden elővigyázatosság ellenére. Szerencsére gyakran tesztelt, így elég hamar kiderült. Azonnal karantéba vonult. Apósomékat letesztelték, az anyósom lett enyhén pozitív. Mindketten karantéba kerültek 14 napra, szerencsére a tágas nagy lakásban (ahol van két fürdő is, csak a konyhahasználatot kellett felváltva megoldani). Két hete bezárva vannak, legfeljebb a bevásárlást lehet nekik odarendelni, látogatni, segíteni természetesen nem. Most azt reméljük, hogy a bejárónő is gyógyult lesz hamarosan, különben sürgősen másik segítséget kell nekik találni.

De hogy előre is nézzünk egy kicsit, a legújabb terv, amit a kormány mérlegel, hogy lezárják az országot három hétre (kb. áprilisban), és azalatt csak az oltásra koncentrálnak, hogy minél hamarabb be legyen oltva a lakosság nagy része. Persze ehhez az kell, hogy legyen elég oltóanyag…. ezen dolgoznak most.

Che dire? Így legyen.

Infrastruktúra, Mindennapok

Idősödő Toszkána

Ahogy egész Európa, Olaszország és benne Toszkána is öregszik. De elég jól kezeli ezt a helyzetet, már ami a “társadalmi szövete” minőségét, megtartását illeti, még válságos időkben is. Toszkánában folyamatosan nő a várható élettartam és egyre öregszik a népesség. Országos szinten a lakosság 20%-a 65 feletti (ebben csak Németország előzi meg az olaszokat egész Európában), negyedük egyedül él, Toszkánában 23,6% az arányuk. Számszerűen 829 000 idős van a régióban, több, mint felük 75 éven felüli és nagyrészük el tudja látni magát egyedül is.

Leginkább társasági életre van szükségük, mozgásukban kérnek támogatást és esetleg kisebb házi munkákban. Legnagyobb félelmük a memória elvesztése (70%), a rákos megbetegedések (33%) és az Alzheimer (25%). De egyáltalán nem jellemző rájuk a depresszió: 18%-uk szenved tőle, ezzel szemben 45,5%-uk kimondottan jól érzi magát és örömteli tevékenységet folytat a mindennapjaiban (2010-es felmérés)

Az országban, és nagy mértékben Toszkánában elterjedt önkéntesség kultúrája nagyban segít ebben: 1999 és 2007 között 92,7%-kal növekedett a valamilyen önkéntes tevékenységben résztvevő 65-74 éves idősek száma. Összesen 25,6%-uk végez valamilyen önkéntességet. Ezért aztán egyre több a kimondottan időseket önkéntes munkába bevonó szervezet, alapítvány – kb. 500 ilyen létezik Toszkánában.

Mindezt úgy, hogy ne feledjük, Olaszország jóléti rendszere erősen támaszkodik az idősekre, egyes becslések szerint átlagban minden egyes idős havi 32 órát tölt családi feladatokkal (különösen az unokákkal, és persze gyerekeik családi / háztartási munkáival).

De sokan kulturális tevékenységeket is végeznek (népegyetem, különféle kulturális körök stb): 235.537 ilyen időskorú szervezeti tag van. Olvasás. mozi, színház, és internet: az idősek 37,3%-a nethasználó. És persze kirándulás, városlátogatások, sportolás.
A toszkán nyugdíjasok 51,71%-a átlagosan évente 2-3 utazást tervez, ezek 40%-ét küllönféle idősalapítványok, szervezetek szervezik. 70 000 idős vesz részt a rendelkezésreálló 4000 időstorna kurzus valamelyikén (covid előtti számok, most természetesen minden áll). Ezen kívül gyalogló-, kirándulócsoportok és vízi torna is kedvelt tevékenység.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy három pillére van tehát az idősek jólétének: a társadalmi részvétel, egészség és autonómia.

2019-ben az EU összeírt 77 olyan referenciahelyet, ahol a legeredményesebben szolgálják ki az idős lakosságot, összehangolt szakpolitikákkal, a szereplők sikeres együttműködésével. Az egyik ilyen referenciahely éppen a Toszkán Régió (több más olasz régióval egyetemben), ahol a méltatás szerint az ipari szereplők, a civil társadalom, az oktatás és az állami szervek organikusan együttműködnek regionális és helyi szinten az időseknek nyújtott szolgáltatásokban.

És még egy adat a társadalmi részvételhez: a szakszervezeti szövetségek legnagyobb föderációi a nyugdíjasoké, akik aktívan részt vesznek a programokban, szakszervezeti választásokban.

Coronavirus. Nei bar dell'Emilia-Romagna possono tornare giornali e  briscola - Risveglio Duemila

Ami a mindennapokat illeti: az idősek nem nagyon ülnek otthon, hanem szívesen mennek akár naponta is a különféle helyi szervezetek találkozóhelyeire, vagy akár csak a saját városrészük parkjaiban, találkozóhelyein is rendszeresen összefutnak nagyobb csoportokban, rendszeresen. Erről írtam már régebben is, circolo arci (baloldali közösségi terek), circolo acli (az egyház közösségi terei), de akár a nagyobb esselunga vagy coop bevásárlóközpontok kávézóiban is bármely délután órákig diskuráló, kártyázó időseket láthatunk (covidmentes időkben). Ez nyilván kulturális kérdés, a mediterráneumban az emberek általában sokkal többet élnek a lakásukon kívül, az “agórán” – a közösségi tereken -, jobban belakják azt. Nem kell külön program sem, vagy kitűzött időpont, minden délután elmennek a városközpontba sétálni, kávézni, és ott meg már spontán alakul a gyülekezés és a társaság.

Egyes tanulmánoyk szerint éppen ez a társadalmi beágyazottság, amely hosszan életben és elég hosszan viszonylag egészségesen tartja őket.

Források az önkéntességről, a toszkán referencia modellről.


Mindennapok

Hány barátod van?

Az olaszok arról híresek, hogy nagy társadalmi életet élnek, kiterjedt baráti, ismerősi kapcsolatokkal haladnak előre az életben. De valóban így van-e még mindig?

A 21. század népbetegsége már jóval a covid előtt a depresszió és a magány volt, és nem csak Olaszországban. Kanadában 2016-ban 14 millió ember élt egyedül, Latin-Amerikában azt találták, hogy minél idősebb és szegényebb valaki, annál magányosabb. Ázsiában a lakosság gyors öregedése miatt erősödik ez a jelenség, Japánban 2017-ben kb. 45 000 ember halt meg elhagyatva, akiknek nem volt a temetést álló rokonuk.

Európában sem feltétlen állunk jól: Franciaországban egy 2014-es felmérés szerint 5 millió francia érzi magát magányosnak, és 2017-es adatok szerint a15 és 30 év közöttiek 6%-a társadalmilag elszigetelt.

Nagy Brittanniában olyan nagy számokról van szó (9 millió ember), hogy 2018-banlétrehozták a Magányosság minisztériumát, amely 20 millió fontból kereshet megoldást a jelenségre.

De most már térjünk rá az olaszokra.

Egy 2015-ös Eurostat kutatás szerint (Infodata), a 16 év feletti olaszok 13,5%-a úgy érzi, hogy baj esetén nincs egy ember sem, akihez fordulhatna (európai átlag 6%). Ezt egy hazai kutatás Rapporto Annuale Istat 2018 is megerősíti: 3 millió ember érzi úgy, hogy egyáltalán nincsen barátja, segítsége, és 8,5 millió ember él egyedül, ebből 7,7%-nak nincsen baráti kapcsolatai (az idősek között még sokkal magasabb ez az arány, 15,6%).

A covid előtti időkben a magányosság ilyen mértékére az egyedülélők nagy számát adták magyarázatul, ami egyben a családi háló hiányát is jelenti. Ha ezt az adatot összevetjük a gazdasági helyzettel is, arra jutunk, hogy a gazdagabb emberek általában magányosabbak, míg a magasabb iskolai végzettség általában több barátot jelent. Visszafelé az is elmondható, hogy minél kiterjedtebb a család, minél magasabb az iskolai végzettség és nagyobb a gazdagság, annál kevésbé magányos az ember. (a gazdasági helyzet úgy látszik mintha egymásnak ellentmondó következtetésekre vezetne, ezért érdemes a többi kritériummal is összekapcsolni).

A covid alatt úgy tűnik viszont, hogy nem az idősek szenvedték meg az egyedüllétet, hiszen a felmérések szerint ők úgy érzik, nem változott sokat az életük, szember az 50 év alattiakkal. Egy tanulmány szerint az olaszok 55%-a magánytól szenved (32% a 18 – 34 éves korcsoportban, 21% az 55+ korcsoportban). Egyértelmű, hogy ez a bezártság miatt van, iskolába, munkahelyre sem jártak be sokan ezekben a hónapokban, nem lehet(ett) sportolni, szórakozni járni, étterembe beülni. Ha összevetjük a lezárás előtti és utáni helyzetet, az idősek akkor és most is szenvedtek a társadalmi háló hiánya miatt, a fiatalokat viszont a lockdown zárta el a barátaiktól, ismerőseiktől, még akkor is, ha ők sokkal többet használják a netes kommunikációs eszközöket.

https://thevision.com/attualita/emergenza-solitudine-giovani/

Infrastruktúra, Mindennapok

Olasz nyugdíjasok a föld körül

Ugyan Olaszországban a mai napig az egyik legbiztosabb bevétellel rendelkező csoport a nyugdíjasoké, sokan közülük mégis túl kevésből gazdálkodhatnak.

De nézzük az alap adatokat (infók olaszul itt):

  • az országban kb. 16 millió nyugdíjas van (teljes lakosság 60 millió).
  • 3,77 lakosból egy nyugdíjas (nem csak az öregségi nyugdíjak, hanem betegségi, hadirokkant stb. is benne van ebben a számban)
  • az átlagos bruttó nyugdíj 1410 euró. A nyugdíjasok is adóznak, átlagosan 17,6 %-ot. Így lesz az átlagos nettó nyugdíj 1162 euró. Összehasonlításul: az átlagos nettó bér 2020-ban 1605 euró volt. Ezek a statisztikai adatok önmagukban még semmit sem mondanak, hiszen nagyon nagy a szórás (és néhány nagyon jó nyugdíj erősen felfelé húzza az átlagot). Ami informatív lenne, az a medián nyugdíj összege.
  • 6,4 milliónyi nyugdíjas (azaz a 40%-uk) nem éri el a nettó 1000 eurót havonta. Ebből 2.258.000 ember a 507 euró alatti ellátást kap.
  • a nyugdíjasok 52,2%-a nő. Éves viszonylatban egy nyugdíjas nő átlagosan 11.500 eurót kap, szemben egy nyugdíjas férfi 19.307 eurójával, azaz 7.807 euró-val kevesebbet. Ennek nagyrészt az az oka, hogy sok nő sosem dolgozott fizetett munkahelyen, vagy ha dolgozott is, a legnagyobb részük kevesebbet keresett, mint a férje. Ha a férj meghal, a nőnek is jár egy özvegyi nyugdíj, de ez általában jóval alacsonyabb).

Ezért sok nyugdíjas egyedül vagy párban, úgy dönt, hogy olcsóbb országba költözik. Esetleg kiadja/eladja az itteni ingatlanját, és abból ott új életet alakít ki.

A külföldön olasz nyugdíjat kapók nincsenek kevesen, az INPS (Társadalombiztosítási Intézet) adatai szerint 400.000 regisztráltan külföldön élő nyugdíjas van (vagy olasz, vagy más nemzetiségű, aki valaha itt néhány évet dolgozott ezért jogosult a nyugdíjra), összesen 160 országban. Az INPS adatai szerint közülük kb. 150.000 Kanadában és az USA-ban él, ők jellemzően nagyon kis összeget (átlag 150 eurót) kapnak, sokszor olyanokról van szó, akik (akár olasz családi gyökerekkel rendelkezve) néhány évet dolgoztak életükben Olaszországban, de egyébként Észak-Amerikában élnek/éltek.

És persze vannak azok, akik egész életüket itt húzták le, de úgy döntenek, hogy a nyugdíjukból külföldön jobb életet tudnak élni. Akik hosszú távra és tartósan külföldre mennek, azok ezt be szokták jelenteni a társadalombiztosításnak, hiszen akkor a nyugdíjat oda utalják nekik, ahol élnek. Ez egyes esetekben (pl. Spanyolország) azt jelenti, hogy kevesebbet is adóznak belőle.

Nekiindulni – kedvenc helyek

Legfőképp Portugália, Ciprus, Spanyolország, Málta, Románia, Bulgária és Horvátország jönnek szóba. Kelet-Európa felé a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők mennek. Egy olasznak spanyolul, vagy portugálul megtanulni nem annyira nehéz, Máltán eleve sokan beszélnek olaszul is. De nem csak ez segít a választásban.

Az okok

Legkézenfekvőbb persze az anyagi oldal. Bulgáriában 500 euróért már kertes házat lehet bérelni, ennyiért Portugáliában már tengerpartra költözhet az ember. Ezen kívül is minden olcsóbb: élelmiszer, autóbiztosítás, esetleg nem kell fűtést fizetni. Pl. Portugáliában átlagosan 26%-kal kevesebből lehet ugyanazt az életszínvonalat fenntartani, Bulgáriában 46%-kal kevesebb is elég. Így aztán egyáltalán nem a jól képzett, mobilis, intellektuális nyugdíjasok ugranak bele a kalandba, sőt! Sokszor olyan nem túl képzett, nem világlátott párok költöznek el egy melegebb országba, akik addig nem is nagyon tették ki a lábukat a régiójukból.

Egyes országok vonzó adózási szabályokkal csábítják az olasz nyugdíjasokat (Portugália, Spanyolország). Ugyanis ha egy nyugdíjas bejelenti az INPS-nek, hogy külföldre költözik, akkor a bruttó nyugdíját teljes egészében megkapja, és a másik ország szabályai szerint fog adózni belőle. Portugáliában az első tíz évben az adó mértéke 0 (nulla), Bulgáriában az adómentesség örök életre szól.

Néhányan Dél-Amerikáig is elmerészkednek, de azért az országot váltó nyugdíjasok nagy része Európában marad, hiszen innen könnyebb a családdal kapcsolatot tartani, és az egészségügyi ellátás színvonala sem feltétlen rossz. (Egy kedves ismerősünk 500 eurós nyugdíjjal például fél évet Olaszországban tölt, fél évet a fiánál Brazíliában, jellemzően télen, hogy fűteni ne kelljen. Egy másik Kubában él évi 6-8 hónapot.)

Speciális csomagok

Több riport és tényfeltáró újságíró utánaeredt már a jelenségnek, így az emberek elég jól ismerik a lehetőségeiket. Spanyolországban pl. külön lakóparkok épülnek az olaszoknak, külön programokkal, szolgáltatásokkal, orvosi ellátással. Mindenről teljes körű információ áll rendelkezésre, nem egyedül kell a két ország adminisztratív útvesztőjében bolyongani, hanem előre lehet tudni, mikor mihez milyen dokumentum szükséges, hova kell benyújtani stb. Különösen fontos, hogy sokszor már összekovácsolódott társaságokat találnak az oda érkezők, így nem érzik magukat elveszve, egyedül, hanem olyan, mintha egy nyugdíjas élményvakációban élnének. Az olasz egészségügynek külön megállapodása van a spanyollal az ottélő olaszok ellátásáról. És akkor ezzel valamennyire arra is magyarázatot kapunk, hogy miért nem az olcsóbb déli országrészbe mennek ezek a kisnyugdíjasok: mert ott (Calabria, Puglia) sokszor rosszabb minőségű orvosi ellátást kapnának, mint pl. Spanyolországban.

És hát az életminőség: a riportműsorokban olyan 80+os párokat szólaltattak meg, akik tengerpart közelébe költöztek, mondjuk a Kanári-szigetekre. Reggel leballagnak egyet fürdeni, délután sziesztáznak, egész évben jó az idő, esténként teniszeznek, kártyáznak a többi olasszal, hétvégen meg pizzaparty. Komolyan kedvet kap az ember 🙂

Persze itt is vannak a trükkös adóelkerülők, ők azok, akik papíron egy másik országban élnek, oda érkezik a nyugdíjuk, de az év nagy részét mégis itt töltik, csak adózni nem itt adóznak. Az adóhivatal ellenőriz is, ha pl. sok olaszországi kártyatranzakciót lát, vagy olasz rendszámú autóval rendelkezik a papíron külföldön élő, esetleg túl sokat használja Olaszországban a telefonját, akkor elkezd kérdezősködni.

***

Történetek olaszul itt. Pl. Bulgáriában 800 euróból több, mint decensen meg lehet élni (kocsi, szórakozás, éttermezés, orvosi ellátás), míg ez Észak-Olaszországban gyakorlatilag vidéken túlélni sem biztos, hogy elég lenne, városban lehet, hogy éhezést jelent (főleg ha nincsen saját ingatlan).

Mindennapok

Ki mit visz honnan hova

Mint minden külföldön élő magyar, mi is próbálunk mindenféle olasz finomságot hazavinni, amikor mehetünk. Egy kicsit azért is, hogy az itteni életünkből valamit megmutassunk az otthoniaknak. Az elején ez még olyan méreteket öltött, hogy a kocsi telides tele volt olasz termékekkel minden egyes alkalommal, hogy hazaindultunk. Aztán persze az otthoni bolti választék is egyre nagyobb lett, mi is igyekeztünk egyszerűsíteni az útjainkat, így többé-kevésbé beállt, hogy mi az az egy-egy dolog, ami a családtagoknak örömet okoz, szállítható és nem is túl nagy.

Ez a rendszer most karácsonykor úgy, ahogy van, felborult, hiszen nem mentünk haza (az itt töltött évek alatt először). Fel is lendült a két ország között ingázók száma és tevékenysége, a különféle olaszországi magyar csoportokban egymást érték a szállítást kínáló kisbuszok és sofőrök. Nemcsak haza, hanem otthonról ide is jött a sok csomag, némi otthoni termékkel, meg egyéb ajándékkal. Sőt, néhányan már arra is vállalkoznak, hogy otthon bevásárolnak neked és ide leszállítják.

De ki mit visz haza – és hoz onnan ide, amikor utazhat?

Amit én szoktam vinni, persze nem egyszerre mindent, hanem mikor mit:

  • karácsonykor panettone, pandoro, torrone
  • olasz borok és olívaolaj
  • különféle töltött kekszek
  • szalámik (pl. vaddisznó), szárított sonka, speck, bresaola
  • kencék az előételhez: pl. az esselungában van szárított paradicsom-tonhal-padlizsán krém, vagy articsókás-tonhalas krém
  • régebben kész tésztaszószok, most már inkább receptek 🙂
  • friss töltött tészták – ez annyival jobb, mint amit otthon be lehet szerezni, hogy el sem tudom mondani
  • finomabb kávék
  • régen még articsókát és édesköményt is, most már simán lehet otthon kapni
  • jó minőségű tonhalkonzerv – ez otthon most ugyan már van, de háromszor olyan drágán árulják, mint itt
  • sajtok – ebben az otthoni választék még nagyon le van maradva
Panettone, pandoro, torrone: un tris da calare con rispetto - Antonella  Carini
Box Misto Buongiorno fino a 39 pacchi di biscotti Mulino Bianco assortiti
Prosciutti e salami, il piatto è ricco Carni e insaccati valgono un tesoro  - Economia
Tipico di montagna - I prodotti genuini del Sannio Montano
Pasta fresca ripiena, le varianti di ogni regione - Pasta Fresca New Style

És mi az, aminek örülök, ha küldenek – bár a román boltokban sokminden megtalálható azért:

  • túró, az az igazi rögös (bár a lidlben van hasonló ízű krémes túró, de azért…)
  • régebben tejföl, most már lehet a coop-ban kapni jót
  • kefír: bár próbálkoznak vele az elmúlt években, jót még nem sikerült itt találni
  • savanyúkáposzta- ezt végül idén megtanultam fermentálni
  • mák – aki szereti, én nem annyira
  • füstölt kolbász, szalámi, hús – na ez nagyon hiányzik (egy jó rakott krumpli füstölt kolbász nélkül???)
  • fonott kalács / kakaós kalács (ami nem durván édes)
  • néhány magyar bor, amit szeretünk
Dieta Dukan e Formaggi Magri: Lista di Quali Sono Consentiti
Ez itt a “túró”
Panna acida ÈPIÙ - Coop
Ez meg a tejföl – idézőjel nélkül, mert tényleg az
Házi Füstölt Cérna Kolbász - Kerti zoldseg
Limara péksége: Húsvéti kalács

Ti mit visztek haza, mit kaptok otthonról?

Mindennapok

Karácsony 2020

Idén természetesen a karácsony is – ahogy az egész év – a covid jegyében telik.

Hosszas találgatás és latolgatás után összeállt, hogy mit (nem) csinálhatunk az elkövetkezendő két hétben. A képes összefoglaló így fest:

Cosa si può fare a Natale: le regole del nuovo decreto

Ma még lehet mozogni, de a régiót nem lehet elhagyni, dacára a sárga jelzésnek. Holnaptól azonban nem mehetünk szinte sehova. A karácsonyi ünnepek alatt annyi a könnyítés, hogy az azonos községben lakó családtagokhoz vagy barátokhoz el lehet menni (egy helyre per nap), de csak legfeljebb két felnőttnek (valamint a hozzájuk tartozó gyerekek).

Mivel a két ünnep közti napok is narancssárgák, így nem lesznek nyitva az éttermek, bárok sem – csak elvitelre, és akkor sem lehet kimenni a községünkből. Ezalól kivétel az, ha valakinek a saját régiójában van nyaralója, oda el lehet menni.

Január 7-től pedig szürke zóna konkrét és átvitt értelemben is 🙂

Mivel ezt a blogot már 12 éve írom (!), ha van kedvetek, nézzétek meg az eddigi írásokat.

Panettone-pandoro meg itt is panettone és pandoro

Karácsonyi szokások.

Receptek. meg itt is receptek.

És egy tavalyi éttermi karácsonyi ebéd tenger gyümölcseis/halas ételsora:

Mindennapok

A firenzei rém

Az elmúlt hetekben három emberi maradványokat tartalmazó bőröndöt találtak a firenzei börtön, a Solliciano közelében lévő erdőben. A rendőrség természetesen gőzerővel dolgozik az ügyön, és egyre inkább úgy tűnik, hogy egy 2015-ben eltűnt albán házaspár maradványait találták meg. A nyomozásról rendszeresen beszámol a sajtó, és ennek kapcsán sokszor emlegetik a firenzei rém néven ismert sorozatgyilkos esetét is.

Aki a ’70-es,’ 80-as években Toszkánában élt, még élénken emlékszik a sorozatos felhívásokra, hogy mindenki kerülje a kettesben (párban) megejtett kirándulásokat. Ugyanis egy sorozatgyilkos üldözi és időről időre megöli a kellemes kis pásztorórára kocsiban, erdőben, városszélen elbújó párokat.

Az első eset 1968-ban, a második 1974-ben történt, emiatt a hatóságok nem kötötték rögtön össze a kettőt. Ám amikor 1981. folyamán két hasonló dinamikájú bűntény, majd 1982. és 1985. között évente egy újabb történt, akkor már világos volt, hogy egy sorozatgyilkosról van szó.

Mivel egész Olaszországban ez volt az első felismert és ekként kezelt sorozatgyilkos, nagyon nagy médiavisszhangot kapott. Az áldozatok minden esetben fiatal párok voltak (egy kivétel volt, ahol két fiú, de egyikük a hosszú haja miatt nőnek nézhetett ki), akik kevésbé szem előtt lévő helyekre mentek autóval, hogy ott zavartalamul együtt lehessenek. Ezalatt ütött rajtuk a rém, és mindkettőjüket megölte, illetve a nőket meg is csonkította. Minden esetben Firenze megyében történt a gyilkosság, nyári időszakban és hétvége környékén. 14 a bizonyított áldozatok száma (ebből kettő német, kettő francia állampolgár), és további 16 a feltételezett bűneseteké.

Mivel nem nagyon volt erre precedens, a nyomozó hatóságok is csak későn kezdték el összekötni a szétszórt eseteket, de még így sem volt megfelelő gyakorlatuk, bevált stratégiájuk, hogy elkapják az elkövetőt. 1984-ben létrehoztak egy speciális csapatot, amely csak ezeket az ügyeket vizsgálta. 1991-ig nem volt lényeges eredmény, bár a nyomozás több szálon folyt. 1993-ban tartóztattak le egy földművest, aki a saját lányai megerőszakolása miatt éppen börtönben ült. Egy gyakorlatilag írástudatlan brutális férfiról volt szó, Pietro Pacciani-ról, aki évekkel azelőtt a volt menyasszonyát félreérthető helyzetben találván egy férfivel, megölte ez utóbbit, emiatt már ült börtönben. A jelek arra mutattak, hogy ő lehetett, de a nyomozók nagyon kevés valódi bizonyítékot találtak, amely konkrétan is a bűnesetekhez kötötte volna. Emiatt 1996-ban fel is mentették másodfokon, de még ugyanabban az évben megsemmisítették a felmentést és újabb tárgyalást írtak elő. Ez Pacciani 1998-as halála miatt nem valósult meg. Mivel furcsa körülmények között találták holtan, felmerült egy sátánista szekta vonal is. És ez még csak az eleje! Pacciani néhány ismerősét is perbe fogták, és elkezdtek nyomozni a lehetséges megrendelők, majd az ezoterikus vonal (sátánista szekta) után is. Pacciani megölésével kapcsolatba hoztak egy másik gyilkosságot, egy perugiai professzorét, amelyet egy szabadkőműves loggia-val kötöttek össze. A nyomozások folynak a mai napig, és egyre érdekesebb irányokat vesznek. Közben könyvek, filmek készültek az esetről, a lehetséges nyomozati irányokról, és egyre nő a furcsa szálak száma.

A jelen állapot szerint nincsen biztosan és egyértelműen elítélt gyilkos, csak egyre szaporodó és furcsa feltételezések, amelyek a mai napig lázban tartják a közvéleményt.

Itt egy igen hosszú összefoglaló olaszul minderről.

Érdekes társadalmi hozadéka az egész történetnek, hogy miután a rém miatt a ’80-as években a fiatalokra nézve veszélyes volt eldugott helyekre menni szeretkezni, egyre több családban felmerült a szokott szigorú (és képmutató) erkölcsösség dacára, hogy inkább kapjanak teret a szülői házban, de ne tegyék ki magukat ennek a veszélynek.