Munkakeresès

A covid munkanélküliségről

Egészen röviden a legújabb olasz munkaerőpiaci fejlemények: 2020. decemberében 101.000 ember vesztette el a munkáját, ebből 99.000 nő.

Mióta tart a covid, a munkaadók nem rúghatják ki az alkalmazottjaikat, de elküldhetik ún. technikai munkanélküli segélyre (cassa integrazione). Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az alkalmazott nem dolgozik, de a fizetésének kb. 70-80%-át megkapja az államtól. A kirúgási moratórium jelenleg 2021. márciusáig tart, de elképzelhető (sőt valószínű), hogy hosszabbítani fogják. A technikai munkanélküliséget a cégek még szeptemberig kérhetik otthontartott dolgozóik részére.

De akkor hogyan veszthetik el az emberek a munkájukat? Úgy, hogy rengetegen dolgoznak alkalmi / határozott időre szóló munkaszerződésekkel (ez is ugye az atipikus munkavállalók jelensége), amely ugye egyszercsak lejár. Na ezt nem kell hosszabbítani, meg munkanélküli segély sem sok jár ezután.

Egy kis emlékeztető: Ha találtál munkát: szinte nem létezik a normális munkaszerződés. Atipikus dolgozóként általában minimális jogokat adnak, és sokszor nagyon nagy késéssel fizetnek. Ismétlem, teljesen mindegy, milyen ügyes, okos vagy, még a kvalifikált munkakörökben is szégyenteleül kihasználnak. Ezen a blogon már nagyon sokszor írtam a jelenségről, az olasz munkaerőpiac rékfenéjéről, ha érdekel, a jobboldali sávban írd be az “atipikus” vagy a “munkaerőpiac” szavakat, kidobja az erről szóló cikkeket.

A december hónap hagyományosan mozgást hoz a munkaerőpiacra, sok alkalmi dolgozóra van szükség a karácsonyi hajrában, de 2020-ban nem ez történt, hanem az, hogy 101.000 embernek lejárt a szerződése, azaz munka nélkül maradt. Ebből 99.000 nő.

Ha az egész éves adatokat nézzük, akkor 444.000 ember maradt munka nélkül, ennek 70%-a nő. A pandémia által okozott károk egy már egyébként is a férfiak felé lejtő munkaerőpiacra érkeztek: kb. 28%-kal kevesebb nő dolgozik fizető munkahelyen, mint férfi, és aki dolgozik nő, az is kb. 20%-kal kevesebbet keres ugyanazzal a típusú munkával.

2020. elején még a nők 53%-a dolgozott (a teljes dolgozói népesség 42%-át tették ki), szemben a férfiak 75%-val.

Mi az oka?

Hogy miért a nők szenvedik meg jobban a munkahelyek bezárását? Leginkább azért, mert olyan szektorokban dolgoznak, amelyeket szó szerint ledöntött a covid krízis: szolgáltatások, idős és gyerekgondozás, turizmus.

Az egészségügyi válság csak még jobban kidomborítja az olasz társadalom problémáit: a nők eleve kevesebben végeznek fizetett munkát (“hála” a hiányzó gyerek- és idősellátási szolgáltatásoknak), rosszabb fizetést kapnak, inkább alkalami szerződéssel veszik fel őket, és nagyon kevesen jutnak el vezető pozícióba. És mivel a családi fizetetlen (gyerek, idős) gondozási feladatokat is nagyrészt ők végzik, a pandémia rájuk sokkal nagyobb terhet rótt (az online iskola, az állandóan otthonlevők folyamatos ellátása).

Az ország alkotmánya szerint ugyan mindenkinek egyenlő joga van munkához jutni, állami szolgáltatásokban részesülni és az oktatásban részt venni, ez a covid alatt a nők esetében egyre nehezebben teljesült – minél elszigeteltebb helyen él valaki, és minél szegényebb, annál kevésbé.

Cikk itt.

Munkakeresès

Az olasz munkaerőpiacról ismét

Rendszerszerű gyengeség, kompetenciavesztés

Az elmúlt évek olasz foglalkoztatási adatai azt mutatják, hogy a kevés képzettséget igénylő szektorokban emelkedett a munkahelyek száma, pont ott, ahol egyben sokkal bizonytalanabbak is a foglalkoztatási formák, és alacsonyabb a bérezés. Ez rendszerszintű gyengeséget jelent, ami egy krízishelyzetben persze még jobban kiütközik.

A munkaerőpiac minden országban folyamatosan változik, válság idején viszont egyben kiugranak azok a nehézségek, amelyeket egyébként rövidtávon nem érzékelünk világosan – ez történik most Olaszországban.

2009 és 2013 között Olaszországban 3,7%-kal nőtt a foglakoztatottak száma, de a foglalkoztatási struktúra nagyot változott: a szakemberek, specializáltabb munkások száma 16,4%-kal csökkent, csakúgy, mint a vezető beosztásúaké (11,3%-kal). A mezőgazdasági dolgozók száma 6,5%-kal csökkent. Ezzel szemben 17,7%-kal nőtt a szellemi szakemberek száma (ügyvéd, tanár, orvos, it szakember) és 15,5%-kal a kereskedelmi dolgozók, 14%-kal a nem képzett dolgozók száma.

Dati Eurostat

Abszolút számokban 600 000 kétkezi munkát végző és specializált munkás munkahelye tűnt el 2011 és 2017 között. Ugyanakkor a kereskedelemben, szolgáltatásokban és speciális végzettségen nem igénylő munkahelyeken 750 000-el több ember dolgozik.

Ennek eredményeképp már a covid járvány előtt a nem képzett dolgozók a teljes lakosság több, mint 10 %-át tették ki (kb. mint Spanyolországban vagy Görögországban).

Dati Eurostat

Ez a helyzet tehát több európai országra jellemző, de nem mindegyik ugyanúgy jutott el idáig. A teljes EU lakosságában is emelkedett a nem képzett dolgozók száma, de csak 2,2%-kal (Németországban 0,1%-kal). Olaszországban 14%-kal nőtt.

Ami a kereskedelemben dolgozókat illeti: míg Olaszországban +15,5%-kal, Németországban +0,4%, a teljes Eu-ban +5,8%-kal nőtt a számuk.

Dati Eurostat

Mit jelent mindez?

Olaszország évtizedek óta igyekszik javítani a krónikus alacsony produktivitásán és a befektetések alacsony szintjén, ennek ellenére az egész rendszer egyre inkább eltolódott a kevés hozzáadott értéket termelő szektorok felé (ahol nem kellett sokat befektetni). Így az ország lemaradt az informatikai és digitális forradalomról, ahol leginkább csak fogyasztó, nem előállító lett.

Régebben az ország nagyon jól teljesített a B2B (azaz más gyártó cégeknek gyártó) tevékenységekben, ebben viszont nem tudott növekedni hosszabb távon sem.

Ennek eredményeképp egyre több a futár és raktáros, és csökken az informatikus, mérnök, aki a legújabb gadget-et megtervezné. Azaz egyre kevesebb a jól fizető állás, egyre több az alkalmi alacsony szintű munkát végző ember, ami alacsonyabb kereseteket, kisebb vásárlóerőt és csökkenő GDP-t jelent.

Ami az egyes embert illeti, rövid munkaszerződések, alacsony bevételek, helyettesíthetőség jellemzi a karriereket. Nem véletlen, hogy a családi megtakarítások egyre csökkennek – pedig ebben évtizedekig Olaszország nagyon jól teljesített, még akkor is, amikor az állami gazdaság nem hasított.

Ebbe a helyzetbe érkezett a covid. Az állások száma 2019 és 2020 második trimesztere között 3,6%-kal csökkent, szember az európai 2,4%-os átlaggal. És pont azokban a szektorokban állt le minden, ahol ezek a kevésbé képzett emberek dolgoztak. Akik munkájukat elveszítvén egyébként is kevesebb eséllyel indulnak máshová munkát keresni. Nem túl jók a kilátások a covid utánra sem…

Cikk itt.

Munkakeresès

Európai migráció

Egy cikkben nemrég azt elemezték, hogy az EU-s tagországok hogyan vonzzák a képzett munkaerőt. Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy Olaszország nem különösebben jó a képzett munkaerő idevonzásában.

“Olaszország a jelek szerint nem a képzett uniós állampolgárokat vonzza: az ott élő, de más tagállamban született 30-34 évesek mindössze 12,6 százaléka diplomás, utána Görögország jön 22,9 százalékkal. A két mediterrán országban a képzett EU-n kívüli bevándorlók aránya is alacsony: a 30-34 évesek körében Olaszországban 14,5, Görögországban pedig 15,2 százalék az arányuk.”

Ezzel együtt az is igaz, hogy a honi lakosság körében sem nagy az egyetemet végzettek aránya: “Magyarország is azok közé a tagállamok közé tartozik, ahol alacsonyabb az itt született diplomás 30-34 évesek aránya: Románia és Bulgária mellett még Olaszországban és Máltán látni ennyire kevés diplomás embert a helyben született korosztályban.”

És a diploma messze nem rendelkezik olyan hozzáadott értékkel az olasz munkerőpiacon, mint mondjuk a magyaron. Nem biztosít hozzáférést a magasabb szintű munkahelyekhez és bérhez, kisebb cégeknél kimondottan gyanakodva tekintenek a túlképzett munkaerőre.

Amire az országban masszívan szükség van, az a gondozási munkák (időgondozás, babysitter, családokhoz járó takarítónő), amit viszont sokszor nem fizetnek meg és feketén végeztetik. A férfiak sokan az építőiparban dolgoznak, fizikai munkásként. Mindkét nem alapvetően könnyen (a normál munkaerőpiachoz képest könyebben) talált munkát a vendéglátásban, turizmusban, ami most 2020-ban a covid miatt szintén nagyot változott, hiszen rengeteg olasz maradt munka nélkül, és egyelőre csak részlegesen indultak újra ezek a szolgáltatások (a bejövő turizmus nagyarányú csökkenése miatt).

Munkakeresès

Munka

Méghozzá milyen munka!

Risultati immagini per riviera romagnola

Rimini városában nem szokványos munkát ajánlanak a fiataloknak. Két hétig vakciózniuk kell, a lehető legtöbb helyi szolgáltatást, szórakozóhelyet kipróbálva, és mindezt a különféle social network oldalakon  folyamatosan dokumentálni.

Konkrét napi programot is kaptak: 11h-12h között kelniük kell, ebéd, vizibicikli, múzeum, tenger, aperitivo, vacsora, diszkó. Másnap ugyanez. És mindenről folyamatosan képeket, szelfiket, kommentárokat küldeni a facebookra, instagramra, g+-ra…

És még lehet jelentkezni: http://lavoropiubellodelmondo.it/ oldalon.

A feltételek: minden szórakozást szeretni kell, és ügyesen bánni  a netes felületekkel. Mindezt persze olaszul.

A kiválasztottak 3000 eurót kapnak, amiből a költségeiket is fedezni kell.

Van rá kereslet: kb. 15 milliónyian nézték már meg a honlapot, és több, mint 10000-en jelentkeztek szerte a világból.

Cikk itt. 

Munka-tapasztalat, Munkakeresès

Önkéntes munka Olaszország

Időnként megkeresnek olyan fiatalok, akik szeretnének Olaszországban hosszabb-rövidebb időt eltölteni nyelvtanulás miatt.

Azt szoktam javasolni, hogy ha egyetemista, akkor a saját egyeteménél érdeklődjön az Erasmusos lehetőségekről, vagy más, egyetemközi együttműködések keretében megvalósuló diákcseréről / gyakorlatról.

Ha nem, akkor pedig érdemes önkéntes munkát vállalni.

Az önkéntes munkával sokszor egyházi szervezetek foglalkoznak, vagy más (pl. EU-s pénzt felhasználó) szervezet:

http://www.fve.hu/evstamogatas.html

http://www.afs.hu/europai-onkentes-szolgalat/

http://kulfoldremennek.hu/tanulas/62-aiesec-hungary

Fontos, hogy ezért ne kérjenek pénzt (hiszen te magad is dolgozol majd nekik), illetve hogy még indulás előtt világosak legyenek a feltételek és az ellátási, biztosítási kérdések.

Ha ez nincs, ne ugorjatok bele.

Risultati immagini per lavoro volontario in italia

Cikk erről:

http:// kulfoldremennek.hu/kulfoldrementem/24-igy-sikerult-az-olasz-eleterzest-fillerekbol-megtapasztalnom


Mindennapok, Munkakeresès

Elvándorol

Az EU kezd észbekapni, és végre foglalkozni kezd a munkanélküli fiatalokkal (egyelőre a 25 éven alattiakról van szó), mivel végre rájöttek, hogy ha valaki nem kezd el iskola után dolgozni, és mondjuk évekig nem is tud elhelyezkedni, előbb vagy utóbb feladja, és talán már soha nem fog tudni igazán beilleszkedni a munka világába, vagy ha igen, akkor esetleg képességeinek és eszének nem megfelelő állásokban. És az persze pénzbe kerül, mindenkinek. Kieső adóbevétel, szociális segélyek, ezt mind a többiek fogják megfizetni. Jöhet tehát a New Deal, és reméljük, célba talál.

Hogy addig is azért történik ez-az, azt az mutatja, hogy sokan a lábukkal szavaznak, nemcsak Magyarországon, hanem bizony Olaszországban is. Nemrég publikálták az adatokat: a Németországba (hozzátenném, hivatalosan. Mennyi lehet a nem hivatalosan, alkalmilag ottlévők száma?) kivándorló olaszok száma 1995 óta a legmagasabb. 2011-hez képest 40%-os a növekedés. És – csakúgy, mint Magyarországról – kik mennek el?, hát persze, hogy a képzett és fiatal munkavállalók. Ez nagy különbség a ’60-as évekbeli hatalmas elvándorláshoz képest, amikor is a munkások, napszámosok tömegei mentek Amerikába és Németországba, de nem csak oda, elég egy francia napilap tetszőleges cikkét felütni, a megnevezett személynevek 50%-nak olasz hangzású lesz, és nem véletlen. Belgium déli része is nagyon sok olasz származású családdal bír, és nem beszéltünk a kisebb országokról. Egyébként most a kivándorlóknak hatalmas segítség, hogy szinte minden családnak van rokona valahol északabbi országokban, van mire támaszkodni, kitől segítséget kérni.

Akkor persze a nagyipari termelésbe mentek munkásnak, most viszont a reménytelen olasz helyzet elől menekülnek az értelmiségi munkát végzők. Akik mindig meglepődve konstatálják ìj fogadott hazàjukban, hogy léteznek még normális munkaszerződések (és nem csak a hetes call center-es alkalmi munka), meg normális fizetés (és nem csak az évekig ún. tanuló szerződések a nevetséges hóvégi juttatásokkal), és előrehaladás a ranglétrán a képességek szerint, nem pedig urambátyám alapon.

Igen, nagy baj van errefelé, délen. Mégpedig strukturális, és kulturális. Ha egy ország nem ismeri fel, hogy muszáj neki a fiatalokat értelmes munkához engedni, akkor bizony megérdemli, ha azok a fiatalok elindulnak máshová. Aztán a maradó nyugdíjasok és az ide a világ rosszabb részeiről bevándorlók meg majd ellesznek valahogyan. Meglátjuk, hogyan.

Kapcsolódó bejegyzések:germaniadisoccupati1

Kétmillió elveszett fiatal.

Nem diplomásoknak való ország.

Munkaerőpiaci helyzet.

– Munkalehetőségek.

Szociális háló.

Munkakeresès

Ismét

Akik olvasnak, tudják, hogy évek óta mondogatom fáradhatatlanul, hogy nem egyszerű itt sem az élet, hogy főleg külföldről idetévedvén nyelvtudás (mármint rendes!), kapcsolatok, helyismeret nélkül nagyon meg lehet járni. Ehhez képest a mai napig jönnek olyan hozzászólások, hogy mit panaszkodunk, 1000 euró milyen sok….

Ja, Magyarországon. Esetleg.

Nem megyek bele a részletekbe, aki olvassa a blogot, az úgyis tudja.

De, pont ma ajánlotta egy blogolvasó (köszi Kinga :)) a következő bejegyzést:

http://hataratkelo.blog.hu/2012/11/05/hogyan_ne_induljunk_el

Külön szeretem az alábbi bekezdéseket:

“Jön a sértődés

Sok esetben az igazság fáj, amikor valaki azt mondja, hogy ne gyertek ide, mert nincs annyi lehetőség, minden nélkül esélytelen, meg azért csak szükség van egy-két dolgot elintézni a kiutazás előtt, stb., akkor jön a sértődés, hogy biztos az ott lévők féltik az állásukat, meg nem akarjuk, hogy másnak is jó legyen, meg milyen szemetek vagyunk a többi magyarral, stb., stb.,

Meg tudom érteni, amikor valaki kétségbe van esve. Azt is meg tudom érteni, hogy magának és a gyerekeinek mindenki a legjobbat akarja. Azt is meg tudom érteni, hogy (kár tagadni) a külfölddel kapcsolatban mindig van az elején egy rózsaszín köd – olyan, mint egy szerelem, először a jót veszed észre, a rosszat nem akarod (vagy nem tudod) meglátni.

De akkor sem lehet felelőtlenül, tartalékok nélkül, minden hidat felégetve belevágni a bizonytalanba. Kockáztatni mindenképpen kell, hiszen egy idegen országba érkezel egy jobb élet reményében, de ez nem jelenti azt, hogy a családod életfeltételeit kellene lenullázni emiatt.

A sikersztori…

A különböző internetes oldalakat, vagy ezeken a FB-csoportokon a bejegyzéseket olvasva sokszor felmerül, hogy valaki nulla nyelvtudással, nulla pénzzel nekivág a nagyvilágnak.

Sok esetben (pl. amikor ezek 5-6 éve történtek) a sztori happy enddel végződik: emberünk 0 nyelvtudással először valamilyen munkát talál, aztán szorgalmasan és nyelvet megtanulva halad előre, míg ma már elmondhatja magáról, hogy van egy normális munkája, amit szeret és megfizetik, családdal együtt jól boldogulnak, van kocsijuk, és bérelnek egy normális otthont is, gyerekeket is tudják rendesen taníttatni. Ez egy sikersztori.

Arról már kevesebbet írnak (igaz, ilyen is előfordul) amikor valaki ugyanezen feltételek mellett (nulla nyelvtudás, nulla pénz) kimegy a vadidegenbe, szerencsésebb esetben, ha nem jön össze semmi, akkor valahogy hazajut, és újra építi itteni életét, esetleg okulva az első kudarcból legközelebb okosabban nekivág és akkor sikerül is.

… és ami ma van

Az 5-6 év különbség nem véletlen: ma, kerek perec ki merem jelenteni, hogy őrültség nyelvtudás és kezdőtőke nélkül bárhová is elindulni. Ha már mindenképpen nekiindulunk, akkor legyünk már annyira racionálisak, hogy ne a világ végére indulunk így neki, hanem mondjuk Ausztriába, ahonnan jó esetben a legrosszabb forgatókönyvvel számolva is haza tudunk jönni autóstoppal.

Az emberek hajlamosak elfeledkezni arról, hogy az, aki 3 éve, vagy régebben ment ki külföldre minden nélkül, az a válság előtt érkezett, akkor nagyságrendekkel jobb esélyekkel indult neki az új életének. Az, aki ma „bármilyen melót elvállalok” elven nekiindul pénz és nyelvtudás nélkül, szerintem kevés kivételtől eltekintve alá is írta a saját kudarcát. Így ma már nem lehet elindulni….

Csak azért segítsen, mert magyar?

Ha minden, fent leírtak ellenére nekiindul valaki, sokszor a következőképpen teszi: elvárja a kint élő ismerőstől (és ismerősnek ide azt is beleértem, akivel mondjuk egyszer 2 szót váltott FB-on), hogy majd ő szerez neki munkát, elszállásolja, stb.

A viccesebb, mikor ezt olyanoktól várja, akiket nem is ismer (és akik nem ismerik őt), csak azért, mert mondjuk magyarok. ÉBRESZTŐŐŐŐ! Miért kellene bárkinek segítenie munkával, szállással a másikat csak azért, mert magyar?

Tanáccsal, fordítással, útbaigazítással bárkinek, bármikor szívesen segít bármelyik külföldön élő magyar. De hány és hány sztorit olvastunk/ismerünk, amikor valaki ismeretlenül beajánlja honfitársát egy munkára és a végén maga jár pórul?

Vagy mert a honfitárs alkalmatlan, vagy még a tetejébe ki is fúrja azt, aki beajánlotta? (Londoniak vagy az Ausztriában élők erről tudnának órákat mesélni.)

Csak azért mert én is magyar vagyok, miért kellene megengednem egy vadidegennek, hogy mondjuk nálam lakjon? Magyarországon adnál egy ismeretlennek lakáskulcsot a kezébe, csak mert ő is magyar?

Csak azt tudom mondani, hogy aki nekiindul, az fogadja el, hogy eltekintve néhány kivételes esettől, kint magára lesz utalva (kivétel, ha családtag, vagy tényleg közeli barát van kint, de őket sem a végtelenségig lehet kihasználni). Ezt nagyon fontos végiggondolni, és észben tartani.

Ha valami előre lebeszélt munkára is megyünk ki, legyünk felkészülve egy B tervvel, hogy mi lesz, ha az mégsem jön össze, mert akkor kint pénz, nyelvtudás és szállás nélkül nagyon nagy bajban leszünk. Mindenképpen készüljünk egy „legrosszabb eset forgatókönyvvel (worst case scenario)” – és akkor nagy meglepetés nem érhet minket, vagy legalábbis fel leszünk rá készülve.”

No comment.

Munkakeresès

Óvatosan a munkákkal

Több mailt is kaptam, amiben jeleztétek, hogy sok olaszországi munkahirdetés esetében (és most kimondottan a magyar cégek hirdetéseiről beszélek!), semmi nem lett a dologból, sőt, rosszabb esetben kicsit megvezették a jóhiszemű vállalkozókat.

Először is tudom, hogy mindenki, aki már itt él, vagy nagyon szeretne itt élni, mindent megtesz azért, hogy valamilyen munkalehetőséghez jusson. Hajlandó befektetni, ingyen munkát vállalni az elején. Sajnos, ezt sokan ki is használják.

Mindenekelőtt olvassátok el ezt a bejegyzést arról, hogyan szoktak a hazai vállalkozók ingyen munkát kérni az itt élőktől.

Aztán pedig még pár jótanács:

– ne dolgozzatok ingyen. Senkinek, semmilyen célból. A munkátoknak ára van, és ha hetekig foglalkoztok egy cég ügyeivel, azt minimum fizessék ki óradíjban.

– Legyen szerződésetek. Még ha csak alkalmi is a munka. Mivel egy netről ismert magyar cégről gyakorlatilag semmit nem tudtok, ne kockáztassátok, hogy napokig nekik dolgoztok és minimális garancia sincs arra, hogy ezt elismerjék. (Arról nem is beszélve, hogy probléma esetén esetleg egyedül maradtok az olasz féllel, mert kihátrál mögületek a kedves magyar ember…)

– Ne higyjetek a megkereséseknek. Sajnos ezt kell mondanom, de annyi hatalmas önbizalommal rendelkező kezdő vállalkozó van, nagy dumával, hogy mindenki elhiszi, hogy virágzó vállalkozás van a hátuk mögött. Holott ha neten konkrétumok nélkül keresnek ingyen munkát, valószínűleg éppen hogy semmi nincs a hátuk mögött. (Ez az esetek 99 %-ban így van. A maradék egy % viszont úgyis profin áll hozzá, azaz szerződést ajánl stb).

– ha valaki hosszan húzza a tárgyalási periódust, azt ejtsétek. Ha nem tudja, mit akar, és az mennyit ér neki, akkor egy perc időt sem érdemes rá vesztegetni.

Egyelőre ennyi, de kérek mindenkit, nagyon legyen résen, ha nem akarja, hogy megvezessék.