Munkakeresès

Munka

Méghozzá milyen munka!

Risultati immagini per riviera romagnola

Rimini városában nem szokványos munkát ajánlanak a fiataloknak. Két hétig vakciózniuk kell, a lehető legtöbb helyi szolgáltatást, szórakozóhelyet kipróbálva, és mindezt a különféle social network oldalakon  folyamatosan dokumentálni.

Konkrét napi programot is kaptak: 11h-12h között kelniük kell, ebéd, vizibicikli, múzeum, tenger, aperitivo, vacsora, diszkó. Másnap ugyanez. És mindenről folyamatosan képeket, szelfiket, kommentárokat küldeni a facebookra, instagramra, g+-ra…

És még lehet jelentkezni: http://lavoropiubellodelmondo.it/ oldalon.

A feltételek: minden szórakozást szeretni kell, és ügyesen bánni  a netes felületekkel. Mindezt persze olaszul.

A kiválasztottak 3000 eurót kapnak, amiből a költségeiket is fedezni kell.

Van rá kereslet: kb. 15 milliónyian nézték már meg a honlapot, és több, mint 10000-en jelentkeztek szerte a világból.

Cikk itt. 

Reklámok
Munka-tapasztalat, Munkakeresès

Önkéntes munka Olaszország

Időnként megkeresnek olyan fiatalok, akik szeretnének Olaszországban hosszabb-rövidebb időt eltölteni nyelvtanulás miatt.

Azt szoktam javasolni, hogy ha egyetemista, akkor a saját egyeteménél érdeklődjön az Erasmusos lehetőségekről, vagy más, egyetemközi együttműködések keretében megvalósuló diákcseréről / gyakorlatról.

Ha nem, akkor pedig érdemes önkéntes munkát vállalni.

Az önkéntes munkával sokszor egyházi szervezetek foglalkoznak, vagy más (pl. EU-s pénzt felhasználó) szervezet:

http://www.fve.hu/evstamogatas.html

http://www.afs.hu/europai-onkentes-szolgalat/

http://kulfoldremennek.hu/tanulas/62-aiesec-hungary

Fontos, hogy ezért ne kérjenek pénzt (hiszen te magad is dolgozol majd nekik), illetve hogy még indulás előtt világosak legyenek a feltételek és az ellátási, biztosítási kérdések.

Ha ez nincs, ne ugorjatok bele.

Risultati immagini per lavoro volontario in italia

Cikk erről:

http:// kulfoldremennek.hu/kulfoldrementem/24-igy-sikerult-az-olasz-eleterzest-fillerekbol-megtapasztalnom


Mindennapok, Munkakeresès

Elvándorol

Az EU kezd észbekapni, és végre foglalkozni kezd a munkanélküli fiatalokkal (egyelőre a 25 éven alattiakról van szó), mivel végre rájöttek, hogy ha valaki nem kezd el iskola után dolgozni, és mondjuk évekig nem is tud elhelyezkedni, előbb vagy utóbb feladja, és talán már soha nem fog tudni igazán beilleszkedni a munka világába, vagy ha igen, akkor esetleg képességeinek és eszének nem megfelelő állásokban. És az persze pénzbe kerül, mindenkinek. Kieső adóbevétel, szociális segélyek, ezt mind a többiek fogják megfizetni. Jöhet tehát a New Deal, és reméljük, célba talál.

Hogy addig is azért történik ez-az, azt az mutatja, hogy sokan a lábukkal szavaznak, nemcsak Magyarországon, hanem bizony Olaszországban is. Nemrég publikálták az adatokat: a Németországba (hozzátenném, hivatalosan. Mennyi lehet a nem hivatalosan, alkalmilag ottlévők száma?) kivándorló olaszok száma 1995 óta a legmagasabb. 2011-hez képest 40%-os a növekedés. És – csakúgy, mint Magyarországról – kik mennek el?, hát persze, hogy a képzett és fiatal munkavállalók. Ez nagy különbség a ’60-as évekbeli hatalmas elvándorláshoz képest, amikor is a munkások, napszámosok tömegei mentek Amerikába és Németországba, de nem csak oda, elég egy francia napilap tetszőleges cikkét felütni, a megnevezett személynevek 50%-nak olasz hangzású lesz, és nem véletlen. Belgium déli része is nagyon sok olasz származású családdal bír, és nem beszéltünk a kisebb országokról. Egyébként most a kivándorlóknak hatalmas segítség, hogy szinte minden családnak van rokona valahol északabbi országokban, van mire támaszkodni, kitől segítséget kérni.

Akkor persze a nagyipari termelésbe mentek munkásnak, most viszont a reménytelen olasz helyzet elől menekülnek az értelmiségi munkát végzők. Akik mindig meglepődve konstatálják ìj fogadott hazàjukban, hogy léteznek még normális munkaszerződések (és nem csak a hetes call center-es alkalmi munka), meg normális fizetés (és nem csak az évekig ún. tanuló szerződések a nevetséges hóvégi juttatásokkal), és előrehaladás a ranglétrán a képességek szerint, nem pedig urambátyám alapon.

Igen, nagy baj van errefelé, délen. Mégpedig strukturális, és kulturális. Ha egy ország nem ismeri fel, hogy muszáj neki a fiatalokat értelmes munkához engedni, akkor bizony megérdemli, ha azok a fiatalok elindulnak máshová. Aztán a maradó nyugdíjasok és az ide a világ rosszabb részeiről bevándorlók meg majd ellesznek valahogyan. Meglátjuk, hogyan.

Kapcsolódó bejegyzések:germaniadisoccupati1

Kétmillió elveszett fiatal.

Nem diplomásoknak való ország.

Munkaerőpiaci helyzet.

– Munkalehetőségek.

Szociális háló.

Munkakeresès

Ismét

Akik olvasnak, tudják, hogy évek óta mondogatom fáradhatatlanul, hogy nem egyszerű itt sem az élet, hogy főleg külföldről idetévedvén nyelvtudás (mármint rendes!), kapcsolatok, helyismeret nélkül nagyon meg lehet járni. Ehhez képest a mai napig jönnek olyan hozzászólások, hogy mit panaszkodunk, 1000 euró milyen sok….

Ja, Magyarországon. Esetleg.

Nem megyek bele a részletekbe, aki olvassa a blogot, az úgyis tudja.

De, pont ma ajánlotta egy blogolvasó (köszi Kinga :)) a következő bejegyzést:

http://hataratkelo.blog.hu/2012/11/05/hogyan_ne_induljunk_el

Külön szeretem az alábbi bekezdéseket:

“Jön a sértődés

Sok esetben az igazság fáj, amikor valaki azt mondja, hogy ne gyertek ide, mert nincs annyi lehetőség, minden nélkül esélytelen, meg azért csak szükség van egy-két dolgot elintézni a kiutazás előtt, stb., akkor jön a sértődés, hogy biztos az ott lévők féltik az állásukat, meg nem akarjuk, hogy másnak is jó legyen, meg milyen szemetek vagyunk a többi magyarral, stb., stb.,

Meg tudom érteni, amikor valaki kétségbe van esve. Azt is meg tudom érteni, hogy magának és a gyerekeinek mindenki a legjobbat akarja. Azt is meg tudom érteni, hogy (kár tagadni) a külfölddel kapcsolatban mindig van az elején egy rózsaszín köd – olyan, mint egy szerelem, először a jót veszed észre, a rosszat nem akarod (vagy nem tudod) meglátni.

De akkor sem lehet felelőtlenül, tartalékok nélkül, minden hidat felégetve belevágni a bizonytalanba. Kockáztatni mindenképpen kell, hiszen egy idegen országba érkezel egy jobb élet reményében, de ez nem jelenti azt, hogy a családod életfeltételeit kellene lenullázni emiatt.

A sikersztori…

A különböző internetes oldalakat, vagy ezeken a FB-csoportokon a bejegyzéseket olvasva sokszor felmerül, hogy valaki nulla nyelvtudással, nulla pénzzel nekivág a nagyvilágnak.

Sok esetben (pl. amikor ezek 5-6 éve történtek) a sztori happy enddel végződik: emberünk 0 nyelvtudással először valamilyen munkát talál, aztán szorgalmasan és nyelvet megtanulva halad előre, míg ma már elmondhatja magáról, hogy van egy normális munkája, amit szeret és megfizetik, családdal együtt jól boldogulnak, van kocsijuk, és bérelnek egy normális otthont is, gyerekeket is tudják rendesen taníttatni. Ez egy sikersztori.

Arról már kevesebbet írnak (igaz, ilyen is előfordul) amikor valaki ugyanezen feltételek mellett (nulla nyelvtudás, nulla pénz) kimegy a vadidegenbe, szerencsésebb esetben, ha nem jön össze semmi, akkor valahogy hazajut, és újra építi itteni életét, esetleg okulva az első kudarcból legközelebb okosabban nekivág és akkor sikerül is.

… és ami ma van

Az 5-6 év különbség nem véletlen: ma, kerek perec ki merem jelenteni, hogy őrültség nyelvtudás és kezdőtőke nélkül bárhová is elindulni. Ha már mindenképpen nekiindulunk, akkor legyünk már annyira racionálisak, hogy ne a világ végére indulunk így neki, hanem mondjuk Ausztriába, ahonnan jó esetben a legrosszabb forgatókönyvvel számolva is haza tudunk jönni autóstoppal.

Az emberek hajlamosak elfeledkezni arról, hogy az, aki 3 éve, vagy régebben ment ki külföldre minden nélkül, az a válság előtt érkezett, akkor nagyságrendekkel jobb esélyekkel indult neki az új életének. Az, aki ma „bármilyen melót elvállalok” elven nekiindul pénz és nyelvtudás nélkül, szerintem kevés kivételtől eltekintve alá is írta a saját kudarcát. Így ma már nem lehet elindulni….

Csak azért segítsen, mert magyar?

Ha minden, fent leírtak ellenére nekiindul valaki, sokszor a következőképpen teszi: elvárja a kint élő ismerőstől (és ismerősnek ide azt is beleértem, akivel mondjuk egyszer 2 szót váltott FB-on), hogy majd ő szerez neki munkát, elszállásolja, stb.

A viccesebb, mikor ezt olyanoktól várja, akiket nem is ismer (és akik nem ismerik őt), csak azért, mert mondjuk magyarok. ÉBRESZTŐŐŐŐ! Miért kellene bárkinek segítenie munkával, szállással a másikat csak azért, mert magyar?

Tanáccsal, fordítással, útbaigazítással bárkinek, bármikor szívesen segít bármelyik külföldön élő magyar. De hány és hány sztorit olvastunk/ismerünk, amikor valaki ismeretlenül beajánlja honfitársát egy munkára és a végén maga jár pórul?

Vagy mert a honfitárs alkalmatlan, vagy még a tetejébe ki is fúrja azt, aki beajánlotta? (Londoniak vagy az Ausztriában élők erről tudnának órákat mesélni.)

Csak azért mert én is magyar vagyok, miért kellene megengednem egy vadidegennek, hogy mondjuk nálam lakjon? Magyarországon adnál egy ismeretlennek lakáskulcsot a kezébe, csak mert ő is magyar?

Csak azt tudom mondani, hogy aki nekiindul, az fogadja el, hogy eltekintve néhány kivételes esettől, kint magára lesz utalva (kivétel, ha családtag, vagy tényleg közeli barát van kint, de őket sem a végtelenségig lehet kihasználni). Ezt nagyon fontos végiggondolni, és észben tartani.

Ha valami előre lebeszélt munkára is megyünk ki, legyünk felkészülve egy B tervvel, hogy mi lesz, ha az mégsem jön össze, mert akkor kint pénz, nyelvtudás és szállás nélkül nagyon nagy bajban leszünk. Mindenképpen készüljünk egy „legrosszabb eset forgatókönyvvel (worst case scenario)” – és akkor nagy meglepetés nem érhet minket, vagy legalábbis fel leszünk rá készülve.”

No comment.

Munkakeresès

Óvatosan a munkákkal

Több mailt is kaptam, amiben jeleztétek, hogy sok olaszországi munkahirdetés esetében (és most kimondottan a magyar cégek hirdetéseiről beszélek!), semmi nem lett a dologból, sőt, rosszabb esetben kicsit megvezették a jóhiszemű vállalkozókat.

Először is tudom, hogy mindenki, aki már itt él, vagy nagyon szeretne itt élni, mindent megtesz azért, hogy valamilyen munkalehetőséghez jusson. Hajlandó befektetni, ingyen munkát vállalni az elején. Sajnos, ezt sokan ki is használják.

Mindenekelőtt olvassátok el ezt a bejegyzést arról, hogyan szoktak a hazai vállalkozók ingyen munkát kérni az itt élőktől.

Aztán pedig még pár jótanács:

– ne dolgozzatok ingyen. Senkinek, semmilyen célból. A munkátoknak ára van, és ha hetekig foglalkoztok egy cég ügyeivel, azt minimum fizessék ki óradíjban.

– Legyen szerződésetek. Még ha csak alkalmi is a munka. Mivel egy netről ismert magyar cégről gyakorlatilag semmit nem tudtok, ne kockáztassátok, hogy napokig nekik dolgoztok és minimális garancia sincs arra, hogy ezt elismerjék. (Arról nem is beszélve, hogy probléma esetén esetleg egyedül maradtok az olasz féllel, mert kihátrál mögületek a kedves magyar ember…)

– Ne higyjetek a megkereséseknek. Sajnos ezt kell mondanom, de annyi hatalmas önbizalommal rendelkező kezdő vállalkozó van, nagy dumával, hogy mindenki elhiszi, hogy virágzó vállalkozás van a hátuk mögött. Holott ha neten konkrétumok nélkül keresnek ingyen munkát, valószínűleg éppen hogy semmi nincs a hátuk mögött. (Ez az esetek 99 %-ban így van. A maradék egy % viszont úgyis profin áll hozzá, azaz szerződést ajánl stb).

– ha valaki hosszan húzza a tárgyalási periódust, azt ejtsétek. Ha nem tudja, mit akar, és az mennyit ér neki, akkor egy perc időt sem érdemes rá vesztegetni.

Egyelőre ennyi, de kérek mindenkit, nagyon legyen résen, ha nem akarja, hogy megvezessék.

Munkakeresès

Munka külföldön

Ma két cikket is találtam a külfödi munkavégzésről. Nem Olaszországról van szó, hanem Németországról és Ausztriáról.

Ausztria: http://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/haromszazezerert-tobbet-nyel-az-ember-80102

Németo. : http://www.origo.hu/itthon/20120519-magyarok-kivandorlasa-nemetorszagba-kint-dolgozok-velemenye-miert-jobb.html

Érdekes elolvasni. Az tény, hogy a németek úgy számolják, hogy egy évtizeden belül nagyon nagy munkáshiány lesz náluk, ezért kimondott porgramok / projektek vannak a betelepedők segítésére és az idősek munkában tartására (sokat dolgozom német partnerekkel, voltam is több régióban, hihetetlen, mennyire hatékonyak ebben is),   ehhez jön még a szociális hálójuk, ami (ugyan régiótól függ, de) utolérhetetlen.

Szóval kivándorlók, hajrá. Higyjétek el, hogy Németországban nagyobb eséllyel fogtok decens munkát találni…

Munkakeresès, Vállalkozó - nõk

Inveszt

Amióta itt élek, és ez iwiwen, facebookon is látszik, meg persze amióta van ez a blog, elég gyakran megkeresnek mindenféle üzletemberek / cégek azzal, hogy van egy szupertermékük / szolgáltatásuk, amit el akarnak adni Olaszországban. Mindenféle verzióban előfordul, partnerkeresés, letelepedés segítése, stb stb.

Ami ezekben a cégekben közös, az az, hogy gyakorlatilag mindenki ingyen munkát szeretne. Illetve, meglengeti, hogy “majd, ha beindul, na akkor majd te is részesedsz (egy közelebbről meg nem határozott módon és mértékben) a javakból”.

Namost, én tudom, hogy tőkeszegények a magyar vállalkozások, meg sokszor nincsen meg a megfelelő szakértelmük, különösen a kicsiknek, de

– miért gondolják, hogy ha ők, mint cég, nem tudnak egy fillért sem beleinvesztálni a dologba, akkor én, mint magánszemély, majd rászánok időt és pénzt (igen, bizony, telefonálgatni, utazgatni, cégekkel találkozni pénzbe kerül, többe, mint otthon), hogy sikerüljön a dolog (ja, mindig feltételezik, hogy az itt élő nőket majd eltartja a hullagazdag olasz férjük)

– mindezt bármiféle szerződés, sőt, személyes ismeretség nélkül. Ő biztos tudja magáról, hogy rendes, megbízható cég /ember, de ugye nem várja el azt egy tökéletes ismeretlentől, hogy ezt elsőre, mailbeli megkeresés alapján el is higyje neki.

Nem tudom egyébként, tisztában vannak-e ezek a cégek a dolog mibenlétével. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy megírok egy mailt és szétküldöm a neten fellelt címekre, aztán özönlenek majd a cégek, mert pont a magyar bizbasz kell nekik… Ennek a valószínűsége tendál a nullához. Biztos lehet időnként szerencséjük is, de ha erre építenek, akkor bizony meglehetős versenyhátrányban lesznek a profi cégekkel szemben…

Itt arról lenne ugye szó, hogy adott cég megbíz egy X hónapos munkával, aminek keretében felmérem a piacot, felveszem a kapcsolatot cégekkel, végigtelefonálok és – látogatok 100 céget, amiből, jó, ha öten érdeklődnek majd egy személyes találkozó iránt.  A találkozókat megszervezem, elkísérem a cég képviselőjét stb stb stb (ha csak a találkozók tolmácsolásának napidíját számolom, az sem kis összeg…).

Tudom, miről beszélek, csináltam már ilyet Mo-n egy francia cégnek. Több hónapos munka volt benne, hogy a végén 1-2 komolyabb érdeklődő egyáltalán megkezdje a tárgyalásokat  az adott céggel.

És igen, ennek ára van. Én nem élek ingyen hónapokig (nincsen hullagazdag férjem, de ha lenne, sem tenném), és ha fel is függeszteném az adott munkámat, annak bizony ára lenne. Ez egyébként egy képzett ember kíván, aki tud piacot felmérni, tárgyalni, több nyelven, stb stb. Miért csinálnám ingyen mindezt? Nem tudom, az orvosoktól pl. elvárják, hogy ingyen operáljanak, amíg sikerül beindítani a klinikát?

Ha ingyen lenne kedvem mindezt csinálni, akkor fognám magam, keresnék egy jó magyar terméket és saját szakállamra megcsinálnám – és akkor tuti részesednék a sikerében – úgy, ahogy én akarom. Szakmaibban szólva vállalnám a befektetés kockázatát, és ha sikerül, részesednék a sikerében. De egy vadidegen cégnek miért kéne vállalnom a  kockázatát?

Sógorom egyébként ilyesmivel foglalkozik: most éppen egy spanyol cég egy éven át havi 3000 eurót fizet neki, meg mindenféle költségeket. (És nincsen jól megfizetve, de most persze pangás van mindenhol…).

Szóval kérdem én, csoda, hogy nem vagyunk versenyképesek???