Ügyintézés

Olyan ajándékot kaptál, ami nem tetszik?

Vagy nem jó, vagy már van ilyened… sok oka lehet annak, hogy nem tudod (akarod) használni a karácsonyra kapott ajándékot. Mit lehet tenni? Pl. továbbadni. (Az alábbi linkek olasz oldalakra mutatnak)

Íme pár ötlet:

  • Ticketbis.it – ha bármilyen eseményre (színház, sport, koncert) kaptál jegyet, de nem tudsz rajta részt venni.
  • Change Your Fligth – ha repjegyet adnál tovább.
  • Ruha, cipő, táska, kiegészítők: http://it.privategriffe.com/
  • ReDeal.it – ha kupont kaptál, de nem tudod felhasználni.
  • Hotelszoba foglalás is továbbadható: Hallst.com -on.

Az érte kapott pénzből pedig azt veszel, ami neked örömet okoz. 🙂

regali

Reklámok
Ügyintézés

Állampolgár – 6

LEADTAM A KÉRVÉNYT! 🙂

Hat hónap várakozás, papírok többszöri kikérése, egy csomó pénz (500+ euró) rááldozása után 5 perc volt, míg bevették a doksikat.

Közben a következőket tudtam meg:

– évente kb. 100 000 kérelem érkezik Rómába egész Oo-ból, amit összesen 30 ember dolgoz fel

– kb. másfél év lesz, mire küldenek egy levelet a kérelem befogadásáról

– kb. 4 év lesz, mire eldöntik, hogy megadják-e az állampolgárságot

– az elmúlt 8 hónapban Firenze megyében megkétszereződött a kérelmek száma, ezen maga az ügyintéző is csodálkozik. Firenzében ketten foglalkoznak a kérelmek befogadásával, és – ahogy én is tapasztaltam – 6-7 hónapra előre adnak időpontot. Most van két gyakornokuk, akit ráállítottak erre, ezzel meghírdettek 500 plusz időpontot (appuntamento) novemberre, ami 2 nap (!) alatt betelt.

–  ő úgy látja, hogy az uniós állampolgárok közül szinte csak arománok kérik az állampolgárságot, a többieknek nem olyan fontos, akkor sem, ha évek óta itt élnek.

Teljesen értelmes volt a nő, amin nagyon csodálkoztam, mert eddig bármilyen állami, polgármesteri alkalmazottal beszéltem ügyintézés céljából, mindig az volt az érzésem, hogy ezeket azt alkalmazottakat erősen kontraszelektálják.

Ennyi. Várhatok most újabb hosszú hónapokat.

Ügyintézés

Állampolgár – 5

Közeledik a data fatidica….

Az eddigi hatalmas agy- és idegmunkával kiderített eljárásrend most úgy tűnik ez (abban az esetben, amikor saját jogon kéred az állampolgárságot, per residenza):

 

Dokumentumok: 

  • erkölcsi (MO – lejárati idő 3 hónap) + hiteles fordítása
  • születési anyakönyvi kivonat (MO – nem jár le) + hiteles fordítása
  • !EZT NEM KÉRTÉK VÉGÜL! – családi állapotigazolás (MO – lejárati idő 6 hónap) + hiteles fordítása
  • az elmúlt 3 év adóbevallásai (OO – min. 8500 euró bruttó éves bevétel)
  • attestato di residenza storica (OO – amit a residenza kérésénél kiadtak) – ehelyett attestazione di residenza permanente kell mégis, amit az olasz lakóhely polgármesteri hivatala ad ki. *
  • kérelem, netről letölthető
  • a magyar útlevél másolata

(* az állampolgárság elméletileg 4 év residenza-val kérhető, de az attestazione di residenza permanente, amit a kérvényhez be kell nyújtani,  csak 5 év után kiadható. Na erre varrjatok gombot 🙂

* időben menjetek a polgármesteri hivatalba kikérni ezt is, mert nem garantált, hogy meglesz pár nap alatt).

Az egész csomagot egy eredeti és egy másolat példányban kell beadni.  

 

A dokumentumok ára:

  • erkölcsi:  3300 Ft 
  • családi állapot igazolás: 4000 Ft
  • születési anyakönyvi kivonat: 2000 Ft

(ha otthon kéred a dokumentumokat, akkor olcsóbb, a konzuli / nagykövetségi kérelem jóval drágább)

  • a hiteles fordítás itt Oo-ban 270 euróba került. Az OFFI olcsóbban megcsinálta volna, de sajnos a posta Mo-ról kifelé olyan lassú, hogy nem mertem bevállalni az otthonról postázást
  • attestazione di residenza permanente: 16 euró di marca da bollo + 16,52 euró ügyintézés díja
  • a kérelemhez: 200 euró postán befizetve + 16 euró marca da bollo

 

Izgalommal várom, mit fognak kitalálni a továbbiakban 🙂

Mindenesetre 500+ eurót már elköltöttem eddig az állampolgárságra…

 

Ügyintézés

Állampolgár-4

Amikor tegnap már éppen elkeseredtem volna, hogy én ebben az életben sosem fogok tudni egy állampolgársági kérelmet beadni, ahogy az lenni szokott, ismét történt valami.

Az történt, hogy a párom ráült  a telefonra, és mivel a firenzei prefektúra nem válaszol az illetékes telefonszámon, elkezdett telefonálni. Kisebb városokba, amelyek a honlapukon valami információt megjelentettek a kérelemmel kapcsolatban. Majd Firenze polgármesteri hivatalába (kapcsolgatták persze), ahol ugyan egyből elmondták neki, hogy ők ezzel nem foglalkoznak, még közvetítőként sem járnak el. DE:  adnak egy telefonszámot a prefektúrára. Nem azt, ami mindenhol szerepel, hogy ez ügyben hívható és ahol sosem válaszolnak. Egy másikat.

Namost ez már sokadik alkalom Oo-ban, hogy azt látom, mindegy, mi a szabály, mindegy, mi a szokás, egy dolog számít: nem szabad tágítani. Addig kell bárkinek a fülét rágni telefonon / személyesen, amíg nem ad egy használható információt. Adni fog, ez szinte 100%. Hívni kell a főnököt, a felettesét, mindenkit. Előbb vagy utóbb egyszerűbbnek fog nekik tűnni eljárni, mint továbbra is szenvedni a kedves ügyféllel.

Persze nem árt ehhez olasznak lenni, mert mégis más, hogy egy egyenrangú honfitársnak adnak infot, mint annak, aki esetleg hallhatóan külföldi és ki van szolgáltatva, kegyelmet keres, miután belebukott az egymásnak ellentmondó szabályokba és ügyintézőkbe.

Szóval adtak egy telefonszámot  a prefektúrán, amit – csodák csodája – felvettek!!!!

A pasi pedig elmondta, hogy időpontot kell foglalni, sőt adott egy egyből október 23-ra (szimbólikus? 🙂

És elég a traduzione giurata, azaz nem kell apostille, nem kell konzuli pecsét, semmi.

Ezt persze eddig is sejtettem, de ha az mondja, aki majd átveszi a kérelmet, az mégis más. (A lakcím szerint illetékes polgármesteri hivatal eljáró ügyintéző nénije meg kenje  a hajára az apostille-t, lehetőleg máma még).

Most tehát újra megvehetem Mo-n az erkölcsit és a családi állapot igazolást (majd nyáron), aztán fordíttathatom októberig.

Amit még mondott a pasi, és ami SEHOL SOSEM VOLT LEÍRVA: hogy mielőtt egyáltalán ügyintézésbe kezdenél, jelentkezz be a kérelem beadására. Mivel úgyis hónapokra előre tudnak időpontot adni, lesz időd a többire.

Szórakoztató ez az ország, mondom én mindig…

Összefoglalva, az alábbi dokumentumokat kell összeszedni (ha nincsen olasz házastársad, és legalább 4 éve residente vagy Oo-ban) : 

  • erkölcsi (MO – lejárati idő 3 hónap) + hiteles fordítása
  • születési anyakönyvi kivonat (MO – nem jár le) + hiteles fordítása
  • családi állapotigazolás (MO – lejárati idő 6 hónap) + hiteles fordítása
  • az elmúlt 3 év adóbevallásai (OO – min. 8500 euró bruttó éves bevétel)
  • attestato di residenza storica (OO – amit a residenza kérésénél kiadtak)
Ügyintézés

Állampolgár – 3

Itt olvashatjátok a  saga első és második részét, ami nélkül valószínűleg érthetetlen lesz a mai bejegyzés. Sőt, még azokat elolvasva is érthetetlen lesz, szerintem ez egy dadaista – szürrealista történet, ez az olasz állampolgárság kérvényezése itt, Oo-ban.

Tehát az eddigiek és  a jelenlegi problémák/kérdések összefoglalhatóak az alábbi módon:

Az állampolgársági kérvényhez beadandó, Mo-n beszerzett dokumentumok tekintetében az olasz szabályozás nem világos: egymásnak ellentmondó törvényeket és szabályokat találtunk arról, hogy a dokumentumok fordítása ÉS legalizálása milyen módon történjen meg.

A) A legvalószínűtlenebb az apostille (Mo-n kérhető, azt igazolja, hogy adott dokumentumot tényleg a magyar hatóságok állították ki), ezt elvetettük, mert Mo tagja olyan nemzetközi egyezményeknek, amelyek kizárják az apostille kötelező voltát.

B) Olasz konzuli felülhitelesítés Budapesten. Ezt több helyen említik, mint megoldást, de mivel csak Bp-en intézhető, keressük az esélyét, hogy elkerüljük.

C) Egy itteni bíróságon bejegyzett hivatalos fordító által lefordított magyar dokumentum (traduzione legalizzata). Értehető, hogy ez lenne a legegyszerűbb, és van olyan hivatalos dokumentum, amely szerint elég is lenne, de  mivel személy szerint még senki illetékes nem mondta ki, hogy megfelelő lenne, nem vágnék bele, és költenék cca. 100 eurót, amíg nem biztos.

Hogy miért én (meg a párom, meg az apukája) találgatjuk és próbáljuk összehasonlítani a vonatkozó törvényeket?

Nos hát azért, mert:

1) ahol leadhatnám a kérelmememet, mert mint lakhely szerint illetékes önkormányzat eljárna  a nevemben, ott az illetékesnek halvány segédfogalma sincsen arról,  mi a megoldás. Ezért apostille-t ÉS konzuli hitelesítést is kér (ld. a legutóbbi bejegyzés).  Ez egyrészt nem kevés pénz, másrészt Bp-en intézhető, nem kevés idő alatt. Ami ugye az életvitelszerűen nem Mo-n élő személynek enyhén szólva nehézkes. Mivel ezt mondtam is a hölgynek a polgármesteri hivatalban, azt mondta, menjek a Prefektúrára, mert végülis ők foglalkoznak vele, ők tudják megmondani, mit fogadnak el.

2) a Prefektúra, ahol befogadják a kérelmeket, tehát elméletileg kompetensek, elérhetetlen. De szó szerint ám! Heti 3-szor két órát tart nyitva (egy másfél milliós nagyvárosban), telefonon nem válaszolnak (hetek óta próbáljuk), a legközelebbi szabad időpont, amikorra be lehet jelentkezni, 2014. augusztus /szeptember. (Addigra ugye minden magyar doksim lejárna).

3) Amikor egy másik hivatallal beszéltünk végre telefonon (már mindenkit felhívtunk, aki minimálisn is kompetens lehet és felveszi a telefont), azt mondták, hogy én csak ne foglalkozzam ezzel,  adjak be valamit, aztán majd később szólnak, ha másként kellene csinálni, de addigra már az eljárás legalább megindult. (Nota bene, tök értelmetlen a három hónapig érvényes magyar erkölcsivel meg a fordításával szenvedni, mert amikor elbírálják a kérelmem – kb. 3 év múlva -, akkor felveszik a kapcsolatot a magyar hatóságokkal, hogy megbizonyosodjanak, nem követtem el semmi törvénybe ütközőt).

A fentiekkel csak az a gond, hogy mivel a Prefektúra elérhetetlen, mégis az illetékes önkormányzat szolgáltatásait kell igénybe vennem, ahol viszont nem fogadják el a szerintük hiányos dokumentációt.

És itt körbeért a kígyó.

Szerintem ma Oo-ban lehetetlen állampolgársági kérelmet leadni, ha nincsen ismerősöd, vagy nem vagy hajlandó ötszörös hitelesítési folyamaton végigmenni (időt és pénzt nem kímélve, utazgatva a saját országodba sokszor, sok időre).  

Direkt lenne ez így? Azért erősen felmerül a lehetősége…

Ügyintézés

Állampolgár – 2

Ez egy hosszú saga lesz, mostanra már kiderült.

Az előzményekhez olvassátok el az év eleji bejegyzést, hogy lássátok, hogyan indult az ügyintézés.

A magyar részhez hozzátartozik, hogy a Magyarországon kikért erkölcsi bizonyítványt magyar címre postázzák, onnan küldték utánam ajánlva, és a kézbesítése két jó hétbe telt. Ez azért fontos, mert az erkölcsi 3 hónapig érvényes, tehát minden héttel ketyeg a virtuális óra…

De most persze az olasz rész kerül középpontba.

Összeszedtem az összes doksit (lista itt), és mielőtt pénzt adnék ki a fordításért, meg akartam kérdezni egy illetékest, hogy pontosan mit és hogyan kell lefordítani (mert erről nem szól a fáma a neten található dokumentumokban).

 

A lakcímem szerint illetékes polgármesteri hivatalnak van egy szolgáltatása, hogy segítsék az állampolgárságot kérő külföldieket. Írtam nekik mailt, amire nem válaszoltak tételesen, csak azt kérték, hogy menjek be személyesen. Nyitvatartás szombaton is. Remek, összeraktam mindent és most szombaton becsattogtam.

Azzal kezdődött, hogy elmondtam, miért jöttem, mire azt mondták, szombaton arra nincsen félfogadás. Mondtam nekik, hogy az általuk írt mailben viszont ők mondták a szombatot, mire azt mondták, hogy ja, akkor megkérdezzük a kollégákat.

Megkérdezték, így kerültem először egy olyan hölgyhöz, aki semmit, de semmit nem értett az egészből úgy, ahogy van. Megijedt és azonnal felhívott egy másik kolléganőt, aki éppen valahol piacolt a városban, de az ügyfél miatt visszajött dolgozni.

Ő, aki állítólag nagy tapasztalattal rendelkezik minderről, leginkább nem tudott kiigazodni a doksik között és a kérdéseket gyakorlatilag nem értette (sosem arra válaszolt, amit kérdeztem).

Így aztán biztos ami biztos alapon odaböffentette, hogy minden magyar dokumentumot a magyarországi olasz konzulátuson kell lefordíttatni ÉS a magyar külügynél apostille pecséttel elláttatni (ha minden igaz).

Mondtam neki, hogy a hivatalos eljárásrend szerint, amit mi végigolvastunk a neten, egyrészt a magyar dokumentumokat nem kell apostille-pecséttel ellátni (valami Hágai egyezmény szerint), másrészt az abszurd, hogy csak az olasz konzulátus fordítását fogadják el, és nem egy hiteles fordítást, amit pl. itt Olaszországban is megcsináltathatok. Illetve a két fentebbi eljárásból az egyiket szokták kérni, mindkettőt nem.     

Erre bedurcizott, és azt mondta, hogy márpedig ő mindent tud, és mindig így szokták csinálni. És neki rengeteg ilyen ügye van. Meg mertem kérdezni, hogy magyar is (mivel előtte azt sem tudta, hogy Eu-s állam vagyunk-e)? Válasz: természetesen igen.

Ebbe már nem mentem bele, de a kisvárosnak, jó, ha 6-8 magyar lakosa van, akik közül 2-3 már régesrég (EU-s csatlakozás előtt) állampolgár lett a férje révén, a többieknek meg eddig eszük ágában sem volt kérni az állampolgárságot. Szóval MIRŐL beszél? Valószínűleg még egyetlen egy magyar kérelmet sem látott, viszont az meg fárasztó neki, hogy utánanézzen, ránk is ugyanaz vonatkozik, mint mondjuk a marokkóiakra?

Ezen a ponton azt gondoltam, hogy hagyjuk a nénit, megyek egyenest a prefektúrára, végülis ők végzik a munkát, csak többet tudnak. (Persze azt gondoltam, hogy ha valakinek ez a munkája a városházán, hogy a kérelmeket segítse összeállítani és benyújtsa, akkor majd tudni fogja mi, merre, meddig, de ez kérem Olaszország, természetesen nem tudta).

Következik a prefektúra-kör, ami most nem hívható, mert csak kétnaponta két órát tart nyitva (nem szakadnak bele)….

 

Ügyintézés

Állampolgár – 1

Boldog, ügyintézèsben gazdag 2014-es évet kívánok mindenkinek, szeretettel.

Eldöntöttem, hogy idén kérvényezem az olasz állampolgárságot. Mások diétát fogadnak szilveszterkor, meg azt, hogy kevesebbet fognak inni és sárgára festik a körmüket. Én meg azt, hogy benyújtom a kérelmemet, halált és elszaladó kiadásokat megvető bátorsággal.

Az olasz állam elméletileg már állampolgárává fogadhat, mert EU-s állampolgárként több, mint 4 éve lakom itt állandó jelleggel. Adót is fizetek, nem követtem el bűntényt (egylőre, ha sok ügyintézővel lesz mèg  addig dolgom, fennáll a veszélye, de a kérelemre tekintettel most visszafogom magam).

Első lépésben online tudakozódtam arról, miféle papírokat kell beszerezni.

Mindenféle  hivatalos szervek oldalán találtam listákat, amiket összevetettem, kifiléztem, megcsócsáltam, mire összeállt, hogy nagyjából mit kell beadnom.

Ez most szépen hangzik, de egyáltalán nem vicces, hogy az egyik oldalon azt írják, elég a magyar állam által kiadott papír, máshol meg azt, hogy apostille pecséttel kell ellenjegyeztetni (de utána kivételek tekintetében átküld a C pontba, ahol először visszautal a B-be, majd azt mondja, nem kell).

Alkalmilag arról is beszélnek, hogy elég az autocertficazione, máskor kétszer kell ellenjegyeztetni. Most nem mondom el az ártatlan olvasónak, hogy ez micsoda rendszer itten, ez az autocertificazione, csak annyit, hogy sok hivatalos ügyintézéskor egyszerűen leírod, hogy te piros hajó vagy, vagy a mézes csokit szereted, aláírod és akkor az hivatalos iratként működik. De nem mindig. Logikátlan, hogy mikor igen.

Semmi listán nem szerepelt egyértelműen, hogy pl. az erkölcsi bizonyítványt én saját bevallással letudhatom-e. És ami még rosszabb, hogy ha elhiszem az egyik zavaros listáról, hogy igen, azt sehol nem említik, hogy ha hiányosan adom be a kérelmet, akkor van-e lehetőség a pótlásra. És hát vicces lenne, ha 3 év múlva azért utasítanák el a kérelmem, mert nem értelmeztem jól a hatvanadik kivételt.

Abból indultam tehát ki, hogy nem autocertificálok, mert egyszer az életben (most, befogadásomkor) csak meg kéne az olasz államnak tudnia, hogy tényleg hajadon vagyok-e, hol és mikor születtem, és büntetlen-e az előéletem.

Kezdtem tehát a magyar papírokkal.

1)      Családi állapot igazolás (3000 ft). Központi okmányiroda, lévén nem magyar ügyintézéshez kell a dokumentum. Gyorsan ment, a postára is odaértem 1 perccel zárás előtt, mert valami rejtélyes módon ebben a hivatalban mindenhol van bankkártyás fizetési lehetőség, csak a családi állapot igazolást kiadó ablaknál nincsen.  Tehát kitölt, postára rohan, visszamegy a papírért. Szólni kell, hogy mire kell pontosan, mert azt írják bele felhasználási célként.

2)      Születési anyakönyvi kivonat. Abban a faluban / városban, ahol a kórház van, ahol születtél (nem ott, ahol laktál rögtön utána). 2000 ft. Az ügyintéző az előttem levőt elhajtotta azzal, hogy nem működik a nyomtató. Mivel erősködtem, átült egy működő nyomtatóval rendelkező asztalhoz, ami tőle 2 méterre volt. De nagyon morcos volt, és utált erőst, hogy én erre kényszerítem.

3)      Erkölcsi bizonyítvány. Postán megveszed a kérelmet, 160 ft. Kitöltöd, befizetsz 3100 ft-ot, és mindezt feladod levélben. Aztán csak várni kell, hogy küldjék. (Egyszer már nekirugaszkodtam, akkor hamar megérkezett, de mivel cask 3 hónapig érvényes, lejárt, mire használhattam volna). Most várom, az ünnepek miatt nyilván lassult az intézkedés irama.

Most itt tartok e pillanatban, de tudom, mik a teendőim erre a hónapra Olaszországban.

1)      Itt is erkölcsit kérni (110-130 euró).

2)      Hiteles fordítások megcsináltatása. Ági, magyar honfitárs ezzel foglalkozik Toszkánában, legalább tudom, hogy vele csináltatom. Az ár nagyjából 100-120 euró lesz (illetékbélyegekkel, stb stb).

3)      Kérelmet kitölteni.

4)      200 eurót befizetni (még nem tudom, hogy. Elég vajon az átutalás? Meglátjuk. A postai ügyintézést alkalmanként 45 percnél kevesebb  idő alatt egyszerűen nem lehet abszolválni.)

5)     Legutóbbi  3 év adóbevallásait össszeszedni (amennyiben van elégséges bevételem. Van.)

6)    A letelepedési cím kérelmezésekor kiadott doksit előkaparni.

Az egészet benyújtani a prefektúrán. Hogy a magyar doksik eredetiben mennnek-e, ez eddig nem derült ki. Ahogy a hiánypótlás lehetősége sem.

De gyorsan kell eljárni, mert az erkölcsi 3 hónapig érvényes.

Biztos lesz pár köröm a prefektúrán. Majd beszámolok róla.

És hát ismét boldogat kívánok Nektek, ügyintézőset 🙂

images

Ügyintézés, Infrastruktúra

Tudnivalók a lakásbérlésről

affittasi

A lakásbérléssel kapcsolatban van néhány olyan fizetnivaló tétel, ami sokakat meglep, amikor először bérelnek lakást Olaszországban.

Először is itt (akár adásvételről, akár bérlésről van szó), leginkább ingatlanos irodán keresztül lehet lakást találni. Van ugyan egy-két ingatlanos honlap, ahol ki lehet választani a tulajdonosok által közvetlen feladott hirdetéseket, de ez a ritkább. Az irodák viszont szinte kivétel nélkül mindkét féltől kérnek pénzt (nemhiába a Tecnocasa is olasz, akik Magyarországon talán az egyetlen ingatlaniroda, ahol a vásárlónak is fizetnie kell). Ez általában egy havi bérleti díj, amit persze a tulaj által általában kért kéthónapnyi kaució mellé kell fizetni. Ha leperkáltuk az első havi bérleti díj mellé ezt a másik – háromhavi – összeget, máris továbbléphetünk.

És befizethetjük a bérleti szerződés után a regisztrációs díjat. Ez az éves bérleti díj 2 százaléka (akkor is, ha rövidebb időre béreljük az ingatlant), amit a tulaj és a bérlő megosztva fizet. Itt érdemes észnél lenni, mert sok iroda – főleg ha tapasztalatlan, olaszul nem (jól) tudó ügyféllel akad össze, megpróbál regisztráció címén minél többet kisajtolni belőle. Eddigre már az is kiderül, hogy a bérlő be szeretne-e jelentkezni az ingatlanba, vagy nem.

Ha nem, akkor nem kell átíratni a közműveket, de valószínűleg magasabb árat fog a szolgáltatásokért fizetni. Ez azért van, mert a második lakásra (nyaraló, egyéb, ahol a tulaj nem lakik állandó jelleggel) magasabb tarifák érvényesek. Ha ellenben a bérlő be szeretne jelentkezni, akkor minden közmű átírásáért fizetnie kell, méghozzá nem is keveset. Toszkánában a gáz átírása 130-140 euró körüli összeg, a villanyé „csak” 80 eurónyi.

Ha mindez megvan, és beköltözhetünk, akkor már csak arra kell figyelni, hogy ha a lakásban bármi elromlik, fel kell újítani, átfesteni stb, akkor van egy ezt részletesen szabályozó törvény, abból kiindulva semmiképp ne vállaljunk olyan terheket, amit nem nekünk kell állni. Ha csak pár hónapra jön valaki (mondjuk itt tanul), akkor is érdemes nagyon odafigyelni, mert sajnos hajlamosak az idegeneket (különösen a tájékozatlanabbakat) csúnyán átverni. Ez valószínűleg a sok amerikai középosztálybeli srácnak (akiket a szülők szeretnek Olaszországba küldeni egy-két tanévre) kisebb érvágás, mint egy magyarnak…

Ügyintézés, Országjárás

Turista

Kitört a nyár, a statisztikákból látom, hogy a legtöbben az utazóknak hasznos bejegyzéseket böngészitek (keresitek, nyitjátok meg).

Az itt fent található oldalak között van egy kimondottan “Info turistáknak” című oldal, ott sok információ megtalálható.

De azért azóta is gyűlt össze sokminden, amit érdemes az ide először (vagy csak néhányszor) ellátogató magyaroknak leírni.

Mondom, mi minden jut eszembe, aztán majd az itt élők hozzáteszik a magukét…

1) autópálya fizetés

Nem nagyon lehet ugye elkerülni, de azért egy jó tanácsot adhatunk: érdemes olyan kasszához beállni, ahol ember ül az ablak másik oldalán, így nem egy autómatából kell kihalászni a visszajáró aprót.

Ezt onnan fogjátok tudni, hogy kb. ez a kép fogad az autópálya elhagyásakor:

autopalya

A baloldali (ahol egy kéz is látható) jelzi a helyet, ahol egy ember fog foglalkozni veletek.

A középső az automata, a  jobboldali (sárga) egy olyan rendszer, amihez regisztrálni kell stb (ezért nem ittlakó nem tudja használni).

 

2) tankolás

A legtöbb benzinkútnál lehetséges a nyitvatartási időn túl automatának fizetni, így olyankor is tankolhattok, ha épp nincsen ott senki.

Nagyon fontos, hogy amikor bedobjátok a pénzt az automatába, akkor ki kell választani a kút számát, ahol tankolni akartok (ahol áll a kocsi). Sajnos előfordul, hogy ezt elfelejti a turista, vagy nem jól nyomja meg a gombot, vagy nem jó gombot nyom meg (sokszor két sor is van a pumpák számával, elméletileg mindkettő jó és működik, de előfordulhat, hogy mégsem.

Ha nem sikerül tankolni, akkor több dolog is lehet: nem jól nyomtad meg a gombot, nem jó helyen állsz. Ilyenkor vissza lehet kérni a pénzt, amit egy bón formájában ad ki az automata. Általában van rajta egy reset gomb, amivel megszakítod a műveletet és kiadatod a fel nem használt pénzt.

Gond akkor lehet, ha egy szemfüles utánadjövő (aki ugye ismeri a rendszert) kikéri a bónt, amíg te azon tökölődsz, hogy mi lett a bedobott pénzeddel (sajnos volt erre példa). Ő ugye bármikor máskor (akár egy hónap múlva is visszamehet a bónnal), hogy felhasználja, amikorra te már rég hazautaztál, X euróval könnyebben.

Tehár érdemes nyugisabb helyet választani, és vagy segítséget kérni az utánad jövő olasztól (szívesen segítenek, akkor is, ha nem beszélnek semmilyen idegen nyelvet), vagy ha nem sikerül tankolni, azonnal visszamenni az automatához és visszakérni a pénzt.

Személy szerint én inkább kétszer bedobok 20 eurót és kétszer tankolok, mint egyszerre 50 eurót kockáztatni (ha nem ismert helyen járok).

 

3) a benzin általában olcsóbb a városokban, mint az autópályán

 

4) a költőpénz címlete 

A legtöbb helyen nem szeretik az 500-as címletű bankjegyet. Még olasztól sem, de külfölditől még kevésbé. Érdemes tehát max. 100-asokat kérni, mikor a pénzt váltjátok.

 

 5) a konnektor!

Írtam már erről.

 

6)  A leggyakoribb szupermarketek (régiótól függően): 

Esselunga, Coop, Conad, Lidl,  Leclerc (sokszor = Conad), Auchan (északon), Panorama. Általában elmondható, hogy minél kisebb az egység, annál drágább árakkal dolgozik.  A városi  kis Conad-ok talán a legdrágábbak ezek közül, aztán a kisebb Coop is borsosabb árakkal dolgozik (itt most nem veszem bele az összehasonlításba a kis éjjelnappalikat, amelyek természetesen még ennél is drágábbak). Legolcsóbban a városszéli nagy bevásárlóközpontokban tudtok vásárolni.

A lidl itt is jó árakkal dolgozik, de nagyon kevés, és nagyrészt saját termék van a kínálatában.

 

7) Ami a bolti  akciókat illeti 

Érdemes figyelni az akciókat, mert nagyon sokszor tényleg lehet spórolni velük. Azt fontos tudni ugyanakkor, hogy kétféle akció van, az, ami minden vásárlónak elérhető, és az, ami az adott lánc fogyasztói (hűség)-kártyájához kötött. Ezt onnan lehet tudni, hogy az akciót jelző kis táblán az akciós ár mellett (alatt) odaírják, hogy “per i proprietari della carta di Conad/Esselunga /Coop” (vagy más felirat, ami tartalmazza a carta szót).

carte

 

8) A plusz költségek

Ezt szerintem már mindenki tudja, de lehet, hogy mégsem: ha egy kávét vagy sütit állva fogyasztunk el, akkor olcsóbb, mintha leülünk és kiszolgálnak. Sok esetben (főleg a turisták által nagyon látogatott helyeken) sokkal drágább az ülve fogyasztás. A kávé ára 90 centtól 1,10 euróig terjed, hasonló a süti is. Leülve ez lehet darabonkánt akár 4-5 euró is.

Vacsora vagy ebéd esetében az éttermekben az ételek árán túl felszámolnak még egy plusz kiszolgálási díjat is, ez az ún. coperto. Elméletileg ennek összegét meg kell, hogy találjátok a  menün vagy valahol máshol kiírva (pl. a falon, ha olyan hely, ahol kézírással írják fel a napi kínálatot…). Általában 1-3 euróig terjed ez a kiszolgálási díj  – személyenként. Viszont ezután már egyáltalán nem kell borravalót adni.

 

9) Tengerpart

A tengerpartra mindenkinek és mindenhol joga van lemenni – csak a zárt, privát tengerpartok kivételek, de ebből azért nem sok van (ezt törvény garantálja). De ha olyan helyen mész le a partra, ahol egy bagno van (azaz valaki üzemelteti a partrészt és a felállított nyugágyakat+napernyőket kiadja), ott már rád szólhatnak, ha lepakolnál, “odaköltöznél” saját ülőalkalmatossággal stb.

A parton lehet bérelni a nyugágyakat és a napernyőket, egy napra, egy hétre vagy akár egész szezonra is. Minél hosszabb időre véreled, annál olcsóbb a napi díja. A toszkán tengerparton talán kevésbé, az Adrián inkább lehet alkudni is, főleg, ha visszatérő vendég vagy. Ez a külföldieknek inkább elméleti lehetőség, de nem kizárt, hogy szimpátiából kicsit engednek az árból.

 

10) Parkolás

A kék vonallal jelzett helyek a fizetős parkolók. A fehér helyek a helyi lakosoknak fenntartott parkolók, a sárga pedig a mozgáskorlátozottaknak. Ha semmilyen vonal nincsen és megállni (parkolni) tilos tábla sem, akkor ott lehet hagyni az autót ingyen. Ez azért ritkán fordul elő, mert a helyiek szépen bevonalaztak minden elképzelhető helyet 🙂

És még egy trükk: Riminiben és Riccione-ban (nyilván más helyeken is, de ott biztosan) a partttal párhuzamosan fut egy parkolóház, ahol ott lehet hagyni az autót. DE! Ha a parkolás végeztével óraszámra fizettek az automatáknál, akkor borsos lesz az ár (1,5-2 euró/óra). Ha viszont a parkoló feletti sétányon található trafikokban napi parkolójegyet vesztek, az 5 euróból megúszható. Ún. kaparós parkolójegy, az adott nap adatait nektek kell lekaparni a parkolás kezdetén, utána lehet az autó ablakába kitenni a jegyet. (Van félnapos jegy is).

Érdemes tehát az adott városban tenni egy kört és megnézni, hogy van-e ilyesmi a trafikokban. Ha az első napon nem is tudtok spórolni, esetleg utána igen.

grattino_soverato

11) Vonatjegy

A vonatjegyet mndig érvényesíteni kell a peronon található sárga kis készülékben. Enélkül hiába vetted meg, nem érvényes.

train