Zöld szemmel

Sült kaki

Azt hiszitek, viccelek? Nem.

Risultati immagini per museod ella merda

2016. óta létezik a Kakimúzeum, azaz a Museo della Merda. Hol, ha nem Piacenza-ban, amely a pármai sonka hazája. És hogy mi köze a sonkának a kakihoz? Hát a tejet adó tehenek végtermékét (veszélyes hulladék) valahogyan el kell tüntetni,  kidobni már nincsen hova. Megoldás hát, ha másként használjuk fel / recikláljuk.

A Museo della Merda tehát nemcsak múzeum, hanem kutatóműhely, adatgyűjtő állomás, dokumentációs központ. A kaki különféle kultúrákban, tudományokban és a technológiában játszott szerepéről gyűjt adatokat. És kísérletez, hogy mire lehetne felhasználni a tehéntrágyát.

Pl. (művészi) tárgyakat gyártanak belőle. Cég tehenei által “legyártott” napi 1000 mázsa tehénlepényből metángázt nyernek ki,  valamint vázákhoz, téglákhoz használják alapanyagként.

2016-ban a milánói Design Week alkalmából piacra dobták a sült kakit (merda cotta), azaz az agyagból, szénából és tehénlepényből készült téglát. A múzeum célja, hogy meghonosítsa a “kakikultúrát”, azaz a tehénlepény felhasználásának, sőt, átalakításának kultúráját.

Amiből téglát lehet gyártani:

Risultati immagini per merdacotta mattone

esetleg vázát:

Risultati immagini per merdacotta vaso

valamint tányért és egyéb konyhai eszközöket:

Risultati immagini per merdacotta piatto

A múzeumot – bejelentkezés után – ingyen lehet látogatni. A létrehozók szándéka szerint a termékek felhasználása a körforgásos gazdaság népszerűsítésére is szolgál majd, valamint az ökológiát a művészethez kötve újra felfedezhető lesz az, amit régebben tudtak az emberek: a kakit többféle módon fel lehet használni.

 

 

Zöld szemmel

Natúr kozmetikumok

Nemrég írtam az olajról, mint arclemosóról, és ennek kapcsán megosztanám a többi szerintem használatra érdemes terméket is. Ezek egy (nagy része) Olaszországban kapható, otthon nem. De esetleg be lehet belőle spejzolni, ha legközelebb errejártok.

Mindenekelőtt ott kezdeném, hogy nekem nagyon fontos, hogy a használt termékek ne tartalmazzanak kőolajszármazékokat, parabént, és azt az SLS-t, ami a habzásért felelős – ergo semmi kommerciális cuccot nem használok. De, annyi időm (meg őszintén: türelmem sem) nincsen, hogy egyenként szerezzem be a hozzávalókat, és otthon kevergessek belőlük pár hétig eltartható krémeket. Szóval középutas megoldás kell, olyasmi, ami elérhető, megvehető, és nem tartalmazza fenti cuccokat.

Hozzátenném még, hogy az alábbi terméknév “reklámért” nem kapok pénzt, senki nem kért meg arra, hogy írjak róluk, hanem ezeket használom, és szeretem, ez az egyetlen oka, hogy bejegyzésre méltónak találom őket.

Sampon: restiv oil-t használok, ún. olajsampont. Olasz termék, sokáig nem nagyon reklámozták, az utóbbi hónapokban igen, és szinte minden nagyobb áruházban megtalálható (a 250-es flakon ára kb. 7 euró). Nekem csak a sima jön be (a barna flakon), a többi nem.

Szappan: mindenre  saponetta di marsiglia-t használunk, abból is az esselungaban (illetve coop-ban) kapható kicsi, négyzetalapú, színtelen, szagtalan változatát (2 euró 4 db). Nem szárít, nincs illata, nem tud semmi extrát, “csak” tisztít (mit várnánk el egy szappantól…).

Arclemosó: olaj, ld. fent.

Krémek: most kezdünk nehéz terepre tévedni, mert ezer olyan krém kapható, amire mindenféle, bio-,  eco- előtag van ráírva, és persze vidáman tartalmaz minden olyan összetevőt, amit nem kéne használnunk. Sajnos nincsen egységes Eu-s szabályozás, és kialakult- mindenhol elterjedt minőségbiztosítási elvek és logók, amiben megbízhatunk.

Nekem két vonal jött be, az egyik a Ferraraban gyártott Omnia botanica termékek (néha erős az illatuk, érdemes kitapasztalni, melyik tetszik), és a Planter’s termékek, aloe vera alapon. Mindegyik kapható a nagyobb bevásárlóközpontokban, elérhető áron (Omnia botanica 13-20 eurò, Planters 20-25 eurò). Általában az alap hidratálókat keresem, nem a mindenféle idősebb bőrre szánt, és egyéb hókuszpókkal megspékelt termékeket.

Dezodor: nem volt egyszerű alumínium nélküli, de hatékony terméket találni. A neutro roberts zero vonal elméletileg mőködhetne, de nem szeretem az illatát. Viszont: tudtam eddig is, hogy az allume di rocca olyan természetes anyag, amit dezodorként lehet használni, és sokszor lehet egy-egy darab ilyen “követ” találni a vásárokon (kb 5-7 euróért). De nemrég végre találtam dezodort is, ami kizárólag ezt az allume di rocca-t és vizet tartalmaz. Hatékony, illatmentes, egyszerű. 4-5 euró volt egy darab, Natura amica a márkanév.

Sminkre még nincsenek bevált tippjeim, és a háztartás zöldítése is még csak folyamatban. Amint van fejlemény, szólok 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Zöld szemmel

Érdekes cikk a Népszabadságban

Az olasz példa

Nem érdektelen közelebbről szemügyre venni, miként reagál az elhúzódó pénzügyi-gazdasági válságra egy sok tekintetben a mieinkhez hasonló problémákkal küzdő, de Magyarországnál egy nagyságrenddel fejlettebb uniós tagtárs – Olaszország.

Megkockáztatható, hogy sok tekintetben rokon lelkek vagyunk. Lássuk ezek után a két ország válaszait az utóbbi évtizedek fent említett kihívásaira.

A legfontosabb közös vonás, hogy ebben az időszakban a közvéleménynek mindkét országban végképp elege lett a velejéig korrumpálódott, hatalomvágyó politikából, és korábban hosszú ideig regnáló pártokat és személyeket küldött a süllyesztőbe. Berlusconi már túl van a „dupla szaltón”, és Orbánnak sem lesz könnyű pozícióban maradnia. Mindkettőjük legfontosabb fegyveréül a nagy többséggel megnyert választásokra alapozott hatalomszerzés és a kommunikáció szolgál(t). Míg Berlusconi saját tulajdonában lévő tévécsatornákat is igénybe véve ígérhetett 10 éven belül egymillió új munkahelyet (miközben regnálása idején az olasz gazdaság gyakorlatilag stagnált), megfelelő törvénymódosításokkal eltussolva vagy elévültté téve számos piszkos pénzügyi manőverét, Orbán Viktor és csapata ugyanezzel az ígérettel nyerve konok sikerpropagandát folytat. Teszi ezt más, egyébként támogatható célkitűzéseket (pl. az eladósodottság enyhítése, az alapvető közszolgáltatások nem profitorientált kezelése) szolgáló, de a gyakorlat tanúsága szerint elhibázott lépések védelmében is. Idetartozik a jól kereső sokgyerekeseknek kedvező, de a költségvetés jelentős bevételkiesése mellett az egész vállalkozói szektor számára is járulékos terheket jelentő, arányosnak titulált egykulcsos adó. A Mario Monti vezette olasz válságkormány gyakorlatában viszont a „megszorítások” idején a jobb módúak viselnek a jövedelmükkel arányos többletterheket. Emellett az érintettek bevonásával sikerült a munka törvénykönyvét megújító törvénytervezetet úgy kialakítaniuk, hogy még a gazdasági indokból elbocsátottak számára is legyen elfogadható vissza- vagy kiút. Konkrét lépéseket tettek az éghajlatváltozás kezelését szolgáló intézkedéseknek az általános gazdasági hatékonyság javítása és a foglalkoztatás bővítése szolgálatába állítására is.

Az utóbbi nem utolsósorban Clini, a dolgát elismerten értő új környezetvédelmi miniszter érdeme, aki maga is jól tájékozott az adott területen igénybe vehető uniós fejlesztési források kiaknázásában. Nálunk viszont a „kétharmad” nemcsak nevében szüntette meg a környezet- és természetvédelmi főhatóságot, hanem gyors ütemben építi le az adott terület korszerű szemléletét értő és érvényesíteni képes szakértői bázist is, hagy rendre jóvá a fenntartható fejlődés követelményeinek gyökeresen ellentmondó jogszabályokat. Pedig a megújuló energiaforrások hasznosítására szolgáló beruházások a válságkezelés fontos lendítőjeként szolgálnak világszerte. Volumenük 2011-ben 6,5 százalékkal 263 milliárd dollárra nőtt.

Az e szektorban eszközölt K+F ráfordításokat figyelmen kívül hagyva 2004-hez képest több mint 600 százalékos volt a növekedés. Összességében véve 2011 végére 565 GW új megújuló termelő kapacitást állítottak (túlnyomórészt a G20-ak) üzembe, ami mintegy 50 százalékkal meghaladja a világ összes nukleárisenergia-termelő kapacitását. A jelentős fejlődést az is segítette, hogy a javuló méretgazdaságosságnak és a műszaki fejlesztéseknek köszönhetően számottevően csökkentek a megújuló energiát hasznosító létesítmények, berendezések és készülékek fajlagos árai. Tavaly például a fotovoltaikus berendezéseknél közel 50 százalékos volt ez az árcsökkenés. Németország ma már több energiát állít elő megújuló forrásokból, mint atomerőművekben, szénből vagy földgázból külön-külön véve.

Olaszországban az elmúlt évben „tiszta” energiatermelésre eszközölt beruházások (28 milliárd USD) 2010-hez képest 38 százalékkal bővültek, és csaknem teljes egészében a kis teljesítményű, decentralizált energiatermelést szolgálják. Ezen a területen a G20-országok közül az utóbbi öt évben itt volt a legmagasabb átlagos éves növekedés, hiszen a napenergia a hagyományos technológiákkal szemben sok helyi piacon már most is versenyképes. A 2011-ben decentralizáltan üzembe állított 8 GW-nyi új fotovoltaikus kapacitás meghaladja a Németországban ugyanekkor üzembe helyezett új kapacitásokat (7,4 GW) is. Nem véletlen, hogy a kormány nemrég egy törvénytervezetben is rögzítette, hogy 2020-ra az EU-célkitűzésben vállalt 26 százalékról 35 százalékra emeli a termelt villamos energiában a megújulók részesedését. Pedig néhány hónapja az „ellentábor” (élén a fosszilis energiahordozók hasznosításában érdekelt ENI-vel) még azt is elérte, hogy korlátozzák (8 MW-ig) a támogatható megújulóenergia-termelés állami támogatását.

Az ennek nyomán támadt országos felzúdulás is szerepet játszhatott abban, hogy a kormány most határozottan letette a garast: a fejlesztési, a környezetvédelmi és az agrárszféráért felelős miniszter közös rendeletben szabályozná újra a megújulóenergia-termelés támogatásának kérdését. Ennek kapcsán világossá tették, hogy az energetika távlati fejlesztésében a gazdasági és környezeti (tehát a tényleges) fenntarthatóság alapkövetelmény. Ugyanakkor a támogatási rendszert összhangba kell hozni az európai normákkal és a piacon tapasztalható legújabb fejleményekkel, köztük a fajlagos költségek fent említett csökkenésével, valamint a hazai termelőkapacitások lehető legnagyobb mértékű igénybevételével. Ezzel serkentik a helyi gazdasági növekedést és a foglalkoztatás bővülését. Kerülni kívánják a más ágazatokkal lehetséges konfliktusokat, különös tekintettel az élelmiszer-gazdaságra (bioüzemanyagot támogatás mellett csak hulladék biomasszából állítsanak elő).

A tervezet szerint egy fotovoltaikus létesítmény üzembe állításával egyidejűleg, 12 MW-ig automatikusan jár a támogatás (éves keretösszegét 6 milliárd euróról 6,5 milliárdra emelnék), e fölött külön kell igényelni a szubvenciót, melynek odaítélésénél az épületekre felszerelt berendezések (a földterületeket kímélendő) előnyt élveznek majd. Köztudott, hogy a fényelektromos hatás kihasználásával elektromos áram csak viszonylag kis hatásfokkal állítható elő – ennek dacára 2011-ben ez a „tiszta” villamos energia az olasz háztartások éves felhasználásában 15 százalék, a teljes energiafelhasználásban pedig 6 százalék volt. A többi megújuló energiaforrás hasznosítását segítő támogatási keretet 2013 januárjától évi 3,5 milliárd euróról 5,5 milliárdra emelnék és ezen a szinten tartanák 2020-ig. A befektetések biztonságát szolgálja, hogy az adott létesítmény számára üzembe helyezését követően 20 éven át törvényileg garantált a támogatás.

Érdekes megoldások, amelyekre oda kellene figyelni nálunk is. Ehhez viszont nemcsak a pénzügyminiszter posztjának újbóli létesítését kellene megfontolni (amire elhangzottak már javaslatok), hanem a fenntartható fejlődés távlati célkitűzésének megvalósítását menedzselni képes régi-új környezet- és vízügyi főhatóságét is. A gazdasági és ökológiai fenntarthatóság ugyanis pártállástól függetlenül mindenki számára elsődleges, nemzeti érdek.

A szerző szakközgazdász

Zöld szemmel

Használt olaj – mi legyen vele?

Én magam is szenvedek a problémával, és néhány olvasó is kért infot arról, hogy mi legyen a használt háztartási olajjal. Ugyan én szinte sosem sütök bő olajban semmit (az elmúlt négy évben összesen 3-szor készítettem rántott húst :)), de lehetetlen teljesen kiiktatni az életünkből az olyan ételeket, amelyek használt olajat hagynak maguk után.

Tehát a megoldás: (olvassatok róla bővebben itt vagy itt) léteznek ún. isole ecologiche comunali, ahol le lehet adni az összegyűjtött olajat. Tudom, macerás a dolog, de szerintem ennyit rászánhatunk az életünkből, hogy ne a saját vizeinket szennyezzük.

 

Zöld szemmel

Kínai karácsonyfa

Az olaszok ma állítják a karácsonyfát, illetve a betlehemet (amibe majd karácsonykor érkezik a gyermek…), ennek kapcsán sokat beszélnek arról, milyen legyen az a fa.

Idén a Coldiretti (fogyasztói érdekvédő szervezet) kiadott egy közleményt, amelyben megállapítja, hogy egy kínából importált műkarácsonyfa jelentősen megterheli a környezetet: a műanyag gyártásakor a káros anyagok kibocsátásával (kb. 23 kg széndioxid), a szállításkor pedig 9 km-nyi autóúttal.  És nem mellesleg 200 év kell a fa lebomlásához.

Ellenben a helyben termelt fenyőfa mérlege jobb: a neveléshez felhasznált energia és tápanyag kibocsátását ellensúlyozza a fa széndioxidelnyelő képessége, amivel összességében 47 kiló CO2-t von ki a légkörből, és eközben oxigént is termel.

Nem mellesleg Olaszország, és azon belül is Pistoia jelentős termelőhely.
Olaszországban kb. 6 millió igazi fát és fél millió műfát fognak eladni karácsony előtt, a kettő között jelentős CO2 kibocsátási különbség lesz, az igazi fák javára.
Mindennapok, Zöld szemmel

Hogyan spóroljunk

Vademecum a spórolásról…. válság van, éppen most emelték az ÁFÁ-t, állandó kiigazítási frászban élünk (mármint költségvetési – állami és családi szinten), mit tesz erre a fogyasztók szervezete? Megmondja a tutit. Hogyan lehet spórolni.

Persze a melegvizet nehéz feltalálni, a nagymamám valószínűleg alapértelmezetten így élt (kivéve persze mondjuk a benzinfogyasztást, hol volt akkor még az autó… :)). Dehát ez egy elkényeztetett, sokáig jólétben a töménytelen fogyasztásban élt nemzet, most nagyon megrökönyödött, hogy egyre nehezebb ezt fenntartani.

Egyébként nagyon érdekes, hogy ezzel a fordított megközelítéssel (hogyan spóroljunk), mennyire találóan festik le az olasz társadalom fogyasztói szokásait. Fogyasztanak. Sokat. Ész nélkül. És fel sem merül nekik, hogy lehet másként.

Miket mond a vademecum?  (Olvassátok el egyébként, aranyos a dolgozat.) Szemezgetek:

  • Tankoláshoz használjuk a szupermarketek saját benzinkútjait. Tegyük tele a tankot, ne 5 eurónként tankoljunk (érdekes, erre minden olasz hajlik… mintha lelkileg jót tenne nekik, hogy “most csak 10/15 euróért tankolok”).  Használják a http://www.prezzibenzina.it -et (árösszehasonlító oldal).
  • Próbáljanak kevesebb autót használni (mármint darabszámra) családilag. Lehet pl. egyszerre indulni otthonról…
  • Érdekes, hogy ebben a kategóriában utolsóként említtetik a tömegközlekedés…. (a helyiek felfogása szerint az már tenyleg a lúzer-kategória :))
  • E-commerce: online sokkal olcsóbban lehet vásárolni. (Mellesleg, ezt én ajánlom nektek: http://www.groupon.it, rengeteg érdekes ajánlattal)
  • Zöldség – gyümölcs: vásároljanak idényzöldséget, és hazait (ez utóbbiban szerintem eddig sem volt hiba).
  • Igyanak csapvizet. Ne nevessetek, és számos olyan olaszt ismerek (pl. a családban is), aki inkabb nem iszik, mint hogy csapból vételezze…
  • Egészség: csökkentsék a magánorvosok látogatását (haha, és még azt mondják, mennyire szuper a közegészségügy – aztán járnak a magánorvoshoz…)
  • Nyaralás: interneten szervezzünk magunknak utazást.
  • Nézzék meg, mit hol vásárolnak. Rengeteg (nem kimondottan gyógy-)terméket vesznek gyógyszertárban, miközben a sarki szpermarketben jóval olcsóbb. De valamiért imádják a patikát – minden sarkon van egy, és ha egyszer bemegyek, sosem úszom meg félórás sorbanállás nélkül.
  • Nem csak a nagynevű márkák léteznek. Kiemelik,hogy az ÁFAemelés a magasabb árnál többet jelent, és érdemes a termék jelllemzőit nézni, nem csak a márkáját.
  • Energiafogyasztás. Le lehet kapcsolni a lámpát. Meg lehet teljesen tölteni a modógépet, mosogatógépet. Lehet 40 fokon is mosni (nem feltétlen kell mindig 60 fokon.) Van már éjszakai áramdíjszabás.
  • Elkerülhetőek a közúti büntetések. (:))
  • Le lehet szokni a dohányzásról.