Munka-tapasztalat

Egészségügyi dolgozók MO vs OO

Az egészségügy az egyik olyan szektor, ahol sokkal jobban fizettettek az olasz alkalmazottak, mint a magyarok.

Két részre bontanám a dolgot: orvosok és ápolók.

ORVOSOK

Az orvosokból túltermelés van OO-ban, évente rengeteg orvost képeznek (a lakosság számához képest a legtöbb orvost itt képzik a világon), ezért sokan innen is elvándorolnak. Nem feltétlen anyagi okokból, mert ha bármilyen állásod van orvosként, szakorvosként (akár a szinted alatti, helyettesítés, alkalmi orvosi munka), nehéz nettó 3000 euró alatt keresni havonta.

Ha bekerülsz alkalmazottként a rendszerbe, akár állami, akár magánkórházba, ennél tuti többet fogsz keresni. A gond a bekerülés.

Itt olyan a rendszer, hogy a 30-40 éve alkalmazott orvosok ülnek a csúcson (osztályok vezetésében), és nem szívesen engednek a húsosfazékhoz közel fiatal, agilis orvosokat. Ezért sok szakorvos évekig csak alkalmi szerződésekkel, helyettesítésekkel  dolgozik.

Kivéve persze, ha orvosdinasztiából jösz, mert akkor mindig akad valami jó állás.

Az ország egyébként ebben is megosztott, északon többször hirdetnek versenyvizsgát adott orvosi helyen betöltésére, délen van olyan kórház, ahol 30 éve nem volt ilyen bejutási lehetőség.

Külföldiként be kell iratkozni az orvosi kamarába (diplomát elismertetni, stb) ahhoz, hogy állást keressen (egyáltalán praktizálhasson)  egy orvos.

A versenyvizsgáról egy szót. 

Az olasz állam (hasonlóan a franciához) úgy toborozza az állami alkalmazottakat (tanárok, orvosok, minisztériumi – regionális közhivatalnokok stb), hogy versenyvizsgákat hírdet. Aki így kerül be egy adott helyre, az általában határozatlan munkaszerződéssel, rendes fizetéssel végzi a munkát (és gyakorlatilag lehetetlen kirúgni).

Ezzel párhuzamosan mindenhol és egyre több embert alkalmaznak pl. helyettesítésre vagy adott, rövidtávú munka elvégzésére más típusú alkalmi munkaszerződésekkel. És sajnos egyre több olyan van, hogy nincsen már versenyvizsga, mert pl. létszámstop van, de a munkát el kell végezni, tehát rendszerszerűen az atipikus szerződésekkel (pár hónapos alkalmi szerződések sorával) felvett dolgozókkal fedik le a szolgáltatást évekig.

Immagine1

 

SZAKÁPOLÓK

Az orvosokkal ellentétben szakápolókból nagyon keveset képeznek, évek óta. Van is hiány belőlük, illetve rengeteg albán, román, stb ápolót látunk mindenhol, ahol betegséggel megfordulunk.

A szakápolói munkához felsőfokú végzettség kell.

Ahhoz, hogy szakápolóként dolgozhasson az ember külföldiként, el kell fogadtatni a diplomát, és beiratkozni az ápolói kamarába. Ennek a neve az albo degli infermieri (IPASVI), és megyei szinten működik. Azaz, ha pl. egy magyar ápoló itt keresne munkát, akkor először is beszéljen olaszul (enélkül nincs esély). Aztán keresse fel a megyei albo (IPASVI) honlapját (pl. albo degli infermieri di Firenze). Ott talál információt arról, hogy hogyan tud beiratkozni. Általában a diplomákat el kell ismertetni, ehhez a magyar szakminisztériumtól kikérni a képzettséget igazoló dokumentumokat. Majd letenni egy vizsgát, amelynek van nyelvi része (tényleg beszél-e olaszul), etikai része és szakmai része.

Ha ez megvan és beiratkozik az IPASVI-ba, akkor már szabadon kereshet munkát a kórházak meghírdetett állásai között, ahová pályázik, és vagy felveszik, vagy nem.

Természetesen vidéken, az eldugott kisebb kórházakban, északon nagyobb az esélye, hogy felveszik. És természetesen ehhez elég okosnak és kitartónak kell lenni, hogy akár még otthon megtanuld a nyelvet és eligazodj a nagyon bonyolult rendszerben.

Egy szakápoló havi bére a pótlékokkal kb. 1500-1600 euró körül van.

Sajnos a rendszer elég perverz, mert egyre kevesebb a pénz, ezért sok kórház spórolni akar a béreken. Ezt úgy tudják megtenni, hogy nem rendes állandó dolgozókat vesznek fel, hanem kiadják közbeszerzési tenderben a munkát, mondjuk 10 szakápoló munkáját 2 évre. Ezt megpályázzák olyan szervezetek, amelyek valamilyen módon ápolókat tömörítenek. Ha megnyerik, elnyerik a tendert, akkor ők külső dolgozókkal látják el a munkát, kevesebbért, mint amennyibe 10 rendes állású nővér 2 éves bére lenne. Ez a kórháznak megéri, mert nem vesz a nyakába elbocsáthatatlan alkalmazottakat, a munka el lesz végezve, és kevesebbe is kerül neki.

Jellemzően cooperativa -k nyerik el a tendereket, amelyek aláígérnek annak az összegnek, amennyibe a kórháznak a rendes dolgozók kerülnének. Mivel olasz munkaerő kevés van (és aki van, eligazodik a rendszerben, keres magának rendes munkát), ezek a cooperativa-k  jellemzően keleti munkaerőt alkalmaznak. Mondjuk román, magyar, lengyel ápolókat toboroznak és kiképzik őket (nyelvtanfolyam még otthon, beíratás az IPASVI-ba, stb). Ez persze nekik pénzbe kerül, és hát nyerni is kellene valami az egész munkán, és eleve aláígértek a rendes fizetéseknek.   Ezért az így toborzott  keleti nővéreknek mondjuk 800-900 eurót fizetnek havonta.

És persze nem akarják őket elveszíteni, ha már ennyit belefeccöltek, tehát mindenféle trükkökkel magukhoz kötik őket. Pl. az IPASVI beiratkozást nem adják oda az ápolónak, hanem maguknál tartják (tudván, hogy enélkül nem tud mozogni az ápoló, ha más állást keresne). Lakás biztosítanak nekik (mondjuk olyat, hogy egy helyen 2-3 család is lakik), és úgy állapítják meg a “lakbért”, hogy az eleve kis fizetésből ne maradjon elég pénz spórolni, nehogy a saját lábukra álljanak. Pakolgatják őket egyik kórházból a másikba. Pl. egy cooperativa-nak van több helyen is elnyert tendere, akkor az ápolókat pár hónapos váltásokban mozgatják a helyszínek között, mert így természetesen nehezebb kiismerni a rendszert, megtanulni, hogyan kellene saját lábra állni.

Ez, ahogy már mondtam, a kórháznak jó, mert kevés pénzért, kötöttségek nélkül el van látva a munka. A cooperativa keres egy jó csomó pénzt az ápolókon. Az ápolók meg külföldről jőve, esetleg csak épphogy elégséges olasztudással egy ideig nem fogják kiismerni magukat a rendszeren, és eleve örülnek, hogy eljöttek a nagyon rosszul fizetett keleti országokból, tehát maradnak.

Ezért én minden ide vágyakozó áplónak azt tanácsolom, hogy a maga erejéből tanuljon meg olaszul és keressen munkát, mert különben évekig tartó “rabszolgatartás” az alternatíva. Ez még akkor sem éri meg, ha természetesen könnyebbnek tűnik még otthonról az elején egy ilyen cooperativa-val szerződést kötni, mint saját jogon eljárni.

 

Reklámok
Munkakeresès

Olasz meló

Egyik régi blogolvasóm végre leírta, hogyan is mennek a dolgok az ápolókat közvetítő ügynőkségeknél.

Nagyon fontos ezt tudni, mert rengetegen keresnek errefelé ápolói állást- szinte az egyetlen állás, ahol el lehet helyezkedni ismeretség nélkül is.

Aki ide készül, annak figyelmébe ajánlom: http://olaszmelo9.blogspot.com/

Annál is inkább, mert kiderül, hogy érdemes saját erőből megtanulni olaszul és ügyeket intézni – bár ez persze sokkal nagyobb önállóságot és anyagi tartalékokat kíván, mint ügynökségen keresztül.

Viszont: ne legyenek illúzióink, az ügynökség rabszolgaként minél tovább magáénak akar majd tudni, és lehet, hogy hosszú évekig nem fogtok tőlük szabadulni.  Ezért is érdemes a blogot elolvasni, hoyg tudjátok, mire készüljetek.

Munkakeresès

FAQ

Igen, naponta kapok maileket, hozzászólásokat, amikben azt kéritek, várjátok tőlem, hogy megerősítselek titeket az ideköltözési szándékotokban.

Ezért aztán összefoglaltam mondazt a sok dolgot, amit már sokszor, sok helyen leírtam, de ami bármikor hasznos lehet azoknak, akik ide szeretnének költözni.

Tehát

1. nyaralni voltál itt, és beleszerettél az országba

Sajnos  a napi élet nem nyaralás. Akármennyire jól érezted magad itt a nyáron, ne abból indulj ki, mert nem az a reális kép. Tudakozódj milyen a valós élet (erről szól ez a blog is).

2. Nem tudsz még (rendesen) olaszul, de már jönnél

Sajnos ha nem tudsz rendesen, mondom RENDESEN! olaszul, ne számíts semmi jóra. Egyrèszt ez egy egynyelvű ország (kivéve dialektusokat), nem tudnak angolul. Persze van néhány szuper munkahely, ahova kutatónak, IT szakembernek felvesznek, ha szerencséd van (Milánóban leginkább és tényleg csak nagyon spéci profilú szakembereknek), és ahol nemzetközi a közösség, lehet angolul beszélni.  De ez évente 1-2 embert jelent, akik egyébként otthonról keresik és találják meg a lehetőséget. De nem elég még “kicsit olaszul” tudni sem. Nem fogsz boldogulni egy munkakörnyezetben, hidd el.

A munkán túl is szükséged van a magabiztos tudásra a letelepedéssel kapcsolatos ügyeid intézésekor, ami higgy nekem (és olvasd a bejegyzéseket), végtelen történet sok csapdával. Arról nem is beszélve, hogy ha nem érted a napi történéseket (tévé, ismerősökkel beszélgetés), hogyan fogsz rendesen beilleszkedni?

(Csak gondolj arra, te magyarként hány magyarul nem beszélő emberrel tartod otthon a kapcsolatot – az olaszok miért éppen téged keresnének, ha még a nyelvüket sem beszéled?)

Külön igaz ez az ápolói személyzetre: igen, tudni KELL beszélni az idős, kicsit furcsán beszélő betegekkel is, ráadásul van nyelvi vizsga a kamarai tagság kérvényezésenél. Tehát: nem érdemes abban bízni, hogy majd itt megtanulsz, már otthon készülj fel rá.

3. Van 1-2-3 diplomád, és azt hiszed, azzal könnyű lesz.

Na ez az a tévhit, amiben nagyon csalódnak a legtöbben. Az olasz munkaerőpiac ismeretségi alapon működik, és úgy is rosszul, a fiatalok egyharmadának NINCSEN munkája, és nagy részük nem egy diplomával rendelkezik.  Ez az ország nem diplomásoknak való ország, erről írtam is.

Különösen igaz ez a bölcsész, jogi és közgáz diplomákra. Építészként teljesen esélytelen a dolog, és a művészeti diplomákat is megtarthatjuk magunknak.

Egyébként a könnyen található munkák közt vannak a kétkezi munkák, az építőipari munkák, a szakmunkák – de készülj fel, hogy ezeken a területeken olaszt csak távolról látsz majd, leginkább az afrikai és egyéb bevándorlók dolgoznak szakmunkásként. Az ápolókat is szívesen látják, ha beszélnek olaszul. Ennek egyszerűbb változata a badante, azaz az idős, beteg emberek melletti házi gondozás. Ez általában éhbérért és feketén lehetséges, hosszútávon kb. a rabszolgamunkával egyenlő.

4. Sokkal többet tudok keresni itt, mint otthon.

Talán abszolút értelemben, de vásárlóértékét tekintve nem. Átlagosan 1000-1200 euróra számíthatsz fizetésként – már ha sikerül munkát találnod hivatalosan, míg egy nagyvárosban egy kis lakás bérleti díja 600-700 euró. A szolgáltatások sokkal drágábbak viszont, mint otthon (és pl. autó nélkül is elég nehéz meglenni, bárhol is laksz, de annak éves fenntartása legalább 600-700 euró, tankolás nélkül). Tehát az ezer euró úgy, ahogy van, el is megy. Hát ha még családod is van…

5. Dél-Olaszországban majd milyen szuper lesz.

Hát nem lesz szuper. Nagyon sajnálom, hogy ezt így, de nagyjából nulla annak a lehetősége, hogy állást találj. Amikor a helyiek hivatalosan 1000 euróért dolgoznak, amiből valósan csak 600-at kapnak meg (a többit lenyeli a munkaadó), amikor menekülnek onnan a fiatalok, mert egyszerűen semmi életlehetőségük nincs, amikor ezerszámra érkeznek hetente az észak-afrikai bevándorlók – akiken nagyrészt délen szórnak szét, akkor hidd el, nem érdemes a szerencsédben bízni.

Namost tudom én, hogy mindenki úgy indul neki, hogy “nekem tuti sikerül”. De higyjétek el, hogy nagyon sok megkeseredett embert látok errefelé. Még úgy is, hogy a párjuk olasz, munka nélkül vannak, vagy ha van is munkájuk, csak időszakos szerződésekkel dolgoznak  – mindenféle biztonság nélkül.  Ami még rosszabb, nincs is elég információjuk arról az országról, ahova eljöttek…

Persze kalandnak mindent fel lehet fogni, a lényeg, hogy ne veszíts túl sokat (anyagi vagy egyéb értelemben) a kalandon, mert akkor utólag egyáltalán nem fogod Olaszországot egy olyan szuper helyes helynek látni…