Munka-tapasztalat

Egészségügyi dolgozók MO vs OO

Az egészségügy az egyik olyan szektor, ahol sokkal jobban fizettettek az olasz alkalmazottak, mint a magyarok.

Két részre bontanám a dolgot: orvosok és ápolók.

ORVOSOK

Az orvosokból túltermelés van OO-ban, évente rengeteg orvost képeznek (a lakosság számához képest a legtöbb orvost itt képzik a világon), ezért sokan innen is elvándorolnak. Nem feltétlen anyagi okokból, mert ha bármilyen állásod van orvosként, szakorvosként (akár a szinted alatti, helyettesítés, alkalmi orvosi munka), nehéz nettó 3000 euró alatt keresni havonta.

Ha bekerülsz alkalmazottként a rendszerbe, akár állami, akár magánkórházba, ennél tuti többet fogsz keresni. A gond a bekerülés.

Itt olyan a rendszer, hogy a 30-40 éve alkalmazott orvosok ülnek a csúcson (osztályok vezetésében), és nem szívesen engednek a húsosfazékhoz közel fiatal, agilis orvosokat. Ezért sok szakorvos évekig csak alkalmi szerződésekkel, helyettesítésekkel  dolgozik.

Kivéve persze, ha orvosdinasztiából jösz, mert akkor mindig akad valami jó állás.

Az ország egyébként ebben is megosztott, északon többször hirdetnek versenyvizsgát adott orvosi helyen betöltésére, délen van olyan kórház, ahol 30 éve nem volt ilyen bejutási lehetőség.

Külföldiként be kell iratkozni az orvosi kamarába (diplomát elismertetni, stb) ahhoz, hogy állást keressen (egyáltalán praktizálhasson)  egy orvos.

A versenyvizsgáról egy szót. 

Az olasz állam (hasonlóan a franciához) úgy toborozza az állami alkalmazottakat (tanárok, orvosok, minisztériumi – regionális közhivatalnokok stb), hogy versenyvizsgákat hírdet. Aki így kerül be egy adott helyre, az általában határozatlan munkaszerződéssel, rendes fizetéssel végzi a munkát (és gyakorlatilag lehetetlen kirúgni).

Ezzel párhuzamosan mindenhol és egyre több embert alkalmaznak pl. helyettesítésre vagy adott, rövidtávú munka elvégzésére más típusú alkalmi munkaszerződésekkel. És sajnos egyre több olyan van, hogy nincsen már versenyvizsga, mert pl. létszámstop van, de a munkát el kell végezni, tehát rendszerszerűen az atipikus szerződésekkel (pár hónapos alkalmi szerződések sorával) felvett dolgozókkal fedik le a szolgáltatást évekig.

Immagine1

 

SZAKÁPOLÓK

Az orvosokkal ellentétben szakápolókból nagyon keveset képeznek, évek óta. Van is hiány belőlük, illetve rengeteg albán, román, stb ápolót látunk mindenhol, ahol betegséggel megfordulunk.

A szakápolói munkához felsőfokú végzettség kell.

Ahhoz, hogy szakápolóként dolgozhasson az ember külföldiként, el kell fogadtatni a diplomát, és beiratkozni az ápolói kamarába. Ennek a neve az albo degli infermieri (IPASVI), és megyei szinten működik. Azaz, ha pl. egy magyar ápoló itt keresne munkát, akkor először is beszéljen olaszul (enélkül nincs esély). Aztán keresse fel a megyei albo (IPASVI) honlapját (pl. albo degli infermieri di Firenze). Ott talál információt arról, hogy hogyan tud beiratkozni. Általában a diplomákat el kell ismertetni, ehhez a magyar szakminisztériumtól kikérni a képzettséget igazoló dokumentumokat. Majd letenni egy vizsgát, amelynek van nyelvi része (tényleg beszél-e olaszul), etikai része és szakmai része.

Ha ez megvan és beiratkozik az IPASVI-ba, akkor már szabadon kereshet munkát a kórházak meghírdetett állásai között, ahová pályázik, és vagy felveszik, vagy nem.

Természetesen vidéken, az eldugott kisebb kórházakban, északon nagyobb az esélye, hogy felveszik. És természetesen ehhez elég okosnak és kitartónak kell lenni, hogy akár még otthon megtanuld a nyelvet és eligazodj a nagyon bonyolult rendszerben.

Egy szakápoló havi bére a pótlékokkal kb. 1500-1600 euró körül van.

Sajnos a rendszer elég perverz, mert egyre kevesebb a pénz, ezért sok kórház spórolni akar a béreken. Ezt úgy tudják megtenni, hogy nem rendes állandó dolgozókat vesznek fel, hanem kiadják közbeszerzési tenderben a munkát, mondjuk 10 szakápoló munkáját 2 évre. Ezt megpályázzák olyan szervezetek, amelyek valamilyen módon ápolókat tömörítenek. Ha megnyerik, elnyerik a tendert, akkor ők külső dolgozókkal látják el a munkát, kevesebbért, mint amennyibe 10 rendes állású nővér 2 éves bére lenne. Ez a kórháznak megéri, mert nem vesz a nyakába elbocsáthatatlan alkalmazottakat, a munka el lesz végezve, és kevesebbe is kerül neki.

Jellemzően cooperativa -k nyerik el a tendereket, amelyek aláígérnek annak az összegnek, amennyibe a kórháznak a rendes dolgozók kerülnének. Mivel olasz munkaerő kevés van (és aki van, eligazodik a rendszerben, keres magának rendes munkát), ezek a cooperativa-k  jellemzően keleti munkaerőt alkalmaznak. Mondjuk román, magyar, lengyel ápolókat toboroznak és kiképzik őket (nyelvtanfolyam még otthon, beíratás az IPASVI-ba, stb). Ez persze nekik pénzbe kerül, és hát nyerni is kellene valami az egész munkán, és eleve aláígértek a rendes fizetéseknek.   Ezért az így toborzott  keleti nővéreknek mondjuk 800-900 eurót fizetnek havonta.

És persze nem akarják őket elveszíteni, ha már ennyit belefeccöltek, tehát mindenféle trükkökkel magukhoz kötik őket. Pl. az IPASVI beiratkozást nem adják oda az ápolónak, hanem maguknál tartják (tudván, hogy enélkül nem tud mozogni az ápoló, ha más állást keresne). Lakás biztosítanak nekik (mondjuk olyat, hogy egy helyen 2-3 család is lakik), és úgy állapítják meg a “lakbért”, hogy az eleve kis fizetésből ne maradjon elég pénz spórolni, nehogy a saját lábukra álljanak. Pakolgatják őket egyik kórházból a másikba. Pl. egy cooperativa-nak van több helyen is elnyert tendere, akkor az ápolókat pár hónapos váltásokban mozgatják a helyszínek között, mert így természetesen nehezebb kiismerni a rendszert, megtanulni, hogyan kellene saját lábra állni.

Ez, ahogy már mondtam, a kórháznak jó, mert kevés pénzért, kötöttségek nélkül el van látva a munka. A cooperativa keres egy jó csomó pénzt az ápolókon. Az ápolók meg külföldről jőve, esetleg csak épphogy elégséges olasztudással egy ideig nem fogják kiismerni magukat a rendszeren, és eleve örülnek, hogy eljöttek a nagyon rosszul fizetett keleti országokból, tehát maradnak.

Ezért én minden ide vágyakozó áplónak azt tanácsolom, hogy a maga erejéből tanuljon meg olaszul és keressen munkát, mert különben évekig tartó “rabszolgatartás” az alternatíva. Ez még akkor sem éri meg, ha természetesen könnyebbnek tűnik még otthonról az elején egy ilyen cooperativa-val szerződést kötni, mint saját jogon eljárni.

 

Reklámok
Munkakeresès

Hírek ápolóknak

Az alábbi levelet a kommentek között találjátok, de mivel többeknek fotnos lehet, kiteszem ide is.

“Sziasztok! Többen érdeklődtetek az Il Faggio cégről. A cég jelenleg is működik. Utoljára januárban vittek ki ápolókat Olaszországba. Ezt a férjemtől tudom, ugyanis ő velük ment ki tavaly októberben. Sajnos volt egy-két probléma a magyarokkal, mert néhány embernek haza kellett jönnie. Most úgy néz ki, hogy leállnak a válogatások egy időre. Mindenesetre annyit mondhatok, hogy a cég megbízható, azt adják, amit ígérnek, de az első hat hónap nem egyszerű és nagy pénzre nem szabad számítani. Akik régebben 1-2 éve kinn élnek, meg vannak elégedve.

Az érdeklődőknek megadok itt egy elérhetőséget:
” Jaskó Krisztina – e-mail: ilfaggiokrisztina@gmail.comTermészetesen csak OKJ-s szakápolóknak, ill. diplomás ápolóknak tudnak segíteni, Tel.: 0039-328-10-25713. A fentebb emlegetett Bácskai Vandáról nem tudunk, a férjem sem ismeri, lehet, hogy már nem dolgozik a cégnél.
Krisztina válaszára várni kell egy-két hetet, vagy még egy e-mailt érdemes küldeni. Mi kb. két hét után és 3 e-mail után kaptunk választ. Krisztina nagyon elfoglalt, tolmács. Ingázik Magyarország és Olaszország között, ezért a késlekedés. Még annyit, hogy OKJ-s ápoló (2004 utáni) végzettséggel is lehet szakápolóként dolgozni, mindez nyelvtudás függvénye, illetve le kell tenni hozzá az IPASVI vizsgát.
Ha van még kérdésetek, szívesen válaszolok.”