Ügyintézés

A kocsifenntartás ára – 1

Természetesen ebben sem fogok tudni egy adott árat mondani, mert  mint mindenhol, itt is a fenntartás költségei  attól függenek, hogy (és most csak a legfontosabbakról írok):

  • milyen autód van és hány éves
  • te hány éves vagy és mióta van autód
  • melyik régióban laksz.

Alapvetés, hogy minél idősebb és kisebb az autód, minél délebbre (kivétel talán Nápoly) és “vidékebbre” laksz, annál kevesebb lesz a fizetendőd.

Menjünk sorban.

 

Az autó.

Kis teljesítményű autók kevesebbe kerülnek, ellenben az újaknál meg azért van kedvezmény, mert kevésbé szennyezőek.

Az Autoclub Italia honlapján lehet tájékozódni, itt.  Évente kell ezt a teljesítmányadót fizetni (kb. olyan, mint otthon a súlyadó). Lehet vele késni, a határidő lejárta utáni első hónapokban még minimális büntetés terhe mellett be lehet fizetni az évi adót.

 

Az adó nem adott dátummal indul minden évben, hanem akkor, amikor megvetted az autót, onnantól kezdve minden évben aznap lesz a fordulónap.

A számítási kritériumok itt találhatók.  Itt is egy hosszabb cikk róla.

Információként: az én autóm 13 éves 1000-es motorú gépkocsi, évente 115 eurót fizetek érte.

A bollo-t személyesen az ACI-ban lehet befizetni, illetve azokon a helyeken (trafik, kisbolt), ahol ezt jelzik. Azt hiszem, van olyan bank, amely az internetbankjában vagy a pénzfelvevő automatáinál is lehetővé teszi.

 

A tulajdonos. 

Minél idősebb, annál olcsóbb a biztosítás. A legdrágább persze a fiataloké, mert statisztikailag ők okozzák a legdrágább baleseteket (azért így írom, mert az idős sofőrök sok koccanás okozói –  jellemzően mondjuk a lakhelyükön rövidebb utak megtételére használják az autót – de azok viszonylag kisebb értékű károkat okoznak, statiszikailag).

Ezt ki lehet azzal játszani, hogy egy lakcímre bejelentett családtagok (2 éves együttlakás után) a legolcsóbb biztosításra jogosult családtag biztosítási díját fizethetik a család tulajdonában levő (arra a címre bejegyzett)  további autókra is. Ez általában azt jelenti, hogy pl. az apa olcsóbb biztosítását fizetheti az a feleség, vagy gyerek, akinek saját jogon drágább lenne. Ez az ún. Legge Bersani.

A díj függ az itteni “bonus-malus” rendszertől is, erre itt számokkal jelölt skálát használnak. Ha balesetmentesen közlekedsz, akkor az évek során egyre jobb pontot kapsz, amivel csökken a biztosítás ára.

A díj függ a lakhelytől is, jellemzően az északi városok, főleg, amelyeket autópálya érint, drágábbak. Ezt annak alapján számítják, hogy statisztikailag hol a legtöbb a baleset, és sajnos a nagyforgalmú autópályák mellett ezek a statisztikák rosszabbak, mint mondjuk két vidéki kis falu közötti alsóbbrendű úton.

Az assicurazione auto itt is sok rekléám tárgya, érdemes összevetni a biztosítások árát pl. itt. 

 

A biztosítást postán lehet befizetni (a biztosító küldi a csekket), vagy internetbankban átutalással.

Tájékoztatásul: a fentebb említett kis autóm a párom nevén van, mert ő már a legjobb bonuszsorban van, így fizetünk rá évente 550 eurót. Ha az én nevemen lenne, 1300-1400 euróról indult volna a lefelészámítás (az évek múltával).

A bonusz-malus rendszer elméletileg hordozható, tehát pl. akinek Magyarországon jó a besorolása, az itt is kedvezményt kaphat. Nekem otthon a legjobb bónuszom volt, de sajnos 5 évig nem volt  a nevemen autó, ezért elévült az egész besorolás.

Mivel emiatt nem kellett végigcsináltatnom az otthoni bónusz elfogadtatását, nem tudom, hogy hogy működik, de tartok attól, hogy ez inkább egy elvi jog,  amiről a gyakorlatban inkább senki sem tud.

 

Az autó vásárlásakor át kell iratni a tulajdonost, ezt is az ACI-ban lehet megtenni, nekem 4 éve 120 euróba került. 

Folytatása következik…

macchinaKép forrása: www.wallpaperart.altervista.org

 

Reklámok
Infrastruktúra

Vezet

Ahogy arról már írtam, errefelé agyrém az autós közlekedés. Most egy nagyon apró részletre térnék ki, ami azért eléggé jellemző.

Olyan helyen lakunk, hogy szűk (helyenként nagyon szűk) az út, de kétirányú, mert csak nagy kerülővel lehetne eljutni bizonyos helyekre, ha egyirányúsítanák.

Namost, ez persze (főleg csúcsidőben) nagy figyelmet követel, mert ha szembejönnek, és netán nem is egyedül vagyunk egyik irányban sem (plusz emelkedik erősen az út), akkor sajna tolatgatni kell (kellene), beállni mindenféle el nem képzelhető helyre, hogy a másik el tudjon menni. Van olyan, hogy 10 percet várok, mire el tudok indulni a beszögellésből, ahová beálltam.

Namost ennek kapcsán már az elejétől figyelem: az emberek egy nagy része (circa fele) NEM TUD tolatni (nem nem függ attól, hogy férfi vagy nő az illető, mielőtt még jönnének a jó kis sztereotípiák).

Egyszerűen megállnak ahol érik, behúzzák fülüket – farkukat és várják, hogy valami majd csak lesz. Általában persze előbb vagy utóbb lesz is, mert a másik megunja, és elkezd tolatni, vagy kicsit karcolva  falat-a másik autót előre megy (ezért nem vennék sosem új autót egyébként). Ezen a terepen bőven jó egy öreg olcsó autó :).

Sajnos mivel itt az autókázás egyszerűen “állampolgári jog”, azaz a jogsit akkor is kiadják-meghosszabbítják (főleg ez utóbbi kényes, mondjuk 75/80 év felett), ha nem kéne, sajnos ennek a többiek isszák meg a levét. És ha még csak tolatáskor, az a jobbik eset. Ha ellenben súlyosabb következményekkel, az nagy baj…

Ügyintézés

Megvettem elso olasz autòmat :)))

ami nem is olasz, hanem egy japan marka, abbòl is egy aprò fajta, ès (az olaszok àltalànos èrtetlensège kozepette) nem is fiatal (8 èves).

Igen, tudom, hogy nagyjàbòl minden olasz sajnàlkozva nèz ràm, hogy ilyen oreg autòval kell jàrnom, de oszintèn szòlva nem hiszem, hogy ki kellene dobjak az ablakon 8000-10000 euròt azèrt, hogy az elso parkolàsnàl valaki letorje a visszapillantòt vagy meghùzza a kocsi oldalàt, mìg èn tàvol vagyok.

De hogy a biztosìtòk micsoda hiènàk, arròl ejtenèk pàr szòt. Elso menetben megkèrdeztem, hogy ha veszek egy ilyen règi ès kisebb kocsit, mennyit kellene (bonusz besorolàsok nèlkul, ugye az nekem itt nincs) èvente biztosìtàsra fizetnem. Kijott egy 1300-1400 euròs osszeg. Az elso szìvszèlhudès utàn elkezdtem làzasan gondolkozni, hogy hogy lehetne lejjebb szorìtani.

Itt emlìtenèm meg – kikoltozoknek ès màsoknak mèg jòl johet-: az otthoni bònusz 5 èven belul ide is kihozhatò. Nem tudom pontosan az eljàràst, nekem sajna màr eltelt ot èv azòta, hogy otthon nevemen volt egy autò, de èrdemes ràkèrdezni, ha ùgy adòdik. Valòszìnuleg lenne nèmi bonyoldalom, mert itt egy 14-es bonusz-skàla van (ès talàn ugyanennyi malus), tehàt az àtszàmìtàs nem egyszeru, de az EU-s torvenyek garantàljàk a bonusz-hordozhatòsàgot.

Màsik dolog (erre èn is gondoltam), lehet otthon autòt venni ès magyar rendszàmmal itt kozlekedni vele. Nekem vègul ez azèrt esett ki, mert Mo-n dràgàbbak a hasznàlt autòk, ès egy ezres motorù kiasutòval az èvenkènti (idèntol èvente kell vizsgàztatni) vizsgàra hazagurulni, na azt inkàbb kihagynàm.

Tehàt keresgèltunk ès azt talàltuk, hogy ha a pàrommal egyutt kettonk nevère vesszuk az autòt, akkor 520 euròbol kijon a biztosìtàs (nem àrt tudni, hogy a pàromnak màr nagyon jò bònusz-besorolàsa van, nem is firenzei lakos hivatalosan ès idosebb is nàlam).  Ezt megkèrdeztuk pàrszor a bròkernèl, mondvàn hogy ha kifizetem a 350 euròs àtìràsi dìjat, legalàbb biztos legyen, hogy kothetem a pàrom nevère a biztosìtàst. (Ujabb fontos adalèk: ha itt van egy autòd, akkor az azzal megszerzett bònusz minden tovàbbi neveden lèvo autòra is èrvènyes).

Megejtettuk az àtiratàst (eladòval, 350 euròval), amikor a konkrèt biztosìtàskotèsnèl mègis kiderult, hogy nem kothetik a pàrom nevère, ès tehàt marha dràga lesz a biztosìtàs. A pàrom egybol megpròbàlt az àtìròsokkal beszèlni (autòklub), hogy visszamengyunk azonnal (mondom, eladòstul – hogy orult neki :)), de ne adja mèg le a papìrokat. Nagy szerencsènk volt, mert mèg nem indult meg az adminisztràciò, ès ropke 30 eurònyi illetèkbèlyeg fejèben (mert az mindenhova kell, ipari mennyisègben), àtìrtàk a nevère. Osszefoglalom: vettem tehàt a pàromnak egy autòt. Azèrt ez nem olyan rossz, nem? :))))))

Ja, a biztosìtàst valami kulon szakszervezeti kedvezmènnyel 480 euròbòl megùsszuk – az idèn, a tobbit meg majd meglàtjuk.

Infrastruktúra

A carsharing

Olaszországban van egy remek intézmény (mint sok más nyugat-európai országban is), amit az autójukhoz mániákusan ragaszkodó olaszok nem nagyon használnak, de egy idetévedt idegennek nagyon jól jön: a carsharing, azaz az „autómegosztás”.

Ha nincs elengedhetetlenül szükségem autóra, de néhanapján jó lenne, ha mégis bepattanhatnék egybe, hogy elintézzem az ügyeimet, akkor nem kell feltétlenül méregdrágán fenntartani egyet. Elég, ha beiratkozom a carsharing klubba. Évente 100 euró a tagdíj, és onnantól jogom van arra, hogy a klub bármelyik parkolójából (sok helyen van a városban) elvigyek egy autót, amikor szükségem van rá. Sms-ben lehet jelezni, hogy vinném az autót, amire ők visszaírják a kiválasztott autó ajtónyitó kódját, és már mehetek is. Az ilyen autókölcsönzés rövid távra éri meg, arra is van kitalálva, hogy egy délutáni bevásárlást, esetleg rövid kiruccanást tegyek vele, mert az árai az első órákban minimálisak. Ha ellenben napokig magamnál akarom tartani, akkor már többe kerül.

Előnye, hogy nekem nem kell autót fenntartani, biztosítást fizetni, garázst bérelni (nem elhanyagolható a firenzei garázsáraknál). Továbbá behajthatok vele mindenhova, ahová a buszok és a taxik (a többi autós meg nem) mehetnek, ingyen parkolhatok, és ha esetleg balesetet okozok, akkor a biztosítás fizeti. 

Érdeklődni a feltételekről és az árakról az autóklub kirendeltségeinél lehet.

Infrastruktúra

Közlekedünk…

Ahogy arról nemrégiben írtam, az autó a legtöbb olasznak alapvető kelléke. Az ország nagysága miatt pedig itt egészen mást jelent  a „messze”, mint otthon: ha a tengerhez megyünk (a kedvenc helyünkre), az 140-150km, és simán belefér a mindennapi rutinba, hogy ha csak Trevisoból találok járatot Budapestre, akkor előtte autózunk 270 km-t. Mostanában persze itt is érezteti hatását az olajár, és eddig sosem látott árakon lehet a benzinhez / gázolajhoz hozzájutni, de ez az utazás mennyiségét tekintve nem szegi kedvét az olaszoknak – de az erről való morgás mennyiségéről most nem szólnék.

 

Tehát utazunk, autózunk. Méghozzá a magyar turisták tapasztalatai szerint elég káoszosan. Ha viszont a Magyarországon járó olaszokat kérdezem, a magyarok vezetnek elég erőszakosan. Ezen sokat gondolkoztam, és arra jöttem rá, hogy az eltérés a közlekedés dinamikájában van: míg otthon, amúgy „németesen” azt tanuljuk és gyakoroljuk, hogy aki az adott sávban van, annak van előnye, a másik sávból jövőnek meg kell várni, amíg teljes egészében felszabadul a hely, csak aztán mehet a másik sávba, addig itt egészen más felfogásban vezetnek. Itt, sávot feledve az megy elsőként előre, akinek a kocsiorra előrébb van. Igen megkönnyíti ezt a dolgot az, hogy a városokban – ha egyáltalán fel vannak festve a sávok – simán alakulnak eggyel kevesebbé (útközben elveszik egy sáv, elsőre érdekes érzés). Ez elég rosszul hangzik, de az igaz, hogy emiatt sokkal jobban kell arra figyelni, hogy hol vannak a többiek, és beengedni azt, aki egy kicsit előrébb van, így pedig sokkal dinamikusabb lesz az autófolyam. Tény, hogy innen nézve már-már nevetséges, ahogy Magyarországon hosszú percekig nem lehet átállni egy másik sávba, mert mindenki összeszorított foggal védi a megszerzett helyét.

 

Na de térjünk át az autópályákra. Autópálya is sok és sokféle van: legtöbbször éppen átépítik, felújítják. Az olaszok eléggé tartják az alapszabályt, miszerint külső sávban nem előzünk, hanem befelé kerülgetjük a lassabb járműveket. Ezekből – főleg hétközben – rengeteg van, mert elképesztő mennyiségű kamion, kisteherautó és egyéb szállítóeszköz megy át minden irányban az országon.

Autópályadíjat nagyon találékonyan minden megtett kilométer után fizetni kell, nem lehet ám matricával, bérlettel lerendezni a dolgot (megnézném, hogy az olaszok éves szinten mennyit költenek csak autópálya-használatra, szerintem elképesztő összeget). De vannak alternatív lehetőségek a fizetésre. Ha nem akarunk akár órákig beállni egy készpénzes sorba (mondjuk dugó esetén), akkor jobb, ha telepass ügyfelek leszünk. A telepass egy szerkentyű, amit a visszapillantó tükör mellé kell felszerelni, és a fizetőkapunál automatikusan kiadja az adatokat, nyitja a sorompót, majd a megadott bankszámláról kiegyenlíti a fizetendőket. Olcsóbbnak nem olcsóbb, de mindenképp praktikusabb megoldás, mint a többi.

 

Szólnom kell még a legkülönbözőbb sebességtúllépést mérő eszközökről. Van az autovelox nevű, városban és autópályán egyaránt használt, az út szélén felállított videokamera, ami azonnal rögzíti, ha túllépjük a sebességhatárt. Ezért érdemes a többi autót figyelni: ha mindenki elkezd erősen fékezni, és gyanúsan közelíti a sebességhatárt, ott általában autovelox van. Autópályán ezen kívül – főleg Róma alatt, de már épül északon is itt-ott – van még a videofigyelő rendszer, a „safety tutor”. Ez azt jelenti, hogy néhány kilométerenként az autópálya felett átvezetett vízszintes csövön van sávonként egy kamera, ami egy adott autó sebességének átlagát számolja. Így önmagában nem büntet, ha egyszer túllépjük a sebességhatárt, csak akkor, ha hosszabb távon, tendenciózusan gyorsan megyünk. De akkor aztán kíméletlenül megkéri az árát. A gyorshajtásért különböző büntetéseket kell fizetni, de az tény, hogy drágán mérik, több száz eurót és autó/jogsi-elkobzást is kockáztat az, aki jóval túllépi a sebességhatárokat.