Ügyintézés

Bejelentkezés – még mindig

Ahogy a múltkor leírtam, elsőre nem sikerült elintézni a bejelentkezést (azaz lakcímszerzést), így tehát újra próbálkoztunk. Ezúttal rutinosan telefonon kértünk időpontot, adtak is egy szombati napra. Összeszedtük az eddigi munkaszerződéseimet, illetve az ezek kifizetését igazoló dokumentumokat, a vonatkozó társadalombiztosítás-befizetéseket (a munkát adó szervezet részéről) meg a kismacskafarkát és felkerekedtünk.

Ahogy megérkeztünk, azonnal behívtak, még annyi időnk sem volt, hogy – a falon felfedezett kiírásnak megfelelően – elugorjunk az összes papírost fénymásoltatni. Beültünk tehát az illetékes hölgy elé, és előadtuk, mit szeretnénk (lakcímetJ). A hölgy úgy kezdte, hogy hangosan eltöprengett, vajon Magyarország az Unió tagja-e. Mondtuk, hogy az semmi, már Schengenen is belül vagyunk, de ő – jó hivatalnokként – nem hitte el bemondásra, tehát elment a kollégáknál listát keresni a tagállamokról. Amikor visszajött (meggyőződve, hogy igen, valóban bent vagyunk), kicsit szabadkozva azt mormolta, hogy hát kevés magyarral találkozik itt a hivatalban. Értjük, tehát nem vándorlunk tömegesen ide, ez biztos jó hír mindenkinek.  

Kiterítettük tehát lapjainkat, a szerződéseket, a kifizetéseket, amit ő elsőre nem tudott sehogy értelmezni. Ugyanis az ő rendszerében vannak az alkalmazottak, meg a vállalkozók. Én sem ez nem vagyok, sem az, tehát nem kapok minden hó végén fizetést, és cégem sincs, van ellenben sok projektre / feladatra szóló szerződésem, amit természetesen a munka teljesítésével fizetnek. Ez kicsit bonyolultabb rendszer, mint alkalmazottnak lenni, de itt -mint több más nyugati országban– az utóbbi években sok munkaadó ezt választja, ahelyett, hogy sokféle kötelezettséggel határozatlan időre alkalmazzon valakit, akitől aztán nehéz megszabadulni, ha kevés a munka, vagy nem tetszik az illető. Az olasz fiatalok egy nagyon nagy része (többsége) így dolgozik évekig, amíg idősödvén sikerül leakasztani egy biztosabb állást (ha minden jól megy). Mindezt csak azért mondtam el, hogy lássuk, ez nem egy kivételes eset, hanem –főleg a fiataloknak – napi valóság, nem így az állami alkalmazottaknak, akikhez ez a hír meg nem jutott el.

Csak a teljesség kedvéért még annyit tennék hozzá, hogy az én esetemben ez egy tudatosan választott munkaforma, ugyanis jobban lehet keresni ezekkel a megbízásokkal, mint alkalmazottként, meg hát pl. esélyegyenlőségi trénerként (ami itt az első munkám volt) nem nagyon alkalmaznak állandóra valakit, ez a dolog csak szabadúszó formában működik. Másrészt a szervezet, amelynek bedolgozom, a három adminisztratív dolgozó kivételével csak ilyen formában foglalkoztat embereket.

De térjünk vissza a szerződéses munkaformához: ha a szerződés tárgyául szolgáló munkát elvégeztem, kifizetnek, és olyankor az utánam fizetendő tb-járulékot is befizeti a cég/szervezet, persze nem az én nevemre egyedül, hanem havi összesítésben a kifizetések után egy F24 nevű nyomtatványon. Csak a krónika kedvéért, az EU-s projektek elszámolásánál minden munkaszerződés kifizetését ezzel az F24-essel (is) kell igazolni. 

Tehát ezekről a kifizetésekről vittem igazolásokat.

Ezt a rendszert a hivatalnok egyáltalán nem ismerte. Miután visszadobta az egészet, mondván, hogy akkor ezek szerint nekem nincs tb-befizetésem, mi elkezdtük elmagyarázni neki, hogy hogyan működik ez a dolog. Két perc után feladta, és elment, hogy egy kollégával konzultáljon. Amikor visszatért, bejelentette, hogy ezt ő nem fogadhatja el, mert nincs tb- befizetés igazolva, illetve beleolvasott a szerződésbe, és abban csak pár napra van munka (persze, egy adott tréning csak három napos, ès ez nem volt elég meggyőző). Ekkor már láttuk, hogy nem ütötte meg az ingerküszöbét a magyarázatunk, és nem képes szabadúszó munkaformában gondolkodni, hanem teljes falat képezve visszadobja az egészet. De nem adtuk fel. Épp arra járt egy főnök kinézetű hölgy, aki hőbörgésünkre odajött és végighallgatott (ekkor már negyedjére magyaráztuk el a rendszert), majd azt mondta, hogy hát az F24-esről már hallott, az tényleg a tb-befizetésekkel van kapcsolatban, tehát ő azt mondaná, hogy jogos a kérésünk.

Ekkor az eredeti ügyintéző feladta, és azt mondta, hogy jó, akkor most menünk el fénymásolni, aztán meglátjuk, hogyan tovább. Kimenet még elolvastuk a falra függesztett tájékoztatót, amely szerint lakcímre való bejelentkezéshez kötelező bemutatni egy tb-befizetést igazoló dokumentumot. Ekkor feltettük azt a költői kérdést, hogy mi van akkor, ha a hivatalnokok nincsenek tisztában azzal, mik lehetnek ezek az iratok, majd elmentünk fénymásolni – és lenyugodni.

Visszatérve egy másik alkalmazotthoz kerültünk, aki újból belekezdett volna a ”nem értem, mik ezek az iratok” monológba, de szerencsére a többiek szóltak, hogy nem törődjön vele, a főnök szerint el kell fogadnia.

Belekezdtünk tehát a regisztrációba. Miközben mindent gépre vitt, és kihámozta, hogy az én párom ugyan Firenzében lakik, és az ő bérelt lakásába akarok bejelentkezni, de az ő hivatalos lakcíme Bolognában van – hát, mit mondjak, nem könnyítettük meg a dolgukat J – egészen jól elmagyaráztuk neki a különböző szerződésfajtákat és a vonatkozó normatívákat. Ez is valami, a legközelebbi hasonló kliens miatt legalábbis J

Így tehát hivatalosan is lehet lakcímem itt, miután majd 4-6 hónapon belül kijönnek a városi rendőrségtől ellenőrizni, hogy valóban ott lakom, ahol, és nem csak kitaláltuk az egészet. Tiszta zöldkártya feeling J Kíváncsian várom, mit akarnak majd látni….

 

Reklámok
Ügyintézés

Hogyan lehet lakcímed, ha nem saját jogon, munkaszerződéssel?

Ahogyan az álláskeresési járulék exportálásánál ígértem, beszélek a letelepedés egyéb módjairól is.

Ha nem vagy a járulékra jogosult, vagy nem akarod az exportálási macerát végigcsinálni, de még nincs a zsebedben olasz munkaszerződés sem, akkor marad az a lehetőség, hogy egy olasz (vegyes pároknál általában ez a legkézenfekvőbb megoldás) egészen egyszerűen bejelent a saját címére és vállalja, hogy a saját jövedelméből eltart téged is.

Előfordulhat, hogy az olasz fél nem oda akar bejelenteni, ahol az ő hivatalos lakcíme van (mondjuk a párod még a szüleinél van bejelentve – bár már nem ott lakik, de nem akar Téged is oda irányítani, mivel ezzel a szülei is eltartási felelősséget vállalnának érted), ez is lehetséges, ebben az esetben vagy közös bankszámlára (mondjuk az övére bejelent társként) vagy a Te számládra tesz 5061,81 eurót (az éves minimum, amivel rendelkezned kell, elsősorban munkajövedelemből – akármilyen szerződéssel, határozott, határozatlan idejű vagy adott projektben közreműködő –ezekről később), erről kértek egy kivonatot, és ezzel már lehet is menni a lakcímbejelentést intézni. (Magyar nyelvű info erről itt.)

 

A bankszámla kényes ügy, mert ha még nincs saját címed (tipikus saját farkába harapó kígyó, a két dologból mindegyik a másik előfeltétele – követtek még? J), akkor elméletileg nem nyithatsz számlát. Kivéve persze, ha nagyon gazdag vagy, és rögtön egy csomó pénzt akarsz elhelyezni az olasz bankszámládon, ilyenkor valahogyan mégis megoldják a bankok…. de valahogy ez nem gyakori eset 🙂

Szóval ott tartottunk, hogy itt jön be a képbe a rugalmas ügyintézés: nekem ezt elnézték, mivel a párom már sok éve annak a banknak az ügyfele, ismerték, tehát nyithattam számlát, szigorúan megígérve, hogy minél hamarabb lesz lakcímem. Ez is egy megoldás J