Mindennapok

A jobboldali mammona-k országa

Ne ijedjetek meg a címtől, érdekes dologról lesz szó. Egy újságban olvastam az alábbi elemzést arról, ki is szavaz leginkább Berlusconira. Mármint ha négy kategóriára osztjuk a társadalmat, anyákra, apákra, fiúkra és lányokra, melyik az a kategória, amelyik leginkább kedveli Berlusconit.

A leginkább jobbra húzó csoport az anyáké.

Amerikában a felmérések szerint éppen az ellenkezője igaz. Ott az anyák vannak a demokratákhoz legközelebb. Egy kicsit a hatvanas-hetvenes évek civil szerepvállalásának is köszönhető, a “soccer mamák” (=a gyereküket edzésre fuvarozó anyák) egyenlő esélyeket szeretnének, több szolgáltatást, egy mimimum welfare-t hogy gyerekek mellett is dolgozhassanak, és ezért jobban bíznak a baloldalban, mint az agresszív és darwinianus jobboldalban.

Olaszországban ellenben az anyák a meggyőződésesebb Berlusconi-hívők, talán mert ő adott nekik tévét (de milyen tartalmakkal??), talán mert a sikeres üzletember még mindig vonzó image, talán a beléjük nevelt jobboldaliság miatt (hja, nagy a tradicionális szerepek nyomása).

Ezért olyan külünböző az olasz jobboldal meg az amerikai (tegyük csak egymás mellé Berlusconit és Reagen-t/Bush-t). Itt a jobboldal már nem privatizál, nem liberalizál, nem nyesi les az adókat meg a közkiadásokat, és nem meritokrata. Ez egy megengedő, elnéző, amorális jobb, még Berlusconinak is elnézi, sőt cinkosan szemléli a kiskorúakkal hetyegését, a fizetett call girl-öket és a privát festa-kat. Erre szavaznak a legnagyobb arányban az olasz anyák.

És mivel a hímsoviniszta konzervativizmus anyáról fiúra száll, a második legmasszívabban jobbra szavazó csoport a fiúké.

Reklámok
Mindennapok

„Io non sono una donna a sua disposizione”

Amióta a múlt héten az alkotmánybíróság Berlusconi számára kedvezőtlen ítéletet hozott (ld. előző bejegyzés), elszabadultak az események…

Berlusconi először is támadta az alkotmánybíróságot, aztán biztos, ami biztos alapon az államfőt is – olvasom egyébként az egyik magyar újságban, hogy „óvatos ellentámadásba lendült”, hát nem tudom, az óvatosnak számít, ha a demokrácia összes fontosabb intézményét durván támadja? Francia és angol lapok mindenesetre inkább amiatt aggódnak, hogy Berlusconi, saját magát mentendő, gyengíti az államot… no comment.

Na de térjünk vissza az ügy egyik -egyelőre- mellékszálához: a hétvégén egy tévés vitaműsorban egy Partito Democratico egyik képviselőnője ellentmondott a „főnöknek”, mire az egyből azt találta mondani, hogy „lei é piú bella che intelligente” (Ön szebb, mint amilyen okos). Erre elszabadult a virtuális pokol: három másik politikusnő felhívást intézett az emberekhez, és a facebook-on rövid idő alatt 45 000 aláírást gyűjtöttek hozzá.

Nagyon ideje volt, hogy végre megálljt parancsoljanak neki, mert eddig tulajdonképpen mindenki tétlenül nézte, hogy egy ex veline-t nevezzen ki esélyegyenlőségi (!) miniszternek (az összes szakmai előélete abban merült ki, hogy tévéshow-kban illegette magát), meg azt is, hogy a választási kampánya során egy hozzá kérdést intéző fiatal munkanélküli lánynak azt tanácsolja problémái megoldásaként, hogy menjen feleségül a fiához.

Azt hiszem, nincs még egy épelméjű európai ország, ahol ezek után még nem mondatták volna le – itt meg még népszerű is…

Na de mindenestre: „io non sono una donna a sua disposizione”

Mindennapok

A Berlusconi-ügy

Hát, ezt is megértük: az alkotmánybíróság tegnap leszavazta (alkotmányellenesnek minősítette) azt a törvényt (Lodo Alfano), ami mentességet adott volna a négy legfőbb állami tisztséget viselő politikusnak, így tehát Berlusconinak is. Namost a három másiknak valószínűleg nem nagyon fáj emiatt a feje, de Berlusconinak! Két ügyben érintett, amiben most már vizsgálódhatnak ellene.

Mit mondjak, az escort nők és kiskorú lányok után ez már éppen nem fogja annyira megrázni az olaszokat, akik voltak olyan bárgyúk eddig is, hogy rá szavaztak (sőt, tulajdonképpen valahol szinte még imponál is ez a hihetetlen vitalitása, 72 évesen!!! És különben is olyan ország ez is, ahol az a Jani, aki kevés adót fizet, de van privát jet-je, miért csodálkozunk hát a sorozatos megválasztásán?).

Érdekes még az a faccia tosta, amivel reagált kedves miniszterelnökünk: egyrészt az alkotmánybíróság kizárólag kommunista tagokból áll (ha déjá vu-érzésünk van, nem véletlen, egy McCarthy nevű egyén biztosan eszünkbe juthat róla), és a „sajtó 75 százaléka is az ellenzék kezében van”. Ha ennek az utolsó kijelentésnek a cinizmusáért nem csinálják ki, az csak azért lehet, mert a sajtóbirodalma illetve az állami tévékbe általa ültetett vezetők egészen biztosan nem fognak ellene beszélni…