Országjárás

Bari és környéke

A nővérem délre kirándult… és meg is írta a tapasztalatait. Fogadjátok szeretettel.

Risultati immagini per puglia

Az Olasz csizma sarka, a csodálatos Puglia.

A rengeteg látnivalót előttem és minden bizonnyal még utánam is sokan meg fogják osztani Veletek. Mert az  itt található világörökségek mind egy -egy csoda: a sziklába vájt  ma is lakott barlangváros, Matera; Trani sziklaszirtre épített katedrálisa s az öbölben játszó delfinek; vagy Alberobello, a trulli-k városa; számtalan gyönyörűség, melyeket ha teheted, egyszer  mindenképp meg kell nézni

Én most  inkább néhány hasznos  információt mondanék a pár napos ott tartózkodásunk tapasztalatai alapján. Utazás , közért, étkezés, stb.

Kezdem az úticél-kiválasztással: Bari délen van, vagyis május elején  már igazi nyárba érkeztünk. A levegő napközben 26-28 fok  / napon, illetve a városokban, mint Alberobello vagy Matera. Ez sokkal többnek érződik – vagy több is 🙂

A Wizzair járatával bő egy óra alatt már a tavaszból a nyárba érkezünk. A repjegyek megfizethetők, szállás az AIRBnb-n gyorsan, könnyen  és olcsón található/foglalható. (Tanács: a lakás felszereltségét mindig előre meg kell nézni…) Az itt élő emberek barátságosak és segítőkészek. Az élet kicsit lelassult, de ez nem zavaró. Domani… de ez kell is, ha pihenni megyünk.

Risultati immagini per bari piazza stazione

A reptérről a 16- os busz  1,50 euróért a Bari Centrale  busz/vasútállomásig visz kb. 35-40 perc alatt –  de mivel a városon át cikázik, másik (szálláshoz közeli) megálló is választható.  Közvetlen vonatjárat is van 5 euróért, és 15-20 perc alatt ez is Bari Centrale-ra érkezik.

Közlekedés:  Bari Centrale vasútállomás egy nagy rózsaszín épület. Több bejárattal a különböző vasúttársaságok vonataihoz. (Jobb oldalon a fák mögött is van egy bejárat: ide jön a reptéri vonat vagy pl. a materai vonat is.)

Risultati immagini per bari centrale

A Bari Centrale-n található szökőkutat a 12 állatjegy díszíti. Vele szemben az állomás főbejáratán bemenve találjuk a jegyautomatákat, jegyek itt vásárolhatók. Az automaták többnyelvűek, de ha mégis segítség kell, minden nap ott találod a személyzet egy tagját (jól felismerhető a nyakában lógó kártyáról), ő szívesen segít. Négy vasúttársaság  közül három innen indítja a vonatait ( Alberobello, Polignano a mare vagy Trani felé pl.). Érdemes tájékozódni, mert a jegyet annál a társaságnál kell megvenni, amelyikkel épp utazol.

A praktikus infók a vonatokhoz:

Trani  (Molfetta) –  vonattal (Trenitalia): 35-40 perces út, a vonatjegy ára 3,20 EUR .  10h10-kor megy az első (jegyet a főbejáratnál található automatából lehet venni, és  a vágányoknál kell érvényesíteni). A vágány a főbejárattól balra találhatü lépcsőről megközelíthető (aluljáró 3. peron).

Risultati immagini per trani
Trani

Alberobello – piros/szürke vonat : LINEA TVAT. Az 5ös vágányról indul. Bariból Alberobello vonattal 1,5 óra, a jegyár 4,90 EUR. A vonat  a Ferrovie Sud Est-é, melynek vágányai a fő vágányokon túl vannak, jegyet rájuk a peronon  lehet venni. A peronon kihelyezett készülékekkel kell érvényesíteni.  (Vágány: főbejárat , balra lépcső, aluljáró 5-ös kijárat). Az első vonat 8h44 kor a következő 10h04 kor indul.

Risultati immagini per alberobello
Alberobello

De vissza Bari Centrale-hoz: a  szökőkúttól jobbra, a tér másik felén van egy negyedik vasút-társaság is innen jutsz el pl a reptérre vagy Materába. A vonatok minden órában indulnak – nem sietnek, de nem is drágák. Intercityvel nem érdemes utazni mert 2-3szor drágább és semmivel sem gyorsabb 🙂

Matera: a vonatot a Ferrovie Appulo-Lucane üzemelteti.  10h05 kor és 10h47 kor indul. Jegyet az automatából lehet venni és a jeggyel lehet bemenni a peronra. Ára 4,90 euró. (A vonaton nincs WC.) Kb. másfél óra az út. Matera Centrale-n kell leszállni.

Risultati immagini per matera
Matera

Általános szabály, hogy a megvásárolt jegyeket a peronon érvényesíteni kell. Ez minden vonatra/vonattársaságra  jellemző. A kocsikon kalauzok ellenőrzik.

Érkezéskor az állomásról minden elérhető gyalogosan, kis sétával max. 15 -20 perc alatt –s  közben sok a fagyizó és még több a kávézó … és piac a  rengeteg gyümölccsel, kirakodóvásár a forgatagával, és „talponálló” a jellegzetes tésztákkal, sütikkel. Ezeket már  1- 3,50 euróért ki lehet próbálni.

A fagyi isteni, 1,50 és 1,80 euró között van az ára, viszont hatalmas az adag – megfelel az itthoni 3 gombócosnak.

És ha már étkezés:  ha nem akarsz terített  asztalnál enni, akkor jóval olcsóbban kapsz ételeket. A bor nagyon aromás és erős, és a finom limoncello is mindenhol kapható. Ez utóbbiak ára 2,00 és 2,50 euró között van (egy adag).

Risultati immagini per schiacciata pugliese

Focaccia-t bárhol lehet kapni, (szárított) paradicsommal és olívabogyóval megszórva, olívalajjal leöntve kemencében sütik, majd ollóval darabolják. A pizzányi méretű darab ára –  súlytól függően – 3-4 euró. Sörrel vagy borral isteni, ez utóbbiból feltétlen kóstoljuk meg a primitivo di Manduria-t.

Ha igazán pihenni megyünk, akkor az autóbérlést elfeledhetjük,  mert az azzal járó  macerát szívesen elkerüljük. A szűk kis utcácskák, az olasz vezetési morál, nem magyar embernek való 🙂

Bari városa a hét végén  megmozdul, a sétálóutcák megtelnek. Sok helyen szól a zene és az olasz stílusnak megfelelően nyüzsög a város.

A végére hagytam a vásárlást. Mint írtam, sok étkezési lehetőség van és még több kávézó. A kávé 0,8 és 1,00 euró körül  kapható. Finom és kevés – igazi olasz 🙂

Élelmiszerbolt viszont Bari központjában nem sok van. Vagy mi nem nagyon találtunk 🙂 Az a néhány, amire ráleltünk Bari központjában van. Az egyik a vasútállomás aluljárójának legvégén feljőve, az út másik oldalán található. Vasárnap is nyitva. A többi élelmiszerbolt este 8-kor bezár, nincs nyitva vasárnap és nem is bő az árukészlete. A szükséges pasta, sajt és szószok 1-3 euró közt kaphatók. A „fültészta” (orecchietti) nagyon finom, és 1,70 ért egy csomag finom durum tésztát kapsz. Érdemes megkóstolni. Mint a sokféle sajtot és szószt is.

Jól éreztük magunkat, mosolygós kedves emberekkel találkoztunk, csodákat láttunk. Bármikor visszamennénk.

Országjárás

Puglia – részletek

Hogy mit érdemes Puglia-ban megnézni? Mindent! 🙂 Ha az ember Mo-ról jön, egyébként sem érdemes egy hétre eljönni, mert annál messzebb van autóval. (Mostanában van járat Bariba Bp-ről, azzal esetleg érdemes a környéket megnézni, de az  még messze nem egész Puglia).

Íme néhány támpont.

Északon természetesen Foggia és Barletta az első, ami említésre érdemes. Sajnos Foggia-t többször sikeresen bombázták a 2. világháborúban, és sok műemlék megrongálódott, elveszett, de azért vannak olyan részei, amelyek látogatásra érdemesek.

Barlettában csodálatos a katedrális, és a Castello.

Egész Puglia-ra jellemző, hogy egymás mellett él a középkori csodálatos épületek sora, és a mindenhol jelenlevő barokk (hála a francia fennhatóságnak pár évszázaddal ezelőtt).

Altamura szintén csodálatos kis város, a ragyogó fehér kőből épült városfal és belváros megér egy sétát.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAItt mindenképpen meg kell látogatni Alberobellot, amely ugyan kicsi, de  trullo nevű jellegzetes házaival  egyedülálló a világon.

Én Puglia déli részeit ajánlanám nagyon azoknak, aki szeretik a szép tengert. Csodálatos sziklás öblök, áttetsző víz, össze sem lehet hasonlítani a rimini-i vagy akár toszkán partokkal. De itt sem kell a kultúráról lemondani, történelmileg fontos helyek találhatók szerte Dél-Pugliában.

Gallipoli-ról írtam már egyszer, de magyar szempontból érdekes Otranto is (ami egyébként éjjelente pezsgő bulihellyé alakul), mivel innen indult a kereszteshadjáratra a magyar Szent Erzsébet (IV. Béla húga) férje, Lajos, 1227-ben (második hadjárata, már 1225-ben egyszer részt vett egyben). Illetve csak indult volna, mert egy betegség még behajózás előtt elvitte.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAPugliában található Olaszország legdélibb pontja, Santa Maria di Leuca. Csodálatos a kilátás, hihetetlen a tenger színe – de ha jót akarunk magunknak, akkor reggel vagy este menjünk oda nyáridőben, mert a forróság különben nehezen viselhető. Itt írtam róla.

Hazafelé, ugyan már nem Pugliaban van, de álljunk meg Matera-ban (Basilicata),  egyedi és különleges a sziklába vájt város.

Infrastruktúra, Munka-tapasztalat

A déli munkaerőpiaci helyzetről

Mivel nemrégen itt a blogon is érdeklődött valaki a dél-olaszországi életről, aztán a barátnőm is azt kérdezte tőlem a napokban, hogy áll a déli országrészben a nők foglalkoztatottsága, írnék erről néhány szót.

A párom családjának az egyik fele Pugliaban él, és most azért van Firenzében, mert a kisfiukat meg kell operálni (valószínűleg egy szülés közben történt orvosi műhiba miatt, ami az ottani helyi kórházban esett meg). Az ottani kórházban egy rettenetes műtétet vizionáltak, miután egy év késéssel észrevették a problémát (legkésőbb 5 hónaposan el kellett volna végezni a műtétet, de csak 14 hónapos korában vetette fel úgy mellesleg a helyi orvos, hogy lehetne valamit csinálni). Így aztán, ahogy ilyen esetekben a legtöbb déli teszi, vizsgálatot kértek egy északi (firenzei) kórházban, ahol elég hamar időpontot is kaptak az -itt rutinnak tűnő- műtétre.

Mivel ennek kapcsán most sokat találkozunk, többet tudunk beszélgetni is. Nekem az első meglepetés az volt, amikor teljes természetességgel elmesélték, hogy náluk az a normális, ha egy munkaadó a fizetési papíron aláírat a munkavállalóval mondjuk havi nettó 1200 eurót, meg egy 13. havi fizetést, miközben évente 12-szer 600 eurót ad neki (azaz ennyi a havi keresete!).

Épp az ellenkezője történik, mint Magyarországon (ahol ugye a minimálbér dívik, zsebbe fizetett egyebekkel), kevesebbet adnak ki, mint amit bevallanak, a különbözetből fedezik gyakorlatilag az összes munkavállalói költséget (sőt!). Mellesleg még csak nem is egy helyi kisvállalkozóról van szó, hanem egy nagynevű és világszerte ismert cégről, amelynek a helyi boltjában eladóként dolgozott a lány (könyvelőiskolát végzett, de ahogy mondják, arrafelé egyszerűen nincs cég, ahol egyáltalán könyvelni lehetne). Miután teherbe esett, megzsarolta a tulaj, hogy ha igénybeveszi a gyes itteni megfelelőjét (mindössze 6 hónapról van szó törvényileg), nem fogja visszavenni dolgozni, ezért végül – hogy, hogy nem – nem tartott rá igényt. Csakhogy a hatodik hónapban, átszervezésre hivatkozva felbontották a munkaszerződését. A törvényesség netovábbja, nem??

Én persze minden ilyenkor természetesen felmerülő megoldási lehetőséget végigkérdeztem: szakszervezet? Az gyakorlatilag nincs. Feljelentés? Ha megtudják, hogy „problémát” okoz, a városban soha senki nem fog neki munkát adni. Másik munkahely? Ugyan már, egyszerűen nincsenek cégek, vállalkozások a környéken. És itt körbe is értünk.

A kozmetikusom is pugliai. Ő is azért vándorolt északra, mert otthon 400 eurót kapna alkalmazottként. Alapíts saját céget, mondtam. Azzal az a gond, hogy mivel rengeteg olyan kozmetikus (fodrász stb. stb.) van, aki feketén házhoz megy, senki nem fizetné meg neki a hivatalos árakat, vagy ő is beállhatna a feketén dolgozók sorába. Mivel az emberek keveset keresnek, persze hogy a feketén (azaz olcsóbban) dolgozó szolgáltatásokat veszik igénybe, ami miatt nem is érdemes törvényesen működő céget nyitni, és ezzel bezárult a kör.

Ugyanakkor a kórházban csak a gyerekosztályon 4-5 pugliai család van ebben a pillanatban, műtétre várva. Ha eddig kétségeink voltak a déli orvosi ellátás minőségéről, ez sokat elmond a helyzetről.

Tegyük hozzá, hogy a déli országrészben Puglia a leginkább problémamentes övezet. Nincs pl. maffia – valahogy nem maradtak meg a környéken az elmúlt évtizedekben. A mezőgazdasági szektor működni látszik (hogy belül hogy van ez, azt még nem látom át teljesen). A tenger, a meleg, a mediterrán életérzés pedig garantált 🙂 

Csak dolgozni ne kelljen….

Országjárás

Az ország legdélebbi pontja…

..Santa Maria di Leuca. Egész Pugliat at kell szelni, és még mindig menni, mindig menni, amikor végre elérkezünk a legdélebbi pontig. Itt a némi kacskaringó után menjünk fel a dombra, a Santuario felé. Ne dőljünk be a behajtani tilos táblának, ami miatt a lenti parkolóban hagyva a kocsit hosszú – egyébként nagyon is impozáns – lépcsősoron kell felkaptatni a dombra (Mussolini idején épült), mi ugyanis így tettünk, a negyven fokban felmásztunk a százvalahány lépcsőn, míg fent ki nem derült, hogy mindenki kocsival jön, és parkoló is van elegendő.

Felérve így vagy úgy, kitárul a templom előtti tágas tér, és az alacsony falra támaszkodva akár órákig lehet szemlélni az Adriai- és a Jón-tenger találkozását. Ilyen kéket még a legkékebb tengernél is ritkán látni, fura érzés, hogy itt legközelebb már Afrika van.

A szinte állandó pára miatt nehéz szép képeket készíteni, ráadásul a katonaság egy jó nagy területet elzárva tart, dehát kétségkívül stratégiailag nagyon fontos a hely.

Ha azután még van kedvünk autókázni egy kicsit, érdemes az Adriai-tenger partján nekiindulni, a sziklás, szabdalt partszakaszon gyönyörű út vezet felfelé. Ráadásul itt az út és a sziklák aljában gyönyörű villák bújnak meg, amiket a turisták kibérelhetnek. Ez mondjuk inkább társaságoknak éri meg, ugyanis ha minden szobát elfoglalunk, akkor egészen jó áron találunk szállást. Biztos, hogy hihetetlen élmény lehet egy ilyen tengerre nyíló villában eltölteni két hetet. Ha valakinek kedve támadt arrafelé nyaralni, azt ajánlom, hogy akár májustól kezdve nézelődjön, mert az augusztus azon túl, hogy dupla árakkal számolhatunk, olyannyira meleg, hogy nehéz a kirándulásokat igazán élvezni.

Országjárás

Alberobello

Eddig nagyrészt északi részeken található, érdekes, de kevésbé ismert helyekről írtam, most viszont messzebbre mennék, Puglia-ba, a csizma sarkába. Messze van, majdnem olyan messze Firenzétől, mintha Budapestre mennénk, de Puglia mindenképp megér egy utazást.

Elsőként Alberobelloról mesélnék. Nagyjából Bari és Brindisi között található, beljebb, a szárazföld felé. Egyike annak a néhány településnek, ahol Olaszországban egyedülálló, fehérre meszelt házakon ülő, jellegzetes kúp alakú tetőket láthatunk. Eredete a homályba vész, úgy tűnik, hogy a környező feudális birtokokról idemenekült gaztevők, üldözöttek, adósságukkal nem boldoguló emberek hozták létre, az írásos emlékek szerint 14-15 században. Ezzel együtt több kutató állítja, hogy az egyedülálló házformának ennél jóval régebbi az eredete, és az archaikus tholos épületformából erednek a „trullik” (trullinak nevezik a kerek, kúptetős házat).

A trulli két részből áll: 1) egy négyzet alapú központi részből, amin álkupola van, ezt látjuk kívülről kúp alaknak, 2) az ezt körülvevő meghatározott funkciójú helységekből (konyha, alvóhely), amelyek mindegyike kisebb, mint az a belső rész, amelyre befelé valamennyi nyílik.

Kívülről egymást érintik az épületek, de sosem képeznek egy folyamatos falat, így a turista girbe-gurba utcácskákban bolyonghat kedvére.

Ma már a legtöbb épületben nem laknak, hanem valamilyen, a turizmushoz köthető funkciójuk van (bolt, múzeum stb), és egyik-másikban (a nagyobbakban) fel lehet menni a tetőre, ahonnét felülről is megtekinthetjük a hófehér tetőrengeteget.

A helyi, természetesen trulliban működő pékségben nagyon finom a pizza, meg az egyéb termékek, Altamura közelsége kötelez (a kenyér, a speciális lisztőrlemény). Nyáron, a tűző nappal a fehér falak közt teljesen a mediterráneumban vagyunk…