Az előző részben a látnivalókat találjátok, most jöjjön a gasztronómia.
Délen – Pugliaban is – nagyon sok mandulát termelnek, ezért aztán sok a marcipán, sőt ez inkább a pasta di mandorla, azaz mandulatészta – ez csak mandulalisztből, cukorból és tojásból áll. Isteni finom, puha, ízes, bárhol bármikor kapható. Formája és ízesítése nagyon változó (gyümölccsel, lekvárral, csokival, vaníliáskrémmel), de mindegyik nagyon finom.
Aztán elképesztően finom krémes piskótákat tudnak készíteni, ez alábbi a tette di monache (apácacici, nem viccelek, így hívják), amit maguk a klarissza apácák készítettek, onnan került a recept egy cukrász tulajdonába:
Pillekönnyű, nem túl édes sütemény, amit itt kóstolhattok meg:
Süteményből máshol sincsen hiány, csak győzzük kóstolni:
Persze nem mindenki édesszájú, meg hát mást is kell enni. Jöjjenek hát a rendes ebéd/vacsoraételek. Általában tudni érdemes a déli konyháról, hogy nagyon sok zöldséget használ – szerencséjük van, ezen a klímán egész évben sok a frissen termelt kerti cucc. Tulajdonképpen a mediterrán konyha alapja ez, a zöldség széndhidráttal (pl. zöldséges tészta), és elég kevés hús. (Persze az idők során egyre több húst fogyasztanak ők is, különösen ünnepnapokon.) És mivel a tenger sincsen messze, hát halak és tenger gyümölcsei is gyakran asztalra kerülnek. Sokszor esznek hüvelyeseket (régebben a hús helyett innen jött a fehérje), és minden étkezés végén csonthéjas terméseket (dió, mandula). A durumliszt nemcsak a kenyér, hanem más pékipari termék alapja is, de erről kicsit később.
Nézzünk tehát néhány helyi ételt.
A riso, patate e cozze egész Pugliaban ismert, nyilván többféle elkészítési módja is van, a lényeg, hogy a feketekagylót, a rizst és a krumplit nyersen keverjük össze, és egyben sütjük meg. Már régebben is hallottam ódákat zengeni róla, most megkóstoltam, és igazat adok nekik. Isteni.
Szinte klasszikus a parmigiano di melanzane, ennek egy változatáról már írtam itt.
A tenger gyümölcsei, akár nyersen is – figyelem, ezt utóbbit csakis megbízható helyen érdemes enni, mert rizikós, ha nem jól dolgozzák fel, nem elég friss, nem jól tárolták.
A tésztáknál ki ne hagyjuk a fülecsketésztát (orecchiette), leginkább zöldséges feltéttel, pl. orecchiette con cime di rapa (tarlórépahajtás). Ez vastagabb tésztaféle, rücskös felületén jól megül a mártás.
Vagy tipikus még a cicoria con purea di fave, azaz párolt cikória babpürével – ezt bevallom, én nem szeretem így együtt, de a babpürét bármikor szívesen eszem.
És akkor most jöhetnek a kenyérfélék. A durumliszt alap, és az altamurai kenyér védett termék – manapság naponta viszik repülővel a legjobb new yorki olasz vendéglőkbe. A sárga belsejű kenyér nagyon finom, és akár 10 napig sem szárad ki, köszönhetően a helyi mikroklímának. És tanúsíthatom, hogy ugyan mi Firenzében is durumkenyeret eszünk, ennek köze nincsen az igazi, jó altamurai kenyérhez.
A szikkadt kenyeret nyaranta kenyérsalátában használják fel, paradicsommal, olívával és hagymával:
Sőt, van egy kétszersült-féle is, amit kicsit vízbe áztatva, olajjal meglocsolva és paradicsommal esznek – nyaranta isteni ebéd vagy vacsora. Friselle:
A kenyér mellett a focaccia is mindenhol szembejön, ez szintén durumtésztából készített, a pizzánál magasabb tészta, tetején paradicsommal:
Emlékeztek ugye, hogy a pogácsa szavunk a focaccia-ból jön? 🙂
És végül egy igazi déli street food, a panzerotti: paradicsommal és mozzarellával töltött kenyértészta olajban kisütve. 1 euróért kapható szinte bárhol.
Ha magaddal vinnél némi déli ízt, akkor vegyél taralli-t, édeset vagy sósat, esetleg hagymával vagy mindenféle maggal dúsítottat:
Pl. ebben az 1423. óta működő pékségben:
Remélem, kedvet csináltam Nektek egy bari-i repülőúthoz 🙂 Matera, Trani, Polignano a Mare mellett ki ne hagyjátok Altamura-t!
