Étel - ital

Pesto

A pesto egy jolly joker hozzávaló, mert sokféleképpen felhasználhatom, ezért érdemes tartani belőle néhány adagot otthon.

De mielőtt adnék pár ötletet, azért térjünk ki magára a szószra. Ortodoxabb konyhaőrültek persze maguk készítik a pestot, van nem is egy típusa, ki hogyan ragozza…

Az eredeti genovainak az összetevői a bazsalikom (figyelem, genovai fajta :), olívaolaj, fenyőmag, fokhagyma és a parmezán. Ezeket az összetevőket pépesítik (a robotgépek korában mixelik) és ezt teszik sokféle ételbe – leginkább persze a tésztára. (Ha elmèlyednèl a pestokèszìtèsben, itt talàlhatò egy eredeti pestorecept.)

Ennek elhajlásai például a rucolás pesto, ahol a zöld alapot nem a bazsalikom, hanem a rucola adja. Otthon lehet vele próbálkozni, kikeverni azt az ízt, ami nekünk legjobban ízlik. De ha erre nincs időnk, érdemes tartalékban tartani pár üvegecske pestot (Magyarországon a spar saját terméke nekem ízlik és nem is drága, úgy 300 Ft egy üvegcse), amúgy minden esetre.

A „gyors és egyszerű ételek” stílusában mindenekelőtt tésztára tesszük. Abból is leginkább a trofie nevű genovai tìpusra… màsodsorban a linguine-re (ami lapos ès hosszú, mintha hosszàban elharmadoltak volna egy szàl tagliatelle-t), spagettire, gnocchira…. De nem olaszként nyugodtan próbálkozzunk más alakú tésztával is, mindenre finom. Nekem külön ízlik, ha apróra vágott paradicsomot (legjobb a cseresznyeparadicsom félbevágva) keverünk utolsó lépésként a pestos tésztára, szerintem nagyon jól kihozza az ízeket.

A genovaiak titka egyébként, hogy a tésztafőző vízbe beledobnak egy apró kockákra vágott krumplit is, ami szépen szétfő és jó állagot ad az ételnek (de ha kicsit egyben marad, az sem gond, jó íze lesz tőle a tésztának).

A tészták egy speciális esete a pestos lasagne, aminek a receptjét itt találod, egy régebbi bejegyzésben.

Ha elrugaszkodunk a tésztáktól, nekem nagyon ízlik, és sokszor készítem munkahelyi ebédnek is, a pestos tönkölybúzát. Na most, mielőtt elkattintanátok innen, mondván hogy ilyen extrém összetevőkkel szóba sem álltok, gyorsan elmondom, hogy a tönkölybúza nagyon jó alternatívája a tésztának vagy rizsnek, némileg egészségesebb is náluk, nem kerül sokba és egyszerűen elkészíthető.

Forrásban levő bő sós vízbe beleszórok egy pohárnyit (egy személyre), és kb. 20 percig főzöm. Amikor kész, leszűröm és belekeverek egy adagnyi pestot (ízlés szerint). És kész is.

Egyszer érdemes kipróbálni….

Ja, és nem olaszként elmondhatom, hogy a pesto nekem nagyon ízlik főtt krumplin is, sőt kenyérre kenve is, főleg, ha mellé paradicsomot teszünk. Ezek is elég egyszerű dolgok, de szerintem nagyon finomak.

Ahogy látszik, a pesto felhasználásának csak a képzeletünk szab határt, és mivel elrontani biztos nem lehet, érdemes próbálkozni 🙂

Étel - ital

A „hideg tészta”

…azaz a pasta fredda. Most, hogy beköszöntött a nyár, az étkezések kezdenek nagyon leegyszerűsödni. Paradicsom+mozzarella saláta, sok zöldség, és az elengedhetetlen pasta fredda. Ehhez tésztát főzök ki, lehetőleg a kisebb méretű tészták valamelyikét (farfalla, penne/ tollhegy, de csakis durumtészta legyen), és amíg az fő, előkészítem a többit: tonhalkonzervet lecsöpögtetek (olajos tonhalat, bár lehet vízben eltett tonhallal is kísérletezni, szerintem az nem olyan jó), majd villával összetöröm egy tálban. Mellészórok olívabogyót (a kisebbfajta feketét szeretem a legjobban, de ez sem kizárólagos. Ami van otthon, azt használjuk), és felkockázott paradicsomot. Amikor kész a tészta, leszűröm, és hideg vízben lemosom – aminek itt azért is fontos szerepe van, hogy ne melegen tegyem a többi hozzávalóhoz. Az egészet összekeverem, és még sózom, borsozom, ha szükséges, majd végül olajjal meglocsolom (szigorúan csakis jóféle olívaolajjal). Ha van ideje összeérni a hűtőben, még jobb, de akár azonnal is lehet enni. Nyaranta szinte mindennapos vendég nálunk ez az étel, sőt, sokszor a munkába is visszük magunkkal ebédre, ez itt valami olyasmi lehet, mint otthon a lecsó 🙂

Étel - ital

Piadina / Piada

 

 

 

Kezdjük az új évet egy könnyed témával, méghozzá a piadinával.

Mint sok más sikeres étel, ez is egy egyszerű parasztétel volt eredetileg Emilia Romagna régióban, csak aztán kinőtte magát.

A tésztája palacsinta alakú, csak az összetétele más: rétesliszt, zsír (modernebb változatban olaj), só és víz kell hozzá, ezt eredetileg terrakotta kövön sütötték ki, ma már persze számos változatban létezik. Tulajdonképpen egyfajta élesztő nélküli kenyér, ami minden kultúrában létezik. Kenyérként találkozhatunk vele, ha étteremben már a rendelésnél kihoznak egy tál feldarabolt piadinát, amúgy ragcsálnivalónak.

Ha megvan a kisült tészta, és ki is hűlt, lehet tölteni. Általában nem keverik a töltelékeket, vagy sonka, vagy sajt, vagy kolbász, esetleg párolt spenót kerül bele (ilyenkor a cascine nevet kapja), időnként némi rucolával kiegészítve, de külön kérésre persze elkészítik gazdagabban is.

Az utóbbi pár évtizedben ez az egyszerű étel nagy karriert futott be, szinte minden emilia-romagnai (Bologna-Rimini vonal) lehet piadinat áruló büfét, vagy a piadinát étlapján tartó éttermet találni. Sőt, nemrég Riccionéban felfedeztem egy igen ízletes variánsát, a piadizza-t. Ez piadina tésztán pizza feltétet jelent, amit pizzaként meg is sütnek, nagyon finom, és laktató.

És legutóbbi magyarországi utamon nagyon meglepődtem, hogy Budapesten van piadinát áruló gyorsétteremlánc is. Lehet, hogy ez lesz a legújabb világhódító olasz étel a pizza és a pasta után?