Mindennapok

Mindennapok

És ne feledjük, jobb, ha nem mászunk be a kukába….

20150603_092851

Reklámok
Felhìvàsok

Ház egy euróért

casa1euro

Olaszországban rengeteg elhagyatott hely van, annak ellenére, hogy az ország sűrűn lakott és nagyon urbanizált.

Egész borgo-k ürültek ki a múlt évszázadban azért, mert a helyiek nagyobb városokba (esetleg más földrészre) költöztek a munka miatt (a szegénység elől), vagy mert bizonyos szolgáltatások vidéken nem voltak elérhetőek.

Ebből is látszik, hogy ezek a helyek általában nem túl vonzóak, és nehezen tudják a fiatalokat, befektetőket meggyőzni arról, hogy ott telepedjenek le.

Néhány ilyen település most csatlakozott egy akcióhoz, amelynek keretében egy euróért árulják az elhagyatott házakat, amennyiben a vevő vállalja a felújításukat. 

Salemi (Trapani megye, Szicília), Gangi (Palermo megye, Szicília) és Carrega Ligure (Alessandria megye, Genova környéke) ezt ajánlják a kalandot keresőknek.

Magántulajdonról van szó minden esetben, ahol a tulajdonos megkérte a polgármesteri hivatalt, hogy közvetítőként intézze az eladást.

Mielőtt nagyon belelkesedne az ember, hogy mondjuk Szicíliába költözik, nem árt végiggondolni, hogy a felújítás meglehetősen sok pénzbe kerül (nem beszélve az engedélyek stb. beszerzésének közmondásosan idegőrlő procedúrájáról). A képek alapján gyakorlatilag nem felújítani, hanem újjáépíteni kell a házakat, és minthogy gyakran műemlékvédelmi szabályozás vonatkozik rájuk, precízen meg van határozva, hogy hogyan lehet az eredetihez legjobban hasonlító állapotba hozni.

Gangi településen “kastélyszerkezetű házakat” kínálnak, ahogy a helyiek nevezik az a többszintes épületeket. A felújítás munkaköltségeit itt 20-25.000 euróra becsülik.

Carrega Ligure-ban az elnéptelenedés probléma, az eredeti 3000 lakosból most már csak 98 maradt (egyébként hegyi településről va szó, tehát eleve speciális a helyzete). 

Ez valószínűleg azt is jelenti, hogy nincsenek szolgáltatások (bolt, posta, iskola, orvos stb).

A vállalkozókedvűeknek ezt is érdemes számításba venni, mert ha lesz is hol lakni, a munka, és egyéb tevékenységek nem lesznek egyszerűen megoldhatók.

Ha valaki turizmusban gondolkozik, ne feledje, nagyon erős marketingtevékenység kell majd, hogy odavonzza a turistákat.

Bárki vállalkozhat a vásárlásra, ha 365 napon belül vállalja a felújítást. És persze az egy euró sem egy, mert a jegyző költségei, a földhivatali bejegyzés ára és az engedélyek is őt terhelik.

Ha mindennek ellenére érdekelne a dolog, itt tudsz érdeklődni:

Gangi – klikk ide;

Salemi- klikk ide.

És nem árt, ha tudsz olaszul, hogy a helyi hatóságokkal felvedd a kapcsolatot.

Infrastruktúra

Csináld magad fodrász

Vajon merre tart a szolgáltatások fejlődése? Mi az, amit mi magunk is megcsinálunk, és mi az, amit semmiképp? Érdekes kísérletet tesz a fenti kérdések megválaszolására egy “Csináld magad fodrászat” Olaszországban.

Hogy működik?
A szalon azt állítja, hogy a legtöbb nőnek igazándiból csak a speciális feladatoknál van szüksége a fodrászra (vágás, festés), a többit szívesen megcsinálja maga is. Már persze ha vanank hozzá jó eszközei. Ezeket az eszközöket is az ügyfél rendelkezésére bocsátja a fodrászat, azaz a jó minőségű hajápolószerek, samponok, valamint a legjobb profi masinák (hajszárító, hajsütő stb) a kliens rendelkezésére állnak a szalonban.

De mivel a munka egy részét maga az ügyfél végzi, a fizetendő ár alacsonyabb lesz a megszokottnál.
Ide kattintva láthatjátok egy ilyen szalon oldalát.
Vagy egy másikét Milanoban.
És az ötlet nem új, 2013. végétől működik. Ti kipróbálnátok?
96436

Kultúra

Hamis barátok – 1

Itt most nem az erkölcsileg kifogásolható viselkedésű ismerőseinkről írnék, hanem egy nyelvtani jelenségről, ami sokszor érdekes elszólásokat eredményez.

„Hamis barátok”-nak ugyanis azokat a szópárokat nevezzük, amelyeknek két adott nyelvben közös az eredete / hasonló az alakja, de különböző a jelentése.

Mivel a magyar és az olasz nyelv két, egymástól igen különböző nyelvcsalád tagja, az esetükben sokkal kevesebb ilyen van, mint ha mondjuk a franciával, spanyollal állítanánk párba az olaszt. De azért még így is akad jó néhány ilyen példa. Első eszünkbe ötlő példa biztos a curva (kanyar) – kurva szópár lesz, ezt már az olasz turisták is ismerik. És ha már k hang: a karika nem azonos  a carica (töltet)-val. És ha a morbido (puha) – morbid szópárra gondolunk, ugye, hogy itt már érdekes félrefordítások jöhetnek létre?

Arról ne is beszéljünk, hogy Andrea Olaszországban egy ordinario (szokványos) férfinév, míg ha Andrea barátnk ordináré Magyarországon, annak fele sem vicc.

Köthetünk accordo-t (egyezség) arról, hogy milyen akkordot szólaltatunk meg, és az acuto (éles) fájdalom jelezhet akut problémát. A magyar cirkuszi artista csak egyik típusa lehet egy olasz artista (művész) csoportnak, a caramella nagyon finom apró édességet jelent, de nem kizárólag karamellából készülhet, a karavánban pedig csak a legritkább esetben találunk caravan (lakókocsi)-t is.

A bejegyzés utolsó példájaként említeném, hogy egy solido (stabil) épület nem feltétlen szolid is egyben, és ezzel ezt az első blocco-t le is zárom, de a blokkomra jegyzetelem a további példákat a bejegyzés második részéhez 🙂

Országjárás

Gradara vára

Olyan kirándulást ajánlok, amit még a megrögzött tengerimádók is bevállalhatnak, mert csak egy ugrásra van a (magyarok által is sűrűn látogatott) tengerparttól, de egészen biztosan megéri a kitérőt. Gradara vára a tengertől 3 km-re, egy 142 méteres dombon fekszik, a Riminitől délre tartó autópálya mentén. Paolo és Francesca Dante és Petrarca által megénekelt szerelmének helyszíne, igazi középkori borgo és kastély. A sziklán a 14 század óta létezik a várfal, amelynek akkoriban komoly védelmi funkciója volt (a Malatesta-k, a Montefeltro-k, és egyéb korabeli feudális urak támadásai ellen védte a várost), és az a különlegessége, hogy míg a vár mindig is magán-, aztán 1928-tól állami tulajdonban volt, addig a várfalat a közösség birtokolta. Ma körbe lehet járni, és fentről megcsodálni a hegyre és tengerre nyíló panorámát. Érdemes a várban található kápolnát is meglátogatni, a benne található művekkel együtt, csakúgy, mint a múzeumot (ahol a „divatos” kínzóeszközök-kiállítás mellett a középkori paraszti élet tárgyai és középkori barlangok is láthatók). A várfalra csak nyitvatartási időben lehet felmenni, délelőtt 9h-12h-ig, délután 15h-19h-ig, de nyáron az egész kastély látogatható éjjelente is, aminek egészen különös hangulata van a sós tengeri levegővel, az alig kivilágított utcácskákkal és a nagy forgataggal.

Információ: www.gradara.org

Sajnos Gradararòl nincsenek sajàt fotòim, de èrdemes a fenti honlapon nèzelodni, sok fotò ès videò van a vàrròl.

Országjárás

Nézzetek be Urbinoba….

… ahogy a tegnapi képeken is látszik, érdemes J Urbino egy kisváros nem messze San Marinotól, és első látásra egészen lenyűgöző. Ha a városfalnál parkolunk, majd bemegyünk a fal egyik bejáratán, hirtelen egy park közepén találjuk magunkat, ahol főleg a délutáni időszakban rengeteg ember jön-megy, játszik és ücsörög. Már ez nagyon szimpatikus, de a kilátás is remek, teljes egészében rálátunk az óvárosra, ami egy kicsit alacsonyabban található.

 

Aztán elindulunk közelebbről is megnézni a várost, egy hosszú és meredek utcán kell leereszkednünk, – jobbról Raffaello szülőháza – míg elérünk a főtérre. A városban van egyetem, ezért aztán nyüzsgő, fiatalokkal teli minden, jó időben tele a főtér a kávézók elé kitett székeken trécselő emberekkel.

 

A főtértől ismét emelkedik az utca, és nem sokkal távolabb a palazzonál találjuk magunkat (Federico di Montefeltro építtette a 15. században). A belépő 8 euró, de nagyon megéri az árát, a klasszikus reneszánsz palotán túl azért is, mert van egy gyönyörű intarziával borított szoba – hihetetlen, 3D-s minőségben J, és a palota alsó fertályát meglátogatva (le kell ereszkedni a sok lépcsőn) a labirintusszerű cselédrészből kiderül, hogyan működött egy ekkora intézmény konyhája, ellátása. De ami még ennél is érdekesebb, az a korabeli fűtés és légkondicionálás technikája –bizony, bizony, már a 15. században létezett. A palazzo az egyik legszebb reneszánsz palota, a korabeli „palota-város” építészeti koncepció megvalósítása.

 

Ha a palota emeletéről kinézünk a kertre, egyben látjuk a domboldalra épült, a középkortól meglévő házak egymást érő tetejét.

 

Aztán ereszkedjünk le a palota alá, hiszen csak így látjuk az impozáns façade-ot – hatalmas és lenyűgöző, érdekes belegondolni, hogy ha ránk ilyen hatással van, milyennek láthatták a középkori városlakók…

 

Nem marad más hátra, mint kalandozni egy kicsit, csak úgy, a városban, a sok kis utcában, megnézni a többi múzeumot, enni valahol egy fagyis focacciat, jó időben kiülni a térre, inni egy kávét….  az összhatás garantáltan jó lesz 🙂

Info ès mèg tobb kèp: a wikipediaban,  vagy Urbino turista honlapjàn.

J