Kultúra

Etruszkok – 3

Az előző részt itt találjátok. 

 

Az etruszk városállamok

Ahogy már láttuk, az etruszkok 12 városállamból álló szövetséget hoztak létre. Ezekről van szó: Caisra (Cerveteri), Clevsi (Chiusi), Tarchuna (Tarquinia), Vei(s) (Veio), Velch (Vulci), Vetluna (Vetulonia), Pupluna(Populonia), Velathri (Volterra), Velzna (Orvieto), Curtun (Cortona), Perusna (Perugia), Aritim (Arezzo).

A városokban a kunyhók/házak nem véletlenszerűen jöttek létre, hanem pontos gazdasági és stratégiai terv szerint. A város elhelyezkedése fontos volt, néhány város dombtetőre épült, ahonnan könnyen ellenőrizhették az alattuk elterülő síkságot. Mások, mint Veio és Tarquinia, nagyon gazdagon termő földeken voltak.

A házak elrendezését is emeljük ki: ekével két egymásra merőleges vonalat húztak, a cardo-t (É-D) és a decumano-t (K-NY), és az így kapott 4 szektort (római néven insulae – szigetek) osztották tovább párhuzamos utcákkal.

Ez az elrendezés még a mai napig tettenérhező néhány régi etruszk városban Toszkánában, Umbriában. Ezzel a városrendezési elképzeléssel még a görögöket is megelőzték majd’ 2 évszázaddal, és később a rómaiak is átvették.

Városfalakat építettek, kövekből, tufából és agyagból (a márványt ellenben nem használták). A városba a kapukon lehetett bejutni (7 vagy 4 db), ebből a legnagyobbak a cardo es a decumano végén voltak. Az i.e. 5. századtól az íves forma is megjelent a kapukon.

L'Arco visto da piazza Braccio Fortebraccio (o Grimana)
Perugia
Volterra

 

 

A fürdők

Val di Cecina völgyben sok melegvizes forrás van, itt építettek az etruszkok fürdőt Sasso Pisano-ban, amely az egyetlen megmaradt etruszk fürdő.

Nagyon érdekes a vízrendszer, amellyel a közeli melegvizes forrrások vizét elvezették a fürdőhöz. Kis csatornák vezettek a forrásoktol a medencékig és a kültéri szökőkúthoz.

Ugyan egy, az i-e. 50-ben bekövetkező földrengés miatt elhagyták a területet, később felújították a fürdőt és még i.sz. 3. századig használták.

 

A nő szerepe az etruszk társadalomban

Az etruszk nők nem csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodtak (ellentétben az ógörög és később a római nőkkel).

A ránk maradt írásos emlékekben a nőknek (mint a férfiaknak) két neve volt, a keresztnév és a családi név, már az i.e. 7. században.  A személyek említésekor nemcsak az apa, hanem az anya nevét is leírták (pl. sírokon). A nő még házasként is használta a saját családi nevét.

A magasabb társadalmi csoportokban a nők tudtak írni és olvasni, tulajdonuk volt, és egyes kutatások szerint még saját gazdasági tevékenységük is lehetett, sőt vallási tevékenysége/tisztsége sem kizárt.

A nők részt vehettek a banketteken, vacsorákon, ami az ókori görögöknél teljesen kizárt volt (kivéve hetérák), együtt ettek, ittak, szórakoztak a férfiakkal.

 

Étkezés

Az étkezés alapja hosszú ideig a tönkölybúzaliszt volt, amelyet viszonylag könnyen meg lehetett termelni. Ebből kásákat, illetve lapos lepényeket készítettek (vízzel és tejjel). Ezen kívül egyéb gabonát is fogyasztottak, és sok hüvelyest (csicseriborsó, lencse, bab). Akadt azért hús is, disznó, vaddisznó, vadhús, juh, és ahol az állat tejet adott, azt is felhasználták.  Tenger közelében a halakat is ették.

Az etruszkok ismerték a villát, amely négyágú volt, egy hengeres vékony száron, amelynek gömbalakú volt a vége. Azt feltételezik a kutatók, hogy nem egyénileg használták, hanem a hús felvágásához segítségként.

 


			
Kultúra

Etruszkok – 2

Az előző rész itt. 

I.e. 9. századból származó bronzok
Az etruszkokat legkorábban Hésziodosz említi, az. i.e. 7. században. Ekkorra datálható a legtöbb etruszk felirat, amelyek már az etruszk írással készültek. Az etruszk írás eredetét illetően is többféle feltevés van, vagy a görögöktől vették át, vagy azzalpárhuzamosan fejlődött, de ebben az esetben a főníciai írás volt az alapja.
Hamvakat tartalmazó urna, i.e. 9-7. századból

Az Itáliai-félszigeten nemcsak az etruszkok voltak ekkoriban jelen, hanem más népek és kultúrák is. Marche északi részén és Abruzzoban nomád állattenyésztő népek, Toszkána tengerparti részén a kelet-mediterráneumból érkező hajósok élnek. Az etruszkok velük is kapcsolatba lépnek.

A legfontosabb partmenti városaik a tengertől néhány kilométerre épülnek, egyetlen kivétel Populonia, mely a tengerparton található. Ebben az időszakban nagyon fontosak a fémek, és Toszkána tengerparti részén sok van belőle (könnyen bányászható helyeken), így sokan jönnek fémkeresőben erre a vidékre.

Éppen Populoniaban rezet termelnek ki, majd később a vasfeldolgozás is fontos lesz, amelyet viszont Elba szigetéről hoznak ide (innen Portoferraio – “Vaskikötő” – neve is). A környéken van még ólom (a mai Campiglia környékén, a Val di Cecina településein), innen a sok fémmel kapcsolatos toponímia: colline Metallifere, Monte Amiata, Monti della Tolfa. Populoniában virágzó város épült ki, a mai napig megtekinthető az etrusz nekropolisz és akropolisz.

Etruszk és román fürdőkomplexum, Sasso Pisano
Az i.e. 6. században járunk és az etruszkok hódításaiknak köszönhetően igen kiterjedt területeket mondhattak magukénak.

A toszkán belterületekről, ahol földműveléssel foglalkoztak, elindultak észak felé, és a mocsarak lecsapolásával tiovábbi területeket tettek művelésre alkalmassá, elérve a Pó-síkságig. Emellett ügyes kézművesek is voltak, a többi nép szívesen vette a termékeiket, így Cerveteri, Vulci, Tarquinia városa olyannyira megerősödött, hogy a tengeri kereskedelmet is ellenőrizte.

Perugia, Arco Etrusco

Perugia alapítása

Az etruszk letelepedés első emlékei i.e. 10-9 századtól léteznek a környéken. A hegytető, ahol Perugia található stratégiailag fontos volt (általában is jellemző, hogy az etruszkok szerettek a dombtetőkre építkezni)  annál is inkább, mert ez határsáv volt az etruszkok és az umbrok között (szintén itáliai népcsoport, a későbbi Umbria őrzi a nevüket). Az umbrok megadják magukat a terjeszkedő etruszkoknak, visszahúzódva a Tiberis keleti partvidékére. Perugia központja az i.e. 6. században alakul ki, és a  város rövid idő alatt a 12 etruszk lucumonia egyike lesz.

(Lucumonia: Az etruszkok egy nagyhatalmú gazdasági, vallási és katonai szövetséget alkottak, amelynek 12 városállam volt a tagja, ez az etruszk-liga – lega etrusca).

Itt is a rómaiak vetettek véget az aranykornak, i.e. 310-309-ben hadat indítanak a város ellen, ami ugyan fegyverszünettel szárul, de azt a rómaiak nem tartják be.

Az etruszk városfalat az. i.e. 4-3 században húzták fel, és egyes részei a mai napig láthatóak.

Etruszkok és rómaiak A Tiberis alsó folyása mentén található dombok lassanként elkezdtek benépesülni, a latin nép pásztorai falvakat hoztak ott létre. Az i.e. 8. században ezek összenőttek, és egy várossá lettek, Rómává. Itt kezdődik az ókori Róma története. Róma első királyai etruszkok voltak (itt most megállnék egy percre, mert én tanultam X évig történelmet az iskolában, még fakt-ra is jártam, aztán meg latint, érettségiztem is belőle, de becsszóra mondom, hogy ez az adat igen meglepett. Valahogy sosem ért el az agyamig, hogy Róma etruszkul kezdődött).

A Tarquini dinasztiából kerültek ki tehát Róma utolsó királyai. Ne lepődjetek meg az “utolsón”, Róma először királyság volt (az elején), majd köztársaság és végül császárság. A királyok korában nagy urbanizációs munkákat valósítottak meg, vízvezetékeket, városfalat, derítőrendszert, és hatalmas templomokat (Junonak, Minervanak és Jupiternek szentelve).

forum romanum
Forum Romanum

Tarquinio Prisco Tarquinia városának gazdag és megbecsült lakosa Rómába költözvén a város 5. királya lett. A hagyomány szerint neki köszönhetjük a Circus maximus-t (a lóversenyekre), a Forum Romanum-ot (hogy a hatalmas áradások után végre rendbekapják a várost), a Cloaca Massima-t (amely 2000 éve rendben tartja az egyébként mocsaras vidék lefolyórendszerét), bár a Capitolium hegyén tervezett Jupiter templomába éppen csak belekezdett…

Tullius Servius volt a következő etruszk király. Ő Dian atemplomát építtette fel, valamit a Mater Matua és Dea Fortuna (szerencse istennője) templomát a Forum Boariumon. Neki tulajdonítják továbbá a Serviane Falat, amely Róma első egyesített védelmi fala volt.

Róma utolsó királya Tarquinius Superbus volt, aki befejezte a Cloaca Massimat, és a Jupiter-templomot. A rendbehozott Forum Romanum lehetővé tette, hogy a Palatinus lábánál egy kis borgo épüljön fel (Vicus Tuscus), ahol eredetileg etruszk kereskedők laktak.

Hanyatlás

A 12 etruszk városállam ugyan szövetséget alkotott, egy nyelvet beszélt és egy vallást követett, de ugyanakkor független is maradt. Talán ez az oka, hogy végül elvesztették a hatalmukat. Északon a kelták nyomultak előre és foglalták el a városokat, délen pedig Magna Grecia telepesei és a szanniták. A központi részeket található városok pedig lassacskán egy felemelkedő hatalom, Róma fennhatósága alá kerültek.

Az i.e. 5. századtól lassan erodálódott az etruszk birodalom, néhány római fenhatóság alá került városban még jogokat is kaptak a helyi lakosok (speciális státusz, kevesebb, mint a római lakosoké), mígnem teljesen elveszett – illetve betagozódott a hódítók kultúrájába. A rómaiak ebben különösen jók voltak, ügyesen asszimilálták az elfoglalt területeket szerte Európában.

Több összecsapás, harc után, Veio legyőzése (az etruszk-liga egyik városa) volt a végső lépés i.e. 396 -ban  (Veio csak 16 km-re van Rómától, mindkettő nem élhetett túl, ahhoz túl közel voltak egymáshoz)

Kultúra

Etruszkok – 1

“Elképesztő, hogy a történelem folyamán kétszer – az i.e. 7. században és az i.sz. 15. században – gyakorlatilag ugyanaz a régió Italia közepén – az antik Etrúria és a modern Toszkána – volt az itáliai civilizáció meghatározó központja.”

(Jacques Heurgon, Vita quotidiana degli etruschi, 1967, p. 23.)

Toszkánában bárhova megyünk, etruszk emlékekbe botlunk. Mindenhol. Síremlékek, akropolisz, nekropolisz, fürdő, etruszk ív…. 2765 év múltán még ennyi minden megvan abból, amit építettek. Elképesztő. Izgalmas. Kik lehettek, hogy ilyen nagy hatást gyakoroltak az itáliai kultúrára?

Indul tehát az etruszk sorozat a blogon, bár nyilván esélye sincs, hogy az elmúlt 150 év kutatásait itt megismerjük, de néhány érdekes részletet, adalékot miért ne?

Először is, hol voltak? Az alábbi térképen az i.e. 750-es etruszk területeket jelzik sötétebb zölddel, majd az azt követő hódítás területeit, világosabb zölddel.

800px-Etruscan_civilization_italian_map

Az etruszkok tehát az antik (még a római birodalom előtti) Itália lakosai voltak, bizonytalan eredetű nép, nem indoeurópai nyelvvel (a mai Európa nyelveinek nagy része indoeurópai, nemcsak a latin, hanem a germán és a szláv nyelvek is).

Etrúriának nevezték a területüket, amely kb. a mai Toszkána, Umbria és észak-Lazio régióknak felel meg (határvonal a Tiberis). Kicsit később (ahogy a fenti térkép is mutatja) észak felé terjeszkedtek, a mai Emilia-Romagna, Lobardia és nyugat-Veneto részeire, illetve dél felé a mai Campaniaig.

Az etruszk kultúra meghatározó hatást gyakorolt a későbbi rómaira, amelybe aztán idővel beleolvadt az i.e. 1. századra. Ez a hosszú kulturális asszimiláció Veio elfoglalásával kezdődött i.e. 396-ban.

A név eredete

Saját magukat Rasenna vagy Rasna néven nevezték az etruszkok, görögül Tyrsenoi (a különböző ógörög nyelveken: Τυρσηνοί, Türsenòi; Τυρσανοί, Türsanòi, mindkettő Tirréneket jelentett), majd  “Etruszkok” vagy “Tusci” (Tuszkok), Τυρσηνίη, Türsenìe, lakosai. Ebből lett azt Etruria, és később a Tusci szóból Toszkána.

A nép eredete

Az erről íródott tanulmányokkal és feltételezésekkel valószínűleg Arno-t lehetne rekeszteni, és nem is mindig nagyon tudományosak (minden magát nagyon fontosnak és egzotikusnak képzelő nép megpróbálta bizonyítani az etruszkokkal való kapcsolatát, így született egy agyameldobom “nyelvészeti” értekezés a magyar és etruszk nyelv rokonságáról is. De ezt most inkább kihagynám 🙂

Maradjunk a forrásoknál, amelyek nem túl egyértelműek, alkalmilag egymásnak is ellentmondók.

Az ókorban három teória létezett: az elsőt Hérodotosz fogalmazta meg (i.e. 5. sz.-ban élt görög történetíró), és szerinte keletről érkeztek az etruszkok.  A második verzió szerint őshonos nép az etruszk, ezt a szintén görög Halicarnassusi Dionüszios (i.e. 1. század). A harmadikat Titus Livius (római történetíró) írta le, eszerint északról érkeztek az etruszkok.

Azóta azért lett egy negyedik hipotézis is, mely szerint a fenti három teória mind és egyszerre  igaz. A legújabb DNS vizsgálatok viszont az őshonos nép elmélete felé tendálnak.

Ugyan szereténk egységes népként beszélni az etruszkokról, valójában egységes népként csak az i.e. 8. századtól léteznek (egységes saját nyelv, saját szokások), és mindenképpen több törzs egyesüléséből jöhettek létre (itáliai, egyiptomi, görög, szír-főníciai, mezopotámiai, indoirániak).

Mindenesetre ma azokat a népeket hívjuk etruszknak, amelyek ekkoriban a Tiberis és az Arno folyók között éltek.

Populonia, Nekropolisz

Kialakulásuk

A fentiek miatt ezért nem annyira az eredet, hanem a kialakulás fontos. A kialakulásukban fontosak voltak az őslakosos valamint a keletről érkező népek, meg persze a görögök, ami az intenzív kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően jött létre.

Így fontos szerepet játszik a keleti befolyás az etruszk nép kialakulására, ahogy a görög kultúra az etruszk kultúrára (az abc-jük és a műalkotásaik is görög alapokon állnak).

Bronzfigura Vulciból

Etrúriának nagyon fontos kapcsolatai voltak a korabeli szardíniai lakossággal, a nuraghi kultúrával is. Sőt, a legenda szerint Populoniat a korzikaiak alapították.

Folyt köv. 🙂