Mindennapok

Az Eluana-ügy kapcsán…

Valószínűleg nem hallani Magyarországig (bár ki tudja, talán igen), de itt most egy nagyon fontos kérdésről folyik vita: az eutanáziáról. Az apropó egy tizenhét éve kómában fekvő lány élete (?), akit az édesapja szeretne elmenni hagyni, mivel felépülésére emberi számítás szerint nem sok remény van. Namost, vita az van, de társadalminak nem mondanám. Vagy csakis abban az értelemben, hogy boldog, boldogtalan elmondja ennek kapcsán, hogy mit gondol (és ez lassan már odáig fajul, hogy régi ismerősök a buszon a Nagy Testvér – alias Big Brother-, és a napi pastarecept között „szakértően” véleményezik a történéseket). Ezzel együtt az elmúlt hónapokban nem sok értelmes véleményt hallottam. Nem tudjuk például, hogy pontosan milyen állapotban van a lány (aki már inkább a negyvenes évei felé megy). Azt nem értem például, hogy miért mindig a baleset előtti, tizenévesen készült, vidám, életteli képeit mutatják. Természetesen senki nem küldene a halálba egy életerős fiatalt. De valószínűleg a mostani léte egészen más, nem nagyon lehetnek izmai, ki tudja, hogyan öregedett meg, szóval nem biztos, hogy ugyanazokat az érzelmeket váltaná ki, ha meglátnánk mai valójában.

Mindeközben a Magistrato Eluana apjának adott igazat, azaz elfogadta, hogy a lány szóban kifejezett kérése volt még a balesete előtt, hogy nem akar ilyen állapotban mindenáron életben maradni. (Azt is nehéz elképzelni azért, amint az apa a tini lányával erről beszélget…..)

Mireföl Berlusconiék soron kívül törvénykezni akartak, és hát ugye ebben az országban az Egyház is jobban mondja a magáét, és a laikus állam fogalma itt, hát enyhén szólva eufeminisztikus… Volt itt minden, fenyegetés miatt a kezeléstől (és a későbbi eutanáziától) elálló ápoló szervezet, majd egy másik elfekvő kórház, aminek a működését véletlenül épp nagyon ellenőrizni kellett (kifinomult formája a vegzálásnak), tüntetés, támogató demonstráció, meg minden, ami csak lehet…

Közben hallottuk azt is, hogy a franciák kíváncsian figyelik a történéseket, mert még ott sincs tisztázva a kérdés, és hát a tudomány lehetőségeinek fejlődésével előbb vagy utóbb valahogyan neki kell menni ennek a tabunak is.

A média nem hazudtolta meg magát, az állami tévék (talán az egy Rai Tre kivételével) ötször annyi időt hagytak az ellenzőknek, mint a pártolóknak, „udite, udite, ez egy, a Vatikán erős befolyása alatt álló állam, amit a tévéje híven ki is fejez…”

Okosabban tehát nem lettünk. Egyetlen hozadéka lehet mindennek: hogy törvényt hoznak a „biológiai végakaratról”, azaz arról, hogy mindenki még ereje teljében rendelkezhet arról, mi legyen vele egy ilyen esetben.

Ám miközben írom ezt a bejegyzést, a háttérben a híradó megy, és most jelentették be hivatalosan Eluana halálát. Lehet, hogy ezzel az egész kérdés még egy jó időre a jégre kerül…