Kultúra

Karnevál – farsang

carnevale1

Többen kérdezték már tőlem, hogy karnevál máshol is van Olaszországban, vagy csak Velencében. Jelentem, mindenhol van 🙂 a farsangról van szó, olaszul carnevale, ami eredetileg egyházi ünnep, és mindenhol megtartják (már katolikus vidékeken, és Oo. pont az).

Egy kis gyorstalpaló a nem vallásosoknak: a Carnevale (farsang) a keresztény országokban elterjedt ünnep volt, méghozzá azt az időszakot jelenti, amikor nem eszünk húst. A “carnem levare” (húst elhagyni) latin kifejezésből jön, és a böjtöt jelenti, ami a húsvéti (hús vétele, ugyebár :)) ünnepek előtt tartandó. Ma már persze az emberek nagy része, a katolikusok sem tartják a böjtöt, ettől függetlenül farsangolnak, a tavaszt várván. (Hogy bezárjuk a kört, valószínűleg eredetileg, még a keresztények előtt ez is pogány tavaszváró ünnep lehetett, amit a keresztények nagy bölcsen beépítettek a hagyományukba, ahogy a többi pogány ünneppel is tették. Elvégre az embereknek néha kell valami kikapcsolódás, és a régi szokásokat kiírtani nehezebb lett volna mint keresztény irányultságot / magyarázatot adni nekik).

carnevale2

A farsangi nagyböjt előtti még húsevős nap volt a martedí grasso (mardi gras franciául is), magyarul húshagyó kedd. Mivel ezután 40 nap böjt és vezeklés jött, az emberek még utoljára jól kibulizták és teleették magukat.

A farsang kezdete a húsvét idejétől függ, ami évente változó. Ma ilyen fárasztó leszek, és azért is elmesélem, hogy húsvét mikor van. A 325-ben tartott Niceai Zsinaton vésték kőbe, hogy a húsvét a tavaszi napéjegyenlőség utáni első teliholdat követő vasárnap. Így lesz változó a pontos napja, de mindenképp március 22. és április 25. közötti időszakra esik.

A farsang viszont a húsvétot megelőző 40 nap, azaz itt visszaszámolva megkapjuk a farsang keddjét (meg hozzácsapjuk a megelőző vasárnapot, hogy legyen idő a festa-ra).

Most, hogy túlvagyunk a napi matematikán és asztronómián, jöhet a farsang bulis része.

A hagyomány szerint a farsang tehát 1 nap lenne – meg esetleg az előtte levő vasárnap, de a marketingszempontok és a vallás háttérbe szorulása miatt mostanság a farsangi felvonulásokat több héten keresztül tartják (bőven benne a nagyböjtben).

viareggio 3

A farsangi felvonulás eredetileg télijesztő /tavaszhívó volt, azaz az emberek beöltöztek vagy félelmetes maskarákba (Mohács), vagy egyszerűen csak érdekes, más ruhákba, kihasználva, hogy végre valaki más bőrébe bújhatnak, kikapcsolhatnak az életükből.

A legismertebb farsangi felvonulások Velencében vannak, ez az, miről mindenki látott már képet. Olaszországban nagyon keresett és kedvelt a viareggio-i  carnevale, ahol szintén 4 hétvégén keresztül felvonulnak a hatalmas autocarro-kra készített papírmasé figurák, reklámozva egyébként a helyi ipart is (papírgyártás). Egy ideje már a politikai, közéleti aktualitások is témaként szerepelnek a bemutatott  jelentekben, ezzel is világiasabb lett a felvonulás.

Carnevale-di-Viareggio-2.jpg

Annyira kedvelt esemény a carnevale, hogy ilyenkor az utcákon (minden városban és faluban) rengeteg beöltözött gyereket látunk, akik boldogan sétálnak a színes, vicces ruháikban.

Az első farsangi hétvége itt már lement, de a kedvelt helyeken lesz még 3 hétvége, akinek forgataghoz van kedve, rajta, lehet készíteni a maskarákat.

viareggio

Itt egy régi, 2009-es cikk a viareggioi élményeimről. 

Reklámok
Országjárás

Karnevál…. Viareggioban

Farsang időszaka van, és bár a legtöbben Velence felé veszi az irányt, ha karneváli forgatagot akarnak látni, én most mégis Viareggio-ról mesélnék. Tegnap ugyanis ott jártunk, ráadásul nem is a felvonulás (egyik) napján (négy egymást követő vasárnap van), hanem előtte való szombaton. A város azért teljes díszben pompázott, az ittlakók komolyan veszik a karnevált, így az épületekre színes papírszalagokat és hatalmas maszkokat aggatnak. Viareggioban a középkor óta jelentős a papírgyártás, mára ennek a turisták számára is kézzelfogható jele az a rengeteg papírmasé álarc és doboz, amit itt emlék gyanánt meg lehet vásárolni. Meg persze a hatalmas álarckínálat karnevál idején…

Namost sokan nem szeretik Viareggiot, mert az utóbbi időkben igazán proccos, és ennek megfelelően drága fürdőhellyé nőtte ki magát (az adriai oldalhoz képest az árak akár háromszorosak lehetnek), de ez az évnek ebben a szakában persze nem nagyon érdekes.

Engem ráadásul nagyon is jó emlékek kötnek ide, a párommal innen eredeztethető a kapcsolatunk – de most ez is csak mellékszál.

Szombat délután a napfény ellenére is meglehetős hidegben tömött a lungomare, és nem lehet nem gyönyörködni a szinte tökéletesen és a tengerparti sétány teljes hosszában megőrzött liberty (szecessziós) stílusú épületek sorában – ezek nagy része most persze hotelként üzemel. Tanúsíthatom, hogy a tetőteraszokról remek a kilátás is…

És bár a gyerekkarnevált tartják, a sétát sokan a szokásos olasz korzózás keretében, no meg a saldi utolsó napjai okán teszik.

A tömegben lépten-nyomon királykisasszonyokkal, hercegnőkkel (egy méteres „kivitelben” J), meg félelmetes oroszlánokkal, tigrisekkel, medvékkel találkozunk. Némelyik épp elesett, ezért nagyon elkeseredetten sír, a nagyobbak már inkább poénra veszik a dolgot, de mindennel együtt nagyon is hangulatos a forgatag.

(Fontos információ, hogy ha vasárnap jövünk, belépőt is kell fizetni, 15 eurót – természetesen ennél több és szervezettebb a látványosság. Gondoljunk viszont a parkolásra. Most kevés parkoló volt lezárva, mégis egy órába telt, míg egy szabad helyet sikerült találni, vasárnaponként pedig a főbb utcákban nem is lehet parkolni. Ez némileg rontja az örömet.)

Ha már erre járunk, érdemes elbóklászni a – szintén gyönyörű és felújított szecessziós épületben lévő – könyvesboltban, a lungomare vége felé. Kávézó, sőt étterem is üzemel benne – bár ez utóbbi méregdrága és / vagy kevésbé jó lehet, ugyanis annak dacára, hogy egyik étteremben sincs szabad hely az estére, itt alig lézeng pár ember. De van olyan hátsó traktusa a könyvesboltnak, ahol nem kell fogyasztani, mégis el lehet ücsörögni egy könyvvel.

Ez tegnap nagyon jól jött, ugyanis vacsorára próbáltunk asztalt foglalni, de gyakorlatilag lehetetlen volt este 10 előtt szabad helyet találni (de még a legkevésbé vonzó, távolabbi éttermekben sem). Na persze, Valentin napon…

Mi felvettük a kesztyűt, 10-ig elolvasgattunk a könyvesboltban, és csak utána mentünk a „szokásos” helyünkre halat enni. A helyi ismerősök ajánlották, és eddig még nem csalódtunk benne: a Tito del Molo-ról van szó (a lungomare „alsó” végén), annak is a Piccolo Tito részében, ahol frissen fogott halat és friss tenger gyümölcseit kapunk, és bár a kiszolgálás tempóján most látszott a Valentin-napi túlterheltség, azért még így is bőven jó volt. Az meg már csak bónusz, hogy vacsoránkat Harisnyás Pippi (rikitó piros paróka és nagy festett szeplők), meg egy, a 17. századból idecsöppent parókás, harisnyás lábú gróf mellett költöttük el – éljen a karnevál J