Firenze

Mercato San Lorenzo

Nemrégiben még eggyel bővült a firenzei üldögélős, kajálós helyek száma. A San Lorenzo piac (hasonló a budapesti Nagycsarnokhoz) felső szintjét (első emeletét) alakították át olyan térré, ahol önkiszolgáló módon ételt és italt lehet beszerezni, majd letelepedni a tér közepén található asztalokhoz.

A választék nagy, az árak nem feltétlen alacsonyak:  van pizza (margherita 8 euró), pasta (5,50-10 euróig), sajttálak (8-10 euró), felvágott tálak (10 euró), frittura di pesce (7,50 euró, az egyik legjobb ár-érték arány), vega egytálételek (7-8 euró, a zuppa 5-6 euró). Van továbbá hús, fiorentina steak, lampredotto (tipikus firenzei pacal, szendvicsben) és sima paninok is. Lehet egy pohár bort kóstolni (3-5 euró), vagy csak kávézni (1 euró) egy süti (3-4 euró) vagy fagyi mellett.   Mivel nincsen coperto, azaz kiszolgálási díj, tulajdonképpen versenyképes az egyéb hasonló helyekkel.

Az ételen kívül van fiorentina (focicsapat)-bolt, könyvesbolt, bank, főzőiskola és Eataly is (helyi, kézműves termékeket áruló üzletlánc). Ez utóbbit én nem nagyon kedvelem, mert ugyan jó dolgokat árul, de drágán. Bár az is igaz, hogy az egyszeri turista, aki két napot tölt el a városban, nehezen tud szupermarketekben a termékek után járni.

Hétvégén és nagyobb városi események napján lépni sem lehet a tömegtől, de egyébként nagyon kellemes a tér.

Nyitvatartás: éjfélig.

Blog itt található.

 

 

Étel - ital, Firenze

Középkori McDonalds Firenzében

Ha Firenzében sétálgatunk, előbb vagy utóbb meglátjuk azokat az icipici helyiségeket – nem is szoba, csak a falban egy bemélyedés-, ahol gyakorlatilag a középkor óta enni- és főleg innivalót mérnek. Eredetileg egy pohár borért léptek ide be a vendégek, ami mellé általában kis darab kenyeret kaptak májjal, zsírral, szalonnával. Ezek a fiaschetteriák a mai napig léteznek, érdemes keresni őket. Mindjárt mondok is két címet: a Fiaschetteria De’Neri – Via dei Neri-n, és egy másik a Via dei Calzaiuoli-n.

Van aztán egy másik tipikus firenzei dolog: a lampredotto. Ezt is szerte a városban mozgó (vagy már lehorgonyzott) árusoktól lehet kapni, tulajdonképpen egyfajta pacal (illetve a pacal az első gyomorból van, a lampredotto meg a harmadikból, azt mondják nemesebb anyag), amit a levében folyamatosan lassan főznek. Ha az ember kér egy adagot, akkor kihalásznak a nagy edényből egy darabot, felvagdossák, a félbevágott zsemlét megmerítik a fövő lében, és abba teszik a húsdarabokat. Van egy ilyen lampredottaio a Loggia del Porcellino sarkában, egy másik a San Lorenzo piacnál található, és van még a Via Gioberti-n, valamint a Porta Romana-nál (itt a pofapörkölt is a kínálat része, és állítólag itt a legjobb a lampredotto).

Hogy két másik tipikus toszkán talponállót mondjak: a Piazza dell’Olio-n a Vivoliba mindenképp érdemes betérni, és ne horgonyozzunk le a bejáratnál, ha megtaláljuk a lépcsőt, érdemes lemenni az alagsorba, ahol le lehet ülni és van felszolgálás.

És a kedvencem, ami nem elhanyagolható kávékínálattal is rendelkezik: a Chiaroscuro a Via del Corso-n, ahol nagyon finoman főznek, este 6-kor bőséges aperitivot is lehet kapni 6 euróért, és hát a kávéik, hmmmm … vaníliás, csokis, karamellás, minden változatban, hossyú, rövid, tejjel, tej nélkül, tejszínnel…