Mindennapok

A gyerekvállalás a piszkos anyagiak szempontjából (olasz módra)

golya Mivel egy újságíró azzal keresett meg, hogy erről nyilatkozzak, összeszedtem a vonatkozó információkat. A cikk közben megjelent, de ott természetesen csak egy nagyon rövid összefoglalót írtak az alábbiakból. Ezért itt leírom a hosszabb verziót, és aki személyesen is érintett, az írja meg, hogy a törvényi szabályozást tényleg így valósítják-e meg a valóságban (elsősorban természetesen azokra az itt élő magyar nőkre gondolok, akik itt vállaltak gyereket, és nem otthoni tb-vel, otthoni szüléssel, hanem valóban itteni jelenléttel).

Néhány dolgot azért azóta is hozzátettem, mert folyamatosan derülnek ki a részletek. Ezeket dőlt betűvel írom.  

Szülés

A szüléskor jár az államtól: bruttó 1.916,22 euró, HA az anya előtte legalább 3 hónapot dolgozott (és a munkaviszonya nem régebbi, mint a szülés előtti egy év). Ha nem, vagy túl régen volt a munkaviszonya, akkor a szülés előtt 3 hónapig be kell fizetnie egyfajta tb-hozzájárulást, enélkül nem lesz joga a támogatásra. (Az állam kitétel azért fontos, mert a a többi támogatást nem az állam adja, hanem pl. a régió, a város vagy falu, ahol élsz stb. A kérvényt ebben az esetben az INPS-nél kell beadni. Assegno maternitá dello Stato.)  

Az apának ez nem jár, csak akkor, ha az anya hivatalosan is elhagyta a gyermeket (lemondott róla). 
 
“Gyed” – vagy ami annak megfelelő ellátás 
1) ha az anya dolgozott előtte, akkor a fizetése alapján jár a dolgozói napidíjának 80%-a (az egység a napidíj, de lényegében a fizetése 80%-ról van szó), ez jár 6 hónapig – HA VOLT HATÁROZATLAN IDEJŰ SZERZŐDÉSE.
Amennyiben ATIPIKUS SZERZŐDÉSE volt, azaz (leggyakrabban) co.co.pro vagy saját vállalkozás (partita iva, egyéb), akkor csak a 30%-ot kapja.
Itt van egy ködös dolog, úgy értelmezem, hogy a 6 hónapból egyet közelező a szülés előtt igénybe venni, így a gyerekkel együtt 5 hónap marad, de annyira nem világos, hogy miért lenne kötelező szülési szabadságra menni, ha pl. egy kismama jól van és tud dolgozni. 
2) ha nem dolgozott szülés előtt az anya, akkor 311,27 euró jár, 5 hónapig, de CSAK AKKOR, ha a család egy főre eső évi jövedelme fejenként bruttó 10 000 euró alatt van (és ez már bizony elég kevés). Ezt a város vagy a faalu adja, ahol laksz, ott kell érdeklődni. (Assegno maternitá del comune).
 
Gyerekkel otthon tölthető idő
Az anya, amennyiben dolgozott szülés előtt,  6 hónapot maradhat otthon ellátással (ld. fent. Ezek szerint a gyerekkel otthonlét 5 hónap a valóságban). Összesen, a gyerek 11 éves koráig 10 hónapot vehet igénybe, de ebból csak 6 hónap az, amikor pénzbeli ellátást kap, a többi mindenféle pénzbeli támogatás nélkül. A jog arra vonatkozik, hogy ha kéri, az ún fizetés nélküli szabadságot, azt meg kell neki adni a munkáltatónak.
Ehhez jön az apa által igénybe vehető 1 hónap (akár az anyával egyidejűleg), és ha ő nem akar élni vele, akkor átadhatja  az anyának (így lesz az anyának 11 hónapja összesen, ha mind ő veszi igénybe). A probléma, ahol az egész rendszer borul, az atipikus dolgozók és vállalkozók esete. Nekik a “gyed” csak 3 hónapig jár (de ebben is nagyon zavaros a szöveg).
Ezért aztán
– jellemzően 5-11 hónapot maradnak otthon az anyák (az utolsó 6 hónap fizetés nélkül).
– az apák jellemzően nem maradnak otthon (max. pár százalékról lehet szó).
– félállás jellemzően nincsen (semmiképp nem választható a gyed után, a munkaadó nem kötelezhető). Ha itt tartunk, rendes állás sem nagyon van, a fiatalok nagy része már NEM olyan szerződéssel dolgozik, hogy ezek a jogok járnának nekik.
Legtöbben nem határozatlan idejű szerződéssel dolgoznak, hanem ún. atipikus szerződésekkel. Ez lehet 2 órától pár hónapig tartó, adott feladat elvégzésére szóló szerződésecske. Ilyen szerződés esetén nem jár betegellátás, de gyed igen (3 hónap). A törvény szerint a munkaadó az épp aktuális szerződés lejártát eltolja annyival, amennyit az anya otthon marad.
A gyakorlatban ez a munkakapcsolat végét jelenti, mert pl. egy adott ideig tartó projektet akkor is le kell zárni, ha valaki szül, tehát egyszerűen átadják másnak a munkát, neki jó esetben kifizetik a teljes összeget, aztán arrivederci (láttam olyat, hogy egész egyszerűen atírták a szerződést, amikor kiderült,  hogy terhes a nő, lerövidítették és elvettek az összegből, így ott lezárult az együttműködés).
A munkaadó ilyen szerződések esetén minden egyéb magyarázat nélkül megszakíthatja a további együttműködést, ha lejár a szerződés.
Gyerekellátás
Állami bölcsőde kevés van  -ámbár ez régiófüggő, sőt, városfüggő (Emilia Romagnaban pl. egész sok hely van, ámbár nem olcsón, de sokszor a város támogatja a drágább helyekre szoruló gyerekeket).
Általában a hátrányos helyzetű, kevés keresetű szülők tudják beadni a gyereket.
Pontrendszer van, számít, hogy mennyi a család bevétele, milyen típusú munkaszerződéssel dolgoznak (itt az atipikusok előnyben), van-e saját lakásuk, stb. stb.
A havi díja nagyon változó, de min. 300 euró, támogatás esetén is.
Aki ide nem fér be (ha nem egyedülálló / atipikus dolgozó a szülő, ez nagyon valószínű), akkor marad a privát bölcsi. Ennek ára (régiófüggő, most Toszkánát írom): az első életévig 800 euró/hó. Utána 600 körül.
Alkalmilag egyes városok ezt dotálhatják valamivel, de pl. érdemes tudni, hogy Firenze és a környékbeli városok, ha dotálják is, visszamenőleg teszik, azaz ki kell csengetni a pénzt és elindítani a visszaigénylést, ami 1 évig is eltarthat.
Az óvoda díja 300-400 euró / hó (segítsetek, gyerekesek, ezen felül van még a kajapénz?) – ez az adat Riccione-ra vonatkozik, Firenzében van állítólag ingyenes óvoda (comunale) is, de  az a kérdés, hogy jár-e annak az anyának is, aki házas (tehát nem csak élettársi kapcsolatban van a gyerek apjával) és van munkája alapvetően. 
2012-ben az átlagfizetes 1300 euró körül volt statisztikailag (de az atipikus dolgozóké ennél kevesebb).
A családi pótlék minimális (15-40 euró / gyerek, ha mindkét felnőtt dolgozik).
A családi adózás minimális. Ha az egyik fél vállalkozó (jellemzően az apa, aki általában többet keres, mint az anya), többféle támogatást egyszerűen azért NEM vehet igénybe, mert vállalkozó.
Következmények
A gyerekszám EU-s szinten a legalacsonyabbak között. Sok nő, több gyerek esetén főleg, vissza sem megy dolgozni – nem éri meg, annyi a kiadás, így átmenetileg vagy végleg kiszorul a munkaerőpiacról.
Az, hogy még ennyi gyerek születik, annak köszönhető, hogy a nagyszülők rendszerszinten észrevehetően átvállalják a gyerekfelvigyázást vagy annak költségeit.
Nemhiába mondják az Alkotmány első mondatát parafrazeálva,  hogy az Olasz állam a nagyszülőkre alapozott köztársaság.
(A rendszer meglehetősen bonyolult, régió és városfüggő. A munkaerőpiac pedig már nem értelmezhető rendes munkaszerződésekkel, a fiatalok nagy része már alkalmi szerződésekkel bukdácsol véget évekig, esetleg kényszervállalkozó (ha egyáltalán dolgozik). Ezért aztán meglehetősen nehéz pontos számokat adni, de talán iránytűnek elég lesz ez is. 
Keressétek Ti magatok is, mi ját Nektek, mihez tudnak támogatást adni – város, régió stb.
Az INPS-be mindenképp menjetek be, és főleg előtte olvassátok át a jogaitokat, és arra hivatkozzatok.)
Mindennapok

Örökbefogadás egyedülállóknak

“A nemzeti törvényhozó hatalomnak állást kellene foglalnia abban a kérdésben, hogy bizonyos körülmények közt lehetővé tegye kiskorú örökbefogadásának kiterjesztését az egyedülálló személyekre is” – így szól az olasz legfelsőbb bíróság 3572-es számú állásfoglalása (2011. február. 14. – szimbolikusra sikeredett a dátum)

A legfelsőbb bíróság egy egyedülálló genovai nő esetében hozta a fenti állásfoglalását, aki az Egyesült Államokban fogadott örökbe egy kislányt. Úgy látszik tehát, eljött az az idő, amikor az olasz parlamentnek vitát kell kezdeményeznie az egyedülálló személyek örökbefogadási jogairól – aminek egyébként semmi nem mond ellent a témát szabályozó 1967-es Strasbourgi egyezményben.

A genovai illetőségű hölgy két évig az Orosz Konföderációban élt az egyébként orosz származású kislánnyal együtt, majd az Egyesült Államokba költözött, ahol kérvényezte és megkapta az örökbefogadást. Olaszországban ellenben a parlament még nem hozott olyan törvényt, amely ezt lehetővé tette volna, de a legfelsőbb bíróság érvényesnek nyilvánította az örökbefogadást, bár csak “enyhe formájában” (“mite”).

Mit is jelent ez? Az egyedülálló anyának bizonyos döntésekhez egy kinevezett gondnokkal kell egyeztetnie, nem „teljes értekű anya“ tehát.

De ugyanakkor a bírák hangsúlyozták, hogy megérett az idő az egyedülálló személyek örökbefogadási jogának kimondására Olaszországban is.

A Vatikán természetesen azonnal reagált: “általánosságban a gyerek érdekét kell figyelembe venni az örökbefogadásnál, ami egy apa és egy anya jelenlétét jelenti“ – mondta az ügyben megszólaló kardinális.

És persze a politikai reakciók is azonnal megérkeztek: „Kicsit furcsa, hogy egyáltalán szóba jön az egyedülállók örökbefogadási joga akkor, amikor annyi házaspár vár örökbefogadásra, vagy nem sikerül nekik a procedúra. Azt hiszem, hogy egy gyereknek joga van egy apához és egy anyához, és nem az állam dolga eldönteni, hogy jogilag csak fél családja legyen“ – mondja az ifjúságügyi miniszter, Giorgia Meloni.

Ellenkező véleményen van a baloldali párt szenátora, Ignazio Marini: „a legfelsőbb bíróság nagyon civilizált elvet fogalmazott meg: a gyereknevelés nemcsak egy pár kizárólagos joga, hanem bizonyos körülmények közt egy egyedülálló is szeretettel és figyelemmel tudja megvalósítani“.

Természetesen ez is azon kérdesek egyike, amely a legnagyobb ideológiai szakadékot jeleníti meg a különböző oldalak közt.

Törvény szerint az olasz állam nem teszi lehetővé az örökbefogadást az egyedülállóknak, ami azt is jelenti, hogy nem tudják elfogadni a más államban kimondott örökbefogadást, ha egyedülálló szülőről van szó. Ehhez képest a legfelsőbb bíróság forradalmi tettet hajtott végre, mert ugyan – nem mehetvén szembe a hatályos törvénnyel – nem teljes értékűnek fogadta el az örökbefogadást, hanem csak enyhébb formájában, de mégis feldobta a labdát: a törvényhozásnak foglalkoznia kell a kérdéssel.

Senki sem tagadja, hogy az jó a gyereknek, ha mindkét szülője harmóniában együtt él, de ez talán a legritkább eset (ellenben hány pokoli család van, mert a szülők nem tudnak, mernek elválni…).Nem lehet ugyanakkor tagadni, hogy mindennapi realitás a rengeteg gyerekét egyedül nevelő szülő, akik remélhetőleg az esetek nagy részében legjobb tudásuk és képességeik szerint nevelik kiskorú gyermekeiket.

9 588 000 gyerekes családot számlált 2010–ben az olasz statisztikai hivatal, ebből 2 214 000 az egyszülős család. Akárhogy is nézzük, ez azt jelenti, hogy a gyerekes családok egynegyede elvált és az egyik szülő  egyedül neveli a gyerekeit. Az olasz jogrend rendhagyó abban a tekintetben, hogy a válás kétlépcsős: először csak különválnak (separazione) egymástól a felek, aztán jön a válás (divorzio). 2008-ban 84.165 különválást és 54.351 válást regisztráltak. A trend növekvő: 1995-ben ezer házasságra 158 különválás, és 80 válás jutott, 2008-ban már 286 különválást és 179 válást regisztráltak, azaz összesen 465-öt – nagyjából a házasságkötések felét teszi ki ez a szám.

Az különválások 70,8 %-ban, a válások 62,4 %-ban gyerekei is voltak a pároknak. Ez azt mutatja, hogy az egyedülálló szülő jelenség nagyon is elterjedt a mai olasz társadalomban. Miért tennénk tehát úgy, mintha ez a nagyszámú egyedülálló szülő nem lenne alkalmas a gyereke felnevelésére? Vagy miért tegyünk úgy, mintha a probléma nem létezne?

Ha viszont létezik a probléma és egy szülő egyedül is alkalmas lehet a gyereknevelésre, akkor miért tagadnánk meg az egyedülállóak örökbefogadási jogát?