Mindennapok

Aktuális

ugye én naponta olvasom a magyar sajtót, és most feltűnt, hogy van három – nemcsak Olaszországnak fontos – dolog, amiről otthon csak érintőlegesen írnak. Megértem persze, hogy  a vadmagyarok vadalkotmányozása közepette a sajtó meglehetősen elfoglalt (aggódom én is erősen a dolgok állása miatt), de azért mégsem ártana némi figyelmet szentelni annak, hogy 1) Líbiát bombázzák. Most persze azt mondják, hogy ez nem háború, és csak a NATO intézkedik, nem az egyes országok, de kérem, felfogtuk, hogy itt komoly háború van kilátásban??? (és Magyarországis NATO-tag, úgy nem mellesleg.) És az Olaszországban csalódott Kaddhafi fenyeget mindenkit, amit errefelé hajlamosak meglehetősen komolyan venni.. nem hiányoznának a terrorista cselekedetek…

Aztán meg 2) a Japánban történt szerencsétlenség azt is jelenti, hogy az onnan hazautazó emberek bizony némileg sugároznak (csak Toszkánában hivatalosan már kb. 100 ilyen ember van), nem beszélve arról, hogy minden onnan jövő termék (és ebből azért van pár) potenciálisan radioaktív lesz. Hallottunk erről a magyar sajtóban???

És végül, de nem utolsó sorban 3) tömegesen érkeznek a menekültek Lampedusa-ra. Az 5000 lakosú szigeten e pillanatban 5000 menekült van, és folyamatosan szállítják el őket. Ami döbbenet (és ajánlom minden ide vágyakozó magyar figyelmébe), hogy a meginterjúvolt maghrebiek tudják, hogy itt nincs munka. Alig várják, hogy több lehetőséget kínáló országok felé elindulhassanak…

Reklámok
Mindennapok

Hitel a gyerekvàllalàshoz

A fogyasztòi tàrsadalom kitermelte legùjabb csodàjàt Olaszorszàgban… A mùlt hèten olvastam, hogy gyerek szuletèsekor hitelt lehet kèrni 5000 euròig. Csodàs, nem tudom ugyan, hogyha valakinek annyira nincs pènze a gyerekvàllalàs elott, hogy erre spòroljon, akkor mibol lesz majd gyerekkel egyutt arra, hogy visszafizesse, de hàt ùgy làtszik, ez tùl kènyes kèrdès, senki nem feszegeti.
Remekul illik azèrt ez abba a felfogàsba, amit komoly politikai musoroktòl a showmusorokig sokszor hallunk ezekben a vàlsàgos idokben, miszerint mièrt nem adnak a bankok (ùjabb) hitelt a bajban lèvo (pèldàul a lakàs torlesztorèszletèt fizetni nem tudò) csalàdoknak. Nemes gondolat, de kèrdem èn, mibol fogjàk visszafizetni? Es biztos, hogy ez a megoldàs? Adòsodjanak csak el mèg jobban, aztàn majd lesz valami…

Tévé-kultúra

Operettország

Nem szeretném, hogy ez a bejegyzés egy amolyan „bezzeg az én időmben” hangulatú legyen – annál is inkább, mert a korom még nem indokolná ezt :), de azért néha határozottan megijedek attól, hogy hogy mennek itt a dolgok.

Mert ez a Berlusconi-jelenség több mint félelmetes. Van ez a saját erejéből és ambíciójából meggazdagodott ember, aki ki tudja miért, de betegesen ragaszkodik ahhoz, hogy a politikában is karriert csináljon. Van mellé egy húsz évvel fiatalabb felesége, aki – legalábbis a hivatalos verzió szerint – miatta hagyta ott a munkáját (színésznő lenne, ha minden igaz, na de hol van az már), de akit az utóbbi években sorra nyilvánosan csal meg még nála is sokkal-sokkal fiatalabb nőkkel. Legutóbbi ilyen „bulija” a Noemi-ügy, amitől most már lassan egy hónapja hangos a sajtó, és aminek kapcsán kiderül, hogy a villájába ilyen alig felnőtt lányokat hív meg akik segítik a szabadidejét eltölteni. Aztán ha nagyok lesznek, akkor veline-ként bekerülhetnek a tévébe, és ha nagyon jól teljesítenek, akkor akár EU-s parlamenti képviselő vagy miniszter is lehet belőlük (mert szerinte egy nőtől ezek a tulajdonságok már elegendők a politikai szerephez). De legrosszabb esetben kifognak egy milliomos férjet és minden meg van oldva. Már ha el tudják fogadni a „légy szép és hallgass” szerepet, ahogy azt tanácsolta a kampányában a munkanélküli fiatal lánynak. De ha épp ráér a miniszterelnök, akkor a focicsapatának legdrágább játékosait adja-veszi – most éppen Kakát – nagyon sok pénzért, fociszerető honfitársai (és ebből itt van néhány) nagy megrökönyödésére. És ezekről a dolgokról aztán hosszasan beszélnek. Tévé, újság, internet, minden és mindenki erről beszél. Csak közben a miniszterelnök végigvitt egy olyan törvényt, ami neki kedvez majd, ha végetér a hivatali ideje és eltűnik a jog előtti „érinthetetlensége” – ebből most már nem lesz gond. Majdnem sikerül egy másik törvénnyel a rivális tévéadókat leszerelni. Meghívja és pompásan vendégül látja Kadhafit, akivel senki más nem áll szóba Európában (na jó, annyi a mentsége, hogy mégiscsak olasz gyarmat volt, meg hát az energiahordozók is jól jönnének mostanság). Állami repülőgépen utaztat akit csak akar (na jó, azért az állami javak saját célú igénybevétele is erős beágyazottsággal bír a társadalomban). Meghurcolja azt az újságírót, aki a villájáról távoli képeket készít, csak a miheztartás végett. De ezekről a dolgokról keveset beszélnek. Hiszen mégiscsak három dolog van, ami az embereket érdekli: a foci, a nők meg a családi botrányok, a többi meg már politika. Ami nem is olyan nagyon meglepő, tekintettel arra, hogy a 30 évesnél fiatalabbak már egy olyan világban nőttek fel, ahol a Berlusconi-média vitathatatlanul lenyomott minden egyéb médiaterméket, így aztán gyakorlatilag csak az ő tévéjét nézik, csak az ő értékvilágát ismerik fel és el. Miért is csodálkozunk akkor azon, hogy még mindig ő viszi a szavazásokon és a közvélemény-kutatásokban a prímet, meg a 70%-ot…

Mindennapok

Ez + az

Nemrég egy ismerősöm Roberto Savianoról kérdezett, illetve arról beszélgettünk, hogy milyen szörnyű lehet, hogy gyakorlatilag „életfogytiglan szobafogságra”, azaz állandó védelemre szorul, mióta megjelent a könyve. Helyeseltem, sőt ennek kapcsán elmeséltem, amit én is csak itt tudtam meg, hogy délen, nagyon sok helyen a bírók, rendőrfőnökök, egyéb köztisztviselők is állandó védelem alatt állnak, pusztán azért, mert hivatásukat gyakorlása életveszélyes.

Semlegesebb téma: az adóbevallás. Nem árt tudni, hogy – amennyiben nem naptári év fordulóján vált országot valaki -, két adóbevallást is kell készíteni, egyet még az otthoni jövedelemről, egy másikat pedig a már itt megszerzettről, és a vonatkozó országban benyújtani. Ez természetesen arra az esetre igaz, amikor (előre láthatólag) véglegesen költözik ki az ember. (Ha kiküldetésről, adott időre szóló külföldi munkáról van szó, akkor arra külön szabályok vonatkoznak, és külön utána kell járni, hogy melyik esetben mi a teendő.) Ami a két országban adózás évét illeti, lehetséges, hogy otthonról esetleg bekérnek itteni adófizetést igazoló dokumentumokat, igazolásokat. Bár az én esetemben nem érné meg a szekatúra, mindent bevallottam 🙂

Egy érdekes adalék, amire én is csak mostanában figyeltem fel: a banki pénzkiadó automatáknál van „visszapillantó tükör”, azaz egy tükör, a miben pénz felvétele közben látom, ha valaki mögém áll. Fő a biztonság! 🙂

És végül egy könnyedebb téma: az iskolák környékén a járdákra felfestett lábnyomok vezetik a gyerekeket a sulihoz – a különböző útvonalakon különböző színben. Én egy iskolával szemben lakom és az első időkben néha hasznos is volt a lábacskák követése 

Mindennapok

Az Eluana-ügy kapcsán…

Valószínűleg nem hallani Magyarországig (bár ki tudja, talán igen), de itt most egy nagyon fontos kérdésről folyik vita: az eutanáziáról. Az apropó egy tizenhét éve kómában fekvő lány élete (?), akit az édesapja szeretne elmenni hagyni, mivel felépülésére emberi számítás szerint nem sok remény van. Namost, vita az van, de társadalminak nem mondanám. Vagy csakis abban az értelemben, hogy boldog, boldogtalan elmondja ennek kapcsán, hogy mit gondol (és ez lassan már odáig fajul, hogy régi ismerősök a buszon a Nagy Testvér – alias Big Brother-, és a napi pastarecept között „szakértően” véleményezik a történéseket). Ezzel együtt az elmúlt hónapokban nem sok értelmes véleményt hallottam. Nem tudjuk például, hogy pontosan milyen állapotban van a lány (aki már inkább a negyvenes évei felé megy). Azt nem értem például, hogy miért mindig a baleset előtti, tizenévesen készült, vidám, életteli képeit mutatják. Természetesen senki nem küldene a halálba egy életerős fiatalt. De valószínűleg a mostani léte egészen más, nem nagyon lehetnek izmai, ki tudja, hogyan öregedett meg, szóval nem biztos, hogy ugyanazokat az érzelmeket váltaná ki, ha meglátnánk mai valójában.

Mindeközben a Magistrato Eluana apjának adott igazat, azaz elfogadta, hogy a lány szóban kifejezett kérése volt még a balesete előtt, hogy nem akar ilyen állapotban mindenáron életben maradni. (Azt is nehéz elképzelni azért, amint az apa a tini lányával erről beszélget…..)

Mireföl Berlusconiék soron kívül törvénykezni akartak, és hát ugye ebben az országban az Egyház is jobban mondja a magáét, és a laikus állam fogalma itt, hát enyhén szólva eufeminisztikus… Volt itt minden, fenyegetés miatt a kezeléstől (és a későbbi eutanáziától) elálló ápoló szervezet, majd egy másik elfekvő kórház, aminek a működését véletlenül épp nagyon ellenőrizni kellett (kifinomult formája a vegzálásnak), tüntetés, támogató demonstráció, meg minden, ami csak lehet…

Közben hallottuk azt is, hogy a franciák kíváncsian figyelik a történéseket, mert még ott sincs tisztázva a kérdés, és hát a tudomány lehetőségeinek fejlődésével előbb vagy utóbb valahogyan neki kell menni ennek a tabunak is.

A média nem hazudtolta meg magát, az állami tévék (talán az egy Rai Tre kivételével) ötször annyi időt hagytak az ellenzőknek, mint a pártolóknak, „udite, udite, ez egy, a Vatikán erős befolyása alatt álló állam, amit a tévéje híven ki is fejez…”

Okosabban tehát nem lettünk. Egyetlen hozadéka lehet mindennek: hogy törvényt hoznak a „biológiai végakaratról”, azaz arról, hogy mindenki még ereje teljében rendelkezhet arról, mi legyen vele egy ilyen esetben.

Ám miközben írom ezt a bejegyzést, a háttérben a híradó megy, és most jelentették be hivatalosan Eluana halálát. Lehet, hogy ezzel az egész kérdés még egy jó időre a jégre kerül…