Mindennapok

A mediterrán klímáról

Amikor idén tavasszal kiköltöztem, azt hittem, hogy egy mediterrán országba jövök, tehát itt aztán meleg és napfény vár. Ehhez képest ez a tavasz az elmúlt ötven év leghidegebb és legesősebb tavasza volt. Egészen június elejéig áztunk és fáztunk. Jól kezdődött a dolog…

De aztán rá kellett jönnöm, hogy ez a mediterrán dolog jó, hát van, de mégsem úgy, ahogy mi azt otthon gondoljuk.

 

Most persze Firenzéről beszélek, mert ha valaki Szicíliába megy, ott egészen már klímát talál, és biztos „mediterránabb” az érzése.

De Firenzében tavasszal esik (még ha nem is annyit, mint idén). Nyáron nagyon meleg van, olyan katlanszerű – mert be van ide zárva a hegyek alá, és nincs olyan szellőzőcsatornája, mint Budapestnek a Duna. Ősszel persze később jön a hideg, a hivatalos fűtési szezon is november 15. (otthon október 15.), de azért megérkezik. A hőmérséklet ugyan ritkán megy 0 fok alá, azt mondják, hogy 5-10 fok körül van a téli átlag, ellenben a nedvesség, az mindent átjár… Ez az egyik rossz meglepetés, hogy vannak napok, amikor vágni lehet a nedvességet (és nem szárad a mosott ruha, az ablakon belülről lecsapódik a pára). Ezt ellensúlyozza, méghozzá nagyon is érezhetően, a napfényes napok száma. Már az is jó, hogy itt egy órával később megy le a nap (később is kel), de az, hogy a napfény menetrendszerűen megérkezik, hát, az megfizethetetlen egy téli napon.

 

Nagy különbség, hogy itt nem fűtik agyon a munkahelyeket, közintézményeket, és az otthonokat sem: 18-20 fokot tartanak, ezért aztán télen rendesen fel kell öltözni. Magyarországhoz képest -ahol túlzásba vitt fűtés mellett, sokszor rövidujjúban ücsörgünk az irodában–, legalább ebben sokkal energiatakarékosabbak.