Infrastruktúra

Az “ingyen” házakról

Risultati immagini per comprare casa a un euro

Egy ideje többen lelkesen osztják meg a különböző olasz oldalakról a hirdetéseket, melyek szerint néhány polgármesteri hivatal ingyen házat osztogat szerte Olaszországban. Vannak ismerőseim, akik írtak is nekem ezügyben, ezért itt összeszedtem, mit jelent ebben az esetben az ingyenesség.

Tehát… jellemzően olyan helyeken vannak ezek a szabad házak, ahonnan az elmúlt évtizedekben mindenki elvándorolt (hogy ne mondjam elmenekült). Nincsen munka, egyre kevesebben laknak arrafelé, ezért aztán szolgáltatások sem nagyon vannak (bolt, gyógyszertár, mozi…), meg lehet, hogy 70 év alatti embert sem fogsz látni egy darabig. Sokszor mondjuk a hegyekben van a falu, vagy Szicília esetében jó messze a tengertől.

Ezért aztán ha “bérből és fizetésből” élnél (és most tekintsünk el attól, hogy Olaszországban mennyire nincsen munkahely), esetleg a turistákat szeretnéd odavonzani, ezzel számolni kell.

De mondjuk, hogy olyan szerencsés vagy, hogy távmunkában dolgozol, amivel megkeresel annyit, amennyi Olaszországban a decens megélhetéshez kell, és szívesen költöznél pont egy ilyen nyugis helyre. Legyen.

Akkor már “csak” tökéletesen meg kell tanulnod olaszul, hogy a különböző szabályzatoknak és előírásoknak az eljárásait értsd és a munkákat ezek szerint le tudd vezényelni. (Vagy ha megbíznál ezzel egy csapatot, az ne vágjon át.)

Ezek a házak régóta nem lakottak, és az ingyenesség fejében felújítást / odaköltözést kell vállalni. Ehhez először is ki kell fizetni a vásárlás különböző költségeit (pl. a kötelező jegyzői láttamoztatás a szerződésen, szolgáltatások átíratása – ez mondjuk párezer euróból megoldható).

Majd jöhet a felújítás. Amit először is helyi rendeletek szabályoznak – ha pl. műemléki védettségű vároközpontban van a ház, mindenhez külön engedélyt kell kérni, és alapesetben a ház eredeti formáján nem lehet változtatni (pl. nem építtethetsz rá egy teraszt, pedig éppen odaférne. De még a belső falak eltolását is mind egyenként kell engedélyeztetni. Tudjátok, az a “pecsét, illetékbélyeg, nyolcvanszor rákérdezés, telefonálgatás” eljárásmód, úgy olaszosan…).

És hát a mesteremberek. Ezeken az eldugott helyeken akár hónapokat is kell várni arra,hogy odaérjen egy mesterember, aki aztán valahogy majd megcsinálja a dolgot. Ha azt mondod, sebaj, odaviszek egy magyar villanyszerelőt, majd ő megcsinálja, azt sem lehet, mert a víz és villanyrendszernek az állam által szabályozott normáknak kell megfelelnie, amit ha nem az adott régióban “akkreditált” szaki csinál, akkor egy ilyennel kell elfogadtatni. Ugye nem kell mondjam, hogy ennek ára van. Általában pont annyi, hgy ne érje meg külsős szakival csináltatni.

És hát lesz mit csinálni, mert ezekben a házakban lehet, hogy még a fűtés sem volt kiépítve, vagy mondjuk a falon kívül megy a villanyvezeték – ahogy régen szokás volt. Vagy egyáltalán, már a falakból is alig látszik valami…. Lakhatási engedélyt viszont csak akkor adnak, ha a mai szabályoknak megfelel a ház.

Risultati immagini per comprare casa a un euro

Pl. ez is egy ilyen eladó ház volt.

Hogy ez mennyibe fog kerülni? Egy ilyen ház szakszerű felújítása (felújíttatása mesteremberekkel), berendezése minimum 80-100 000 euró lesz. Nem beszélve az idegességről, az időfaktorról, meg az átvágásokról. (Tudom, a cikkek kevesebbet mondanak, de higyjétek el, olyan még nem volt a világtörténelemben – Olaszországban sem – hogy egy építkezést annyiért végezzenek el, amennyit az első árajánlatban becsültek…)

Van ennek az “ingyen háznak” egy minősített esete, amit pár hete publikáltak. Az állam egyenesen “kastélyokat” adományoz – illetve azok használati jogát 99 évre – a 40 évnél fiatalabb vállalkozóknak.

Itt is az a helyzet, hogy egy ilyen nagy ingatlan formába hozása akár fél-egymillió euró is lehet (alaphangon), és itt szinte biztos, hogy védett az ingatlan, azaz mindenhez engedély kell.

Namost ez egyszerűen nem kigazdálkodható abból, hogy utána bármilyen módon hasznosítod ezeket az ingatlanokat (turizmus stb). Itt arról van szó, hogy ennek a rengeteg történelmi épületnek nem bírja a fenntartását az állam, és a privát szektor / magánemberek pénzét vonná be, csak persze ezt nem mondja ki nyíltan, hanem ajándéknak öltözteti az akciót.

Mert ha egyébként vagyonos család vagytok, vagy fiatalként áll mögötted egy számottevő vagyon, akkor ez a befektetés sokkal olcsóbb lesz, mintha a piacon megvennéd ezeket az ingatlanokat (ami több millió euró is lehet).  Sajnos ez az akció sem arra jött létre, hogy az egyébként egyenlőtlen vagyon elosztást kicsit kiegyenlítse, vagy hogy segítsen a munkanélküli szegény fiataloknak.

Mivel ezek az egy eurós ház akciók nem most kezdődtek, vannak már tapasztalatok arról is, hogyan végződhetnek. Egy jó példa van, Gangi, ahol sok házat újítottak fel, és talán sikerült életet lehelni a városközpontba. Több más helyen ugyan meghirdették az akciót, de végül elálltak tőle. Pl. azért, mert kiderült, hogy nem jogtiszták a házak tulajdoni viszonyai (nem lehet kideríteni, kié is a ház), azaz nem eladhatók. Vagy  mert ugyan egy euróért adnák el, de az adóhivatal a földhivatali érték szerint követelné mind a vásárlási illetéket, mind a további adókat (a földhivatali érték nem azonos az ingatlan jelen piaci értékével).

Szóval azon túl, hogy neked van annyi pénzed, amit erre költeni kell, és ide is tudnál költözni, meg jól beszélsz olaszul, van még valami, ami nem tőled függ: hogy felvirágzik-e e kisváros, az rengeteg külső tényező eredménye lesz elsősorban. Van erre is példa (pl. a Balatonfelvidék), de ezt egyedül, még sok pénzzel sem lehet “csak úgy” elérni.

Cikk itt.

Reklámok
Ügyintézés, Infrastruktúra

Tudnivalók a lakásbérlésről

affittasi

A lakásbérléssel kapcsolatban van néhány olyan fizetnivaló tétel, ami sokakat meglep, amikor először bérelnek lakást Olaszországban.

Először is itt (akár adásvételről, akár bérlésről van szó), leginkább ingatlanos irodán keresztül lehet lakást találni. Van ugyan egy-két ingatlanos honlap, ahol ki lehet választani a tulajdonosok által közvetlen feladott hirdetéseket, de ez a ritkább. Az irodák viszont szinte kivétel nélkül mindkét féltől kérnek pénzt (nemhiába a Tecnocasa is olasz, akik Magyarországon talán az egyetlen ingatlaniroda, ahol a vásárlónak is fizetnie kell). Ez általában egy havi bérleti díj, amit persze a tulaj által általában kért kéthónapnyi kaució mellé kell fizetni. Ha leperkáltuk az első havi bérleti díj mellé ezt a másik – háromhavi – összeget, máris továbbléphetünk.

És befizethetjük a bérleti szerződés után a regisztrációs díjat. Ez az éves bérleti díj 2 százaléka (akkor is, ha rövidebb időre béreljük az ingatlant), amit a tulaj és a bérlő megosztva fizet. Itt érdemes észnél lenni, mert sok iroda – főleg ha tapasztalatlan, olaszul nem (jól) tudó ügyféllel akad össze, megpróbál regisztráció címén minél többet kisajtolni belőle. Eddigre már az is kiderül, hogy a bérlő be szeretne-e jelentkezni az ingatlanba, vagy nem.

Ha nem, akkor nem kell átíratni a közműveket, de valószínűleg magasabb árat fog a szolgáltatásokért fizetni. Ez azért van, mert a második lakásra (nyaraló, egyéb, ahol a tulaj nem lakik állandó jelleggel) magasabb tarifák érvényesek. Ha ellenben a bérlő be szeretne jelentkezni, akkor minden közmű átírásáért fizetnie kell, méghozzá nem is keveset. Toszkánában a gáz átírása 130-140 euró körüli összeg, a villanyé „csak” 80 eurónyi.

Ha mindez megvan, és beköltözhetünk, akkor már csak arra kell figyelni, hogy ha a lakásban bármi elromlik, fel kell újítani, átfesteni stb, akkor van egy ezt részletesen szabályozó törvény, abból kiindulva semmiképp ne vállaljunk olyan terheket, amit nem nekünk kell állni. Ha csak pár hónapra jön valaki (mondjuk itt tanul), akkor is érdemes nagyon odafigyelni, mert sajnos hajlamosak az idegeneket (különösen a tájékozatlanabbakat) csúnyán átverni. Ez valószínűleg a sok amerikai középosztálybeli srácnak (akiket a szülők szeretnek Olaszországba küldeni egy-két tanévre) kisebb érvágás, mint egy magyarnak…

Infrastruktúra

Toszkán lakáshelyzet

Nemrég jelent meg a toszkánok lakhatási feltételeiről, ház- és lakáshelyzetéről készült összefoglaló tanulmány.

Érdekes dolgokat lehet belőle megtudni.

Például, hogy statisztikailag családonként 1,3 lakás van errefelé, és a lakások átlagértéke 265 000 euro.  Ahhoz, hogy egy átlagos toszkán lakos lakást vásárolhasson, 8 évnyi jövedelmét kell kifizetnie.

Több, mint 2 millió lakáscélú (annak nyilvánított) hely van Toszkánában, ez az összes olasz lakásnak a 6,2 %-a. A lakások piaci értéke magas (560 milliárd euró), a teljes nemzeti lakásértéknek a 8,9%-a. Ez jól mutatja, hogy lakásszempontból drága térség Toszkána.

Fenntartásuk is drágább, mint a nemzeti átlagé: egy toszkán lakás havi szinten 362 euró, míg az olasz átlag 329 euró (statisztikailag).

A családok 84,2%-a saját lakásban lakik, de még így is kb. 255 000 család fizet lakbért, saját lakás híján.

És 420 000 lakás lakatlan (azaz a tulajdonosai nem adják ki a második, sokadik lakásukat) – ez az, ami nagyon megdrágítja a bérlést. És persze a rengeteg jómódú külföldi, aki itt szeretné nyugdíjas éveit eltöltni, befektetni, pár évre letepedni stb stb.

Rengeteg a lakásfoglalás, a reménytelen helyzetben levők egyénileg vagy akár szervezetten elfoglalják a lakatlan épületeket – ami nem is csoda, amilyen bérleti díjak vannak. A lakásfoglalók nagy része külföldi és nagyon rossz állapotú lakásokat foglalnak el.

Infrastruktúra

Szobabérlés

Sok diák csak pár hónapra jön Olaszországba, és nincsen pénze a borsos monolocale-kat megfizetni, ezért aztán más fiatalokkal megoszt egy lakást. Elég elterjedt módja ez a költségek csökkentésének egyetemistaként vagy fiatal pályakezdőként.

Most pár honlapot ajánlanék, ahol ilyen kiadó szobákat lehet találni, vagy nagyobb lakást bérlő csapatokhoz csatlakozni.

http://www.easystanza.it – felteszed a saját hirdetésed és megkereshetnek téged

http://www.stanza.it – van egy szobakereső szekciója

http://www.coinquilini.it – nemcsak Olaszországban.

A kereslet nő, egyes felmérések szerint az utóbbi egy évben négyszeresére nőtt az ilyen szobát keresők száma (talán mert még fizetéssel is megfizethetetlenek a lakások??).

 

Infrastruktúra

Otthon, édes

Fél Olaszország próbálja megoldani a fiatalok bérlakáshoz jutását, főleg, mióta a volt gazdasági miniszter Tommaso Padoa Schioppa “bamboccioni” elnevezése állandó jelzője lett a 30-as, 40 -es éveikben is a szüleiknél ragadó fiataloknak. De valahogy ez az igyekezet eddig semmiféle sikerrel nem járt. Főleg a nagyvárosokban nehéz megoldani, hogy az alkalmi (ha egyáltalán) munkákból élő fiatalok havonta akár 700-800 euró plusz rezsit kicsit nehezen adnak ki egy garzonért.

 Így aztán a 20-34 éves fiatalok 2/3-a továbbra is a szülőket boldogítja. Nem mellesleg és nagyon is hozzátartozik aképhez, hogy a 20-30 évesek 30%-ának semmilyen munkája nincs úgy egyébként, akinek meg van, az általában alkalmi, határozott idejű és leginkább 1000 eurónál kevesebb fizetést jelent.

Van olyan is, aki persze kényelemből marad otthon, mivel a szülői házban ellátják és ez a szülő generáció már nagyon laza, tehát még csak nem is “csesztetik” a kedves csemetét.

A nagyvárosokban izzasztó árak vannak, mert ugye kis helyen nem fér el sok lakás, és ezzel együtt is van kb. 1 millió kiadatlan (üresen álló) lakás országszerte, merthogy az olaszok szívesen teszik megtakarított pénzüket ingatlanba, de lévén a bérlővédő törvények és az adózási szabályok olyanok, amilyenek, inkább megtartják maguknak (gyerekeiknek), üresen. Ha pedig kiadják, nagyjából harmadik generációig (viccelek, elég egy, de az keressen jól és / vagy legyen vagyonos) kell a felmenőknek kezességet vállalni a kedves fiatal bérleti díjának kifizetésére.

Ahhoz,  hogy ezzel valamit kezdeni lehessen, az államnak kellene valahogy közbelépni, bérlakás-építéssel, méghozzá SOK bérlakás építésével. Mivel sok a nagyon alacsony jövedelmű bevándorló család, ha nincs elég nyomott árú bérlakás, akkor szinte csak ők fognak hozzájutni, olaszok nem. És akkor továbbra is lehet anyucinál, apucinál lakni…

Bolzanoban év végére 60 bérlakást adnak át a social housing program keretében, ami a tervezett ezernek még nagyon a kis töredéke.

Bologna új portált hoz létre, a “Bolgona Homeline”-t, ahol a kiadók és bérlők közti kommunikációt segítenék – megjegyzem, eddig sem a kommunikációval volt baj…

Északon, Friuli Venezia Giulia tartományban eddig a voucherekkel próbálkoztak, ami nem volt igazán sikeres.

Leginkább a tulajdonosokat kellene meggyőzni arról, hogy kiadják a lakásokat, de mivel mindenki ismer személyesen legalább egy tulajt, aki nem bírja kitenni (mindenféle humanitárius megfontoslásból hozott törvény miatt) a nem fizető, bérlakását szétszedő lakót, ehhez azért sokat kellene tenni…

Ja, még valami: nagyon olcsón lehet viszont lakást bérelni a kis (hegyi) falvakban, Carpegnaban 300-350 euróért már 60 m2-et is lehet kapni, a kérdés, hogy munkát is talál-e arrafelé az ember.

Bejegyzések a témában:

https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/tag/lakasberles-olaszorszag

Infrastruktúra, Mindennapok

A lakàs-saga folytatàsa, avagy mièrt ilyen bonyolult lakàst bèrelni??

Nemrègiben mesèltem, hogy kiadò lakàst keresunk Firenzèben, ès – bàr most nincs magyar billentyuzet a kozelben- elmesèlnèm a fejlemènyeket.

Egy szòt ejtsunk azèrt a kìnàlatròl is: Firenze (mint sok kozèpkori vàros) mai szemmel elèg rossz vàrosszerkezettel rendelkezik (ès ebben nagy szerepet jàtszanak azèrt az elmùlt èvtizedek vàrosvezető testuletei is). Van ugye a vàros kozpontja, sok kis utcàval, kevès szolgàltatàssal (mèg kevesebb parkolòhellyel), ahol leginkàbb a diàkok ès a bevàndorlòk laknak (nem mindig jò minosègu lakàsokban). Gusztus kèrdèse, de èn az egyetemi èvek mùltàn nem feltètlen szeretnèk egy szûk ès levegőtlen (ès nem kevèsbè kutyaszaros, turistahordàs) utcàra nèző ablak mögött lakni, fèny nèlkul.  Ez tehàt kiesett.

A kulvàrosok nagyon vàltozò minosèguek, a jobb kornyèkeken (Campo di Marte, Coverciano, Careggi) kevesebb ès dràgàbb a kiadò lakàs (logikus). Mi persze azt vettuk a fejunkbe, hogy szebb kornyeken keresunk lakàst, ami azèrt lehetoleg ne legyen tàvol a munkahelytol.

Ez utòbbi fogas kèrdès, mert Firenzèben ha tomegkozlekedèssel àt kell szelni a belvàrost, az garantàlt idegroham minden nap. Az àtlag busz feleakkora, mint a 7-es Budapesten, de legalàbb annyi embert szàllìt. Es sokat àll a dugòban.

Sokan ezen alapfeltètelek miatt kikoltoznek a vàrosbòl. Ha vonattal elèrheto helyre megy az ember, akkor tovàbbra is van a szornyu vonatkozlekedès (nagyon gusztustalanok a helyi jelentossègu vonatok, bàtran àllìthatom, hogy a magyar viszonyokkal vetekszenek), ès elèg magas lakàsàrak. Ha kocsival megkozelìtheto helyre megy az ember, akkor meg vidàman àllhat napi 2-3 òràt dugòban egy 15 km-es tàvolsàgon is, lèvèn a tomegkozlekedès olyan, amilyen, mindenki autòzik. Es akkor mèg a kèt autò fenntartàsàròl nem is beszèltunk. Igy bàr Olaszorszàgban ez utòbbi az alapàllàs (csalàdonkènt kèt kocsival dugòban minden nap), èn szeretnèk ellenàllni ennek az onfelemèszto èletmòdnak.

Maradt tehàt egy viszonylag kozeli hely (mèg ha busszal nem is, de legalàbb motorral konnyen es dugò nèlkul megkozelìtheto legyen). Talàltunk is egyet, hihetetlen szerencsèvel. Es itt kezdodott a macera.

Kiderult ugyanis, hogy van màsik jelolt is (vagy tobb is?? Mèg az is lehet, hogy bloffoltek) a lakàsra, tehàt gyakorlatilag “licitàltattak” minket. Persze amint eljutottunk a nekunk legmagasabb elkèpzelheto osszegig, szemèlyesen akart làtni a tulaj lànya (aki egyèbkènt a pàrszàz tulajdonukban levo lakàs kezelèsèvel foglalkozik foàllàsban). De elotte mèg bekèrtèk az osszes keresetkimutatàst ès adòbevallàst az elmùlt 3 èvbol. Masfèl òrai beszèlgetès kovetkezett, ahol kiderìtettèk mivel foglalkozunk, meg àltalàban, milyenek vagyunk (jòl oltozottek, udvariasak, talàn nem ègetjuk fel a parkettàt). Ezutàn bekèrtèk az èn letelepedèsi papìrjaimat is. Meg a cv-ket. 

Es eltelt kozben kèt hèt…

Es vègul igent mondtak. Na de nem àm januàr 1-jei hatàllyal, hanem december 15-vel, mondvàn “nem engedhetik meg, hogy elvesszen egy fèlhavi bèrleti dìj” (- figyelem! van pàrszàz lakàsuk, ahogy mondtam, biztos èhen halnànak enèlkul a fèl hònap nèlkul…).

Csakhogy: vagy leteszunk hàrom hònap kauciòt (cca 3000 eurò), vagy hozunk banki biztosìtàst. Mivel nem akarjuk èvekig parkoltanti a pènzt, ez utòbbit vàlasztottuk. Ennek elkèszìtèse kb. 10 nap, ès elkèpzelheto, hogy meg sem adjàk – a bankok itt is èppùgy mukodnek, mint otthon, azaz lehetoleg csak hozzuk nekik a pènzt, nehogy màr valamit nekik kelljen szolgàltatni … ezt mèg meglàtjuk. Ma reggel mindenesetre azt mondtàk a pàromnak, hogy bàr 22 ève nàluk vezeti a szàmlàjàt, azèrt semmi sem biztos, mert az adòbevallàsàban szereplo osszeget tudjàk figyelembe venni, ami egy nemrègi nyomtatvànyvàltozàs òta csak a jovedelmèbol leìrt koltsègek nèlkul jelzi a brutto bevètelèt (ez bonyolult tudom, annak bizonyult a bankosoknak is), ezèrt olyan, mintha kevesebbet keresne, mint amennyit valòjàban. En meg mèg nem vagyok 3 ève az orszàgban, ezèrt nem biztos, hogy figyelembe tudnak venni, bàr van rendes bevètelem. Jò, mi??

Ha megis megadnàk, màris olvashatjuk a tìzoldalas szerzodèst, amiben minden a minimàlis rèszletig le van fektetve. Az is pèldàul, hogya felmondàsi ido 6 (azaz hat!) hònap….

Hadd ne mondjam, eddig jò pàrszor eszembe otlott, hogy inkàbb hazakoltoznunk kellene Budapestre…..

Mindennapok

Lakásárak az égben…

… akár bérelni, akár venni szeretnél. A szomorú valóság, hogy a lakás nagyon drága Észak-Olaszországban. Firenze (mint Milánó és Róma) különösen magas árakkal „büszkélkedhet”. Hogy ez mit jelent? Egy bérelendő szoba (másokkal együtt használt konyhát és fürdőt ideértve) 250-300 euró, egy 40-50 m2-es másfél szobás lakás 700-800 euró, a két hálószobás lakás viszont már 900-1000 euró körül kóstál (és gyakran ezen felül kell fizetni még a költségeket). Ha venni akarunk, másfél szoba 170 000 -180 000 euró, a három szobás lakás 250 000 euró fölött kapható. És ez csak az alap, ennél többe kerül, ha esetleg jobb környéken keresünk, netán garázst (ritka kincs) is szeretnénk.

 

Ezek az árak természetesen köszönőviszonyban sincsenek a bérekkel, de akkora kereslet van a lakáspiacon, hogy mégis van, aki megfizeti (illetve kisebb lakásban él, mint egészséges lenne). A kereslet függ attól, hogy kevés a lakás, meg a rendelkezésre álló hely (ld. népsűrűség),  és azzal is, hogy Firenzében a turistákon kívül (a nekik fenntartott B&B-ként fenntartott lakások száma sem kevés) is rengeteg külföldi él. Sok amerikai, német (és sok egyéb nemzet), akik egy szemeszterre vagy egy évre maradnak, hogy a számos amerikai egyetem vagy művészeti iskola egyikén tanuljanak, vagy gazdagok, akik szeretik Toszkánát, és itt akarnak tölteni (akár évente) pár hónapot.

 

Működik a kivonulás-effektus, sokan a lakásárakat látva kiköltöztek a városból, és naponta bejárnak – ez persze megint hatalmas költség a családnak, mert két kocsit fenntartani nem olcsó mulatság. És persze nem elhanyagolható a környezeti terhelés, amit ez a kisvárosnak jelent. Kisváros, mert Firenzén belül kb. 350 000 ember él, és még ha hozzávesszük az agglomeráció lakosait, a szám akkor sem indokolná azt a frenetikus lakásár-inflációt, ami itt az elmúlt években mutatkozott. Ezért aztán megérte a régi, polgári lakásokat felszeletelni és kisebb egységekként eladni – ahogy ez Budapesten is történt a háború után, persze más okokból. A vételhez természetesen sokan kölcsönöket vettek fel, és mivel a változó kamatú olcsóbb volt, hát azt. Az elmúlt hónapokban sokan azzal szembesültek, hogy a törlesztőrészlet akár az összeg felével is magasabb lett, amit egyre nehezebb törleszteni. Előállt tehát az amerikai krízis, kicsiben…

 

Hogy ennek lesz-e árletörő hatása, azt majd meglátjuk… Mindenestre az itt lakóknak nagyon jó lenne, ha lenne elfogadható árú lakáskínálat, és a város nem csak a turistákra lenne szabva (ebben sem).