Infrastruktúra

Otthon, édes

Fél Olaszország próbálja megoldani a fiatalok bérlakáshoz jutását, főleg, mióta a volt gazdasági miniszter Tommaso Padoa Schioppa “bamboccioni” elnevezése állandó jelzője lett a 30-as, 40 -es éveikben is a szüleiknél ragadó fiataloknak. De valahogy ez az igyekezet eddig semmiféle sikerrel nem járt. Főleg a nagyvárosokban nehéz megoldani, hogy az alkalmi (ha egyáltalán) munkákból élő fiatalok havonta akár 700-800 euró plusz rezsit kicsit nehezen adnak ki egy garzonért.

 Így aztán a 20-34 éves fiatalok 2/3-a továbbra is a szülőket boldogítja. Nem mellesleg és nagyon is hozzátartozik aképhez, hogy a 20-30 évesek 30%-ának semmilyen munkája nincs úgy egyébként, akinek meg van, az általában alkalmi, határozott idejű és leginkább 1000 eurónál kevesebb fizetést jelent.

Van olyan is, aki persze kényelemből marad otthon, mivel a szülői házban ellátják és ez a szülő generáció már nagyon laza, tehát még csak nem is “csesztetik” a kedves csemetét.

A nagyvárosokban izzasztó árak vannak, mert ugye kis helyen nem fér el sok lakás, és ezzel együtt is van kb. 1 millió kiadatlan (üresen álló) lakás országszerte, merthogy az olaszok szívesen teszik megtakarított pénzüket ingatlanba, de lévén a bérlővédő törvények és az adózási szabályok olyanok, amilyenek, inkább megtartják maguknak (gyerekeiknek), üresen. Ha pedig kiadják, nagyjából harmadik generációig (viccelek, elég egy, de az keressen jól és / vagy legyen vagyonos) kell a felmenőknek kezességet vállalni a kedves fiatal bérleti díjának kifizetésére.

Ahhoz,  hogy ezzel valamit kezdeni lehessen, az államnak kellene valahogy közbelépni, bérlakás-építéssel, méghozzá SOK bérlakás építésével. Mivel sok a nagyon alacsony jövedelmű bevándorló család, ha nincs elég nyomott árú bérlakás, akkor szinte csak ők fognak hozzájutni, olaszok nem. És akkor továbbra is lehet anyucinál, apucinál lakni…

Bolzanoban év végére 60 bérlakást adnak át a social housing program keretében, ami a tervezett ezernek még nagyon a kis töredéke.

Bologna új portált hoz létre, a “Bolgona Homeline”-t, ahol a kiadók és bérlők közti kommunikációt segítenék – megjegyzem, eddig sem a kommunikációval volt baj…

Északon, Friuli Venezia Giulia tartományban eddig a voucherekkel próbálkoztak, ami nem volt igazán sikeres.

Leginkább a tulajdonosokat kellene meggyőzni arról, hogy kiadják a lakásokat, de mivel mindenki ismer személyesen legalább egy tulajt, aki nem bírja kitenni (mindenféle humanitárius megfontoslásból hozott törvény miatt) a nem fizető, bérlakását szétszedő lakót, ehhez azért sokat kellene tenni…

Ja, még valami: nagyon olcsón lehet viszont lakást bérelni a kis (hegyi) falvakban, Carpegnaban 300-350 euróért már 60 m2-et is lehet kapni, a kérdés, hogy munkát is talál-e arrafelé az ember.

Bejegyzések a témában:

https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/tag/lakasberles-olaszorszag

Infrastruktúra, Mindennapok

A lakàs-saga folytatàsa, avagy mièrt ilyen bonyolult lakàst bèrelni??

Nemrègiben mesèltem, hogy kiadò lakàst keresunk Firenzèben, ès – bàr most nincs magyar billentyuzet a kozelben- elmesèlnèm a fejlemènyeket.

Egy szòt ejtsunk azèrt a kìnàlatròl is: Firenze (mint sok kozèpkori vàros) mai szemmel elèg rossz vàrosszerkezettel rendelkezik (ès ebben nagy szerepet jàtszanak azèrt az elmùlt èvtizedek vàrosvezető testuletei is). Van ugye a vàros kozpontja, sok kis utcàval, kevès szolgàltatàssal (mèg kevesebb parkolòhellyel), ahol leginkàbb a diàkok ès a bevàndorlòk laknak (nem mindig jò minosègu lakàsokban). Gusztus kèrdèse, de èn az egyetemi èvek mùltàn nem feltètlen szeretnèk egy szûk ès levegőtlen (ès nem kevèsbè kutyaszaros, turistahordàs) utcàra nèző ablak mögött lakni, fèny nèlkul.  Ez tehàt kiesett.

A kulvàrosok nagyon vàltozò minosèguek, a jobb kornyèkeken (Campo di Marte, Coverciano, Careggi) kevesebb ès dràgàbb a kiadò lakàs (logikus). Mi persze azt vettuk a fejunkbe, hogy szebb kornyeken keresunk lakàst, ami azèrt lehetoleg ne legyen tàvol a munkahelytol.

Ez utòbbi fogas kèrdès, mert Firenzèben ha tomegkozlekedèssel àt kell szelni a belvàrost, az garantàlt idegroham minden nap. Az àtlag busz feleakkora, mint a 7-es Budapesten, de legalàbb annyi embert szàllìt. Es sokat àll a dugòban.

Sokan ezen alapfeltètelek miatt kikoltoznek a vàrosbòl. Ha vonattal elèrheto helyre megy az ember, akkor tovàbbra is van a szornyu vonatkozlekedès (nagyon gusztustalanok a helyi jelentossègu vonatok, bàtran àllìthatom, hogy a magyar viszonyokkal vetekszenek), ès elèg magas lakàsàrak. Ha kocsival megkozelìtheto helyre megy az ember, akkor meg vidàman àllhat napi 2-3 òràt dugòban egy 15 km-es tàvolsàgon is, lèvèn a tomegkozlekedès olyan, amilyen, mindenki autòzik. Es akkor mèg a kèt autò fenntartàsàròl nem is beszèltunk. Igy bàr Olaszorszàgban ez utòbbi az alapàllàs (csalàdonkènt kèt kocsival dugòban minden nap), èn szeretnèk ellenàllni ennek az onfelemèszto èletmòdnak.

Maradt tehàt egy viszonylag kozeli hely (mèg ha busszal nem is, de legalàbb motorral konnyen es dugò nèlkul megkozelìtheto legyen). Talàltunk is egyet, hihetetlen szerencsèvel. Es itt kezdodott a macera.

Kiderult ugyanis, hogy van màsik jelolt is (vagy tobb is?? Mèg az is lehet, hogy bloffoltek) a lakàsra, tehàt gyakorlatilag “licitàltattak” minket. Persze amint eljutottunk a nekunk legmagasabb elkèpzelheto osszegig, szemèlyesen akart làtni a tulaj lànya (aki egyèbkènt a pàrszàz tulajdonukban levo lakàs kezelèsèvel foglalkozik foàllàsban). De elotte mèg bekèrtèk az osszes keresetkimutatàst ès adòbevallàst az elmùlt 3 èvbol. Masfèl òrai beszèlgetès kovetkezett, ahol kiderìtettèk mivel foglalkozunk, meg àltalàban, milyenek vagyunk (jòl oltozottek, udvariasak, talàn nem ègetjuk fel a parkettàt). Ezutàn bekèrtèk az èn letelepedèsi papìrjaimat is. Meg a cv-ket. 

Es eltelt kozben kèt hèt…

Es vègul igent mondtak. Na de nem àm januàr 1-jei hatàllyal, hanem december 15-vel, mondvàn “nem engedhetik meg, hogy elvesszen egy fèlhavi bèrleti dìj” (- figyelem! van pàrszàz lakàsuk, ahogy mondtam, biztos èhen halnànak enèlkul a fèl hònap nèlkul…).

Csakhogy: vagy leteszunk hàrom hònap kauciòt (cca 3000 eurò), vagy hozunk banki biztosìtàst. Mivel nem akarjuk èvekig parkoltanti a pènzt, ez utòbbit vàlasztottuk. Ennek elkèszìtèse kb. 10 nap, ès elkèpzelheto, hogy meg sem adjàk – a bankok itt is èppùgy mukodnek, mint otthon, azaz lehetoleg csak hozzuk nekik a pènzt, nehogy màr valamit nekik kelljen szolgàltatni … ezt mèg meglàtjuk. Ma reggel mindenesetre azt mondtàk a pàromnak, hogy bàr 22 ève nàluk vezeti a szàmlàjàt, azèrt semmi sem biztos, mert az adòbevallàsàban szereplo osszeget tudjàk figyelembe venni, ami egy nemrègi nyomtatvànyvàltozàs òta csak a jovedelmèbol leìrt koltsègek nèlkul jelzi a brutto bevètelèt (ez bonyolult tudom, annak bizonyult a bankosoknak is), ezèrt olyan, mintha kevesebbet keresne, mint amennyit valòjàban. En meg mèg nem vagyok 3 ève az orszàgban, ezèrt nem biztos, hogy figyelembe tudnak venni, bàr van rendes bevètelem. Jò, mi??

Ha megis megadnàk, màris olvashatjuk a tìzoldalas szerzodèst, amiben minden a minimàlis rèszletig le van fektetve. Az is pèldàul, hogya felmondàsi ido 6 (azaz hat!) hònap….

Hadd ne mondjam, eddig jò pàrszor eszembe otlott, hogy inkàbb hazakoltoznunk kellene Budapestre…..