Ügyintézés, Infrastruktúra

Tudnivalók a lakásbérlésről

affittasi

A lakásbérléssel kapcsolatban van néhány olyan fizetnivaló tétel, ami sokakat meglep, amikor először bérelnek lakást Olaszországban.

Először is itt (akár adásvételről, akár bérlésről van szó), leginkább ingatlanos irodán keresztül lehet lakást találni. Van ugyan egy-két ingatlanos honlap, ahol ki lehet választani a tulajdonosok által közvetlen feladott hirdetéseket, de ez a ritkább. Az irodák viszont szinte kivétel nélkül mindkét féltől kérnek pénzt (nemhiába a Tecnocasa is olasz, akik Magyarországon talán az egyetlen ingatlaniroda, ahol a vásárlónak is fizetnie kell). Ez általában egy havi bérleti díj, amit persze a tulaj által általában kért kéthónapnyi kaució mellé kell fizetni. Ha leperkáltuk az első havi bérleti díj mellé ezt a másik – háromhavi – összeget, máris továbbléphetünk.

És befizethetjük a bérleti szerződés után a regisztrációs díjat. Ez az éves bérleti díj 2 százaléka (akkor is, ha rövidebb időre béreljük az ingatlant), amit a tulaj és a bérlő megosztva fizet. Itt érdemes észnél lenni, mert sok iroda – főleg ha tapasztalatlan, olaszul nem (jól) tudó ügyféllel akad össze, megpróbál regisztráció címén minél többet kisajtolni belőle. Eddigre már az is kiderül, hogy a bérlő be szeretne-e jelentkezni az ingatlanba, vagy nem.

Ha nem, akkor nem kell átíratni a közműveket, de valószínűleg magasabb árat fog a szolgáltatásokért fizetni. Ez azért van, mert a második lakásra (nyaraló, egyéb, ahol a tulaj nem lakik állandó jelleggel) magasabb tarifák érvényesek. Ha ellenben a bérlő be szeretne jelentkezni, akkor minden közmű átírásáért fizetnie kell, méghozzá nem is keveset. Toszkánában a gáz átírása 130-140 euró körüli összeg, a villanyé „csak” 80 eurónyi.

Ha mindez megvan, és beköltözhetünk, akkor már csak arra kell figyelni, hogy ha a lakásban bármi elromlik, fel kell újítani, átfesteni stb, akkor van egy ezt részletesen szabályozó törvény, abból kiindulva semmiképp ne vállaljunk olyan terheket, amit nem nekünk kell állni. Ha csak pár hónapra jön valaki (mondjuk itt tanul), akkor is érdemes nagyon odafigyelni, mert sajnos hajlamosak az idegeneket (különösen a tájékozatlanabbakat) csúnyán átverni. Ez valószínűleg a sok amerikai középosztálybeli srácnak (akiket a szülők szeretnek Olaszországba küldeni egy-két tanévre) kisebb érvágás, mint egy magyarnak…

Reklámok
Mindennapok

A szolgáltatások ára Olaszországban

Sokan keresnek információt a jelenlegi olaszországi árakról, mert sokszor nehéz felmérni kiköltözés, vagy adott esetben egy utazás előtt, mi mennyibe fog kerülni.

Az élelmiszerek áráról, valamint egy lakás bérleti díjáról és fenntartási költségeiről már írtam, itt az ideje, hogy a mindennapokban leggyakrabban igénybevett szolgáltatásokról is szót ejtsek.

Lássunk először két alapvető dolgot (legalábbis a nőknek :)), a fodrászt és a kozmetikust.

A fodrásznál egy mosás-vágás-szárítás 30-50 euróba kerül. Festésnél, egyéb nagyobb dolognál számítsunk 100-150 euróra is. Itt az a trükk, hogy az alapár nem olyan sok, egy vágás mondjuk 25 euróba kerül. Csakhogy! Olaszországban ez tényleg magát a vágást jelenti, azaz az elengedhetetlen mosás, netán egy balzsam használata mind-mind külön tétel, így érkezünk el a tétel kétszeresét kitevő végösszeghez. Az meg persze elég snassz, hogy otthon megmosott hajjal, és saját samponnal jelenjünk meg a fodrászunknál 🙂

Ja, és a férfiakról se feledkezzünk meg: nekik egy vágás 15-30 eurót kóstál.

(Update: az utóbbi időkben elterjedtek a kínai fodrászok, akik meglehetősen olcsón dolgoznak).

A kozmetikus sem olcsó mulatság, és a körülöttem levő nők sokkal ritkábban veszik igénybe, mint mondjuk a magyar nők. A szokásos szőrtelenítés kb. 45-50 euró, így érthető, miért választanak sokan otthoni megoldásokat. Az arcmasszázs, arctisztítás tételenként 40-50 euró között mozog, a félórás hátmasszázs is 35-40 euró körül van.

Ha netán wellness-szolgáltatásokat nyújtó helyre mennénk, akkor napi legalább 70-100 eurót rá kell, hogy szánjunk (esetleg csak délutáni igénybevételnél kevesebbet). Így már érthető, miért járnak olyan sokan a „keleti” országokba az ilyen kezelésekre…

És a sport, hát, az sem olcsó mulatság. Az alkalmi fizetés szinte nem létezik (nem térhetek be tehát egy órára tornázni), szinte mindig bérletet kell venni. Ezek ára pedig az egekben. A féléves mindennap du. 4-ig (azaz ugye a legalkalmatlanabb időpontban, kivéve, ha valaki képes reggel hatkor felkelni és hétkor tornázni) igénybevehető tornaórákra (lehet az aerobic, pilates, jóga stb.) a bérlet kb. 500 euró. Mivel szerintem az emberek nagy többsége nem tud naponta egy órát rászánni (jó, ha hetente egyszer elmegy), ki sem számolom, mennyibe kerül az neki óránként. Ennél olcsóbb a Circolo Arci-kban tartott sporttevékenység, érdemes a lakhelyeden utánanézni.

De térjünk át a szépségápolásról az autóra. A garázsbérlés ára 130-200 euró között van. Ez nem haszontalan pénzkidobás, mivel hihetetlen sok autó van mindenhol, akár napi egy órát is (és mennyi benzint!) megspórolhatunk azzal, hogy nem kell a tömb körül körözve helyet keresni, vagy a heti utcatakarításkor nem kell máshová átállni. Nem beszélve arról, mennyire nemtörődömök az olaszok, ha az ajtó – a bevásárlószatyor – nekicsapódik a mellettük álló autónak, ha annyira kicsi a hely, hogy csak koccanva tudják betenni az autót, esetleg feldől a motor és ráesik az autónkra. Az autók kötelező biztosítása nagyon változó, függ a földrajzi helytől, a tulaj nemétől, életkorától, az autótól, de mondjuk, hogy általában éves szinten 1000 euró körül van.

A parkolás ára is változó, de a legolcsóbb 1 euró / óra szokott lenni (vidéken lehet ennél kevesebb, de városban ritka még ez is), de mondjuk Firenzében a pályaudvar alatti parkolóban óránként 3 eurót kell fizetni.

Az autómosás sem olcsó: egy önkiszolgáló vizes öblítésnél kb. 6-10 euró megy el, a kézi mosás ennek legalább a duplája.

A városi buszjegyek Firenzében 1,20 euróba kerülnek (ha 10-es/20-as tömböt veszünk, akkor 1 euróba), Bolognában csak 1 euróba – viszont adott időtartamra érvényesek, át lehet velük szállni más járműre is (csak Budapesten van az a rablás, hogy minden átszálláskor újabbat kell lyukasztani).

A vonat: Firenze-Róma (270 km) viszonylatban a gyorsvonat (freccia rossa stb, azaz valóban gyors, nem csak annak csúfolják) retúrjegye 70-90 euró (attól függ, hogy egy nap alatt megfordulsz-e).  A lassabb normál vonat oda-vissza kb. 50 euró. A 15 km-es viszonylatú retúrjegy 3,60 euró, a 30 km-es 7,20 euró. A gyorsvonatokra viszont lehet előre olcsóbban is jegyet váltani a trenitalia vagy az italotreno honlapján.

Ami szerintem sokkal olcsóbb, mint Magyarországon, azok a kombinált bérletek. Ha valaki mondjuk 30 km-re lakik Firenzétől, és naponta tömegközlekedéssel jár be a városba, akkor 100 euróból vonatot és buszt, valamint a városi közlekedést is igénybe veheti. Ezekhez a bérletárakhoz bizonyítani kell, hogy alkalmazott az ember és adott helyre jár dolgozni.

A tisztítóban egy tétel 5-10 euró körül mozog (de persze függ attól, mit kell tisztítani). Érdekességképp (bár nekünk nem nagyon van szőnyegünk) egy kiló szőnyeg tisztítása 4,50 euró.

És a banki szolgáltatások: a legegyszerűbb alapszámla és kapcsolódó „bancomat” kártya (Unicredit banknál) 1 euró / hónap, de ezzel például külföldön már nem tudunk fizetni. Ha netán creditcard-ot szeretnénk, több szolgáltatást nyújtó bankszámlával, az akár havi 10 euróba is kerülhet.

A sky-tévéadók előfizetése havi kb. 30 euróba kerül (rengeteg csatornával), csakúgy, mint egy valamirevaló internet-előfizetés.

Fix otthoni telefonvonal havi ára 25-30 euró, a mobilok akár előfizetéssel, akár feltöltősként már havi 10-12 euróért is vannak, ezért lehet lehet 150-250 ingyen percet, 150-250 ingyen sms-t és 1-2 giga internetet kapni.

Ügyintézés

Szerezzünk olasz tb-kártyát

Most, hogy már másfél éve Firenzében lakom, és eddig szépen végigmentem a letelepedés lépcsőfokain, azt gondoltam, hogy nagy meglepetés nem érhet az előttem álló adminisztratív teendőknél. Annál is inkább, mert már van olasz személyi igazolványom (ld. eddigi bejegyzések), tehát valamilyen szinten elismerik, hogy itt élek. De nem! Az olasz bürokrácia minden pillanatban képes meglepni valamivel.

Történt, hogy végre elszántam magam a tb-kártya igénylésére, ami lévén, hogy másfél éve itt fizetem a tb-t, nem tűnt olyan nagy vakmerőségnek. Összeszedtem tehát az eddigi munkaszerződéseimet, a havi fizetéspapírokat, és persze az olasz személyi igazolványt, és bementem az illetékes ASL-ba. Nem voltak sokan, elég hamar sorra kerültem, így már sejtettem, hogy valami nincs rendjén… És bingó, az ügyintéző (ez az embertípus valahogy mindenhol egyforma, a mi pénzünkből tartódnak fenn, mégis valami hihetetlen megvetéssel néznek le ránk a képzelt – ámde nem létező – kompetenciájuk magaslataiból) két perc alatt rájött, hogy mindez nem elég, és nekem feltétlen be kell mutatni egy ún. “attestato di permanenza”-t is. Kicsit vitatkoztunk, hogy mi a túrónak még egy papír, amikor a személyi igénylésénél be kellett bizonyítanom minden elképzelhető jogcímet az ittlétemre. De hajthatatlan volt, szóba sem áll velünk, amíg nem viszünk attestato-t. Jó, ha nem megy, hát nem megy, gyerünk az ufficio anagrafico-ba, és közben dühöngünk (ahogy az már szokás), hogy mit tudnak ennél jobban igazolni, ha itt a fizetéspapír, amit nem kapnék, ha fizikailag nem itt lennék (ugyebár, vaslogika).

Jó, megérkezünk az anagrafe-ba, kérem a papírt, és némi magyarázatot. 14,72 euróért kiadnak egy lapot, ami ugyan nem attestato di permanenza – merthogy azt csak öt év itt-tartózkodás után adnak-, de valami olyasmi. Persze az ottani hivatalnoknak fogalma sincs semmiről, miért kell, kinek kell ilyen papírt kérni, mit érdekli, ő csak az tudja, hogy ha valaki ilyet kér, akkor kiadja az illetékbélyeg fejében. A papíron az áll, hogy én 2008. X napján kértem a felvételem az itteni anagrafe-ba, és bejelentkeztem az Y lakcímre. Dehát könyörgöm, ha nem kértem volna a felvételem akármikor, akkor nyilván sosem adtak volna személyit, de mondom, ilyenkor nem szabad logikusan gondolkozni, mert akkor menthetetlenül megőrülünk. Azért rákérdezek: úgy kaptam személyit, hogy bejelentkeztem, tehát akkor most mi van? Ők azt nem tudjak, de ezzel igazolják, hogy itt vagyok. Kicsit kötözködöm: de ha én most elviszem ezt a papírt és hazamegyek (Mo-ra), akkor ugyanott vagyok, mintha a személyimmel hazamennek (magyarul: nincs videó építve egyik papírba sem). És egyébkent meg mi a fenének törném magam, ha nem itt vagyok? Különben munka nélkül úgysem jár semmi (mármint nekem, mert másoknak igen – ezt is mindjárt megmagyarázom), tehát végképp felesleges ez az egész. Ám nincs menekvés, az ügyintéző nem tudja, de ha ezt kérték, akkor biztos kell.

Jó. Vissza a papírral az eredeti helyszínre, és újra próbálkozunk. Kifogok egy totál lelassult és (ki tudja miért) rossz szemüveget használó pasit (ezt ő többször megjegyzi, amikor semmit nem bír elolvasni), aki egy órát piszmog azzal, hogy most akkor mi legyen. Ismét felmerül a probléma, hogy nem határozatlan idejű a szerződésem, és a hivatalnokoknak még nem ért el az ingerküszöbéig, hogy a mai olasz munkaerőpiac már rég nem a határozatlan idejű munkaszerződésekre épül – kivéve persze az állami szférát, ahol elég egyszer bekerülni, onnan soha senkit nem fognak kivágni (sajnos). Végül arra jut, hogy a tb-kártya addig lesz érvényes, míg a leghosszabb szerződésem, tart (2010. jan. 15). Mondom ok, de mivel én nem szándékozom alkalmazottként dolgozni, ha pár hónapos szerződéseim lesznek (a különböző projektekre), mindannyiszor be kell jönnöm? Hat azt ő nem tudja, esetleg ha mar évekig tart ez a dolog, és bebizonyosodik, hogy tényleg rövid távú szerződésekkel ugyan, de dolgozom, akkor majd kitalálunk valamit. (Mellesleg megmutatom neki, hogy ezalatt a nem egész másfél év alatt volt 9 szerződésem a különböző munkákról, és összességében többet sikerült befizetni járulékként, mint egy átlagos keresetű alkalmazottnak, szóval ez most színtiszta szívatás. Vállat vonogat egyfolytában – biztos frusztráló lehet, hogy ő milyen keveset keres…). Mondom még: különben meg a mai olasz munkaerőpiac mar rég nem a határozatlan idejű munkaszerződésekkel működik, de itt érzem, hogy megrengett a világnézete, és megijedt, hogy absztrakt problémákat készülök vele megvitatni, tehát nem folytatom.

Na de van tehát tb-kártyám 2010. jan. 15-ig.

Ja, azt azért megtudtam, hogy ha feleségül megyek egy olaszhoz, akkor minden jár. Namost nem tudom, mi az üzlet abban, hogy egy nem dolgozó feleségnek minden jár (mert ugye nem mintha a férje ettől többet keresne és fizetne be járulékként, az esetleges gyerekekről nem is beszelve), de egy dolgozó, saját jogon itt tartózkodó eu-s állampolgárnak meg csak szívatás. Nem mellesleg azért a nők szerepének felfogása a jogrendjük szerint – hát tendál az arabokéhoz.

Azért emlìtettem egyébként az EU-t, mert mint kiderült (amúgy informálisan), az afrikaiakkal, meg a mindenféle messziről jött emberrel nem packáznak ennyit, mivel attól félnek, hogy betegségeket hordoznak, tehát jobb, ha megadják nekik a kártyát, aztán gyógyíttassak magukat.

No comment.

Ügyintézés

Letelepedés – ügyintézés

Ha megvannak az első lépések, azaz van adószámod, esetleg munkaszerződésed (vagy egyéb módon bizonyítod, hogy meg tudsz élni itt), tehát kérheted a hivatalos residenza-t (azaz lesz lakcímed és személyi igazolványod – mindezekről a rovat eddigi bejegyzéseiben olvashatsz), akkor még két fontos dolog van.

Az első munkaszerződésed megkötésétől számított egy hónapon belül be kell menni a területileg illetékes INPS-hez, és bejelentkezni. Ez azért is nagyon fontos, mert ha már fizeted a járulékokat (meg a munkaadó is fizeti utánad), akkor ne vesszenek el ezek az időszakok a nyugdíj szempontjából. Az INPS nyit neked egy posizione INPS-t, és onnantól kezdve elkezdtél a nyugdíjadra gyűjteni… Info: www.inps.it

A másik fontos dolog az egészségbiztosítási kártya megszerzése. Ezt a tessera sanitaria-t az Azienda Sanitaria Locale (azaz ASL) adja, de ehhez személyesen be kell menni a munkaszerződéseddel, adószámoddal, esetleg a személyi igazolványoddal az illetékes kirendeltséghez, és ott egy adatlapot kitölteni. Ezután ők postán küldik ki a tesserat, amivel haziorvost választhatsz és minden egészségügyi ellátást igénybevehetsz, ami az olaszoknak is jár. Info: http://www.asl.it/, van zöld szám is, ahol mindenre tudnak válaszolni.

Ügyintézés

Még egy lépcsőfok a letelepedésben

Jelentem megkaptam az első olasz személyi igazolványomat!

Ugyanolyan, mint az olaszoké, csak éppen jelzik, hogy az állampolgárságom magyar.

Be kell ismerni, gyors eljárás volt: november 28-án kértem az állandó lakcímet (ami azért nem volt egyszerű dolog), január 13-án kijöttek a vigilik ellenőrizni, hogy itt lakom-e, és március 3-i keltezéssel már írták is a levelet, hogy átvehetem az igazolványomat.

Hát, ez is megvan J

Ügyintézés

Bejelentkezés – még mindig

Ahogy a múltkor leírtam, elsőre nem sikerült elintézni a bejelentkezést (azaz lakcímszerzést), így tehát újra próbálkoztunk. Ezúttal rutinosan telefonon kértünk időpontot, adtak is egy szombati napra. Összeszedtük az eddigi munkaszerződéseimet, illetve az ezek kifizetését igazoló dokumentumokat, a vonatkozó társadalombiztosítás-befizetéseket (a munkát adó szervezet részéről) meg a kismacskafarkát és felkerekedtünk.

Ahogy megérkeztünk, azonnal behívtak, még annyi időnk sem volt, hogy – a falon felfedezett kiírásnak megfelelően – elugorjunk az összes papírost fénymásoltatni. Beültünk tehát az illetékes hölgy elé, és előadtuk, mit szeretnénk (lakcímetJ). A hölgy úgy kezdte, hogy hangosan eltöprengett, vajon Magyarország az Unió tagja-e. Mondtuk, hogy az semmi, már Schengenen is belül vagyunk, de ő – jó hivatalnokként – nem hitte el bemondásra, tehát elment a kollégáknál listát keresni a tagállamokról. Amikor visszajött (meggyőződve, hogy igen, valóban bent vagyunk), kicsit szabadkozva azt mormolta, hogy hát kevés magyarral találkozik itt a hivatalban. Értjük, tehát nem vándorlunk tömegesen ide, ez biztos jó hír mindenkinek.  

Kiterítettük tehát lapjainkat, a szerződéseket, a kifizetéseket, amit ő elsőre nem tudott sehogy értelmezni. Ugyanis az ő rendszerében vannak az alkalmazottak, meg a vállalkozók. Én sem ez nem vagyok, sem az, tehát nem kapok minden hó végén fizetést, és cégem sincs, van ellenben sok projektre / feladatra szóló szerződésem, amit természetesen a munka teljesítésével fizetnek. Ez kicsit bonyolultabb rendszer, mint alkalmazottnak lenni, de itt -mint több más nyugati országban– az utóbbi években sok munkaadó ezt választja, ahelyett, hogy sokféle kötelezettséggel határozatlan időre alkalmazzon valakit, akitől aztán nehéz megszabadulni, ha kevés a munka, vagy nem tetszik az illető. Az olasz fiatalok egy nagyon nagy része (többsége) így dolgozik évekig, amíg idősödvén sikerül leakasztani egy biztosabb állást (ha minden jól megy). Mindezt csak azért mondtam el, hogy lássuk, ez nem egy kivételes eset, hanem –főleg a fiataloknak – napi valóság, nem így az állami alkalmazottaknak, akikhez ez a hír meg nem jutott el.

Csak a teljesség kedvéért még annyit tennék hozzá, hogy az én esetemben ez egy tudatosan választott munkaforma, ugyanis jobban lehet keresni ezekkel a megbízásokkal, mint alkalmazottként, meg hát pl. esélyegyenlőségi trénerként (ami itt az első munkám volt) nem nagyon alkalmaznak állandóra valakit, ez a dolog csak szabadúszó formában működik. Másrészt a szervezet, amelynek bedolgozom, a három adminisztratív dolgozó kivételével csak ilyen formában foglalkoztat embereket.

De térjünk vissza a szerződéses munkaformához: ha a szerződés tárgyául szolgáló munkát elvégeztem, kifizetnek, és olyankor az utánam fizetendő tb-járulékot is befizeti a cég/szervezet, persze nem az én nevemre egyedül, hanem havi összesítésben a kifizetések után egy F24 nevű nyomtatványon. Csak a krónika kedvéért, az EU-s projektek elszámolásánál minden munkaszerződés kifizetését ezzel az F24-essel (is) kell igazolni. 

Tehát ezekről a kifizetésekről vittem igazolásokat.

Ezt a rendszert a hivatalnok egyáltalán nem ismerte. Miután visszadobta az egészet, mondván, hogy akkor ezek szerint nekem nincs tb-befizetésem, mi elkezdtük elmagyarázni neki, hogy hogyan működik ez a dolog. Két perc után feladta, és elment, hogy egy kollégával konzultáljon. Amikor visszatért, bejelentette, hogy ezt ő nem fogadhatja el, mert nincs tb- befizetés igazolva, illetve beleolvasott a szerződésbe, és abban csak pár napra van munka (persze, egy adott tréning csak három napos, ès ez nem volt elég meggyőző). Ekkor már láttuk, hogy nem ütötte meg az ingerküszöbét a magyarázatunk, és nem képes szabadúszó munkaformában gondolkodni, hanem teljes falat képezve visszadobja az egészet. De nem adtuk fel. Épp arra járt egy főnök kinézetű hölgy, aki hőbörgésünkre odajött és végighallgatott (ekkor már negyedjére magyaráztuk el a rendszert), majd azt mondta, hogy hát az F24-esről már hallott, az tényleg a tb-befizetésekkel van kapcsolatban, tehát ő azt mondaná, hogy jogos a kérésünk.

Ekkor az eredeti ügyintéző feladta, és azt mondta, hogy jó, akkor most menünk el fénymásolni, aztán meglátjuk, hogyan tovább. Kimenet még elolvastuk a falra függesztett tájékoztatót, amely szerint lakcímre való bejelentkezéshez kötelező bemutatni egy tb-befizetést igazoló dokumentumot. Ekkor feltettük azt a költői kérdést, hogy mi van akkor, ha a hivatalnokok nincsenek tisztában azzal, mik lehetnek ezek az iratok, majd elmentünk fénymásolni – és lenyugodni.

Visszatérve egy másik alkalmazotthoz kerültünk, aki újból belekezdett volna a ”nem értem, mik ezek az iratok” monológba, de szerencsére a többiek szóltak, hogy nem törődjön vele, a főnök szerint el kell fogadnia.

Belekezdtünk tehát a regisztrációba. Miközben mindent gépre vitt, és kihámozta, hogy az én párom ugyan Firenzében lakik, és az ő bérelt lakásába akarok bejelentkezni, de az ő hivatalos lakcíme Bolognában van – hát, mit mondjak, nem könnyítettük meg a dolgukat J – egészen jól elmagyaráztuk neki a különböző szerződésfajtákat és a vonatkozó normatívákat. Ez is valami, a legközelebbi hasonló kliens miatt legalábbis J

Így tehát hivatalosan is lehet lakcímem itt, miután majd 4-6 hónapon belül kijönnek a városi rendőrségtől ellenőrizni, hogy valóban ott lakom, ahol, és nem csak kitaláltuk az egészet. Tiszta zöldkártya feeling J Kíváncsian várom, mit akarnak majd látni….

 

Ügyintézés

Bejelentkezés 2.0

Lassan már családregény lesz a bejelentkezési sztoriból, de még mindig nem intéztünk el semmit.

Tegnap az összes munkaszerződésemmel (ami bőven túllépi a törvény által előírt összes minimumokat – merthogy a különböző helyeken más és más összegek szerepelnek) a hónunk alatt bebattyogtunk a hivatalba – ezt már csak a hely miatt is megéri megtenni, mert a Palazzo Vecchio-ban van Firenze központjának (ahol lakunk, és hivatalosan is szeretnénk lakniJ) illetékes hivatala. Már azt is tudtuk, hogy napi kvóták vannak, azaz azokon a napokon, amikor négy órát tart nyitva, ötven ember jelentkezhet be, amikor viszont egész nap, akkor száz személy teheti ezt meg.

Tehát jelentkeztünk a hivatalban, tele reményekkel…. De nem, még mindig nem intéztük el. Egyrészt elméletileg lehet előre időpontot kérni, csak „épp most” nem lehet, mert valamit felújítanak, ezért nem vesznek fel bejelentkezéseket (ami mondjuk a kultúrált elintézési módja lehetne a dolognak, még akkor is, ha időben elhúzódik és ez nem lényegtelen szempont, mert addig itt hivatalosan nem létezem). Az lehetséges, hogy korán reggel odamegyünk és végigálljuk (a hölgy előzékeny közlése szerint) többórás sorokat, hogy számot kapjunk ahhoz, hogy majd valamikor a nap folyamán sorrendben bejussunk.

Szép kis kilátások…

Viszont megtudtunk valamit, ami teljesen ellentétes azzal, amit az összes vonatkozó törvény állít: nem a szerződések kellenek, hanem a kifizetésekről kiadott banki igazolás. És mindegy, milyen összegről, a lényeg, hogy legalább egy szerződéshez kapcsolt kifizetés legyen. Ez még akár kedvező hír is lehetne, csak az a baj, hogy lényegtelen, mert ha nem jutunk ügyintézéshez, akkor mindegy, miről milyen igazolásom van….

Hogy mondjak valami jót is, ez az eljárási rend nem általános, minden település maga dönti el, hogy mit kér és hogyan intézi a bejelentkezést. Firenze nyilván sokkal problémásabb (a bejelentkezni kívánók nagy száma miatt), mint egy párszáz fős kis falu, tehát van remény J

Ügyintézés

Folyt. köv. hivatal

Amint azt az álláskeresési támogatás exportjánál írtam, az itt igénybevehető három hónap leteltével elkértem volna az EU-s formanyomtatvány vonatkozó részét az INPS-től, amire akkor (július 30.) azt mondták, hogy majd postázzák a budapesti címemre. Aztán csak vártunk vártunk, és amikor elfogyott a türelem (elméletileg 8 napon belül kellett volna a papírral otthon jelentkezni), akkor megkértünk egy INPS-nél dolgozó ismerőst, hogy nézzen utána, hol jár a papír. Ő elég hamar kiderítette, hogy szeptember végén postázták a levelet. Most várjuk, hogy megérkezzen – végülis csak két hónapba telt…..

Tudok viszont jó híreket mondani az ellenkező irányból. Másfél éve, nyáron, budapesti lakásunk előtt feltörték a párom autóját. Ez épp a magyarok sikerével zárult magyar-olasz barátságos meccs éjszakáján történt, biztos az olasz rendszám volt annyira irritáló, hogy vandálságra késztessen, mert egyébként láthatólag semmit nem akartak elvinni a kocsiból. És most megspórolom a három napos ügyintézés részleteit🙂, viszont tegnap érkezett egy ajánlott levél a magyar Igazságügyi Minisztériumból (hatásos meglepetés egyébként 🙂), amiben közölték, hogy a tettes megtalálása nélkül lezárták az ügyet. De nem ám csak magyarul! Szépen fogalmazott (néha archaikus szavakat tartalmazó), jól megírt olasz levelet is mellékeltek. Talán mégis van remény hivatalilag? 🙂