Mindennapok

Kellemetlen apróságok

Újabb –kellemetlen – meglepetések az olasz mindennapokból.

Pénzváltás: mivel nemrég Skóciában voltam, szerettem volna némi pénzt váltani már itt, hogy ha valami miatt szükségem lenne rá rögtön érkezés után, akkor ne legyek bajban. Hát, ez nem egyszerű dolog, ugyanis a bankok egyáltalán nem váltanak pénzt, előzetes kérelem nélkül. Még a legkisebb összeget sem. Ha viszont egy héttel előre kérelmezem, akkor akár hajlandóak is rá, de ne legyenek illúzióink, semmivel sem jobb áron, mint a kinti pénzváltók. Hát jó, első lépésben nem sikerült megoldani gondoltam, de a városban minden utcasarkon van egy pénzváltó, hátha… Persze gondoltam én, hogy egy ilyen, a turistákat szemérmetlenül kizsebelő városban ez sem lesz egyszerű, de az azért minden várakozást felülmúlt, hogy nem csak rettentő magas commissione-t kérnek (5-10 euró), hanem minden egyes beváltott pénzegység után 10 centet felszámolnak. Azaz hosszas számolás után kiderült, hogy az aznapi hivatalos 350 forintos fontárfolyam helyett 465 forintba került volna egy font (persze euróból váltva, csak a viszonyítás végett számoltam így is ki). Ez azért nem kicsit borsos ár, amolyan uzsoraszagú. Mit mondjak, inkább a londoni reptéren váltottam pénzt…

Szemüveget szerettem volna csináltatni, így hát utánakérdeztem, vajon fizeti-e egy részét az olasz társadalombiztosítás. Kiderült, hogy erről szó sincs, ez nem tartozik a támogatott szolgáltatások közé, mitöbb, ha itt szeretném a szemvizsgálatot elvégeztetni, az egy kb. 30 eurós ticket-be kerül (bár ez attól függ, néhányan 70 eurót fizettek érte). Tekintve, hogy végül a szemüveg (jó minőségben, fényre sötétedő üveggel ugyan, de) 420 euróba kerül, nem olcsó mulatság, nem csoda, hogy az emberek nagy része az előre gyártott, kétes minőségű olvasószemüvegekkel húz ki akár éveket is, hiába hangoztatják, hogy hosszútávon inkább ártanak, mint használnak. Erre gondolhatna a tb is…

Ügyintézés

Hogyan lehet lakcímed, ha nem saját jogon, munkaszerződéssel?

Ahogyan az álláskeresési járulék exportálásánál ígértem, beszélek a letelepedés egyéb módjairól is.

Ha nem vagy a járulékra jogosult, vagy nem akarod az exportálási macerát végigcsinálni, de még nincs a zsebedben olasz munkaszerződés sem, akkor marad az a lehetőség, hogy egy olasz (vegyes pároknál általában ez a legkézenfekvőbb megoldás) egészen egyszerűen bejelent a saját címére és vállalja, hogy a saját jövedelméből eltart téged is.

Előfordulhat, hogy az olasz fél nem oda akar bejelenteni, ahol az ő hivatalos lakcíme van (mondjuk a párod még a szüleinél van bejelentve – bár már nem ott lakik, de nem akar Téged is oda irányítani, mivel ezzel a szülei is eltartási felelősséget vállalnának érted), ez is lehetséges, ebben az esetben vagy közös bankszámlára (mondjuk az övére bejelent társként) vagy a Te számládra tesz 5061,81 eurót (az éves minimum, amivel rendelkezned kell, elsősorban munkajövedelemből – akármilyen szerződéssel, határozott, határozatlan idejű vagy adott projektben közreműködő –ezekről később), erről kértek egy kivonatot, és ezzel már lehet is menni a lakcímbejelentést intézni. (Magyar nyelvű info erről itt.)

 

A bankszámla kényes ügy, mert ha még nincs saját címed (tipikus saját farkába harapó kígyó, a két dologból mindegyik a másik előfeltétele – követtek még? J), akkor elméletileg nem nyithatsz számlát. Kivéve persze, ha nagyon gazdag vagy, és rögtön egy csomó pénzt akarsz elhelyezni az olasz bankszámládon, ilyenkor valahogyan mégis megoldják a bankok…. de valahogy ez nem gyakori eset 🙂

Szóval ott tartottunk, hogy itt jön be a képbe a rugalmas ügyintézés: nekem ezt elnézték, mivel a párom már sok éve annak a banknak az ügyfele, ismerték, tehát nyithattam számlát, szigorúan megígérve, hogy minél hamarabb lesz lakcímem. Ez is egy megoldás J

 

Köszöntő

Miért is van ez a blog?

A statisztikák szerint a magyar nők, ha külföldi férfit választanak társul, elsősorban német, másodsorban olasz állampolgárságú férfival kötnek házasságot.
Ez azt jelenti, hogy sok-sok magyar nő – a legtöbb esetben néhány hónap vagy év távkapcsolat után – úgy dönt, hogy Olaszországba költözik. Ritkán fordul elő ennek ellenkezője, aminek számos oka van, és talán erről is képet ad majd ez a blog.

Sok egyetemista kap ösztöndíjat olasz egyetemekre, és tölt itt 3-6-9 hónapot, vagy akár bekapcsolódik az itt folyó tudományos kutatások valamelyikébe.

Aztán egyre több olyan fiatal (vagy kevésbé fiatal) van, aki élve a munkaerő szabad mozgásának lehetőségével, úgy dönt, hogy Olaszországba jön dolgozni.

Találkoztam már olyanokkal is, akik valamiért leküzdhetetlen vonzalommal viseltettek Olaszország iránt, és mindent megmozgattak, hogy legalább egy ideig itt élhessenek.

Számos oka lehet tehát annak, ha valaki néhány hónapot vagy évet, esetleg az egész hátralevő életét itt szeretné leélni.

Könnyű ezt megtenni?

2008-ban természetesen könnyebb, mint 5 éve, amikor nemhogy a schengeni övezet, de még az EU tagjai sem voltunk, és nem is álmodhattunk szabad „nyugati” munkavállalásról. Sokkal-sokkal könnyebb, mint 20-25 éve, amikor nemcsak az országból kijutni volt nehéz, de sem telefon, sem internet nem segített a kapcsolattartásban, és még senki sem sejtette, hogy egyszer low cost járatokon fogunk viszonylag olcsón utazni itthon és otthon között.
De mindezek ellenére nem könnyű ezt az akadálypályát megfutni, lépésről lépésre intézni az ügyeket mindkét országban, munkát találni, alkalmazkodni egy másik ország munkaerőpiacához, írott és főleg nem írott elvárásaihoz, szokásaihoz. És ez még csak az egyik része a kalandnak, hiszen annak dacára, hogy egymástól nem is olyan messze fekvő európai országról van szó, rengeteg különbség van a két nép mentalitásában, életfelfogásában, a mindennapok és a kapcsolatok dinamikájában.

Turista- vagy letelepedett szemmel nézed az olasz valóságot?

Olaszország vitathatatlanul gyönyörű, kulturálisan gazdag (mit gazdag! annál valószínűleg sokkal több), ezerarcú ország. Gondoljunk csak arra, hogy északon szinte német/osztrák szellemben működik az ország, míg a legdélebbi vidékeken könnyű felfedezni akár az arab hatást is. Ezért aztán rengeteg magyar turista jön és csodálja a városokat, a káprázatos mediterrán vidékeket, a mindenütt jelenlevő tengert. De azt bizton állíthatom, hogy egészen más képet kapunk minderről, ha utazóként eltöltünk itt néhány napot/hetet, vagy ha itt lakunk és a mindennapjaiban éljük meg az országot.

Ezzel a bloggal elsősorban az a célom, hogy a nagy kalandra vállalkozókat segítsem lépésről lépésre a letelepedés folyamatában, az ország megszokásában, de azt gondolom, hogy az információk hasznosak lesznek a magyar turistáknak is, ha nemcsak amolyan tömegturizmust művelnek, hanem szeretnék megérteni Olaszország mindennapjait is.

Azért vállalkozom erre, mert én ennek a kalandnak a kellős közepén vagyok, már sokat tanultam, de még mindig rengeteg dolgot kell megszoknom, megértenem és korántsem értek véget a meglepetések 🙂
Ha többet szeretnél tudni rólam, kattints ide.