Kultúra

Az emlékezés napja

Giorno della memoria – minden évben január 27-én a holocaustra (shoah) emlékezik az ország. Toszkánából ilyenkor egy iskolás gyerekekkel teli vonat megy Auschwitz-ba, ahol különböző programokon vesznek részt és megnézik a holocaust múzeumot. Ezt a Toszkán régió finanszírozza, azért, hogy a ne merüljön feledésbe mindaz, ami a második világháború alatt történt.

Risultati immagini per giorno della memoria treno ad auschwitz

Idén ezenkívül több tévéműsorban is megemlékeztek az Einstein család tragédiájáról.

Robert Einstein, Albert unokatestvérének a családjáról van szó, akinek feleségét és két lányát ölték meg a német katonák. 

Hitler különösen utálta Albert Einsteint, aki a nácizmus felívelésével egyidőben emigrált Németországból, és az amerikai náciellenes ellenzék szimbóluma lett.  Nagyon valószínű, hogy Hitler ezért személyesen rendelte el a család Olaszországban maradt tagjainak megölését. Ezt az a papír is alátámasztja, amit a vérengzés másnapján a kertben találtak, és amelyre azt írták, hogy a család tagjait kivégezték, hazaárulás és zsidó mivoltuk miatt (“…abbiamo giustiziato i componenti della famiglia Einstein, rei di tradimento e giudei”). Valójában a feleség, Cesarina Mazzetti, egy protestáns lelkész lánya, nem volt zsidó, így a lányai sem lehettek azok. Egyetlen bűnük az Einstein családnév volt.

Risultati immagini per robert einstein moglie
Roberto Einstein és felesége

Az Einstein család Firenzéből származott, majd a ’30-as évek vége felé költözött Troghi-ba, egy villába (ez egy Firenze közelében levő kisebb település, Bagno a Ripoli mellett).

A második világháború alatt Firenzén is áthúzódott a frontvonal, és kemény harcok folytak a környéken. 1943-44-ben a német milíciák a Firenze-környéki villákba is betörtek, így lett az Einstein család villája a Wermacht egyik csoportjának központja.

A front érkezésével egyidőben Robert, több más partizánnal együtt a környező erdőkbe menekült, a várható megtorlás elől. A feleség, és a lányok maradtak, mert zsidók nem lévén nem volt okuk megtorlástól félni. Ennek ellenére 1944. augusztus 3-án egy SS különítmény betört a villába, majd egy gyors vallatás után agyonlőtte Einstein feleségét és lányait, ugyanakkor megkímélte az Einstein nevet nem viselő unokatestvéreket.

Másnap érkeztek az amerikai csapatok, akik Einstein kérésére szerették volna megtalálni a rokonokat. Maga Robert Einstein rögtön az események után sikertelenül próbált öngyilkos lenni, majd 1945. júliusában újra próbálta, és ezúttal sikerült is neki az öngyilkosság.

Risultati immagini per robert einstein moglie

A tetteseket sosem sikerült azonosítani, és csak a ’90-es években egy történész, Carlo Gentile munkája nyomán feltételezték, hogy Wermacht Panzergrenadier 104-es osztagának katonái lehettek, és néhányuk még életben lehetett akkoriban Németországban.

 

Kultúra

Partraszállás a maffiával

Risultati immagini per sbarco in sicilia mafia

39 nap – ennyi kellett a Szövetségeseknek, hogy meghódítsák Szicíliát. 1943. július 9-ről 10-re virradó éjjel az amerikaiak partraszálltak Gela-ban, az angolok pedig Pachino-ban, majd augusztus 17-én Messina-ba is megérkeznek a csapatok, így lesz a sziget a Szövetségeseké.

A mai napig sok kérdés maradt megválaszolatlan ezzel kapcsolatosan, ezek közül a legérdekesebb talán az, hogy a maffiának milyen szerepe volt a partraszállásban. Nehéz erre válaszolni, mert az amerikaiak sosem adtak pontosabb válaszokat az ezt firtató kérdésekre. A kutatók ugyanakkor úgy tartják, hogy míg a katonai hadműveletekben elég marginális szerepet játszott a maffia, a hátrahagyott polgári adminisztrációt nagyban a kezébe vette miután a katonák visszavonultak.

Hogy  jobban értsük mi történt, ugorjunk vissza az időben:  1941-42-ben a német U-Boot csapatok megsemmisítik a az angol-amerikai ellátmányok konvoját Európában, és ezután az amerikaiaknak nem sikerül rögtön visszapótolni az Atlanti-óceánban elsüllyesztett hajókat. A leggyanúsabb eset 1942. február 9-én történt, a Normandie nevű volt óceánjáró, amely akkor éppen csapatokat szállított, felgyullad és a Hudson-ba veszik. Szabotázsra gyanakodik mindenki, és az New York-i amerikás olaszok kémkedését sejtik mögötte  (később egy vizsgálóbizottság balesetként könyveli el az esetet).

Az USA tengerészete úgy dönt, hogy kapcsolatba lép az amerikai olasz maffiával, amely a kikötő dokkjait ellenőrzi. Két boss, Joseph “Socks” Lanza és Meyer “Little Man” Lansky titokban találkozik a börtönben Charles “Lucky” Luciano-val. Mindenkinek érdeke egy kompromisszum: a mafffiózók (olasz) patrióták (bár ezt a tényt az USA alábecsüli), ráadásul kedvelik szicíliai “kollégáikat”, akiket Mussolini az azt megelőző években bebörtönzött.

Lansky, a New York-i gengszter olasz és zsidó, ezért gyűlöli Hitlert. Így senkit nem ér meglepetésként, amikor Lucky Luciano kijelenti, hogy a New York-i kikötő a Szövetségesek mellé áll.  Az amerikaiaknak nincsenek fenntartásaik, lényeg, hogy a háborút megnyerjék.

Ez a furcsa együttműködés a maffia és az USA tengerészete között jól működik, akkor is, amikor 1943-ban a Szövetségesek a szicíliai partraszállás mellett döntenek. Tudják, hogy nagy hiányosságaik vannak a felderítésben: Szicíliában egy szál ügynökük sincsen. Az egyetlen információforrást azok a levelek jelentik, amelyeket a Szicíliából származó amerikai maffiózóknak a börtönbe írnak otthonmaradt családtagjaik.
Luciano kapcsolatba akar lépni egy másik amerikás olasz maffiózóval, Joseph Adonis brooklyni boss-szal, aki Szicíliával kapcsolatot tartó amerikás olaszokat toboroz. Erről ennél többet  a mai napig sem tudni, az USA tengerészete itt is gondosan titkolta a részleteket.

Azt viszont tudni lehet, hogy a partraszállás előtt az amerikai csapatok parancsnoka, Kent H. Hewitt admirális rájön, hogy egyetlen olaszul tudó tisztje sincsen. A maffia gyorsan összeszed neki 6 olaszul beszélő katonát (ebből 4 New York-i). Ők Gela-nál szállnak partra nem sokkal később és van egy listájuk azokról a helyiekről, akikkel kapcsolatbaléphetnek, amint sikerül a partraszállás.

A listát természetesen a New York-i maffia készítette, leginkább olyan nevek szerepelnek rajta, akiket az USA azt megelőzően kitoloncolt maffiatevékenységük miatt. Nagy hasznukat veszik egyébként, mert olaszul és a helyi dialektusban is beszélnek, és persze valamennyit angolul is.
A legenda tartja magát, hogy egy amerikai ügynök egy Lucky Luciano-tól kapott rongyot (zsebkendőt) adott át Calogero Vizzini-nek, a szicíliai maffia vezetőjének. Ugyanakkor az Oss – a CIA elődje  – kiszabadította a Mussolini által bebörtönzött maffiózókat.

Carlo W. D’Este, az USA volt tisztje az 1943-ban megjelent Lo sbarco in Sicilia (A szicíliai partaszállás) című  könyvében (Olaszországban 1990-ben jelent meg a Mondadori kiadásában) azt írta «Az amerikai maffia hozzájárulása a Szicília felszabadításához tele van ellentmondásokkal».

Tudjuk viszont, mi történt utána. A már egy jó ideje inaktív szicíliai maffia feléled. A Szövetségesek  átmeneti államigazgatásának (Amgot) szüksége van helyi emberekre. Mikor a katonák elmennek, a civil funkcionáriusok egy nagy űrt találnak, ahová gyorsan beépülnek majd a maffia emberei. A polgármesternek és prefektusnak kinevezett antifasiszták nagy része a Cosa Nostra embere.

Égből jött ajándék ez a maffiának, akik azonnal megragadják a legtöbb pénzt hozó tevékenységet, a feketepiacot. Don Calò Vizzini-t megválasztják Villalba polgármesterének. Pár napra rá a csendőrség (carabinieri) főnökét meggyilkolják. Villalba a feketepica szétosztóközpontja lesz, a szállításhoz pedig az Amgot otthagyott kamionjait használják. És nem sokáig maradnak a szigeten

A newyorki maffia volt főnüke, Vito Genovese a Nápoly melletti Nolaba utazik, hogy az USA hírszerzésének tolmácsoljon. Ő 1937-ben tért vissza Amerikából, a biztos bebörtönzés elől menekülve. Kihasználja a helyzetet, letartóztattat jó néhányat Vizzini embereiből. Az amerikaiak örülnek, de nem sokáig. Genovese szinte rögtön a saját embereit ülteti a megüresedett helyekre.
1946. februárjábak Lucky Luciano is kiszabadul Amerikában, miután kiadják Olaszországnak. Ugyanaz a Thomas E. Dewey engedi ki, aki bezáratta, csak ő időközben bíróból New York állam vezetője lett. Luciano Olaszországban hal meg 1962-ben, híres maffiavezérként.