Mindennapok

Ciao Amore

Kicsit könnyedebb téma, de mindig mosolyra fakaszt. Errefelé, Toszkánában az a szokás, hogy mindenféle becézgető neveken szólítanak tökéletesen idegenek. Azért mondom Toszkánát, mert állítólag ez nem mindenhol van így, kimondottan erre a régióra jellemző. És persze nem totálisan idegenek (ámbár…) becézgetnek, hanem olyanok, akikkel valamilyen okkal kapcsolatba kerülök. Pl. a bárban, ahová járok kávézni, a következő neveken szoktak szólítani: Vuoi un caffé, mimma?  – Si cara, te lo preparo. Tesoro, vuoi anche una pasta?

Persze már egy ideje ismernek, és szinte haverok vagyunk, de ez az első perctől kezdve így volt. Ráadásul egy nálam 1-2 évvel idősebb barista(nő!) van, aki simán ilyen nagypapisan kezel engem, mint mindenki mást, nála idősebbeket is.

A következő ilyen a munkahely közelében levő fruttivendolo eladója. Ugyan egyetlen egyszer vettem nála valamit, és kétszer szólított meg (egyszer a nevemet kérdezte), rendszeresen utánam kiáltja, hogy Ciao amore.

Folytathatnám a sort, naponta többször megesik, hogy kisboltban, bárban, akárhol úgy szólítanak meg, mintha legalábbis ezer éve ismernénk és kedvelnénk egymást. Nagyon vicces, szerintem :)))

Reklámok