Munka-tapasztalat

Hol mennyien dolgoznak?

Érdekes infodata az alábbi oldalon – rákattintva városról városra, faluról falura látjuk, hogy a munkaképes korú lakosság hány százaléka dolgozik.

érdemes alul a régiót és a megyét kiválasztani, utána könnyebb a várost vagy falut megtalálni az egérrel.

https://www.infodata.ilsole24ore.com/2019/04/16/39185/

Reklámok
Munka-tapasztalat

Olasz fizetések

Először is beszéljünk kicsit a hamarosan bevezetendő reddito di cittadinanza-ról, amit tévesen alapjövedelemként próbál eladni a kormány, valamint a helyi és külföldi sajtó. 

A reddito di cittadinanza az 5csillag mozgalom (Movimento 5 Stelle) választási ígérete volt, amit úgy tűnik sikeresen megvalósítanak, noha nem feltétlen abban a formában, ahogy eredetileg elképzelték, és a kormánykoalíciós társ (Lega) nem feltétlen egyetértésével.

Az elkövetkezendő hónapokban fogják bevezetni, hogy a tartósan munkanélküli, vagy nagyon keveset kereső, nem nagy vagyonnal (legfeljebb egy ingatlannal) rendelkező olaszok (és 10 éve itt élő külföldiek) kérhetik majd ezt a típusú segélyt.

Azért is hívom segélynek, hiszen nem alanyi jogon jár, hanem kidolgozott feltételrendszernek kell megfelelni. Adott időre szól, és a folyósítás ideje alatt bizonyos kötelkezettségeket vállal a kedvezményezett (a lakóhelyén társadalmilag hasznos munkát kell végeznie és aktívan munkát keresnie).

Az összeg 780 euró lehet maximum (ennyi a hivatalosan megállapított létminimum Olaszországban), ha valaki azért kéri a segélyt, mert ennél kevesebbet keres a hivatalos munkájával, akkor természetesen az alapkeresete kiegészítéseként kapja meg a hiányzó összeget.

20131109_223818

Fogok majd írni arról, hogy ez közgazdaságilag mit jelent, milyen társadalmi hatásai lesznek, és még sok más kapcsolódó kérdésről, de most először valami másról lesz szó.

Arról, hogy Olaszországban 2017-ben a fizetések átlagosan csak 0,2%-kal nőttek, bár az egyetlen olyan európai ország, ahol az élőmunka ára csökkent.

Ennek is a következménye hogy sok olyan rendes szerződéssel, rendes munkát végző ember van Olaszországban, akik napi 8 óra munkával nem keresik meg a 780 eurós összeget. Azaz reddito di cittadinanza-ra jelentkezni jobban megérné nekik, mint dolgozni. nem kell hozzá sok, hogy belássuk, ez elég kontraproduktív társadalmi szinten.

Lássuk a számokat: 2000 és 2017 között  az olasz fizetések évente 400 euróval nőttek, szemben a németek 5000, a franciák 6000 eurós emelkedésével. Ugyanakkor Olaszországban (az egész EU-ban csak 6 ilyen ország van) nincsen minimálbér (ez konkrétan azt jelenti, hogy bármilyen keveset, akár 0 eurót is ajánlhat egy cég, hogy neki dolgozz).

A 2017-es 0,2%-os növekedés még ahhoz képest is nagyon kevés, 1999 és 2008 között +2,6% volt ez az adat. A válság éveiben egy 35 év alatt fiatal évesen átlagosan 4000 euróval keresett kevesebbet, mint az átlagfizetés.

Az olasz gazdaság úgy próbál meg versenyképes maradni, hogy a dolgozókra hárítja ennek árát, különösen ha azok nők, fiatalok és külföldiek.  (Olasz fizetésekről cikk itt.) Mindezt úgy, hogy a munka megadóztatása a legmagasabbak között van az egész EU-ban (bár 0,8%kal csökkent 2017-ben).

Hogy is mondja az olasz alkotmány?  “L’Italia è una Repubblica democratica, fondata sul lavoro” “Olaszország demokratikus köztársaság, amely a munkára alapul”. 

Vagy mégsem?

Eredeti cikk itt. 

 

Munkakeresès, Vállalkozó - nõk

Inveszt

Amióta itt élek, és ez iwiwen, facebookon is látszik, meg persze amióta van ez a blog, elég gyakran megkeresnek mindenféle üzletemberek / cégek azzal, hogy van egy szupertermékük / szolgáltatásuk, amit el akarnak adni Olaszországban. Mindenféle verzióban előfordul, partnerkeresés, letelepedés segítése, stb stb.

Ami ezekben a cégekben közös, az az, hogy gyakorlatilag mindenki ingyen munkát szeretne. Illetve, meglengeti, hogy “majd, ha beindul, na akkor majd te is részesedsz (egy közelebbről meg nem határozott módon és mértékben) a javakból”.

Namost, én tudom, hogy tőkeszegények a magyar vállalkozások, meg sokszor nincsen meg a megfelelő szakértelmük, különösen a kicsiknek, de

– miért gondolják, hogy ha ők, mint cég, nem tudnak egy fillért sem beletenni a dologba, akkor én, mint magánszemély, majd rászánok időt és pénzt (igen, bizony, telefonálgatni, utazgatni, cégekkel találkozni pénzbe kerül, többe, mint otthon), hogy sikerüljön a dolog (ja, mindig feltételezik, hogy az itt élő nőket majd eltartja a hullagazdag olasz férjük)

– mindezt bármiféle szerződés, sőt, személyes ismeretség nélkül. Ő biztos tudja magáról, hogy rendes, megbízható cég /ember, de ugye nem várja el azt egy tökéletes ismeretlentől, hogy ezt elsőre, mailbeli megkeresés alapján el is higgye neki.

Nem tudom egyébként, tisztában vannak-e ezek a cégek a dolog mibenlétével. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy megírok egy mailt és szétküldöm a neten fellelt címekre, aztán özönlenek majd a cégek, mert pont a magyar bizbasz kell nekik… Ennek a valószínűsége tendál a nullához. Biztos lehet időnként szerencséjük is, de ha erre építenek, akkor bizony meglehetős versenyhátrányban lesznek a profi cégekkel szemben…

Itt arról lenne ugye szó, hogy adott cég megbíz egy X hónapos munkával, aminek keretében felmérem a piacot, felveszem a kapcsolatot cégekkel, végigtelefonálok és – látogatok 100 céget, amiből, jó, ha öten érdeklődnek majd egy személyes találkozó iránt. A találkozókat megszervezem, elkísérem a cég képviselőjét stb stb stb (ha csak a találkozók tolmácsolásának napidíját számolom, az sem kis összeg…).

Tudom, miről beszélek, csináltam már ilyet Mo-n egy francia cégnek. Több hónapos munka volt benne, hogy a végén 1-2 komolyabb érdeklődő egyáltalán megkezdje a tárgyalásokat  az adott céggel.

És igen, ennek ára van. Én nem élek ingyen hónapokig (nincsen hullagazdag férjem, de ha lenne, sem tenném), és ha fel is függeszteném az adott munkámat, annak bizony ára lenne. Ez egyébként egy képzett ember kíván, aki tud piacot felmérni, tárgyalni, több nyelven, stb stb. Miért csinálnám ingyen mindezt? Nem tudom, az orvosoktól pl. elvárják, hogy ingyen operáljanak, amíg sikerül beindítani a klinikát?

Ha ingyen lenne kedvem mindezt csinálni, akkor fognám magam, keresnék egy jó magyar terméket és saját szakállamra megcsinálnám – és akkor tuti részesednék a sikerében – úgy, ahogy én akarom. Szakmaibban szólva vállalnám a befektetés kockázatát, és ha sikerül, részesednék a sikerében. De egy vadidegen cégnek miért kéne vállalnom a  kockázatát?

Sógorom egyébként ilyesmivel foglalkozik: most éppen egy spanyol cég egy éven át havi 3000 eurót fizet neki, meg mindenféle költségeket. (És nincsen jól megfizetve, de most persze pangás van mindenhol…).

Szóval kérdem én, csoda, hogy nem vagyunk versenyképesek???