Mindennapok

Nők elleni erőszak

Ma este indítja a Rai tematikus film-sorozatát a nők elleni erőszakról. Azért is írok film-sorozatot, mert nem egy sorozat, hanem négy, különálló film, amely mind erről a  témáról beszél valamilyen módon.

Olaszországban sokáig nem nagyon beszéltek erről a témáról, miközben boldogabb északi országokban folyamatos kampányok, nevelés, tematizálás van terítéken már évek (évtizedek?) óta. Itt mindenki illendelmesen hallgatott a témáról, ha egyáltalán felmerült, akkor megjegyezték, hogy szegény északiak, mennyi erőszak van náluk… Komoly tudósok, kutatók mondják évek óta, hogy az erőszakos esetek száma kb. ugyanaz lehet mindenfelé (sőt, minél hagyományosabb,  férfiközpontúbb a társadalom, annál több van…), csak azokban a társadalmakban, ahol nem “illik” róla beszélni, persze nem nagyon jön felszínre,  míg az erőszak ellen fellépő társadalmakban a nők fel MERIK jelenteni  az őket bántalmazó férfiakat.

Olaszország a mai napig nagyon egyenlőtlen társadalom, ahol a nők az esetek nagy részében függenek a társuktól – mert vagy nem dolgoznak – ld. még a katasztrófálisan alacsony női foglakoztatási mutatók, vagy ha dolgoznak, jóval kevesebbet keresnek, statisztikailag kimutathatóan rosszabb minőségű állásokban. Van ehhez egy olyan szemlélet is (mennyire hasonlít a magyarhoz!!!), hogy a nőknek kedvesnek, mindent tűrőnek kell lenniük, és szinte egyedül ők felelősek egy párkapcsolat/házasság sikeréért. Arról nem is beszélve, hogy sokszor maguk a nők ítélik el azokat, akik fel mernek lépni az őket bántalmazó ellen (ismerjük ugye a “megérdemelte”, “ő provokálta” stb megjegyzéseket?)

Hát persze, hogy nem sokan beszélnek az őket ért bántalmazásokról…

A legutóbbi esélyegyenlőségi miniszter (aki maga is tévés táncosnőcske volt, de valahogy sikerült pár dologban felnőnie a feladathoz), elérte, hogy törvényt hoztak a nőket (volt) párjuktól ért zaklatásokról, és ez már egy nagy lépés volt előre. Most is megy a tévében az a reklám, ami arra biztat, hoyg ne tűrjük az erőszakot.

https://www.youtube.com/watch?v=kuThaGU4Q7s

Most pedig már a Rai is beszél a témáról, ez szintén nagyon fontos, mert akárhogy is van, a köztévé mégiscsak “neveli” a jónépet.

Hivatalos számok szerint 2millió nőt ért eddig Oo.-ban  bántalmazás, erőszak a volt vagy jelenlegi társuktól, de az eseteknek csak 25%-ban indul hivatalos eljárás a bántalmazó ellen, és csak 2%-ukat ítélik el… Van még mit csinálni.

Mindenekelőtt a saját fiainikat kellene az erőszak elkerülésére nevelni, illetve lányainkat arra, hogy azonnal meneküljenek egy olyan pártól, aki akár csak egyszer is felemeli a kezét rájuk…

http://www.zeroviolenzadonne.it/

A Népszabadság is írt a brüsszeli kezdeményezésről itt: http://nol.hu/kulfold/a_vaginakrol_beszeltek_az_ep-ben, azzal a döbbenetes ténnyel együtt, hogy “Magyarországon, Észtországban és Olaszországban nem számít bűncselekménynek a nőkkel szemben elkövetett családon belüli erőszak.”

És kapcsolódó magyar hír: Mióta Damu Rolandot elítélték, egyre többen mernek feljelentést tenni…

http://www.nlcafe.hu/ezvan/20120327/egnek_a_segelyvonalak_a_damu-per_nyoman/

Mindennapok

Nők elleni erőszak – Olaszországban is

Szomorú téma, de mindenképp érinteni kell, főleg, mert november 25-én volt a nők elleni erőszakról megemlékező nemzetközi nap, amikor szerte Olaszországban konferenciákon, egyéb rendezvényeken emlékeztek meg az áldozatokról.

Emancipáció ide vagy oda, még mindig nagyon magas azoknak a nőknek a száma, akiket saját környezetükből valaki bántalmaz. És bizony nem csak a bevándorlók között probléma ez, és nem is csak a legszegényebb rétegekben, hanem bármely egyéb társadalmi csoportban. Minden negyedik emberölést és a nemi erőszak 90 százalékát még mindig családban követik el. Egészen friss statisztikai adat: 2008 első felében 297 gyilkosságot követtek ennek 24,7 %-a családon belül történt, az esetek nagy részében a férfi családtag ölte meg feleségét, barátnőjét, és 33%-ban azt jelölték meg okként, hogy társuk el akarta hagyni őket.

 

Döbbenetes és egyben nagyon jellemző is Olaszországra, hogy csak 1998-ban hozták meg azt a törvényt, amely kimondja, hogy a nők ellen elkövetett erőszak nemcsak morális vétség, hanem bűntény.

 

Persze számos olyan egyesület van, amely a bántalmazást szenvedett nőket segíti, és erre nagyon nagy szükség is van, mert a bűnfelderítési eljárást végzők fejébe gyakran még nem ment át az üzenet, hogy ez bizony bűntény. Hogy egy konkrét példát hozzak: ismerősöm lányát 16 éves korában egy orvos molesztálta (úgy, hogy ő a vizsgálószoba előtt várta a lányát), öt éve. Azóta folyik a per, eddig még nem hoztak semmilyen ítéletet, ellenben sokszor sokan kihallgatták a család tagjait, abból a feltevésből kiindulva, hogy a molesztálás okozója csakis a nő lehet. Olyannyira így van, hogy amikor a lányra semmit nem tudtak „rábizonyítani”, akkor azt az elméletet követték, hogy az anya lehetett az, aki az elkövetőt valamilyen módon arra késztette, hogy ezt tegye (igaz, hogy nem ismerte, és semmilyen kapcsolatban nem állt vele). Ezek után nem csodálkozom azon, hogy a bántalmazást szenvedett nők nagy része a kihallgatás vagy a per során végülis eláll a feljelentéstől.

 

Szeretném azt mondani, hogy más országokban ez kevésbé probléma, de sajnos az a valószínűbb, hogy a probléma máshol létezik, csak nem tematizálják. 

 

Hosszú még az út a valódi emancipációhoz.